Jó ebédhez jó hokit! Jégveled - Debreceni Sólymok 10-2 - Jegyzet

A Jégveled - Debreceni Sólymok mérkőzést egy merőben szokatlan időpontra, szombaton fél egyre írták ki. A már hetek óta ádázul tomboló telet valódi napsütés tette végre eviselhetővé, így egy laza reggeli, vagy inkább előebéd után régi jó RTL klubos focimeccsek hangulatával lehetett irányba venni az újpesti csarnokot. A helyszínen folyt ifiedzés focistáknak, hokisoknak, mászkáltak a szülők, gondnokok, nyitva volt a büfé, úgyhogy végig ott járt a fejben a mosolygyuri, utóbban három hónapra eltiltott sportriporter - a debreceniek biztos tudják kire gondolok - elnyűhetetlen beköszönése, igaz kicsit kitekerve: Jó ebédhez, jó hokit.

Az idillt némileg rombolta, hogy a megjelölt időpontban még jókedvűen edzett egy társaság a jégen, sem ellenfélnek sem Jégveled-játékosnak nyoma sem volt sehol. Azt azért sejtettem, hogy a hajdúságiak késéséről lehet szó, mert egy ideges földi telefonálás közben megkérdezte tőlem, hogy a telepen ez-e az egyetlen jégpálya. Barátaim az Úrban, újpestinek néztek!!! Az igazsághoz tartozik és el kell mondanom, hogy most láttam először világosban a csarnokot én is, és elsőre azt hittem hogy újra van festve...

Hiába, ennyire tiszta fejjel még nem voltam itt, és ennek az volt az első előnye, hogy végignézhettem egy bemelegítést. A Jégveled 13 játékost nevezett erre a találkozóra, és a srácok amatőr szemmel nézve profin és nagy kedvvel korcsolyáztak, melegítettek. Ismét ott volt a jégen Szenes és Popi valamint visszatért sérüéséből Szabó Tomi is. Utóbbinak ez rögtön fájdalmas mozzanat is lehetett, lévén Adler Tomi egy kaput elkerülő sistergős lövése egyenesen hátsón találta. A kaput ismét Alex védte.

A Hidegfrontból ott volt a Vica-Tomi páros, Bence és Zsuzsi, aki egy kedves hölgyet hozott debütálni. A nézőszám nem volt túl magas, mi a kispad felett voltunk újra, összesen lehettünk úgy huszan. Ezen a meccsen, tisztelvén cívis származásunkat nem volt ének és hangoskodás, így néztük a játékot, és mivel Bence szórakoztatott minket jobbnál jobb sztorikkal, nevetgéltünk is.

A játék nem volt látványos, sőt, kifejezetten vontatottan teltek a percek esemény nélkül. Látszott az iramon a korai kezdés, és az is, hogy csak az alsóházról van szó. A Debrecen igen szálas urakból áll, akik viszont ezt nem nagyon tudták évényesíteni. Keveset tudtak egymáshoz passzolni, sokat egyénieskedtek a koronggal, és hát ők is kicsit lassúnak tűntek a hosszú buszozás után.

A vezetést a 13. percben sikerült megszerezni Gerőfi Gábor révén, akit Adler szolgált ki, majd a 18. percben szintén az ő átadását Konrád Fater bombázta a hálóba megszerezve ezzel első találatát a szezonban! A harmadik gólról sajnos lemaradtam, mert Szabó Tomi éppen kiállításból jött vissza, és azt figyeltem melyik verset szavalja éppen szó szerint Kazinczy-stílusban miközben a pad felé korcsolyázik. Az mindenesetre biztos, hogy Márió Varázsló egy középről, a kék vonal környékéről eleresztett hatalmas bombával állította be az első harmad végeredményét. Három nullára vezettünk.

A második játékrész előtt életemben másodjára jártam az újpesti focistadion hazai B-közepében. Ezt először néhány órával korábban, a meccsre várva tettem meg, most a többiekkel is megtekintettük az oroszlán barlangját. El kell ismerni, jó lenne egyszer ilyet otthon is látni, csak nem ártana ha a megfelelő emberek kerülnének bele. Az mindenesetre sokat elmond, hogy a terasz alatti büfé is piros-fehérre van festve. Hiába, normális színeket is mutatni kell az embereknek...

Tehát a második harmad és ugyanaz a játék, mint az elsőben. Hat és fél perc telt el, mikor Zsír megszerezte a negyedik gólt, melyre a Debrecen az addig is agilisan, bár kissé önzően játszó Lády Rudolf góljával tudott válaszolni. Ekkor jött el az a pillanat, amikor Adler Tomi is úgy érezhette, ideje eldönteni a meccset az egyre paprikásabbá váló Sólymok ellen - a mieink három emberelőnyt is kaptak, amiből csak egyet sikerült kihasználni!

Tamás gólkirályfi egy percen belül két gólt is szerzett, ezzel lehűtve a vendégek reményeit, akik fejében alighanem ott motoszkált, hogy innen az m3-ason még haza is kell döcögni, oda tehát a szombat. Még nagyobb hangulat lehetett mindkét öltözőben, amikor Márió lezárta a harmadot egy okos húzással a kapus mellett, így vonulhattunk melegedni 7-1-es vezetés mellett.

Az utolsó harmadra a Debrecen úgy jött ki, hogy kiélvezi a hoki minden elemét, többet passzoltak és járatták a pakkot, igyekeztek támadni, és nekiálltak kicsit keménykedni is. Popi ennek ellenére bevarrta a nyolcadik, majd emberelőnyből a kilencedik gólt.

A vendégek főszereplője ebben a harmadban a 17-essel játszó Szabó Attila volt, aki Popescu duplája közt először szépített, majd kiállították, amikor pedig Imre "Kapitány" Róbert a tizedik gól szerzőjeként is feliratkozott a jegyzőkönyvbe, visszatérvén egy kapu mögöti kavarodásban csúnyán fellökte Fatert. A már valamire régen váró Szenes Gabinak több se kellett, a csapat által kedvelt Kazinczy Mester ékes szavaival nekiesett a debreceninek és megtörtént az idei szezon első (vagy második?) bunyója. Ha jól számoltam hármat sikerült félig-meddig bevinnie a nála jó egy fejjel magasabb piros mezesnek, mielőt szétválsztották a játékosokat. A szövegelés sokáig ment, a bírók pedig kicsit érdekesen úgy döntöttek, hogy Szabó 12 percet, Szenes és Fater pedig 2-2 percet kell, hogy leüljön a büntetőpadon.

A hátralévő három perc szinte észrevétlenül elröppent, így ez a kellemes szombati jégkorong matiné is bezárta kapuit. Második alsóházi meccsét is simán nyerte a csapat, így masírozva tovább a hetedik hely felé. Az eddigi két meccsen tapasztalt különbség jól mutatja, milyen is lehetett volna ez a szezon a kulcsjátékosok kiesése nélkül, kicsit nagyobb öszetartás, alázat na és persze szerencse mellett. Bízzunk a jövőben! Szép volt fiúk!

Gabi

Tovább >>>

Megint csak Zsuzsi a gáton, Jégveled - Szittyák 15-2 - Jegyzet

Úgy látszik, hogy a Hidegfrontban sok a kislány, és ha későn kezdődik a meccs akkor nem jönnek, úgyhogy megint egyedül voltam. Azért bevallom, hogy én is az utolsó pillanatban indultam, de úgy voltam vele, hogy ha Szombathelyre 3 órát autókáztam és végig álltam a meccset mínusz 6 fokban, akkor 5 percnyi utat meg tudok tenni, hogy most végig ülhessek egyet :). Így a kényelmes körülmények közt próbáltam arra is figyelni, hogy kik lövik a gólokat.

Most is szeretném megkérni a játékosokat, hogy javítsanak ki, ha valamit nem jól láttam!

A szurkolói létszám 7-12 fő között váltakozott, ők sem egy helyen, úgyhogy nem volt nagy hangzavar.

Kezdés előtt két dolgot figyeltem meg, az egyik, hogy a kapuban Ágoston Ferenc (Sógi) volt, a másik, hogy Fater mezén díszelgett egy gyorsban odaragasztott C betű, szóval ő volt ezen a meccsen a kapitány.

Sima győzelmet vártam, miután az alapszakaszban a B csoport utolsójaként zártak a Szittyák 8 vereséggel, és a papírforma igazolta magát.
Már a 6. percben megszereztük a vezetést, Adler Tomi (Adi) bombagóljával, amit Dudás Krisztián (Krisz) gólja követett a 10. percben.
Szabálytalanság csak a Szittyáknál volt ebben a harmadban a 15. percben, amit 2 perccel bűntettek. És ahogy lenni szokott emberelőnyből nem lövünk, hanem kapunk gólt :(.

Úgy láttam a fiúkat is megviselte egy kicsit a késői kezdés, mert olyan volt, mintha aludtak volna a játékosok mind a két térfélen. Azért így is 2-1-el zártuk a harmadot.

A második harmadra már felébredtek a fiúk, és majdnem egy-két percenként lőtték a gólokat. Szenes Gábor (Szeni) kezdte a 4. percben, és egy perccel később ismét megpróbálta csak lecsúszott a korong az ütőjéről, de jött Popescu Balázs (Popi) és betalált. Közben egy Szittyát kiállítottak 2 percre, és sajnos már nem emlékszem, hogy ezt ki tudtuk-e használni vagy pont nem, de jött Konrád Márió (a Varázsló) három védő között és bevarázsolta az 5. gólt is.

És itt felpörögtek az események, mert jöttek a Szittyák egy támadással, amit szerencsére mellé lőttek. Jött a gyors válasz is, először Márió próbálkozott, végül Popi szerezte meg a gólt, majd két perc múlva, ismét Popi lőtt rá, de a védőt találta el, akiről szerencsére bement a kapuba :). Nem sokkal később ismét három védőn keresztül varázsolta át a korongot Márió, be is talált a kapuba, de a bíró már csak azt látta, hogy a kapun kívül van a korong ezért nem adta meg. Sebaj, fél perc múlva Popi ismét a kapuba talált, megszerezve a 8. találatot. (Popi hol voltál eddig???). Zsíros Gábort (Zsír) kiállították 2 percre, amiből megint előnyt kovácsolhattak volna a Szittyák, ha az utolsó pillanatban vége nincs a harmadnak.

A harmadik harmad szinte szünet nélkül kezdődött és még fel sem eszméltem, a 25. másodpercben Márió máris betalált a kapuba. A zsűri hölgyek biztos aludtak, mert ekkor meg is állt az óra, és többször előfordult, hogy megállították a játékot, mert nem tudták hogy melyik játékos talált a kapuba. Valahol meg is tudom érteni őket, hisz ebben a játékrészben is szinte két percenként rengett a Szittyák kapujának hálója :). Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint Máthé Attila (Atis) találata. Majd Sógi indításából Márió és Zsír támadott, remekül sikerült Zsírnak megzavarnia a kapust és végül betalált. Ismét jött Popi, bár a kapus a korijával kitudta védeni, de nem sokkal később Zsír ismét gólt szerzett. Örülünk Szeni visszatérésének, mert a 8. percben megszerezte a 13. gólt.

Bár nagyrészt a Szittyák kapuja előtt volt a játék, azért Sógi sem unatkozott, hisz két hatalmas védése volt és a 13. percben is keményen küzdött mikor megint be tudták venni a kapuját. Ismét jött Szeni, akit nem ért el a védő, és esélyt sem adott a kapusnak a védésre. Végül a 17 percben dőlt el a mérkőzés a 15. Jégveled góllal, amit nem láttam hogy ki értékesített, de az eredményjelzőre Adit írtak. Az utolsó percben még kiállítottak egy Szittyát, és mintha a második harmadot ismételték volna, szintén a támadásuk befejezésekor lett vége a játéknak, ha jól láttam pont a vonalon volt a korong ekkor :).

Szóval 15-2 lett a vége, szép volt fiúk, csak így tovább!

Pisziri pusszantás Zsuzsi

Tovább >>>

Macik - Jégveled In memoriam - Jegyzet

Az egyszeri szurkoló ha kimegy a hokimeccsre, egy új világban találja magát. A mértékletes alkoholfogyasztásnak azonban megvan az az előnye, hogy az ember lekerekített formákban szemléli a világot, minden és mindenki kerek, gömbölyded és gömbölyű és az emlékek is harmonikusabban kúsznak elő az emlékezetből. A mértéktelen alkoholfogyasztásnak is megvan ez a kerekség előnye, viszont a fogyasztás ezen formája háromdimenziós formákat képez: fekete lyukakat. Az alábbiakat éppezért emlékezetből írom le, ha valaki szerint máshogy voltak, nyugodtan javítson ki. Mindenesetre igazán jól sikerült nagy közös idegenbeli túra volt az első fehérvári kiruccanás. Aki nem volt ott, sajnálhatja.


Nagy meccs volt kilátásban vasárnap, ezért hát lementünk Danival egy kicsit kondizni meccs előtt, hogy a tónusosság meglegyen és egy kicsit szedáltan érkezzünk a fehérvái helyszínre. A helyszínre, amelyet Magyarországon a “jégkorong szentélyének” is neveznek. A presztízsmeccseknek amúgy is általában van egy minden mástól különböző hangulata, ezért már az egész vasárnap a meccs hangulatában telt, a várva várt 2 kulturesemény iránti szomjúhozással (borkostoló és jégkorongmérkőzés).

Délután 5 körül indultunk Anita jóvoltából először Tökre, hogy István borát megízlelhessük. Útközben felvettük Bakonyi Pistit is, aki a Moszkván pattant be, ahol minusz 6ban szobrozott egy 20 percet. Utána egy 5 percig nem is nagyon mondott semmit, de hálásan csillogó mosolygós szeméből megállapíthattuk, a régi magyar mondás igaz: “Jobb idebe, min’ odakü, ugyi!” Ezután megálltunk a McDrive-ban, hogy egy kis jófajta “Made in nem akarom tudni hol” alapanyaggal megvessük az ágyat, aztán uzsgyi.

Budapest és Tök között fantasztikus Máté CD-t hallgattunk az “in and out of love” “say it right” és hasonló nagy slágerekkel, közben a hőmérő leszaladt egészen minusz 14 fokig kb 3 km alatt, mire Tökre értünk István pincéjéhez. Fantasztikus, ragyogó és egyben farkasordító hideg volt, a kezem majd odafagyott István pinceajtajához nagy udvariasságomban. A pince ekkor már harmadáig tele volt pirospozsgás arcokkal, várakozásokkal. Mire megérkeztünk, már ott volt: Zsuzsi (akinek szintén nagy riszpektá), Máté, Gabi, Pöntye, Misi, István, később befutott még Feri bácsi, István apósa, és Robi ( asszem) Istvánnak rokona-ismerőse (asszem). Egész jó kis csapat verődött össze, szép lassan a borokat is elkezdtük feltérképezni. Saját kútfőből a következő sorrendre emlékszem:

1. Fehér házasítás (jó volt)

2. Fehér házasítás a barátok hordójából (Kunleányka és valami más házasítás) (igen jó volt)

3. Cserszegi fűszeres (pont jó volt)

4. Egy fehér házasítás zöld velteliniből és leánykából (erősen jó volt)

5. Rosé – kékfrankos (kellemesen jó volt)

6. Rosé – kékfrankos/kékoportó házasítás (fínomságosan jó volt)7. Vörös – kékoportó (asszem István kérlek javítsd ha szükséges) (nem emlékszem de biztos jó volt)

8. Vörös kakukktojás - ezt a másik 7 kóstolt nedű kilökte a fészekből és emlékezetemből is.

Ezt követően István apósának a javaslatára, az ő pincéjébe is átmentünk és rögtön rámentünk egy barackpálinkára, na az tényleg naggyon jó volt és már kellett is. Aztán a pincében Zsuzsi és Anita lopóból tanultak meg szívni, igaz a lopónak olyan formája volt, mint egy férfiúi büszkeségnek, de ezt ők csak később vették észre. Állítólag ezt Istvánról mintázták, de én ebben szkeptikus vagyok, mert aki ilyen bort csinál, annak nem üvegből van a lopója. Ezután még belenyaltunk a szürkebarátba és az egyedüliként nem saját szőlőből készült Savignon Blanc-ba. Jó volt, de sebaj, végül elindultunk.

Az út Tök és Fehérvár között nagyon jó hangulatban telt, Máté mínusz 15-ben is kihajolt az ablakon az autópályán, az ablakok pedig szépen, jégvirágosan és barátságosan, de határozottan elkezdtek befagyni.

Este fél kilenc előtt érkeztünk a szentélybe, nagyszerű hangulatban, gyorsan köszöntünk Dórinak és Katinak meg Mutyinak (asszem) és már szaladtunk is szurkolni! Transzparens, Jégveled, Hidegfront, Gabi „kezek!!!”, és a szokásos. Gabi egyébként olyan gyakorlatot hajtott végre a korláton, amitől először a hideg is kirázott, de aztán rájöttem, hog miért ő a vezér. Azért mert a Magyar Zoltán féle lólengés iskolában a jól bevált “Kovács” módszer szerint oktatják a fiatal magyar tornászokat: Tanár: “Hogyan nem esel le lóról fiam?” Diák: “Hát, izé a támasz ... és aztán a vándorral beállítom, és, izé....” Tanár: “Nem! Úgyhogy emeled a kezed és szurkolsz ba...eg!!!! Ülj le fiam elégtelen!”. A korláton ülve elkezdett hátracsúszni, majd háttal lefelé 2m-ről, ahogy Zsuzsival dermedve néztük, valami csoda folytán beleakadt a tenyere a korlátba, esés közben megállt és nézett fel ránk. Először azt hittem szórakozik, de miután Zsuzsival felráncigáltuk csendesen megjegyezte, hogy „bazmeg, elkaptam”.

A meccs egy gyors Maci góllal kezdődött, de mi azonnal nyomtuk a Mindent Belét, a csapat pedig rákapcsolt, olyannyira, hogy az első harmad második része már egyértelműen a mienk volt, sőt az egyenlítő gólt is megszereztük! Nagyszerű meccs volt a pályán, szünetben Bencedzővel is találkoztunk. Bencének ezúton is gratulálunk, hogy első edzői bemutatkozása ilyen sikeres lett! Fegyelmezetten irányította a csapatot, talán Fatert nem tudta megfogni, de Fater sem véletlenül lett pipa a harmadik harmadban…

A Második harmad egy rakkolós ide oda játékot mutatott, de alapvetően taktikailag fegyelmezett volt mindkét csapat. Mi pedig átmentünk a kispaddal szembe a zsűrihely fölé, Pöntye kíméletlenül nyomta a dobot: „félkézzel is ütöm vazze!” harsogta nagy boldogan, mikor negyedjére is elrepült a balos dobverő. Ilyenkor Kati néha besegített ütögetni, mi viszont rendületlenül nyomtuk amit Gabi vezényelt vagy éppen nem vezényelt. Időközben a vezetést is megszereztük, érett a nagy siker és hangulat egyre nőtt!

A harmadik harmad a maga nemében páratlan volt. A macik szinte megállás nélkül nyomtak, néha csak Alexejen, nem ritkán már csak a csodán múlt hogy nem egyenlítettek. Ez a feszültség a játékosokra is átszállt, mindkét oldalon. Nálunk Fater tudta magát legkevésbé türtőztetni, más kérdés, hogy az ő reakciója és kiállítása, már csak válasz volt a korábbiakra, de játékvezetés ezen a napon, de főleg a harmadik harmadban is finoman szólva erős kritikát hagyott maga után. Legalább 5 perccel tovább ment a játék (mondjuk a tavalyi döntőben ez eleht pont nekünk volt jó), hol futóóra volt hol nem, igazából csak idegesíti magát az ember. Végül, az óra szerint 19:03 kor (asszem) egyenlítettek a Macik, amitől mégjobban felpaprikázódott a meccs, ekkor a Macik már fölényben voltak, viszont mi egész jól tartottuk a korongot, amikor lehetett.

A lelátóra megítélésem szerint semmi panasz nem lehetett! Folyamatosan, bár kicsit szétesve, énekeltünk, sőt spontán mozgolódás is támadt a zsűribox tetején, ahonnan azért mindig becsületesen viszzamásztunk. A meccs végén elcsigázva, de mégis felemelt fejjel jött a csapat és szaloncukorral készültek nekünk megköszönni a buzdítást, nagyszerű volt ott lenni és látni a csarnokot és mindennel együtt egy jó mérkőzésen részt venni! Becsületes férfimunka volt! Szép volt fiúk!

A hazafelé út eseménytelenül telt. Éjfélre értünk, haza, még Danival egy búcsúpoharat űrítettünk, hogy aztán a meséből fölébredve egy zordabb, hidegebb, valóságosabb és munkás hétfői másnappal nézzünk szembe. Ami azzal kezdődött, hogy lekéstem a reggel 9-es meeting-et, ami az elmúlt 5 évben eddig csak egyszer történt meg...és ha már lekéstem, akkor Tibi Jean mondásával élve: “Ha már elkéstünk, késsünk el rendesen!” mottó és az erőt adó vasárnap emlékeivel együtt igyekeztem a várva várt estét elérni.

Ákosszőllősi

Tovább >>>

Minden eldőlt! – A MAJL alapszakaszának 9. fordulója

Egy körrel a program hivatalos vége előtt minden lényeges kérdés eldőlt. Megvan a hat felsőházi csapat, így ismerjük a négy alsóházast is. Lehet tervezgetni az elmaradt meccseket és lehet készülnie kinek-kinek kilátásai szerint.

Bár a tizedik forduló tartogat még pár presztízsösszecsapást, illetve összesen négy elmaradt meccs is van még papíron a programban, a hétvégén minden lényeges kérdésre sikerült pontot tenni a Magyar Amatőr Jégkorong Ligában.

A csoport

Szombaton a tét világos volt: a Fehérvári Jegesmedvéknek hozniuk kell a kötelező győzelmet a csoportutolsó Drago Skorpiók ellen, és akkor az utolsó fordulóban nem kell ki-ki meccset játszaniuk a Jégveleddel a felsőházért. A macik ennek megfelelően nem bíztak semmit a véletlenre és 6-1-re el is verték ellenfelüket. Az első harmadban alighanem tartotta magát a fővárosi csapat, de a másodikban eldőlt a találkozó, amikor 4-1 állt már az eredményjelzőn. A meccs hőse a három gólos Verebes János volt, aki összesen 10 góllal a második legeredményesebb mesterlövész jelenleg a ligában (a 12 gólos Adler mögött).

Így ezen a hétvégén a prezstízs marad, és a Jégveled elleni meccsen már csak a becsületéért küzdő bajnokon kell „túlesni”, és jöhet a felsőház.

Hasonlóan fontos volt a vasárnapi szombathelyi meccs, ahol a vasi Pingvinek sorrendben harmadik hazai rangadójukat játszották fővárosi fajtársaik ellen. Valószínűleg a küzdelem dominált a mérkőzésen, hiszen csak a második játékrészben esett gól, abban csak kettő, és mivel ezek egyenlően oszlottak meg maradt a döntetlen. Eldőlt hát, hogy a már előzőleg felsőházba jutott két csapat egyenként 5-5 ponttal kezdheti majd meg a felsőház küzdelmeit.

A Szombathelyi Pingvinek csapata az idény talán legnagyobb meglepetésére első indulás után rögtön ott van a legjobb hat csapat között. Az utolsó fordulóban a Drago-hoz látogatnak, akikkel az első párosítás elmaradása miatt elvileg még egyszer találkozniuk kellene.


A csoport állása:

B csoport

Régen fordult elő, hgoy sikerült teljes kört rendezni, ezúttal nem maradt el mérkőzés. A feljutást már régen kiharcoló Újpest 17-5 arányban tönkre verte a debrecenieket, ezzel alighanem bebiztosította a csoportgyőzelmet is. A meccs, a nap és a forduló hőse és a Liga 2009/10-es idényében új rekordot felállító Mezőcsáti Tamás lett, aki ebből a győzelemből 10 (!) ponttal vette ki a részét (3 gól és 7 gólpassz). A Sólymok vereségével matematikailag is biztossá vált a másik két felsőházi hely kérdése.

A csoport másik találkozóján a felsőházba vitt pontokon osztozkodtak a felek, hiszen a Hevület fogadta a White Sharks együttesét. Eddig mindkét csapapt 2-2 pontot gyűjtött a play-offra, ami a bajnoki címre törő fehérváriaknak nem lehetett elég. Ennek megfelelően gond nélkül, 7-1 arányban lelépték a porcos halakat, akik történetük első felsőházba jutásával elmondhatják, hogy így is eddigi legjobb idényüket produkálják.

A kvintett utolsó körében a Sólymok fogadják a Hevületet és az Újpest a Szittyákat. Két tétnélküli találkozóval zárul tehát az alapszakasz, és hogy a három elmaradt meccset (2x Debrecen-Szittyák, White Sharks-Debrecen) pótolják, és ha igen mikor az kérdésesnek tűnik.

A csoport állása

Véglegessé vált a felsőház kezdő táblázata is, ami számításaim szerint a következőképpen fest:

Az élen hat ponttal kezdenek a lilák, őket követik a Ferencvárosi, illetve a Szombathelyi Pingvinek 5-5 ponttal. Bajnoki esélye még a Hevületnek van, aki négy pontjával megelőzi a kétpontos Jegesmedvéket és a White Sharks-ot.

Az alsóházi négy csapat hozott pontok nélkül, körmérkőzésen dönti el a melyikük játszhat majd helyosztót szezon végén a hetedik helyért.

Tovább >>>

Tiby Jean, a finom bűnöző újra lecsap

Döntésképtelen voltam, hogy az előzőleg közzétett Billy Jean, vagy az én nagy kedvencem, a Smooth Criminal passzol-e inkább ahhoz ami történt. Döntsétek el Ti. Tekintsetek meg még egy videót és utána szavazzatok!


Tiby Jean: Smooth Criminal...

Tovább >>>

Tiby Jean megmutatja!

Rövid idő alatt igazi sztár lett ez a vidám fickó. Az erős képi anyagnak köszönhetően, amit kaptam, elkészült első klipje is. Remélem örömmel fogadjátok.


Tiby Jean: Billy Jean...

Tovább >>>

A világ legjobb szilvesztere! - Pannonhalma, 2010.

Most tényleg nagyon nehéz feladat lenne elmesélni ennek a három-négy és fél napnak a történéseit. Ráadásul az igazi az lenne, ha az összes résztvevő, mintegy 26-28 ember mind elmondaná egyesével mi minden történt vele, körülötte ezalatt a rövid idő alatt. Megígértem Máténak, hogy belefogok, így most egy szubjektív és hiányos, de remélhetőleg mégis érdekes bejegyzést ejtek meg 2009 utolsó, és 2010 első napjairól.

Alapból ódzkodom a szilvesztertől. Nem szeretem. Nálam eddig legtöbbször pontosan bejött, hogy kötelező buliról van szó. Töltöttem már egymagamban otthon tanulva, vagy az utcán céltalanul sétafikálva, voltam már házibuliban, szórakozóhelyen, barátnővel kettesben, szülőkkel stb. Persze volt köztük nem egy emlékezetes is, amin jól is éreztem magam, az ünnep mégsem tudott soha Ünneppé válni bennem.

Most azonban biztos voltam benne, hogy ez alkalommal csakis pozitívan jöhetek ki a dologból. Azzal kell kezdenem, hogy elmúlt évekkel ellentétben most már időben megmozdult valami. Szeptember környékén kezdtünk el Mátéval és Ákossal gondolkodni hová is lehetne egy közös szilvesztert megtervezni. A kezdeti ötleteléseket követően aztán Ákos vette vállára a szervezés jelentős részét, és miután letudta annak 99%-kát, a kezdetben tervezett 15 főből lett kb. 28, a kezdeti egy estéből lett három, és a kezdeti Pest környéki helyszínből lett Pannonhalma. Na, nem azért írom ezt, mintha ezzel bármi probléma lenne. Ilyen szervezés után jó volt nyugodtan várni ezeket a napokat, és ezért Ákosnak teljes köszönet jár újra.

Tehát, hogy ne eresszem magam túlságosan bő lére, próbálok a lényegre szorítkozni. Előre is bocsánatot kérek, de csak a saját élményeimet próbálhatom meg írni, ha valakit kifelejtenék, vagy valamire rosszul emlékeznék, akkor javítsatok! Szintén nem rakok fel egyenként fényképeket, cserébe fogadjátok a kis technikai csodát a posztban, illetve minden nálam meglévő fényképet feltettem a Fotóalbumba is, tessék ott is böngészni!

Tehát december 30-án, szerdán indultam el Budapestről. Hál’ Isten aznap már nem dolgoztam. Betti mellett útitársam volt Tompa Ágika, és barátja Peti, akikkel Pannonhalmáig simán eljutottunk, ott viszont kicsit körülményesen sikerült csak megtalálni az Esthajnal névre hallgató vendégházat. Miután a már megérkezett Ákos és Misi pereputty sétára indulván nem tartózkodott otthon nem volt más választásunk, mint hogy megvártuk Szilárdot, Mátét és Pöntyét, majd mi is felsétáltunk az akkor már ködbe burkolódzó Apátságba, aholis sikerült végül bort kóstolnunk. Méghozzá nem is rosszakat. Aki ért hozzá tudja miről beszélek, én inkább itt nem okoskodnék.

Az első este menüje paprikás krumpli volt, amit szerencsére a többiek el is készítettek, így szolid italozásba fulladtunk szerencsére. Egyre több ember érkezett azt tudom, viszont sajnos nem emlékszem pontosan, hogy ki volt ott első este. Voltak ugyanis akik mindhárom, volt aki csak kettő és volt, aki csak egy éjszakára érkezett a kis házikóba. Ami egyébként egyáltalán nem volt kicsi. Szerintem egy rendkívül jól felszerelt, komfortos, kényelmes helyünk volt. De most ezt tényleg komolyan mondom!

Tehát óvatos melegítés folyt az elkövetkezendő napra, amely gyönyörű idővel virradt ránk. A napi programomról elég gyorsan határoztam, miután nekiálltunk Ákossal, Fang Mátéval és eleinte Danival feldarabolni a 14 kg marhalábszárat, mely az esti pörköltbe terveztünk belefőzni. Sikeresen meg is csináltuk, ujjainkat összevagdostuk, és elkezdtük a bográcsozást.

Mivel mindenki más vagy kirándulni, vagy sétálni ment csakhamar azt találtuk, hogy tulajdonképpen ketten maradtunk a portán. De nem bántuk, gyönyörű, szinte tavaszi idő volt, napsütés, pattogó tűz, sör. Nekem ez tökéletes befejezése volt az évnek, nagyon régen lazultam el utoljára annyira. Szerintem Ákos is így gondolja.

A kirándulók élményeiről nem tudok sokat mondani, de a képeik és elmondásuk alapján nagyon szép helyeken jártak. Talán ha Máté bácsi betartja nekem tett ígéretét, és nekifog a nagy elmaradásban lévő Vártúrák-sorozat pótlásának, akkor erre is lesz ideje kitérni. Hihetetlen néha egyébként, hogy mennyire sok érték van ebben az országban egymástól tulajdonképpen jelentéktelen távolságokra!

A visszaérkezők is a tűzhely körül gyülekeztek, és elkezdődött ami lenni szokott: ivászat folyt. Közben vacsoráztunk egy rendkívülit egy rendkívüli nokedli-szaggatás után. Senki sem gondolta az edénycsepegtető gyárban, hogy a terméket szaggatásra is lehet használni, fogadjunk!

A jó bulikból, ha nagyon belegondolok, mindig vidám zsivajgásra szoktam emlékezni. Én most is erre emlékszem. Járkáltak, jöttek-mentek az emberek, ment a dumálgatás. Én leginkább a zenélő laptop mögötti ugrabugrálással töltöttem az időt, nagyon jól éreztem magam.

Azt hiszem, aki ott volt, és látni is volt szerencséje, egyetért velem abban, hogy az egész rendezvénysorozat egyik legnagyobb fénypontját Taz barátunk Jacko performansza szolgáltatta. Örök élményt és legendát teremtett a jól ismert futamokra előadott, a királyt idéző tánca. Azt hiszem Tibi sem fog egyhamar kimászni a séma alól, arról nem is beszélve, hogy milyen magasra helyezte saját magának a lécet.

Éjfélkor himnusz, lencse (á lá Misi), pezsgő. Mi kell még? Tánc? Volt! Jókedv? Volt! Ordibálás kimerülésig? Volt! Ha jól tudom Zsuzsi és Pöntye nyerte a fennmaradási versenyt.

Ha az első nap a ráhangolódás és a boldog viszontlátás napja volt (tényleg sok olyan emberrel találkoztam akikkel már régen nem), akkor 2010 első napja a lélekről is szólt. Sokan elhagyták Pannonhalmát már aznapra. Zsuzsi, Máté, Szilárd és én Bakonybélbe tettünk kirándulást, ahol egy nagyon kellemes bakonyi kisfalut tudtunk megnézni, láttuk Szent Gellért remeteségének színhelyét, ami nyugodtságával, csendességével kitisztította a fejünket.

Még az sem zavart, hogy az úton leszálló ködben alig lehetett látni valamit, így a környéken szaladgáló dinoszauruszok szabad prédái is lehettünk volna, mint már oly sokan Veszprém Megyében. Én azóta is próbálok egyre többet megtudni a veszélyes dinoszauruszokról, mert véleményem szerint az a legnagyobb marha, aki nem gondolkodik felelősen az ilyen eshetőségek megelőzéséről!

Az utolsó estén még ijesztgettük egymást kísértetes sztorikkal, olvasgattunk nagy nyugalomban, akár egy kollégiumban, aprót iszogattunk, beszélgettünk. Szóval igazából pihentünk! Együtt! Még én is pihentem, aki erre az utolsó estére Betti helyett Szilárdot voltam kénytelen alvótársnak elfogadni .

Az utolsó reggelen a takarításé volt a főszerep, és a visszaúté Budapestre. Én nagyon akartam menni a veszprémi állatkertbe is, de a többiek lebeszéltek róla.

Igyekeztem rövid lenni, szerintem az is lettem. Néhány címszó, még amit el kell mondanom:
- Első este után eltűnt a kutya.
- Taz mindig hozza a cuccot ha ki van nyitva az ajtó.
- 3 kiló kenyér kell.
- Vigyázz ha benéznek menet közben a kocsiba, kívülről.
- Dani új klubba lépett az iwiw-en.
- Én 100 évet várnék Rád!

Ezúton köszönöm mindenkinek, aki lehetővé tette ennek a pár napnak a létrejöttét és megtörténtét, ott volt, jól érezte magát, és tőle telhetően mindent megtett azért, hogy a többiek is jól érezzék magukat. Remélem mindenkinek sikerült jól kezdenie az évet!

Ha megnézem a fotókat, videókat én még mindig jól érzem magam. A szívem nagyon megtelt ezen a szilveszteren, örülök hogy így élhetek! Kívánok minden kedves barátomnak, párjának, családjának még egyszer egy sikerekben gazdag. Boldog békés Új Esztendőt!

Gabi

Tovább >>>

Izguljon a többi!

Elérkezett a bajnokság alapszakaszának utolsó előtti-előtti fordulója, ami három mérlőzés lejátszását jelentette. Gyors átekintés.


A Magyar Amatőr Jégkorong bajnokság alapszakaszának utolsó fordulói – sajnos – már inkább csak a matekatikai valószínáségek beteljesülésével, illetve azok késleltetésével telik. Lássuk gyorsan, mi mint van.

Az A-csoportban a Jégveled a január harmadikán bepótolt Szombathely elleni vereségével gyakorlatilag kiszállt a felsőházért folytatott versengésből. A győztes vasiak ezen a hétvégén lejátszották második hazai meccsüket, melyen 5-3-ra újra sikerült diadalmaskodniuk a Fehérvári Jegesmedvék felett.
Ez elsősorban jó hír maguknak a hazaiaknak, akik így már minden más eredménytől függetlenül valóban biztosították maguknak a felsőházi rájátszást érő helyet.
Másodsorban jó hír a Fradinak és a B-csoport feljutóinak, hiszen ezzel a Sz. Pingvinek visszavágtak az odavágós 1-8-as vereségükért, és ez azt jelenti, hogy a vitt pontok tekintetében szépen oszlanak a pontok.

A csoport másik mérkőzésén a Jégveled csapata egy parádés első egy ivsszafogottabb második és egy kiegyenlített harmadik harmad után fektette két vállra a már korábban továbbjutott Ferencvárosi Pingvineket. A győzelem igazi szépségtapasz volt a csalódásért, ami ebben a szezonban a sárga mezes csapatot és szurkolóit érte.

A csoport állása:
Ferencvárosi Pingvinek 9 pont (7 mérkőzés)
Szombathelyi Pinginvek 8p (5 m)
Fehévári Jegesmedvék 6p (6 m)
Jégveled KSE 5p (7 m)
Drago Skorpiók 2p (5 m)

A következő fordulóban a két sarki társaság (Pingvinek vs. Pingvinek) küzd meg egymással az értékes felsőházi pontokért. A győztes csapat 6 pontot fog magával vinni a rájátszásba!

Mindehhez az is kell, hogy a Fehérvári Jegesmedvék hozzák a kötelezőt, és hazai pályán legyőzzék a most pihenő Drago Skorpiókat. Amennyiben ez teljesül, akkor a mackók is bemasíroznak a legjobb hat csapat közé. Így az utolsó forduló, illetve az elmaradt Szombathely- Drago meccs pusztán a presztízsről fog szólni.

Amennyiben a Fehérvár mégsem nyer, akkor az utolsó fordulóban hazai pályán kell azt megtennie a Jégveleddel szemben. Erre azonban, valljuk meg minimális (0,00001%) az esély, így ha sikerül is a sárgáknak győzniük Fehérváron, elmondhatják magukról, hogy a Drago Skorpiók elleni vereségen múlott a továbbjutás... Persze ez csak egyféle szcenárió.

A B-csoportban csak azért nincs biztos továbbjutó, mert immár a harmadik Debrecen meccs maradt el, ezúttal a White Sharks ellen, így bár a Hevület Pesterzsébeten begyűjtötte a két pontot a Szittyák ellen (13-2), matematikailag még mindig nem jutott tovább.

Az következő fordulóban a cápák és a Hevület találkoznak Székesfehérváron, ahol az utolsó rájátszásbeli pontok is behúzásra kerülnek valamelyikük neve (és meglévő két-két pontja ) mellé.

A csoport állása:
Újpest 10p (6m)
White Sharks 8p (6m)
Hevület SE 8p (6m)
Debreceni Sólymok 0p (3m)
Szittyák 0p (5m)

Tovább >>>

Harc a becsületért! Ferencvárosi Pingvinek - Jégveled

Bárány "sörivó" Bence csaknem beelőzött és elküldte a saját kommentjét a tegnapi meccsről. Így most igenis beibzonyosodott, hogy mind a ketten ott voltunk és ugyanazt a meccset láttuk. Összebeszélés nem volt.

Elment a hajó. Tudtuk már vasárnap este előtt is. Ez a szezon nem a Jégveledé. Szomorú, hogy ez így alakult amikor egy rendíthetetlen szurkolótábor áll a csapat mögött de ezen már kár pityeregni. Semmi nem jött össze de ami védi a csapatot, hogy olyan sérüléscunami söpört át a társaságon ami igencsak rányomta a szezonra a pecsétjét.

Odaértünk az UTE pályára és amíg a csapat melegített én is felszisszentettem egy dobozos Stellát a büfé pultjánál. Az öltözőben jó hangulat fogadott, már mindenki kiheverte a sokkot, hogy idén nagy valószínűséggel az alsóházban kell bóklásznunk. A vidám arcokon valami elszántság is tükröződött, hiszen senki nem viseli jól a tényt, hogy a bajnoki címvédés lehetősége már elszállt (99.99998%). Hiába történnek ebben a bajnokságban meglepő dolgok, sci-fi lenne ha az alapszakasz végén ott lennénk a legjobb hat csapat között.

Vesztenivalója nem volt a Jégvelednek így jégkészítés után kifutottak a jégre és felálltak a kezdő bedobáshoz amit a HIDEGFRONT hangrobbanással kísért. Az ezt követő pár perc összefolyik. Észbe sem kaptam és már három semmi volt az eredmény ide. Na ekkor a kispadon elhangzott valakinek a szájából egy kijelentés: " csak azért is meg...sszuk ezeket"!!!!!!!!!!!

A Pingvinek reagáltak egy góllal ami kicsit óvaintett mindenkit a nagy örömködéstől de újabb gól és aztán gólok tették bizonyossá, hogy ez a harmad nagyon nem a Pingvineké. Adler Tomi őrületes hajrába kezdett és az első harmadban egymaga 5 azaz ÖT gólt rámolt be. Az első játékrész végén Homonnay Nimród kozmetikázta az eredményt még egy bombával a Pingvinek részéről ami bennem icipici félelmet pattintott ki hiszen láttunk már olyat idén, hogy egy sárgamezes csapat 0:6-ról visszahozta magát a meccsbe. Miért ne lenne képes erre egy zöldmezes társaság is.

1. harmad 2:8
0-1 Gáborik Roland (Máthé Attila, Konrád Márió)
0-2 Adler Tamás (Pap Lehel)
0-3 Konrád Márió (Gáborik Roland)
1-3 Keserű Zsolt (Szervánszky Zsolt)
1-4 Adler Tamás (Pap Lehel)
1-5 Adler Tamás (Pap Lehel)
1-6 Adler Tamás
1-7 Máthé Attila (Konrád Károly, Konrád Márió)
1-8 Adler Tamás
2-8 Homonnay Nimród (Hídvégi András, Molnár Balázs)

Az első szünetben beszéltem telefonon Sipos Mátéval aki elmondása szerint érezte ezt az egészet. Én csak annyit mondtam Neki óvatosan, hogy ha a második harmad első 6-8 percében nem kapunk 3-4 gólt zsinórban valami rövidzárlat miatt, akkor nagy baj talán már nem lehet.

Nem kaptunk. Sőt. Lőttünk. Kijöttek a Pingvinek a gödörből és kiegyenlítettebb volt a játék de nem bírták a korongot Alex mögé préselni. Helyette kaptak kettőt.

2. harmad 0:2
2-9 Görög Márton
2-10 Gáborik Roland (Konrád Márió, Imre Róbert)

A záró játékrészben talán kicsit fáradtabb volt a Jégveled tartalékos állománya de küzdött mindenki szívvel-lélekkel. A csata így sem volt egyoldalú és partyban voltunk a már észhez tért Pingvinekkel. Elfogadták, hogy ez nem az Ő napjuk és küzdöttek a saját aznapi becsületükért.

3. harmad 3:2
3-10 Csiki Attila
3-11 Adler Tamás (Kardos Zoltán, Konrád Károly)
4-11 Asztalos Gábor (Szervánszky Zsolt)
5-11 Csiki Attila
5-12 Pap Lehel (Adler Tamás)

Jó volt az utolsó tíz percben megtapasztalni milyen a hangulat a HIDEGFRONT soraiban meccs közben és jó érzés lehet rendszeresen kiharcolni és kiérdemelni a játékosok elismerését, köszönetét!!!!!!!!!!!!!!

Én, személy szerint sok sikert kívánok a Ferencvárosi Pingvineknek a rájátszásban!

Hajrá HIDEGFRONT, Hajrá Jégveled! Szép este volt:

Ferencvárosi Pingvinek-Jégveled 5-12

B.

Tovább >>>

A rasztaszív örökké dobog! Ferencvárosi Pingvinek – Jégveled 5-12 – Jegyzet

Annak ellenére, hogy a Fradi elleni visszavágónak inkább már csak presztízs értéke volt, az idei bajnokság egyik leghangulatosabb meccsét sikerült lejátszani tegnap. Bebizonyosodott, hogy olyan ez, mint egy tipikus női-férfi kapcsolat: szükség van a jó eredményre, ugyanúgy mint az újdonság varázsára.

A Jégveled csapata rendkívül kellemetlen előjelekkel készülődött a Ferencvárosi Pingvinek elleni visszavágóra. Az köztudott, hogy egy zsinórban három vereséggel abszolvált menet után lényegében elveszett a felsőház, így nemhogy a címvédésről nem fog szólni a február-márciusi program, hanem máris el lehet kezdeni az újabb csapatépítést. Ehhez jön hozzá, hogy a keret hétről-hétre derekasan fogyogat, nagyrészt a váratlan sérülések, kisebb részt motivációjukban megingott szupersztárok eredményeképpen.

Természetesen a Hidegfront is jobban örülne, ha már nyolc tuti ponttal a felsőházra készülhetnénk, de a társaság számomra igen pozitív módon, szinte egyhangúan kijelentette: a bajnoki címet tavaly már megkaptuk, és mi tőlük telhetően akkor is ki fogunk járni a meccsekre, ha ez az év érezhetően nem a Jégveled sikereiről szól.

Ennek ellenére bevallom meccs előtt Misivel azt találgattuk hogy mennyit is fogunk kapni a mi átlagosan lőtt két gólunk mellé a találkozó végére. Voltunk már többen és kevesebben is egy-egy meccsen, de végre például megint volt dobunk, ami sokat segít a hangulat fokozásában. Összegyűltünk hát kilencen-tízen, és elkezdtünk énekelgetni, ami nem is ment rosszul főleg annak fényében, hogy – szinte hihetetlen – Gáborik Roland révén talán már az első percben a Fradi kapujába jutott a korong.

Bevillant azért, hogy a Jegesmedvék ellen is hasonlóan sikerült a kezdés, ám rögtön utána a következő támadásból Adler Tomi berakta a másodikat, majd Márió a harmadikat. A Pingvinek láthatóan megzavarodtak ettől a sorozattól. Lehet ezt úgy is beállítani, hogy számukra már semmilyen tétje nem volt a meccsnek, hiszen ott vannak a felsőházban, ezzel viszont biztos hogy nem nekünk kell foglalkoznunk.

Az elmúlt hetek sokszor szenvedő játékát felelevenítve az ember nem hitt a szemének. Látványos lefordulások, pontos passzok és magabiztos korongszerzések követték egymást. Keserű Zsolt szépített a hazaiaktól, de aztán beindult az Adler-henger. Tomi sorozatban vágott három gólt, egyik szebb megoldás volt mint a másik. Meg nem mondom melyik gólja előtt, de olyan ütő flikk-flakkot csinált a kapus előtt, amitől az tényleg a jégre ült. Pap Lehel is már a harmadik asszisztjánál tartott, amikor 6-1 állt az eredményjelzőn.

Mindenképpen el szeretném mondani, hogy a gólzápor után a zöldek kapujába véglegesen beállt Gyömbér Móni, aki több egy az egyben rávezetett korongott is kifogott. Így ismeretlenül is gratula neki a teljesítményéhez! Máthé Attila, Adler illetve a Fradi gólzsákja, Homonnay Nimród állította be harmad végeredményét: 8-2-re vezettünk!

Olyan sok dolog történt az első játékrészben, ami miatt az időben is sokáig tartott. Jól esett tehát a pihenő, melyben véghez vittük az eredeti ötletünket, és a második harmadra a kispadok feletti lelátóra vonultunk. Már furcsa volt, hogy érezhetően közelebb jött a játék, jobban lehetett együtt élni a pályán zajló eseményekkel. Ez persze lehet hogy csak az én véleményem, de jobban benne voltunk így az egészben.

Még valami: Ákossal teljesen törvénytelenül átmentünk egyszer a csapolópulthoz, hogy onnan csináljuk meg a Horto felelgetős verzióját. Ebből három tapasztalatra tettem szert. 1. Jövőre, ha igazán nagy hangot akarunk, akkor kelleni fog egy nagyobb dob, mert a jelenlegi vagy kicsi, vagy Pöntye nem ért hozzá. :) 2. Valószínűleg tényleg nem lehet érteni semmit a sarokban zajló szurkolásból, ugyanis mi Ákossal is csak azért tudtuk hogy mit ordibálnak a többiek középről (!), mert ismertük a szöveget! 3. Tök érdekes, de érezhetően másodperceket késik a hang ilyen kis távolságból is!

Mi a lényeg: ezen az új helyen kb. dupla ekkora létszámmal nagyon pazarul nézhetne ki egy sálat pörgető társaság. Ugyanakkor: Egy kicsit elvész a banda azon a nagy egyenes lelátón. Szóval van pro és kontra érv is.

Hogy a második harmadról is írjak valamit, Görög Márton és Gáborik Roland góljaival ezt is megnyertük. Az iram kicsit alábbhagyott, talán fáradtabb is volt a megfogyatkozott társaság, de szurkoltunk egy igazán jót!

A harmadik harmadban aztán feljöttek a hazaiak, rögtön az első támadásból szereztek egy gólt (Csiki Attila), majd miután Adler Tomi belőtte hatodik (!) találatát, kaptunk még kettőt (Asztalos és Csiki). Adler egyébként egy ütközés végén megint elterült a jégen, ami miatt le is kellett üljön. Reméljük nincs komoly baj.
A mérkőzés hajrájára a Hidegfront női szekciója már a kispadon zajló ütemes kopogást részesítette előnyben, mi 1-esek meg rekedtre kiabáltuk magunkat. Pap Lehel megérdemelten megfejelte teljesítményét egy góllal, így kialakilt a 12-5-ös végeredmény.

A lefújást jelző nínó-nínó után olyan ünneplés kezdődött, mintha a döntőbe jutást ünnepeltük volna. A srácok úgy elfáradtak, hogy nem bírtak feldobni hozzánk egy-egy marék szaloncukrot, ami a kispad tetején landolt (azért felszedtük, köszi), Konrád Fater eljárta a jégrevüs műsorát és a többi és a többi.

Jó volt látni, hogy a srácok munkájának végre volt eredménye, és hogy tudtak örülni. Amíg bírták erővel, addig a csapatjáték is – legalábbis amennyire én meg tudom ítélni - a legjobb volt az idényben. Ami szerintem szintén lényeges: négy perc kiállításunk volt összesen. Ez alighanem igen sokat számított. Hozzá kell tenni, én úgy éreztem, hogy az ellenfél is sportszerűen játszott (nálunk 8 perc volt a hátrány), és megköszönhetjük nekik is a tegnap estét.

Remélem tudtunk segíteni, és kicsit mi is magunkénak érezhetjük a csapat sikerét. További jó munkát és kitartást kívánok nekik!

Gabi

Tovább >>>

Majd jövőre! Szombathelyi Pingvinek - Jégveled 6-2 - Jegyzet

Kijelenthető, hogy ezért a szezonért már kár izgulni. A csapat olyan látványos összeomlást produkál, amin idegeskedni felesleges. Vannak persze kívülálló okok, de ezek sem menthetik azt a tényt, hogy a szezonnyitó óta nem tud nyerni egy bajnoki címet védő csapat. A tegnap bepótolt meccsen biztossá vált, hogy idén az alsóházban, a hetedik helyért fog küzdeni a Jégveled csapata. Zsuzsi ott volt Szombathelyen, ezért a szavait változtatás nélkül tolmácsolom most felétek!

Az első, amit el szeretnék mondani, hogy mint tudatlan írom le a tapasztalataimat és kérném, hogy ha valami máshogy történt, akkor a csapat javítsa azt!

Lemondásokat és félreértéseket követően végül egyedül indultam neki az országnak és mentem le Szombathelyre (bár hazajutásom története érdekesebb lett, ami megér egy külön beszámolót). Sajnos a sötétben nem láttam sokat, de úgy gondolom, hogy érdemes lesz egy túrát megszervezni erre a környékre :)

Megérkezésem után a csapatunkkal szemben foglaltam helyet, de csak az első harmadra maradtam itt, mert elég sok ellendrukker vett körül és tettek megjegyzéseket, amiket egy idő után nehezen tudtam volna szó nélkül hagyni, így jobbnak láttam, ha odébbállok.

6 fok volt és két bíró.

Számomra öröm volt megtapasztalni, hogy nem mi zavarjuk a fiúkat, mert ezúttal sem sikerült nyerni sajnos (bár lehet, hogy szerény személyemmel van a baj, de legfeljebb nem megyek el egy meccsre és akkor majd kiderül)

Harminc perces harmadok voltak, ebből az elsőt jól kezdték a Pingvinek, de ennek ellenére megtört a jég és a 15. perc környékén Adler Tomi megszerezte a vezetést. Ennek örülhettünk egy jó darabig, de sajnos megtörtént az egyenlítés a Pingvinek részéről. Nálunk Adler Tomit és Szabó Tamást állították ki 2-2 percre, a Pingvinektől egy kiállítás volt.

A második harmadtól a csapatunk kispadjától nem messze helyezkedtem el és onnan követtem tovább az eseményeket. Ekkor szembesültem azzal, hogy kb. 80 szombathelyi szurkoló tette tiszteletét, ebből 10-15 kisiskolás, akik mezben szurkoltak. Mintha magunkat láttam volna kicsiben, csak ők azt kiabálták, hogy „Hajrá Pingvinek”, „Szép volt Pali”, és hasonlókat. Szimpatikus volt, hogy a meccs elején a gyerekeknek elmondták, hogy nem szidjuk a bírót és nem a másik csapat ellen, hanem a saját csapatuknak kell szurkolni.

Visszatérve a meccsre, a 2. perc környékén ismét kaptunk egy gólt, amit a 20. perc magasságában követett egy másik. Ha minden igaz ebben a harmadban lemaradtam a harmadik pingvin gólról, de ennél sokkal érdekesebb volt, hogy Adler Tomit ismét nem kímélték és többször is a földre küldték. A bíró nem igazán akarta büntetni a pingvineket ezért Imre Robi odament reklamálni, aminek az lett a vége, hogy őt küldték le 15 percre. Hamarosan újabb akasztást kapott Adler Tomi, amiből tiszta gól lett volna, de a bűntetőt nem adta meg a bíró. Itt már elpattant a cérna és a fiúk nem akartak felállni a bedobáshoz, hiányolták a vezetőbírót és kérdőre vonták a másik kettő tudását.

Tény és való, hogy egy kicsit komolytalan volt a dolog, mert a bíró előtt történt szabálytalanságokat sem fújta be, vagy mikor elmozdult a kapu, hiába szóltak, csak percek múlva rakták vissza a helyére. Amit viszont én is láttam, hogy nem adtak meg nekünk egy gólt, bár a végeredményt nem befolyásolta volnaL
Ebben a harmadban nem nagyon tudtam követni a kiállításokat, de mintha két pingvint láttam volna ücsörögni a másik oldalon, amit sajnos nem tudott kihasználni a csapatL

A harmadik harmadra pár perces késéssel érkezett a Jégveled, ezért kaptak egy három perces büntetést, majd ugyan ez az ítélet született miután Konrád Márió elhagyta a sisakját és annak hiányában távozott a pályáról a cserénél. A harmadban két pingvin gól született a 2. és 10. magasságában, illetve Imre Robi találatát végül nagy nehezen megadták a bírók a 24. perc környékén. A kiállításokat már egyáltalán nem tudtam követni, így arról nem nyilatkoznék.

Ami említésre méltó, hogy Alexei az eredmény ellenére szerintem jól védett, vagy legalábbis úgy vettem észre, hogy most jobban összeszedte magát. Ahogy láttam az ellenfél kapusának ezzel szemben nem volt nehéz dolga, bár sokszor szállt a korong a kapu felé.

A csapat megköszönte a szurkolásomat annak ellenére, hogy egy hang nem jött ki a torkomon, de belül üvöltöttem :)

Ne adjátok fel fiúk, mi sem tesszük:)

Röviden ennyi :)

Pisziri pusszantás Zsuzsi

Tovább >>>

Téli szünet?

Lassan év végére megint kitavaszodik. Szinte hallani, ahogy pattannak a rügyek. Visszatekintő, beharangozó, értékelő.

A MAJL-ban sikerült elszabadulnia a pokolnak, és ahogy az valamilyen szinten természetes is, minden oldalon szaporodnak az elmaradt meccsek. A mi számunkra nem sok örömteli esemény történt, hacsak azt nem vesszük annak, hogy a Szombathely ellen elmaradt a party így a csapatnak talán lehet sansza arra, hogy magára találjon.

Az újrajátszásra először december 27, majd 30, később pedig január 3-a lett kialkudva. Most úgy tudom, ez a végleges időpont. Bármikor is lesz a találkozó végül lebonyolítva, nagyon reménykedünk, hogy sikerül végre – az első fordulót követően – ismét nyerni. Ha visszatekintünk ugyanis az eddig lejátszott 5 meccsre, sajnos el kell ismernünk, hogy egyedül a Drago elleni első, és a Fradi elleni rangadón sikerült a pályán alkotni valamit. A Fehérvár és a Szombathely ellen kikaptunk, a Skorpiók elleni visszavágón meg úgy érzem egyenesen beégtünk.

De nem baj! Itt a lehetőség a talpraállásra, immár sokadszorra! A hiányzók (Bence, Szenes meg a többiek) nélkül kell elkezdeni, és meg kell csinálni. Könnyíti a dolgot, hogy nem kell számolgatni: minden hátralévő meccset meg kell nyerni! Nincs ugyanis olyan forgatókönyv, ami alapján akár egyetlen pontvesztés mellett a Jégveled KSE felsőházi csapat lehet idén!

Így természetesen hamar el is dőlhet ez a kérdés (jelen állás szerint tehát vasárnap Szombathelyen), ám ha sikerül megnyerni a találkozót, akkor az nagyban alakíthat még az esélyeken! Most ugyanis, ha az A-csoport tabellájára nézünk ezt látjuk:


A hátralévő mérkőzések pedig:

Elmaradt találkozó, 2010. január 3:

Szombathelyi Pingvinek – Jégveled

8. forduló, 2010. január 9-10:

Szombathelyi Pingvinek – Fehérvári Jegesmedvék

Ferencvárosi Pingvinek - Jégveled

9. forduló, 2010. január 16-17:

Fehérvári Jegesmedvék – Drago Skorpiók

Szombathelyi Pingvinek – Ferencvárosi Pingvinek

10. forduló, 2010. január 23-24:

Fehérvári Jegesmedvék – Jégveled

Drago Skorpiók – Szombathelyi Pingvinek

+1 elmaradt találkozó, 2010. január 30-31?:

Szombathelyi Pingvinek – Drago Skorpiók

A Fradinak egyetlen pontra van szüksége, hogy saját maga bebiztosítsa a felsőházat. Mivel kiesésükhöz lottóötös-típusú rendkívüli csillag-együttállás kellene, így most mi jelentsük ki, hogy ők már bent is vannak a legjobb hatban.

Igazából a Jegesmedvék és a Szombathelyi Pingvinek is közel állnak ehhez, hiszen, ha utóbbi csapat legalább egy pontot szerez a Jégveled elleni bepótolt meccsen, akkor mindketten már csak a magukkal vitt felsőházi pontokért kell hogy hajtsanak.

Ha azonban a Jégveled megnyeri az elmaradt találkozót, akkor a fehérváriaknak nagyon kell hajtaniuk a nyolcadik fordulóban a vereségük miatt minden bizonnyal vérre éhes vasi szárnyasok ellen. Ha ott kikapnak, de hozzák a Drago elleni meccsüket, még akkor is elképzelhető, hogy a tizedik forduló a Jégveled ellen egy igazi ki-ki meccs lesz a feljutás szempontjából.

A Szombathelyi Pingvinek vannak a legkedvezőbb helyzetben, hiszen van két meccsük a Drago Skorpiók ellen (az első találkozó szintén elmaradt), a további három mérkőzésüket pedig mind hazai pályán játszhatják. Ha ki is kapnak otthon a Jégveledtől, ám bekalkuláljuk a Drago-k ellen a 4 pontot, a Ferencváros vagy a Fehérvár elleni hazai meccseik közül egyet is elég megnyerniük ahhoz, hogy felsőházi tagok lehessenek.

A Jégveledről már szóltam, három győzelem esetén lehet felsőházról beszélni, mást ezért nem is érdemes számolgatni, a Drago Skorpiók pedig bár megszerezték a még mindig bravúrnak számító győzelmet a bajnok ellen, a feljutási esélyük mégis valószínűleg pusztán matematikai.

A B-csoport ehhez képest sokkal egyszerűbb képet mutat. A Hevület és az Újpest (BVSC) már a kezdés előtt feljutásra esélyes volt, hozzájuk pedig a jelentősen megerősödött White Sharks csapata csatlakozott.

Itt is két elmaradt meccs van. A Debrecen és a Szittyák csapatainak mindkét találkozóját pótolni kellene, ez a körülmény viszont nem befolyásolja érdemben a feljutásról és a felsőházba vitt pontokról szóló csatát.

Az alábbi táblázat alapján az újpesi az idén az első csapat, amelyik már matematikailag is felsőházi résztvevő, sőt már azt is tudni lehet, hogy szám szerint 6 pontot visz magával a legjobbak közé, miután kétszer is legyűrte a cápákat és egyszer elkapta a Hevületet is (idegenben). Ez azt jelenti, hogy a lilák igazi bajnoki esélyekkel fognak a végső küzdelemnek nekivágni.

Hátralévő mérkőzések a csoportban:

8. forduló, 2010. január 9-10:

White Sharks – Debreceni Sólymok

Szittyák - Hevület

9. forduló, 2010. január 16-17:

Újpest – Debreceni Sólymok

Hevület – White Sharks

10. forduló, 2010. január 23-24:

Debreceni Sólymok – Hevület

Újpest - Szittyák

+2 elmaradt találkozó, 2010. január 30-31?:

Szittyák – Debreceni Sólymok

Debreceni Sólymok - Szittyák

Feltételezve, hogy a Debrecen és a Szittyák nem pótolják az elmaradt meccsüket a következő teljes fordulóig, a Hevület és a cápák is gyorsan letudhatják a matekozást a továbbjutást illetően. Ehhez nem kell egyébnek történnie, mint hogy mindketten hozzák a papírforma győzelmet a nyolcadik fordulóban.

Ekkor már csupán egyetlen kérdés marad: a Hevület-White Sharks találkozó alapján melyikük visz négy, és melyikük csupán kettő pontot magával a rájátszásba. Ez, ismerve az Újpest, és a másik csoport lehetőségeit nem mellékes kérdés annak, aki legalább a dobogót szeretné magának végső célként kitűzni.

Szóval Kedves Barátaim tessék készülni, tessék a testet józanul is fűteni képes zsírtömeget az ünnepek alatt magunk köré pakolni, mert januárban is lesz dolog bőven!
És mivel időben nem tettem, így utólag is Boldog Karácsonyt Kívánok Mindenkinek! Remélem kellemesen telt és sok szépet kaptatok! Az előttünk álló esztendőhöz pedig jó egészséget, sok kitartást, szép élményeket, sok szetetet és elért célt kívánok

Gabi

Tovább >>>

Csak zuhanórepülés vagy végleg kamikaze? Jégveled – Fehérvári Jegesmedvék 6-8 – Jegyzet

Gondolkodtam azon, hogy milyen megoldást válasszak, amikor a Jegesmedvék elleni, újabb vereséggel végződő meccsel kapcsolatban leírom a szokásos leírnivalót. Az alábbiak szerint sikerült.

Vajon kieressze-e az ember amit gondol és érez, vagy fogja vissza magát, hiszen nem szabad igaztalanul bántani senkit, pláne nem a csapatot.
A meccs után Bakonyi Pistával és Mátéval begyalogoltunk csaknem a belvárosig és végül is eközben a fáradt gőz nagy részét kiengedtük. Emiatt próbáljuk meg összeszedni magunkat és lássuk is, mi a franc történt?

Ha már sajnos úgy alakult, hogy a Jegesmedvék elleni lehetett az első olyan meccs ebben az alapszakaszban, amikor fontos győzelmet arathatunk, ezért készültünk amennyire tőlünk tellett. Sajnos a csalódást keltő szezonkezdet, illetve a különböző elfoglaltságok miatt „csak” heten (később nyolcan) voltunk a szokásos kanyarban úgy, hogy megint két új arcot köszönthettünk sorainkban (Balogh Tomi és kedves barátnéja személyében – persze Camy nem az első meccsén volt, hiszen a döntőt végigtombolta már!).

Kezdéskor a csapatok felsorakoztak, mi meg elkezdtünk ordibálni. Nekem kicsit furcsa volt, hogy a játékosok közül senki oda se bagózott, de hát biztos a nagy koncentráció – gondoltam. Nagy kár, hogy ha volt is ilyen, ebből sajnos semmi nem látszott. Ugye egy örök igazság, és ez sajnos a Jégveledre úgy tűnik hatványozottan igaz, hogy magától csak az ellenfélnek sikerül a korongot a kapuba juttatnia. Nekünk ehhez harcolni és küzdeni kell.

A mi csapatunk igenis tud küzdeni, viszont sajnos mindig későn mutatja ezt meg. Az első harmadban olyan simán kaptunk négy gólt, mintha a Hidegfront lett volna a jégen. Nem akarok igazságtalan lenni, nem értek a hokihoz, és nem is voltam még teljesen magamnál a kellő mennyiségű jégermelegítőtől, de egyetlen jégveledes momentumra sem emlékszem ebből a játékrészből.

Szerencsére mi a lelátón eldöntöttük, hogy jól fogjuk érezni magunkat, és ez még akkor sem csorbult, amikor a csapat a második harmad eleján bekapta ötödik, majd hatodik gólját. A szakértő szurkolók is azt mondták erre, hogy innen már valóban a csoda lenne, ha valami normális eredmény is születne.

Ám ekkor végre elkezdődött valami. Először Adler Tomi lőtt egy nagyot, majd jött Márió és aztán Rozgonyi Gábor duplája. Végre megint azt lehetett látni hogy hajtunk, van összjáték, mennek a passzok. Hátulról is meg voltunk támogatva, Zsíros Gabi három asszisztot is nyomott, majd Imre Róbert átadásából Gerőfi Gábor a harmadik harmad elején megszerezte az ötödik Jégveled gólt is. Felálltunk 5-6-ra!

Itt érdemes megállni egy pillanatra. Kérdezem én mindenkitől, mint kényelmesen kívülálló kibic, hogy ha ilyen lehetséges, akkor miért megint a második harmadban loholunk az ellenfél után? A jégkorong egy nagyon gyors játék, erre már rájöttem, sokszor a lélektan is rengeteget jelent stb. De akkor is! Miért kell és hogyan lehet 6-0-ra elengedni egy olyan csapatot, akik ellen igenis lehetett volna keresnivalónk?

Természetesen ekkor kint nálunk is nagy volt a hangulat, azonban megint jött a második számú hiba. Legalábbis szerintem, én úgy látom, azt gondolom, hogy miután kaptunk még egyet (ezzel lett 5-7), folytatni kellett volna ott ahol abbamaradt. A hokiban nyilván mindig benne van a kapott gól (csak hogy valami „ns”-szerű bölcsességet is elsüssek), de a nézőtérről - mi így éreztük - ekkor olyan támogast kaptak a fiúk a pályán amire igenis rá lehetett volna ülni. Ekkor azonban megint jöttek a szabálytalanságok, kicsit elvesztette néhány ember a fejét talán. Kintről könnyű beszélni, de rossz volt látni, hogy megint feljövünk egy gólra, de utána már menni is alig bírunk, kapunk még egyet, és mehetünk haza ismét pont nélkül.

A Jegesmedvék érdemeit nem szeretném kisebbíteni, de azt gondolom, ha nem 5-6 góllal engedjük el őket az elején, még úgyis be lehetett volna húzni ezt a meccset.

Az újabb vereséggel természetesen sokmindent át kell értékelni. Immár foggal-körömmel kell küzdeni a felsőházért is, és ennek kellene végre kimondott céllá válnia. Minden más ami utána jön, az majd ajándék lehet legfeljebb.
De én azt is elfogadom, ha simán közlik velünk: nem akarunk túl sokat idén, megtesszük amit lehet, de bajnoki címért nem szakadunk meg. Ez tisztességes álláspont és végre mi is tudnánk, miért csinálunk olykor magunkból hülyét így szombat esténként.

A sportban benne vannak a pofonok, hát mi kaptunk már legalább kettőt, ha nem hármat az idén. Vasárnap még jobban megalázhatjuk magunkat a Skorpiók ellen, vagy szerezhetünk még két pontot. Utána jön három meccs, amiből mindet meg kell nyerni ahhoz, hogy felsőház legyen, és ha már az lesz, akkor úgy legyen felsőház, hogy éremért mehessünk!

Nagyon kíváncsian várom, hogy végre csapat lesz-e a csapatunkból, hogy végre beáll-e mindenki a sorba és a fájdalmasan hiányzók helyett is megmutatja végre, hogy nem lehet velünk hétről-hétre felmosni a padlót. Ha másért nem, őértük megérné, ha már értünk nem is mindig!

Bízom benne, hogy így lesz! Hajrá! HUA! Csak a Jégveled!

Gabi

Tovább >>>