Magyar Amatőr Jégkorong Liga 2009/2010, 3. rész: a LEG-ek II.

Vége. A Magyar Amatőr Jégkorong Liga 2009/2010-es szezonjából már csak egyetlen hétvége, persze a legfontosabb, van hátra. Harmadjára kezdek így bejegyzést, amiből kitűnik, hogy egy sorozat újabb epizódja következik. Az értékelés harmadik részében az egyéni teljesítményekre helyezem a hangsúlyt

Egy MAJL-hoz hasonló bajnokságban rengeteg statisztika és mutató készíthető. Lehetne figyelni a legsűrűbben előforduló mezszíntől kezdve a leghangosabb szurkolótáboron keresztül a rolba átlagsebességéig mindenfélét. Én azt gondolom az alábbi sorokban mégis sikerül a legérdekesebb LEG-eket sorra vennünk, most egyéni szinten.

A gólkirály

Az idén ugyanúgy mint tavaly, ismét a Jégveled gólvágója, Adler Tamás szerezte a legtöbb gólt a bajnokságban. A tavalyi 23 gólja után idén 26 találatig jutott. A góllövőlista élmezőnye:

Gólpassz lista
Az asszisztok terén hatalmas a Jégveled dominancia, hiszen a lista első négy helyét is ezen csapat játékosai foglalják el. Közülük a leghatékonyabban Zsíros Gábor segítette társait, aki 27 alkalommal volt benne gólt eredményező akcióban.


Kanadai táblázat
Az előbbi két listából kitalálható, hogy Adler Tamás ezt a címét is megvédte az idén, összesen 42 pontot gyűjtve (26 gól, 16 assziszt, tavaly: 43p, 23g, 20a).


A fenti három lista áttekintése után joggal merülhet fel egyesekben, hogy a Jégveled játékosok ilyen dominanciája nagyban köszönhető annak, hogy az alsóházban már csak gyengébb ellenfelekkel találkoztak, miközben a többieknek esetleg a felsőházban igazi parázsmeccseken kellett bizonyítaniuk. Nos, kielégítem a kiváncsiságot, ugyanezen listák így néztek ki, az alapszakasz után, a rájátszás előtt:


Kétségtelen, hogy a hat utolsó meccs tehát segített a raszta-csapaton, de szégyenkezni egyénileg addig sem volt ok. A tavalyi bajnok kitűnő egyéni képességeit bizonyítják a már lezárult év végi szavazások is, melyek során a csapatvezetők által posztonként jelölt játékosok közül kerülnek ki az adott év különdíjasai:

A jegjobb csatár
A szavazás alapján a tavaly a legjobb hátvéd címet megszerző Zsíros Gábor, a Jégveled 91-ese, most hazaviheti a legjobb csatárnak járó díjat is. Az univerzális játékos eredményes évet zár, hiszen megnyerte a gólpassz versenyt is, reméljük, jövőre csapatban is sikeresebb lesz. Szintén gratulációt érdemel az újpesti Gangel László, aki két éve már megnyerte ezt a díjat és idén is mindössze egy szavazattal lett második. A szavazás végeredménye:

A jegjobb hátvéd
A szoros versenyben végül a bajnokság során szerzett pontok rangsoroltak. Konrád Károly 53 évesen nyerte meg a díjat, amihez a rutin mellett a vállvédő nélküli töretlen lelkesedés is kellett. A gratuláció mellett még öt szezont kívánok neki innen is!

A legjobb kapus
A Liga egyetlen női játékosa, a válogatott Gyömbér Mónika csupán több kapott gólja okán lett idén második a hálóőrök versenyében. A győztes a döntőre készülő Hevület cerberus, Szabó Richárd lett. Gratulálunk!

A legtöbb kiállítás
A jegyzőkönyvek alapján az idén a bajnoki címre törő Újpestiek rendelkeznek a legkeményebb párossal.

A legtöbb pont egy meccsen
A Debrecen elleni 17-5-ös Újpest diadal alkalmával történt, hogy Mezőcsáti Tamás, a lilák játékosa 3 gólja mellett hét gólpasszt is adott, így összesen 10 pontot szerzett, ami rekord az idei sorozatban!

A legtöbb gól egy meccsen
A Jégveled legnagyobb diadalt hozó idei meccsén, a Ferencváros ellen 12-5-re megnyert rangadón a Liga gólkirálya Adler Tamás fogta ki a legjobb napot, és egymaga vállalta a gólok felét, számszerint hatot. Lehet ennél többet?

A legtöbb gólpassz egy meccsen
Konrád Károly egymaga nyolc asszisztot jegyzett a Szittyák ellen 15-2-re megnyert találkozón. Ez volt a legsikeresebb teljesítmény ebben a kategóriában.

Ezekkel az adatokkal zárom a Magyar Amatőr Jégkorong Ligát összességében elemző sorozatomat. Terveim szerint hamarosan jelentkezem a csapatokra bontott meglátásokkal. A hétvégi döntőkhöz mindenkinek jó szurkolást kívánok!

Tovább >>>

Magyar Amatőr Jégkorong Liga 2009/2010, 2. rész: a LEG-ek

Vége. A Magyar Amatőr Jégkorong Liga 2009/2010-es szezonjából már csak egyetlen hétvége, persze a legfontosabb, van hátra. Az előző bejegyzésben a legfontosabb számokat táram a nyilvánsosság elé, ami érdekes, de vannak ezeknél sokkal érdekesebb dolgok is. Az értékelős sorozat második részében próbálok rendesebb lenni, és az utókor számára ilyenekkel olvasmányosabbá tenni a fontos tényeket .

A második részt azzal kezdeném, amivel talán az elsőt kellett volna, mégpedig a tabellákkal. Kezdésnek az alapszakasz A-csoportjára vessünk egy pillantást, ahol elsőként azt kell megemlíteni, hogy az előzetes elvárásokkal szöges ellentétben elvérzett a bajnoki címvédő Jégveled csapata. A rossz szereplésnek számos oka van és lehet, de boncolgassuk ezt majd máshol. Megnyerték a csoportot viszont az újonc Szombathelyi Pingvinek, akik a szezon előtt a felületes szemlélők számára kicsit sötét lónak tűntek, ám mint kiderült, a méltán eredményes görhoki csapatot és a tavalyi Zalai Mamutokból átigazolt játékosokat egy igen ütőképes, fizikálisan és taktikailag is érett csapattá sikerült összegyúrni.

Az A csoport végeredménye

A Ferencvárosi Pingivinek és a Fehérvári Jegesmedvék a Jégveled már említett gyengélkedését kihasználva szinte akadálytalanul jutottak be a felsőházba.

A B csoportban még egyszerűbb volt a képlet, hiszen az idén először Újpest néven induló BVSC, a Hevület és az alapszakaszban kiválóan szereplő White Sharks számára nem jelentettek akadályt sem a Debreceniek sem a Szittyák.

A B csoport végeredménye

Az alsóházban a Jégveled azonban könnyedén szerzett 70 (!) gólt, és utasított mindenkit maga mögé. A hetedik helyért a Sólymok lesznek az ellenfelük, akik a megrendezett öt meccsükön megmutatták, hogy komolyan is tudják űzni ezt a sportágat.

Az alsóház végeredménye

Anélkül, hogy nagyon belemennénk a részletekbe a felsőházról így utólag elmondható, hogy nagy harc igazából az Újpest mögötti második döntős helyért folyt. Az alsóházból hozott pontok tekintetében a lilák kezdtek az első helyről (6p), mögöttük sorakozott fel a Szombathely, a Ferencváros (5-5p) és a Hevület (4p). A Jegesmedvék és a White Sharks 2-2 ponttal első látásra nem számított igazán döntőre esélyes csapatnak.

Az UTE gárdája aztán veretlenül csinálta végig a felsőházat, így nem is volt kérdéses, hogy a névváltás szerencsét is hozott, történetük harmadik döntőjére készülhetnek az idén. Sőt, most visszavághatnak annak a Hevületnek, amelytől az első kettőt (2007, 2008) egyaránt elveszítették.

Az ellenfél kiléte azonban az utolsó fordulóig kétséges volt, a fehérváriak csak a Fradi elleni bepótolt meccsükön aratott győzelemmel, az utolsó játéknapon biztosították helyüket a fináléban. Ennek fő oka az volt, hogy a rekordbajnok egy Jegesmedvék elleni döntetlen mellett egy meglepően súlyos hazai vereséget is elszenvedjen a Szombathelytől (2-7).

Az említett vasiak ezen diadal mellett kétszer legyőzték a cápákat (egyszer a zöld asztal mellett), és leikszeltek az Újpesttel, azonban az addig bevehetetlen várnak tűnő hazai pályán kikaptak az első két helyezettől. Összességében így egyel kevesebb pontot gyűjtöttek, mint a Hevület. Szezonjuk mégis eredményes, hiszen amellett hogy városukban hosszú idő után feltámasztották a felnőtt jégkorongot, és nem egyszer több száz néző előtt játszottak, rögtön első idényükben akár egy érmet is hazavihetnek.

A Ferencváros négy vereséget szenvedett a rájátszásban, így bármennyire is szerették volna, nem volt esélyük a döntőre.

A felsőház végeredménye

Ezen kitérő után térjünk vissza a számokra a szezon elemzésére még lesz rengeteg idő. Ilyenkor szokásos bemutatni a sorozat legjeit. A rendelkezésre álló adatok alapján a következőket tudom elmondani:

A leggyorsabb gól:
Nemcsak a meccs, hanem a bajnokság első gólját is szerezte Kovács Zsolt, aki a Drago Skorpiók mezében bevette Blohin Alekszej kapuját a Jégveled elleni szezonnyitó tizedik másodpercében. Ezt a teljesítményt a további mérkőzéseken kollégai már csak megközelíteni tudták, túlteljesíteni azonban nem. A játékos örömét azért valószínűleg eléggé beárnyékolta, hogy a Jégveled tíz góllal válaszolt a vezető és egyben a Drago számára egyetlennek bizonyuló találatára.

A legvégső gól:
A végső dudaszóhoz legközelebb született találatot szintén egy skorpió jegyzi, méghozzá Tímár-Geng Miklós, aki a Jegesmedvék elleni haza találkozón, beállította a 4-11-es vesztes végeredményt. Az időmérő ekkor hivatalosan 89:58-at mutatott mivel a mérkőzést futó órával játszották.
Ehhez képest mindössze három másodperccel maradt le Kovács Gergely, aki viszont a Jegesmedvék mezében 89:55-nél egyenlített ki a Jégveled ellen, az alapszakasz utolsó mérkőzésén Fehérvárott (2-2).

A legdurvább meccs
Nyilván ezen is sokat lehet vitatkozni, és minden csapatnak más erről a véleménye. De ha pusztán a számokat nézzük, akkor az általában amúgy is sok kiállítást hozó Szombathelyi Pingvinek egyik meccsét kell kipécéznünk.
2010. március 14.-én a Hevület elleni derbire érkeztek a vasiak Fehérvárra, ahol a vendégeknek győzniük kellett, hogy életben tarthassák döntős álmaikat. Ellenkező esetben a Hevület már biztosan megszerezte volna a második helyet.
Korábban már volt szó róla, a mérkőzés nem úgy alakult, ahogy a hazaiak elképzelték, és már az első harmad után 1-5-ös hátrányba kerültek. Emellett, talán a szombathelyiek szokásosan agresszív olykor durva stílusa is kiboríthatta a Hevület játékosokat, de óriási adok kapok kezdődött, melynek végén összesen 126 perc kiállítást osztottak ki a játékvezetők a két csapatnak. 68-58-ra nyert ebből a szempontból a fehérvári gárda, a meccset viszont súlyosan elbukta 2-7-re. Végleges fegyelmivel került a padra a Hevületből és a Szombathelyből is két-két játékos, miután 20 másodperccel a vége előtt egy vérbeli pofozkodás után a játékvezető úgy döntött, hogy csak 3, illetve 5 mezőnyjátékos fejezze be a találkozót.

A legtöbb gól
Ezt az egyértelmű kategóriát az Újpest-Debreceni Sólymok alapszakasz mérkőzés nyerte, melyen a hazaiak 17-5-re győztek. A cívisvárosiak nagyon beleszaladtak a ragyogó formát mutató újpestiek botjába, és a remeklő Gangel-Mezőcsáti páros valósággal szétcincálta a Sólymokat.

A legfordulatosabb meccs
A sok jelölt közül végül a rájátszásbeli első fehérvári házi rangadót választottam, ahol a meccs folyamán négyszer is változott a győzelemre álló csapat személye. A Hevület a döntőért hajtva otthon kívánta móresre tanítani ellenfelét, és ennek megfelelően már a második percben megszerezte a vezetést Börczi Tamás révén. Az ellenfél a 8. percben egyenlített Verebes János góljával, majd másfél perccel a harmad vége előtt át is vette a vezetést Tóth Gábor találata után. Az első játékrész mégis 2-2-vel zárult. Cseh Péter 19:18-nál (futóóránál) egalizált.
A második harmadban emberelőnyből ismét a Hevület szaggatta meg a hálót, és másodjára is sikerült ezzel magukhoz ragadniuk a vezetést. A második szünetben mégis 3-3 volt az állás újra. A harmadik harmadban aztán előbb Kelemen Ákos, majd Mathesz Dávid mattolta a „hazai” kapus, és érett a meglepetés.
Ekkor jött ismét Cseh Péter és 3:50-el a vége előtt kiegyenlített. Maradt az 5-5, a Hevület nem tudott meglépni a két Pingvin csapat elől, a Jegesmedvék pedig nem tudtak felzárkózni azok mögé.

Legtöbb gólt szerző csapat
Az egész bajnokság során a Jégveled szerezte a legtöbb gólt, hiszen miután az alapszakaszban 44 találatig jutottak, ezt az alsóházban még megtoldották 70-el, így összesen 114-szer helyezték a vulkanizált pakkot a fémkeretek közé.

Legkevesebb gólt szerző csapat
Nem számítva a játék nélkül, adminisztratív döntéssel „lőtt” gólokat, a legkevesebbet ebből a Szittyák szerezték, mégpedig 24-et.

A legtöbb büntetést szerző csapat
Az akár fair play listának is nevezhető táblázat alapján a legkevesebb büntetést a Debreceniek, míg a legtöbbet az Újpesitek szedték össze.



Az igazságot azonban jobban mutatja és a képet is némiképp árnyalja, ha ugyanezt a listát a ténylegesen lejátszott meccsekkel átlagolva nézzük meg a sorrendet:

Itt zárul a sorozat második része, a harmadik epizód közzététele attól függ, hogy ébren bírok-e maradni még miután kimegyek a hűtőhöz...

Tovább >>>

Magyar Amatőr Jégkorong Liga 2009/2010, 1. rész: számokban

Vége. A Magyar Amatőr Jégkorong Liga 2009/2010-es szezonjából már csak egyetlen hétvége, persze a legfontosabb van hátra. A szombaton lejátszandó helyosztókon dőlnek el a végső helyezések, a bronz- és természetesen az aranyérem sorsa. A most induló sorozatban a mögöttünk hagyott szezon legfontosabb és legérdekesebb momentumait próbálom meg feleleveníteni. Az első részben pusztán a számokra hagyatkozom.

Az elmúlt két szezonhoz hasonlóan, amint az köztudott, idén is tíz csapat állt rajthoz a Ligában. A tavalyi indulók közül ezúttal hiányoztak a Dunaújvárosi Hokillák és a Zalai Mamutok, az ő helyüket két újonc alakulat, a Szombathelyi Pingvinek, illetve a pesterzsébeti Szittyák vették át.

Mivel a lebonyolítás nem változott, így a bajnokság alapszakaszát és rájátszását tekintve idén is 82 mérkőzés került kiírásra. Azért nem írom, hogy megrendezésre, mert míg tavaly mindössze egyetlen egy találkozót kellett játék nélkül a vétlen ellenfél javára írni, addig ez az idén hat (!) esetben is előfordult. A leginkább érintett csapat a Debreceni Sólymok csapata volt, akik négyszer nem léptek jégre, egyszer az ellenfél, háromszor azonban a saját mulasztásuk miatt!!!

Bár minden adminisztratív 5-0 szomorú, mégis azt gondolom leginkább a felsőházi rájátszásban történt eset a kirívó, amikor a második fordulóból elhalasztott Szombathelyi Pingvinek – White Sharks találkozót a vendégek létszámgondokra hivatkozva lemondták! Túl azon, hogy egy felsőházi csapat, még a biztos hatodik hely esetén sem elegáns megoldást választott, ezzel egy időben viszont megfosztotta a Ferencváros csapatát attól, hogy az utolsó meccsén legyen esélye kiharcolni a döntőt a Hevület ellen.

Még egy gondolat az elmaradt meccsekhez: a debreceniek négy találkozója mellett, a másik két elmaradt mérkőzés mindkét érintettje (pozitív hősként) a szombathelyi alakulat volt. Elmondható tehát, hogy a földrajzi távolságok nagyban befolyásolták ezen csapatok és ellenfeleik mindennapi életét. Erre azért is érdemes felhívni a Liga vezetésének figyelmét, mert egy-egy elmaradt találkozó, és az ott megállapított eredmény igen nagyban befolyásolhatja az adott csoport, helyezés, csapat stb. sorsát!

Talán nem meglepő, hogy a kevesebb meccs, kevesebb gólt is hozott, de ez csak az egyik ok. Szintén fontos tudni, hogy bár nyilván idén is voltak gyengébben teljesítő együttesek, ezúttal nem volt olyan csapat, aki már az alapszakaszban 138 gólt kapott nyolc találkozón (akkor az Újvárosiak produkálták ezt a teljesítményt).

A tavaly a pályán szerzett 757 gól után az idén 638 találat született, ami 19%-os csökkenést jelent. A lejátszott meccseket tekintve a gólátlag a 2009-es 9,34-ről 2010-ben 8,39-re csökkent, ami a teljes 82 meccsre vetítve még jelentősebb visszaesés (9,23 kontra 7,79).

A bajnokságban összesen 246 játékos lépett pályára. A legtöbben ezek közül az újonc Szittyák szerelését húzták magukra, ők szám szerint 33-an voltak. A Debrecen és a Drago Skorpiók biztosította ugyanakkor a legkevesebb játékosnak a lehetőséget a jégkorongozásra, ők mindketten 21-21 játékossal csinálták végig az idényt.

A „rovott múltú” játékosok szabályozásának változásai miatt idén úgy tűnt, mintha megcsappant volna kicsit ezen játékosok száma. Mindössze 22 ilyen játékost számoltam össze, melyek közül a legtöbb az Újpestben (5), és a Jégveledben (4) léptek pályára. A Skorpiók egyetlen R-betűs, karszalagos játékost sem „használtak” az idényben.

Az első rész befejezéseképpen mindenképpen megjegyezném, hogy a mostani és a jövőbeni bejegyzések statisztikáiban én egyaránt a MAJL jegyzőkönyvekből, ám saját összesítéseimből adódó számokat használok. Ez ezen írásokban szereplő adatok remélhetőleg kevés esetben, de bizony eltérhetnek a MAJL hivatalos statisztikáitól. Kéretik ennek szíves figyelembe vétele!

Tovább >>>

Az utolsó forduló - Jégveled - Drago Skorpiók 13-6

Az idei bajnokság utolsó fordulójában ismét visszavágtunk a Skorpióknak a még az alapszakaszban elszenvedett vereségért. Az amúgy minden más szempontból tét nélküli találkozót, mint eddig az összeset, ismét Zsuzsi követte a helyszínen figyelemmel. A szezonból már csak egyetlen meccs van hátra, melyen a Debreceni Sólymok ellen szerezheti meg a csapat a hetedik helyet.

Kisebb torokfájással és Dodó barátnőm társaságában tekintettem meg a rájátszás utolsó mérkőzését a Dragó Skorpiók ellen. Hazai közönség előtt játszottak a fiúk, akik közt Bubut véltem felfedezni, de csak az első harmadot nézte meg.

Adi már a második percben a Skorpiók tudtára adta, hogy kik az alsóház legjobbjai, aminek személy szerint örülök, mert ahogy megfigyeltem az utóbbi időben inkább másoknak adta át a lehetőséget. Nem sokat várt Krisz, hogy megerősítse a vezetést egy újabb találattal. Egy szerencsétlen véletlen következtében a Skorpiók jelét adták, hogy a pályán vannak egy gól kíséretében, de hogy ne örüljenek annyira Zsír gyorsan válaszolt rá.

Azt nem mondhatom, hogy unalmas volt a meccs, mert alig telt el egy perc, és Gedal brillírozott a pályán két találattal, amit 18 másodperc alatt szerzett. Az utolsó percben még Krisz bevette az ellenfél kapuját, így 6-1-el vonulhattak a fiúk az öltözőbe.

Még a harmad elején egy szerencsétlen ütközés következtében Atis került a jégre, és a bokája sérült, reméljük nem komoly a baj.

A második harmadban a Skorpiók szerezték az első találatot az 5. percben. Erre Krisz válaszolt 3 perccel később. A mérkőzés során többször előfordult, hogy percekig kellett rohamozni az ellenfél kapuját, de a 17. percben Szeninek sikerült bevenni. Az utolsó percben még Gedal megszerezte a harmadik találatát.

A harmadik harmad már izgalmasabbra sikerült, amit az első percben Krisz erősített meg a negyedik góljával. Hosszú percekig megint csak a küzdés következett, amit Szeni szakított meg második találatával. Ezt követően extázisba került az ellenfél, mert 1 percen belül kétszer is betaláltak Sógi kapujába. Ezt nem lehetett szó nélkül hagyni, ezért Popi válaszolt rá egy góllal, majd ahogy kezdte a csapat, úgy is fejezte be, Adi szerezte az utolsó Jégveled gólt szám szerint a 13-at. Az utolsó két percben még a Skorpiók kihasználták a helyzetet és kétszer is örülhettek, így ők 6 találattal mehettek zuhanyozni.

Most egy kicsit sajnálom, hogy elhagytak a fiúk és nekem kell írni a beszámolót, mert úgy érzem, hogy pár szóban össze kéne foglalni az alsóházban történteket. Szóval, az én véleményemet leírom, és ha valaki a csapatból vagy a Hidegfrontból máshogy látja a dolgokat, akkor legyen kedves hozzászólni.

Nagy csodák már nem fognak történni, így el lehet mondani, hogy a Jégveled szerezte a legtöbb gólt és kapta a legkevesebbet. Én úgy gondolom, hogy a körülményekhez képest a csapat megpróbálta kihozni magából a legjobbat, és küzdöttek.
Mindenki tudja, hogy ebben a szezonban voltak problémák, és meghatározó emberek is hiányoztak a csapatból, így a teljesítmény sem lett olyan, mint a tavalyi. Szerintem (vagy legalábbis remélem) a fiúk levonták a tanulságot, összeszedik magukat, visszatérnek a sérültek is, és jövőre viszont látjuk a bajnok csapatot.
Persze még van egy utolsó feladat az idei bajnokságban, és meg kell szerezni a 7. helyet, vagy mondhatnám azt is, hogy az alsóház bajnoka címét.

Bár nem az én tisztem, de itt szeretném megjegyezni, hogy a Hidegfront is összeszedhetné magát, mert egy kicsit mi is szétestünk. A játékosok is szóvá tették, hogy nem hallanak minket. Tudom, hogy néha hülye időpontokban voltak meccsek, meg sokakban alábbhagyott a kezdeti lelkesedés, de egyedül egy kicsit hülyén nézek ki a molinó mögött. Remélem nem ért félre senki, mert ezek csak egy lelkes szurkoló sorai. Én bízom benne, hogy jövőre mi is a régi fényünkben fogunk ragyogni, mert nekem kell a pulcsi meg a sapka :)

Fiúk, mindent bele a Sólymok ellen! Hajrá Jégveled!

Pisziri pusszantás Zsuzsi

Tovább >>>

Itt a tavasz, vár a vár!

Kicsit nagyképűen talán mondhatnánk, hogy Szezonnyitó Vártúrára indultunk, de ez sajnos több szempontból sem felelne meg a valóságnak. Hiszen az évadot már január 1-én és 2-án megkezdtük, ott, illetve hazafelé az oly sokat emlegetett pannonhalmi szilveszterről. Arról pedig, hogy ezen két és fél hónap alatt Sipos Máté Hadbíró urunk hány várat és templomot hódított meg saját szervezésű partizán hadjáratai során, nos arról csak a krónikák írnak, ha írnak egyáltalán…

Nemzeti ünnepünket (március 15.) kihasználva a késő délelőtti órákban Dobogókő felé vettük az irányt. Gondoltam nem is lehetne méltóbban ünnepelni népünk nagy és dicső múltját, mint az ország tényleges szívénél tett kirándulással. De ezt csak én gondoltam így. Az M3-as autópályán száguldozva Hatvan felé rá kellett döbbennem, hogy sofőrünknek más céljai vannak. Sodródtunk, mi mást tehettünk volna? Az időt addig remekül eltöltöttük Máté újabb és újabb autós baleseteinek elemzésével, és az ebből való tanúságok levonásával. A végleges tanúság pedig a következő: Máté törte össze Zsuzsi kocsiját Várurunk szülinapi sörözése után. Pont. :)

Mire első állomásunkhoz, Tarhoz érkeztünk, már egészen kezdtük megszokni a kocsiban uralkodó cukormacizást, sőt bevallom, hogy most már egy kicsit hiányzik is. Tar temploma a XIII. századtól kezdve szinte folyamatosan épült, bővült, míg mai toldozott-foltozott formáját elérte. Még a mi laikus szemünk is legalább 5 különböző korú és stílusú építési fázist fedezett fel a kápolnán, az Árpád-kori romanikától, a barokkon át, a XIX. századi klasszicizmusig. Viszont kedves, kőfallal körülvett kertben állt, látszott, hogy a lakosok szeretik a templomukat. A wikipédia szerint 95% a magyar lakosság a településen és csak a többi az etnikum, bevallom nekünk kicsit más volt az érzésünk, itt és a teljes régióban mindenhol. Megkerestük az iskolának átalakított régi kastélyt is, ami hol máshol lett volna, mint „Az Iskola uccában, hol máshol?” (valódi nevén Ady Endre utca, a szerk.), de sajnos az épület nem okozott olyan maradandó élményt, mint az útba igazító helyi lány sajátos tájékozódási dimenziója.


Viszont a következő faluban igazi gyöngyszemre bukkantunk. Mátraverebély, Nagyboldogasszony templom. Lenyűgöző tisztaságban és egységességben fennmaradt XII. századi templom, melyen nagyon jól megfigyelhető a Kárpát-medencére jellemző építészeti stíluskeveredés. A román alapokra épülő templomot a tatárjárás után a kor divatjának megfelelően gótikus stílusban építették át. Már amennyire lehetett persze, így senki se egy Kölni Dómot várjon. Szerencsére a barokk giccsparádéja javarészt elkerülte az épületet, és egyszerűségében és puritánságában maradhatott fent. Tipikus és szeretnivaló jele ennek, hogy a romanikára jellemző kis méretű, szűkös ablakok már gótikus, csúcsos záródással vannak megoldva. Több helyen is bélletes kapuk díszítik a bazilikát, a stabilitást sugárzó szárnyfalak határozottságáról és eleganciájáról már nem is beszélve.


Maconka következett, majd Bátonyterenye. Itt már azért kezdtem érezni, hogy valami komoly dolog vár ránk, és Hadbíró urunk nem véletlenül hozott minket csonka országunk ezen északi vidékére. Maconka kicsiny templomának kapuján egy kedves levélben kérték fel a helyi „Embertársakat”, hogy vigyázzanak a falu közös értékeire, mondjuk a kápolnára. Pontosabban: „Pénzt nem kérünk, csak hogy NE rongáljanak!”. Ezt sajnos a nagyvárosokba is ki kellene írni, és egyben eltörni a várost összefirkáló, identitás nélküli kamaszok kezét. A bátonyterenyei Gyürky-Solymossy kastély karbantartói szerencsére gondoskodtak hintáról a kertben, így a lányok sem maradtak felhőtlen mókázás nélkül.

Tarján, Tarján, Salgótarján. Sajnos Győzikével nem találkoztunk, de még nagyobb bánatunkra nyitott vendéglátó-ipari egységgel sem. Így kénytelenek voltunk földi szükségleteinket egy M betűs piros házikóban kielégíteni. Itt már javában fogyott a vártúrázáshoz elengedhetetlen vörösbor. Ezen a ponton jegyzem meg, hogy közfelkiáltásra a sorozatot némi borászati élvezetekkel is ki kívánjuk egészíteni, így a nógrádi régióhoz az Ikon borászat Kékfrankosát ajánlom, 2008-as évjárattal. Könnyed, jóliható, gyümölcsös, ahogy azt az Ikon boroktól megszokhattuk.


Gyors ebédünk után hamarosan már a Somoskői vár bazalt dombjára kapaszkodtunk fel, szakavatott és kiváló női sofőrünk irányításával (és ez nagy dicséret volt ám, Zsuzsi!). Akkor azt hittük, ez a végcél, így kénytelen voltunk gyorsan felbontani egy üveg Ikon Merlot-t is. Mit ne mondjak remek választás volt, eme különleges történelmű várhoz. A 2007-es évjárattal bemutatkozó dél-balatoni IKON Pince merlot-ja szép, bíbor színű bor, friss, fajtajelleges illatában sok szilva és egy csipetnyi édes fűszer. Üde, élénk savú, gyümölcsös merlot, behűtve nyári napokon is tökéletes, de kiválóan harmonizál Somoskő várának bazalt bástyáival is.

Szóval Somoskő, mint megtudtuk nevezetes a bazalt tornyairól és bazalt vízeséséről, bár ezt nem volt szerencsénk látni. Azonban menjetek fel a netre (úgyis ott lógsz most is!), és nézzétek meg. Érdemes! Azonban ez volt az egyetlen vár, amely kuruc kézre került (1703), és ott is maradt hét esztendőn keresztül. De ami a legérdekesebb, hogy itt szembesültünk vele, hogy nem Sopron az egyetlen „hűséges magyar város”. Somoskőt a trinanoni szerződés Csehszlovákiához csatolta, amit 3-4 év alatt a helyieknek sikerült módosítani, és visszaszerezni a települést. Így 1924 február 15-e óta minden évben a „Hazatérés napjaként” ünneplik a tényleges birtokbavétel évfordulóját. A GoogleEarth szerint a vár még most is szlovák oldalon van, és egy helyi tábla tanúsága szerint csak 2002 óta lehet a várat magyar oldalról is gyalogosan megközelíteni. Ami nekem furi, mert szinte bent van a faluban. Hatalmas élmény, gyönyörű kilátás, finom bor. Megéri!
Ezek után majdnem hazafelé fordultunk, de Grófkisasszonyunknak újabb perverz gondoltat támadt: ha már Somoskő ilyen bátor kis falu, akkor mi is visszahódíthatnánk egy ideiglenesen határon túlra szakadt magyar várat Várurunk dicsőségére. Mondjuk Fülek várát.


És így is lett. Észrevétlenül átsuhantunk a tótokhoz, és mire felfigyeltek volna, mi már el is vegyültünk a város közepén összegyűlt magyarok csoportjában, akik hagyományaikat tisztelve ünnepelték március 15-ét. Mit ne mondjak, szlovák szót nem hallottunk a településen.

Hangtalanul jutottunk be a várba (amire szükség is volt, mivel nem volt nálunk Euro a belépőre..), majd szaporán fotózkodtunk a szlovák címernél (az „Idősebb vagyok, mint Szlovákia” póló tényleg véletlenül volt rajtam, hiszen én Dobogókőre indultam…). Fülek vára méreteivel és kidolgozottságával méltó büszkesége a magyar végváraknak. Története kalandos és szerteágazó, továbbá elolvasható a wikipédián. Ezek után már csak egy jó sörre vágytunk, amit meg is kaptunk a helyi magyar kocsmában (forintért!). Igaz, cseh sört ittunk, de nagyon kellett már. Ahogy Máté mondta: „Megtaláltuk a helyi Ibolyát.”

Dolgunk végeztével hazafelé vettük az irányt, és jócskán besötétedett, mire fővárosunkba értünk. A nap zenei szórakoztatásáról nagyrész Ágnes Vanilla és a Csík Zenekar gondoskodott. Hazafelé még meglátogattuk Nagy „Zászlóhordozó” Ákost, de éppen gyengélkedett az egészsége, így nem tudott maradéktalanul osztozni örömünkben.

Egyszóval Ákosnak jobbulást, Várurunknak dicsőséget, és megvan az első határon túli sikeres ostrom! Vivát, Vivát, Vivát!



Varga N. Dániel, Hadmérnök

Tovább >>>

Egy pont maradt a Hajdúságban, Debreceni Sólymok - Jégveled 3-3 - Jegyzet

A Debreceni Sólymok elleni hétvégi találkozó inkább a kirándulás, mint a sport jegyében telt. Hogyan is járnak a pestiek a Szabadság Őrvárosába? A lenti sorok alapján azt gondolom valamilyen titokra nem derült fény, Zsuzsi valamit titkol...

Hát, sokáig gondolkodtam, hogy mit is írhatnék az elmúlt hétvégéről. A meccs katasztrofális volt, a buli meg nem biztos, hogy mindenkit érdekel. Azért megpróbálom összeszedni a lényeget, és előre is elnézést, ha egy kicsit vártúrás beszámolót írnék.

A Zsuzsi féle Budapest-Debrecen buli járat Cukormaci cd-jével 11 után indult, és most volt társam is aki elkísért, Dodo barátnőm személyében. Pénteken, gondosan kinéztem a neten, hogy miket érdemes megnézni Debrecenben, és a városba érve egy térképet is beszereztünk. Amit végül sikerült alaposan körbejárnunk, az a város szélén található Stop Shop és a debreceni McDonald’s lánc éttermei Hamar eltelt a városnézésre szánt idő és el is érkezett az este és megjöttek a játékosok is, Gerő, Kardi, Alex és Árpi személyében, így a szállást is elfoglaltuk. A jól bevált Főnix Hotelben nem emlékeztek a fiúkra, bár Tűzoltó és a többiek most nem voltak ott, hogy eszükbe jusson, mi is történt tavaly.

Ugyan azokat a szobákat kaptuk, és ami egyből feltűnt, hogy sehol egy poroltó, viszont felszereltek egy füstérzékelőt a folyosóra a biztonság kedvéért
Indulás előtt volt még egy óránk, és a fiúk kedvesen elszórakoztattak minket, többek között elmesélték hogy alakult a Jégveled.

A jégcsarnokba menet felvettük kedves barátunkat Pöntyét, hogy velünk együtt nézhesse a meccset. A lelátón Mutyi már várt minket, kiraktuk a molinót és indulhatott a játék.

Egész idő alatt az volt az érzésem, hogy most a játék lényege nem az, hogy ki tud többször az ellenfél kapujába találni, hanem hogy melyik csapat játékosai töltenek több időt a büntető padon. Erről persze a játékvezetők is gondoskodtak, és itt jegyezném meg, hogy ők is és a zsűri is katasztrofálisak voltak, nem csak a játék.

Az első harmadban csak kiállítások voltak, gól nem született.
A második harmad talán 8. percében a Sólymok megszerezték a vezetést, és nem sokkal később meg is erősítették még egy találattal. Szerencsére az utolsó 10 percben sikerült kiegyenlíteni. Először Gedal, majd Zsír talált a Sólymok kapujába, így 2-2-vel vonultak le a fiúk a jégről.

A harmadik harmad felénél még a vezetést is sikerült megszerezni Zsírnak köszönhetően, de hogy ne örüljünk annyira a vége előtt 2-3 perccel ismét bevették Alex kapuját. Alexről egyébként nem gondoltam volna, hogy ilyen jól véd, mert mikor megérkeztek, azt hittem állva elalszik. Szerencsére kezdésre összeszedte magát, kellett is, mert a Sólymok néha nagyon eltalálták a korongot.

Az egyik szünetben Adi elárulta, hogy gondolkodik a maradáson, de végül ő is haza ment a többiekkel (bár ha tudta volna, hogy nálunk volt egy szabad ágy, lehet másképp dönt), így a hatos fogatunk visszament a hotelbe.

Megkezdődött az alapozás, csatlakozott hozzánk Kardi uncsitesó Rudi és egy másik Rudi fiú is, akik elvittek minket az éjszakába. Egy Deep nevű helyen kötöttünk ki. Bevallom nem igazán volt az én világom, de az alapozásnak köszönhetően egész jól éreztem magam, és ahogy a fiúkat néztem, ők sem unatkoztak. Egész jól elvoltunk, míg oda nem ment egy kidobó az Árpihoz és meg nem kérte, hogy hagyja el a helyet. Mi is mentünk velük, hogy kiderítsük mi történt, de a magyarázat annyi volt, hogy zavarta a VIP vendégeket. Megkérték, hogy két percre menjen ki, majd visszamehet. Ezek után nem igazán volt kedvünk visszamenni, így átmentünk a szomszédos Chicago nevű helyre, ahol sikerült az utolsó számokat meghallgatni, mert bezárt a hely. Így nem volt más választásunk, visszaindultunk a hotelbe, és nyugovóra tértünk. Pár óra alvás után, frissen és üdén megreggeliztünk és elindultunk haza.

Dodo nevében is mondhatom, hogy jól éreztük magunkat, én személy szerint pedig örülök, hogy végre egy kicsit jobban megismertem a játékosokat (még ha csak ilyen kevesen maradtak is)

A többit meghagyom a Jégveled zuhanyhíradónak

Ja, és most is mint eddig, kérném a csapatot, hogy javítsanak, ha szükségesnek látják.

Hajrá Jégveled!

Pisziri pusszantás Zsuzsi

Tovább >>>