A sorozat mai részében a MAJL egyik legpatinánsabb csapatát, az idei szezonban is Ferencvárosi Pingvinek néven induló társulatot igyekszem bemutatni.
A feladat nem könnyű és több oldalról is túlhatározott. Elég annyit megemlíteni, hogy ez a csapat már az első, 1994/95-ös szezonban is ott volt az indulók között. Dicsőséglistáján egy bajnoki cím (1999-ben), három ezüstérem (1995, 1996, 2005) és egy bronzérem (2003) szerepel és mindössze egyszer végeztek az ötödik helynél gyengébb pozícióban (2000: 7.hely).Nagyjából tehát egy időben alakult a csapat a MAJL-lal 1994-ben, Csiszár István és társai áldozatkész munkája nyomán. A csapat 2003 és 2008 között RAFC Pingvinek néven szerepelt, tavaly azonban visszatértek a gyökerekhez. Hagyományaikat és erejüket jelzi, hogy volt olyan idény, melyben két csapatot is indítottak. Emellett a Pingvinek rengeteg színes játékos-egyéniséggel és pillanattal ajándékozták meg a műértő közönséget.
Egy igazi időutazásra invitálom a kedves olvasókat végihaladva az ismert szezonokon, kérem higyjék el, érdemes!
1994/95. Elindul a MAJL első szezonja, papíron 9 csapattal, köztük a Pingvinekkel. Sajnos a mérkőzésekről nem sokat lehet az idő távlatából tudni, az azonban bizonyos, hogy a csapat megnyerte az alapszakaszt! Tizenhat meccsből 12 győzelem, 2 döntetlen és 2 vereség után holtversenyben az első helyen végeztek a kezdeti idők másik sztárcsapatával a Váci Darazsakkal együtt (gólarány: 83-33 !).
A bajnoki címről döntő mérkőzésen azonban a vidéki csapat simán győzött 3-0-ra. De zsebben volt az ezüstérem!
1995/96. Újabb ezüst. Egy hétcsapatos Liga és 12 megvívott alaszakasz mérkőzés után (8-2-2-es mérleg), melyben másodikként lett jog szerezve a döntőre, újra térdet-fejet kellett halytani egy korai nagycsapat, az R’N’R Cannibalz előtt (1-3).
E kezdeti idők egyértelműen igazi Pingvines sztárokat adtak a Ligának. Elsőként kell megemlíteni Dande Krisztiánt, aki 1995-ben a kanadai táblázat első helyén végzett (G:33, A:14), és Török Tamást, aki ugyanezen a listán második lett (G: 22, A: 20). E két játékos 1996-ban megismételte a jó szereplést. Török megnyerte a kanadait (G: 20 A: 5), míg Dande a negyedik helyen végzett (G: 14, A: 4).
1996/95. Ebben az idényben csak a negyedik hely jött össze. Hiába lett Dande Krisztián gólkirály 28 góllal (12 gólpasszal a kanadai táblázatot is megnyerte), és hiába tűnt föl Homonnay Nimród (14 gól, 10 gólpassz), a végelszámolásnál voltak erősebb csapatok is (Hevület, Cannibalz, Darazsak).Az alapszakaszban a Pingvinek 10 meccsből megnyert kilencet (az egyetlen vereség egy játék nélküli, Debrecen elleni mérkőzésen, zöld asztal mellett született), így volt remény a bajnoki címre.
Az akkori lebonyolítás szerint nem rájátszás, hanem egyenes kieséses rendszerű szakasz vezetett a helyosztókig. Itt a legjobb négybe kerülésért a Dunaújvárosi Jégtörőkön sikerült kettős győzelemmel túljutni (5-4, 3-2), ám az elődöntőben két vereségbe szaladtak bele a Pingvinek a a Cannibalz ellen (1-5, 4-6).
Ez megtörte a lendületet, és a Darazsak ellen a bronzmeccs is elveszett (1-5).
1997/98. Újra nagyszerű alapszakasz (8-1-3-as mérleg és második hely ), de a végén újra „csak” negyedik hely. Az elődöntőben visszavágtak a Jégtörők (3-4, 3-3), és a bronz megint nem jött össze (K-Sped Cannibalz, 7-8). Ami örömteli lehetett: ismét remek szezon az elnyűhetetlen Dande Krisztiántól (21 góllal harmadik a góllövő listán) és Homonnay Nimródtól (14 gól), akik mellé csatlakozott Hegedűs Zsolt is (G: 14 , A: 16 – ez utóbbiból a legtöbbet gyűjtötte a szezonban).
1998/99. Az aranyszezon. A Pingvinek két csapattal is indultak ebben a bajnokságban. Az első csapat a rájátszást 4 vereség mellett 12 győzelemmel tudta le, mellyel az A-csoport harmadik helyén végzett a Cannibalz és a BVSC mögött. Ugyanebben a csoportban a Pingvinek II. pedig megszerezte a negyedik helyet (7 győzelem, 9 vereség).
Innentől az egyenes kieséses szakaszban kezdődtek ám az izgalmak!
Az első csapat újra a Dunaújvárosi Jégtörőkkel került össze a negyeddöntőben és az első meccset el is vesztette 2-3-ra, így a visszavágón szerzett 4-2-es győzelem nem akármilyen hangulatú mérkőzés lehetett. A második csapat a Hevület ellen két sima vereséggel búcsúzott a szezontól (3-10, 3-13).
A Pingvinek I. azonban már nem állt meg. Előbb nagy csatában kiharcolta a döntőt a Cannibalz ellen (6-6, 3-2), majd meg is nyerte azt a Hevülettel szemben egy alighanem csontkemény finálé után (4-3).
A Pingvinek a csúcsra értek, és velük együtt Dande Kriszitán is (37 gól mellett 37 gólpassz, ami a kanadai táblázaton és a gólpassz listán is első helyet jelentett, míg góllövőként a második helyen végzett).
A következő szezonokról nem állnak adatok rendelkezésre egészen 2002-ig. Annyit lehet tudni, hogy a bajnoki cím után az 1999/2000-es idnyényben a Ferencvárosi Pingvinek a csalódást keltő hetedik helyen végeztek, majd két évvel később összejött egy negyedik pozíció.
A 2002/2003-as szezonra aztán ismét sikerült összeszedni a csapatot és ennek újabb bronzérem lett az eredménye.
Kezdődött minden azzal, hogy a Ferencvárosi Pingvinek megnyerték az alapszakasz B-csoportját 9 győzelemmel és mindössze egy vereséggel.
A nyolc csapatos rájátszásban azán a Hevület és a Cannibalz is erősebbnek bizonyult, így megint a harmadik helyért szólt a csapat számára a helyosztó, melyet a Szegedi Fekete Legyek elleni 7-4-es győzelemmel, meg is nyert.
A 2003/04-es szezonnak nagy reményekkel, és új névvel, RAFC Pingvinekként vágott neki a társaság. Ennek ellenére egy gyenge alapszakasz után (3. hely a csoportban a Hevület és a BVSC mögött, 3-1-3-as mérleg) a rájátszásban már nem sok esély maradt az aranyéremre és a csapat csak az ötödik helyre ért oda, miután a helyosztón a Skandináv Skorpiókat sikerült legyőzni 4-3-ra.
Nem kellett azonban sokáig várni egy újabb fellángolásra, rögtön a következő szezon végén (2004/05) a Pingvinek megszerezték harmadik ezüstérmüket.
Már az alapszakasz során sikerült idegenben legyőzni a Hevületet 8-4-re (igaz, hazai pályán 2-6-ra simán ki is kaptak tőlük), és a BVSC-t is 5-4-re (ám otthon megint zakó 2-6-ra). Mivel összesen mindössze hat csapat indult ebben az idényben, ezért a rájátszás négy csapata újabb körben mérte össze erejét, melyben a Pingvinek végül a második helyre értek oda, gólkülönbséggel megelőzve a CSZKA Cannibalz gárdáját.
A siker fő letéteményesei az év kapusa címet elnyerő Görbicz Attila (képünkön) mellett, a kanadai táblázaton a harmadik és negyedik helyet elnyerő Hídvégi András (G:18, A:13, góllövölista második hely) és Meggyes István (G:12, A:16) mellett a rutinos Homonnay Nimród (16 góllal az ötödik legeredményesebb) voltak.
Ebben a szezonban tűnt fel egy ifjú titán is, a gólpassz lista hatodik helyén végző Bárány Bence (10 assziszt), aki egyben a harmadik legtöbbet kiállított játékos lett a szezonban (66 perccel).
A Pingvinek innen négy szezonon keresztül csak a negyedik helyet tudták megszerezni.
2005/06-ban az alapszakasz vége a Hevület mellett a csoport második helyén találta őket, ám a rájátszásban a másik, újonc fehérvári csapat, a Jegesmedvék is megelőzték őket. A bronzot ezek után a RAFC úgy vesztette el, hogy nem jelent meg a Cannibalz elleni mérkőzésen.
A felemás szezon legnagyobb sikere minden bizonnyal az volt, hogy a legjobb csatár díjat egy Pingvinnek, Bárány Bencének ítléték oda, aki 28 góljával a második legeredményesebb csatár volt a szezonban, és aki emellett 8 gólpasszal még a kanadai táblázat dobogójára is felléphetett.
Szintén csalódást keltett a 2006/07-es szezon. Ragyogó alapszakasz, nyolc győzelem (két vereség mellett) és első hely a B-csoportban, majd újra csak a harmadik hely a felsőházban, újra a Hevület és a BVSC mögött, ismét egy elvesztett kisdöntő, ezúttal a CSKA Cannibalz ellen (4-6).
Elérkezett a 2007/08-as idény, de újra nem sikerült dobogóra állni. Az alapszakaszban megint a harmadik helyet sikerült elcsípni (a Hevület és a Jégveled mögött), és bár a rájátszás szépen indult (3-3 a BVSC, 7-3 a Szigeti Bikák, 3-3 a Fehérvári Jegesmedvék ellen), a vége mégis kudarcba fulladt. A két elszenvedett vereség közül különösen a BVSC elelni játék nélkül elszenvedett 0-5 lehet fájó, de a Jegesmedvék is széttépték a Pingvineket Fehérvárott (3-7). Ez utóbbi mérkőzés résztvevőit, kimenetelét és eredményét tekintve is megismétlődött a harmadik helyért rendezett mérkőzésen, így maradt ismét a negyedik hely.
A tavalyi szezonban aztán újra sikerült a felsőház. Az alapszakaszban 5 győzelem (BVSC o 6-4, Sharks o 13-6, Skorpiók o 15-2, Debreceni Sólmyok i 3-4, Skorpiók i 1-10), egy döntetlen (3-3 Sharks idegenben) mellett két vereség (BVSC i 2-5, Debrecen o 3-4) elég volt a második helyhez.
A rájátszásban aztán a másik csoportból érkező csapatok domináltak, de még így is összejött egy szép fehérvári siker a Jegesmedvék ellen (12-1). Végül az ötödik helyért a Debreceni Sólymokkal vívott mérkőzésen sikerült győzelemmel búcsúzni a szezontól (9-2).
A fenti eseménysoron végifutva nyilvánvaló, hogy a Ferencvárosi Pingvinek csapata az A-csoportból jogosan számít a felsőházi rájátszásba való bejutásra. Komoly ellenfelek voltak mindig is, és most is azok lesznek. Játékerejükön túl ráadásul két ex-Pingvin, Bárány Bence és a hátvéd Pál Bertram Jégveledbe történő távozása számukra még mindig érezhetően pluszmotiváció a hajtásra és a keménységre!!!
A Jégveled szempontjából vizsgálva a dolgokat a két csapatnak 8 mérkőzésre visszanyúló történelme van. Először a 2004/05-ös idény alapszakaszában találkoztak egymással, ahol mindkét meccset fölényesen nyerték a Pingvinek (2-16, 3-26). Két évig kellett várni a visszavágásra, ahol az alapszakaszban egy hazai Jégveled vereség után (2-8), idegenben sikerült rajtuk felülkerekedni (4-1). A 2007/08-as szezonban megosztoztak a győzelmeken, egy hazai 7-4-es Jégveled diadalt egy idegenbeli 4-5 követett, végül tavaly mindez ugyanígy alakult, rádaásul a rájátszásban (6-2, 4-5).
A Ferencvárosi Pingvinekkel szembeni örökmérleg tehát: 8 mérkőzés, 3 győzelem, 5 vereség 32-67-es gólkülönbség.
“Amikor hallgattam a mieink éneklését, bevallom az jutott az eszembe, hogy ha hasonló stadionjaink lennének idehaza, mint mondjuk a Liverpool arénája, akkor bizony retteghetne tőlünk Európa. Sokan ódákat zengenek ugyan az Anfield Roadról, ezen a meccsen azonban a debreceni szurkolók éneklése nélkül aligha lett volna felejthetetlen hangulat. Azt mondom, ha ezt hívják pokolnak, akkor Szófia a poklok pokla volt.”
Hadkezdésünket ezt követően - miként azt urunk gondosan megtervezte - Ozora híres és erős falai által rejtett zsákmányjogunk érvényesítésére irányítottuk hadtesteink vezetésével az híres Ozorai Pipo nagy bánatára, kinek - kellő időt hagyván a fegyverletételre - az hadüzenetünket elébb megküldtük. Ozorai Pipo azonban bízva Ozora roppant falainak erejében követeinket megcsúfítva küldé vissza Dégen várakozó hadosztályaink elébe. Nem kell, hogy nagy világosság lakozzon mindannyiunk fejében mikor magunktól is kitaláljuk, hogy bíz Kovács Várúr Gábor akadályoztatásának idejére a hadúri jogkört gyakorló Bárány Hadbiztos Bence bősz haragjában oly számos haderőt küld az Ozora ellen, amely bíz a nagy hadi tapasztalattal bíró vezéreink elméjét is elkápráztatja, nem kevésbé a hadiúton felvert por a parasztok szemét. Seregünk hadintézkedései két nap elteltével az büszke Ozorai Pipot várbörtönbe juttatja, míg Kovács Várúr Gábor birtokait Tolna és Fejér megye határában teszi jussának örökös elemévé. 
Az asszonylelkű, gyáva lázadók üldözése végül hadpolitikánk terveit megváltoztatta, és a későbbiekben meghódítani kívánt Simontornyát is immáron seregi hátvédünk várai közé sorolja dicső krónikásunk papírja… 
A fene tudja végül ki hogyan kerül oda, de ott vannak egyszerre, mindenfelől megy a duma, a poharak. Elkezd ütemben rogyadozni a térd, és valakiből kitör a feszültség. Heves karmozdulatok kíséretében elkezd szólni az első dal. Amihez aztán sokan, ismerősök és ismeretlenek is csatlakoznak. (Még ránk is szóltak, hogy a szomszédban dübörgő ordenáré rockkoncertet zavarja a hangoskodás).
Aztán már bizonytalan út a Stefánián át a pénztárakhoz, lassú bejutás, helykeresés, székfoglaló hangoskodás. És valami, amit mindig is álmom volt látni: a kezdőkörben kerek Bajnokok-Ligája molinót lengetnek, a csillagos fekete-fehéret! Huhuuujjjj!
Reméljük még három alkalommal meg fogjuk tenni ezen az őszön, és hogy megint mindenki itt lesz, azok is akik most nem tudtak eljönni. Most már tudjuk hogyan kell ezt csinálni! 
Volt nálunk minden, ami az útra kellett: forint, dénár, leva, kuna, euró, nemzeti sport, Loki –sálak, szendvicsek, István bora, 2 napra 2.000 kilométer, egy adag bátorság és 2 belépő a Levszki Szófia – DVSC mérkőzésre…. Merthogy e napon nem kisebb feladat állt a Debrecen előtt, minthogy méltó ellenfele legyen a Balkán, és egyben a térség legerősebb csapatának, a nagyhírű és hírhedt szurkolóiról is ismert Levszki Szófiának. 
Az egyetlen igazán kiemelkedő épület a Bazilika…. 
Nem telt el 2 óra és hála a 2:1-es történelmi győzelemnek, olyan semmiből jött siker küszöbén álltunk, amelyet a BL selejtezők elején talán senki sem mert, még remélni sem. Csak álltam és azon tűnődtem, hogy Svédországban 30 –an voltunk, Bulgáriában már 300 –an, és vajon hányan leszünk Pesten….? Köszönöm Varek, hogy elmentünk! Ezt már senki sem veheti el a Hidegfronttól.