A pia a sípályára is való! Vagy mégsem?

Varga Dani nagyon unatkozott síelés közben. Mit volt mit tenni, kellett valami hasznosat is csinálnia végre az életben, ezért az üveghez nyúlt. Életében másodjára. Majd dalra fakadt. És ha már az ihlet megvolt, végre hasznossá is tette magát, és tanított valamit a vele egy fedél alatt élőknek is.... :)

Hát akkor tessék nézni mi van akkor ha Dánielnek ellent mond egy vad horda...

És mi lesz akkor, ha iszik:

Tovább >>>

A dicsőséges februári hadjárat 2. A Szombathely elleni meccs!!!

A tegnapihoz hasonlóan tovább kísértem a sorsot és nagy lépésekkel küzdök a lemaradások ellen! Ma a pazar február második felvonásáról, egy nem annyira ősi, de annál élesebb rivális elleni derbiről szólok, azaz a Szombathelyi Pingvinek elleni emlékezetes csatáról!




2011.02.12. 18:10, Jégveled KSE – Szombathelyi Pingvinek 4:3 (1:1, 1:1, 2:1)
A nyolcadik forduló után a Hevület legyőzésével egyelőre megelőztük a Ferencvárost, így immár a negyedik, továbbjutó helyről vártuk a nagyhírű vasiak érkezését. Annak ellenére, hogy a csapat fehérváriak elleni lehengerlő játéka miatt bizakodóak lehettünk tudtuk, hogy az eddig a Szombathellyel megvívott mindhárom összecsapást csúnyán elbuktuk, ráadásul legjobban éppen az idén, a harmadik fordulóban páholtak el minket (1:7).

Volt tehát aggódnivalónk. Még akkor is, ha előzetes kalkulációink alapján talán még egy vereség is belefért volna a Pingvinek ellen. Az izgalmakat egy jó délutáni, meccs előtti italozással próbáltuk feloldani, melynek folyományaként már erősen dalos kedvvel indultunk el felvenni Élelmezési Hadbiztos Dórát, majd mindenféle tér- és időkontinuum, valamint „népdalokat” buszra várakozó hölgyeknek való eléneklések miatt lekéstünk a komplett első harmadról.

Az elmondások alapján az első húsz perc küzdelmes játékrészt hozott, kicsit nehezen lódult meg a játék, de kis idő elteltével veszélyesekké váltak a támadások mindkét oldalon. Kifejezetten sok volt a kiállítás, hiszen a mieinknek 10, míg a Pingvineknek 6 percet kellett a büntetőpadon tölteniük.

Gól azonban ezekből a szituációkból nem született, hanem aztán a harmad vége felé, konkrétan a 18. percben Kondrát Peti révén mi szereztük meg a vezetést. A kihagyhatatlan passzot Máriótól kapta. Sajnos mire a szünetben többen megérkeztünk, már 1:1 állt az eredményjelzőn, hiszen a vendégek ásza, Jávorics Gábor a harmad utolsó percében egyenlített is, a szombathelyi honlap elmondása szerint egy remek csel, majd egy köténygól után.

Előzőleg azt gondoltam, ha egyszer két vállra sikerül fektetnünk a Szombathelyi Pingvineket, akkor hét határra szóló beszámolót fogok írni róla. Sajnos azonban mindenféle okok miatt kevés konkrétum maradt meg elmémben a meccsről. Annyi bizonyos, hogy kemény csata zajlott a jégen, hiszen vendégeink győzelmük esetén tapadtak volna az Újpestre, míg lépéselőnybe kerültek volna velünk és a Hevülettel szemben. Számunkra viszont éppen a frissen kivívott elődöntős hely védelme és megerősítése volt a cél.

Sokáig a második harmadban sem történt igazán említésre méltó esemény, majd a mérkőzés 30. percében Zsíros Gábor fogás miatt a kiállítás sorsára jutott. A narancsmezesek 37 másodpercet adtak nekünk a fogócskázásra, ezután Németh Richárd nevű játékosuk szezonbeli első góljaként egy rövid kapu előtti tüzijátékot követően zúdított Alex hálójába. Vezetett a Szombathely (1:2).

Az egyenlítő találaton talán ma is megy a „vita”. Hét perccel a vasi találat után a kapujuk elé tömörülő vendég védők között Szenes Gé agilis forgó táncba kezdett, majd a korongot lehetetlen szögből (alapvonalról szinte) kapura húzta. Aztán hogy ez a lövés csorgott-e be a gólvonal mögé, vagy a hivatalos gólszerző, Horváth Árpi még beleért-e azt az érintettek sem tudták megmondani. Az öröm mindenesetre így is úgy is nagy volt, hiszen ismét egál volt az állás (2:2)

Így érkeztünk el az utolsó harmadhoz, amely küzdelemben nem hagyott kívánnivalót maga után. Sőt, a 49. percben a meccsről meccsre egyre inkább magára találó Bárány Bence lőtte a meccs legnagyobb gólját a kék vonalról. A látványos találat a kapus lepkéjéből pattant a hálóba, így ismét nálunk volt az előny (3:2).

A szombathelyiek azonban újabb gólszerző debütánst avattak nyolc perccel a meccs vége előtt, amikor a mindössze második meccsén pályára lépő Zsenák Norbert egyenlítette ki az állást a vasi kapitány, Varga Ádám passza után (3:3).

A jégveledesen idegtépő utolsó percekben, Karvalits Gábor vesztette el a fejét. „Szerencsére” a kiváló játékos nem sárga mezben játszott, így miután egy vélt vagy valós, kapust ért inzultus megtorlására vállalkozott, Incze Miklós játékvezető döntése értelmében az öt perc plusz végleges kiállítás sorsára jutott (fejre, nyakra irányuló támadás okán).

Ezúttal bekövetkezett az, ami velünk ritkán fordul elő, azaz gólra tudtuk váltani az előnyt. Negyvenkét másodpercre volt szükségünk ehhez, ekkor Konrád Márió lövésébe a nyerőember Pap Lehel ért valahogy bele, és megszerezte a negyedik gólunkat (4:3). Mivel ilyenkor a kiállítás nem telik le, továbbra is emberelőnyben maradtunk.

Az utolsó percekre aztán mi kerültünk emberhátrányba, majd miután kiegészültünk, az utolsó fél percre a Szombathely lehozta kapusát, a ligaelső Sipos Pált, így próbálva meg kicsikarni az egyenlítést. Szerencsére ez nem sikerült sőt, ha Márió kicsit előbb lendíti meg az ütőt, akkor üres kapus gólt is lőhettünk volna. Egy megszerzett koronggal ugyanis bevette ő a kaput, ám a bírók úgy ítélték meg, hogy az ütés már a szirénaszó pillanatában történt.

Így vagy úgy, de sikerült megtörni a jeget a Szombathelyi Pingvinek ellen. Történetünk során először győztük le a vasi csapatot, és ezzel a három ponttal továbbra is maradtunk a negyedik helyen a velünk együtt 15 pontos Hevület mögött. Legfőbb riválisunkká a fehérváriakon kívül a White Sharksot ugyanebben a körben 10:0-ra lemosó Ferencvárosi Pinginvek léptek elő, akik ellen már a következő héten összehozott minket a sorsolás szeszélye...

Tovább >>>

A dicsőséges februári hadjárat 1. A Hevület meccs!!!

Amióta nem születnek naprakészen a beszámolók (értsd: vészesen le vagyok maradva saját magamtól) érdekes módon a csapat győzelmet győzelemre halmoz. Kicsit félek is megbontani ezt a mágikus párhuzamot, és igyekszem a dicsőséges februárunk három meccséről megírni, amire még emlékszem és amit megírni amúgy is érdemes. Ez az első rész, életem eddigi legjobb Jégveled-meccséről szól.

2011.02.03. 21:00, Jégveled KSE – Hevület SE 7:6 (2:0, 3:4, 2:2)
Szokatlan időpontban, egy hideg csütörtök este – edzésidőben – került sor a fehérváriak elleni visszavágóra. A White Sharks elleni győzelem (5:1) után, de még ezen meccs előtt csapatunkat több esemény is érintette.

Először is visszaléptek a bajnokságtól a Szittyák, akik ellen 19 gólt sikerült lőni, kettő kapott ellenében, és az eredmények törlésével sajnos a mi gólkülönbségünk „romlott le” leginkább. Másodszor, a Fehérvári Jegesmedvék elmentek síelni, és emiatt a velük – amúgy Dunaújvárosban – vívandó mérkőzés halasztásra került. Az utazás elmaradása a Hidegfrontot is kellemetlenül érintette a leszervezett, majd elhalasztott hétvégi tervek miatt.

A Hevület elleni 60 perc előtt így az ötödik helyen álltunk a tabellán 9 ponttal, egy egységgel a Ferencváros, és néggyel az esti rivális fehérvári csapat mögött, igaz mi az elmaradt meccs miatt egyel kevesebbet játszottunk.

A győzelmi kényszer mellett az is fokozta az aggodalmakat, hogy a Hevülettől még a második fordulóban alapos verést kaptunk (1:7). Akkor nem védett Alex és ezen a meccsen is Forgács Petinek kellett a kapuba állnia, ami a hálóőrben biztosan felidézett néhány kellemetlen emléket.

A Jegesmedvék „megfutamodása” után ráadásul ez a találkozó volt A JÉGVELED KSE SZÁZADIK MAJL BAJNOKI MÉRKŐZÉSE (ha a Szittyák elleni is beszámít a sorba), ami így egy számunkra klasszikus derbivel ünnepeltetett meg.

A találkozó a valóságban aztán egyszóval összefoglalva maga volt a nagybetűs MÉRKŐZÉS!!! Ennek ellenére dob és alkohol nélkül, a szokatlan időpont miatt viszonylag kevesen szurkoltunk szurkolgattunk eleinte mérsékelt hangerővel (bár szerencsére a régen látott Bárány Dóra-Lajtai Kati tandem eljött visítozni:-)).

Heves mezőnyjátékkal kezdődött az első húsz perc, amiben jobbak voltunk az ellenfélnél. Remekül passzolgattunk, belőtt korongok után centerből és távolabbról (de végre nem a kék vonalról) is próbálkoztunk, majd a 17. percben egy mesteri (profi korongosoknak is becsületésre váló) kapu előtti Bárány keresztpassz után Szenes Gábor szerezte meg a vezetést számunkra. Vezettünk a Hevület ellen ezen az oly fontos találkozón!

Támadásban maradtunk, és mindössze másfél percet kellett várni amikor Adler is megvillant. Egy Palkovits-Zsíros kombináció után a mi 54-esünk is a hálóba talált, ezzel pedig egyszersmind megszerezte a Jégveled történetének 500. MAJL bajnoki gólját (a századik meccsen ugyebár). Az ember nem hitt a szemének, az első harmad folyamán végig a kapujuk elé szorítottuk az ellenfelet, alig-alig adva esélyt számukra a támadásokra.

A második játékrész is így folytatódott, sőt mi több, a mérkőzésen 10-es osztályzatot érdemlő, rendkívül agilisan hokizó Konrád Márió egy remek cselsorozat után a 25. perc elején megszerezte harmadik gólunkat, fél perccel utána pedig Zsíros Gabi egy parádés Adler passz után az üresen maradt bal sarokba passzírozta a negyediket is. 4:0 a javunkra, és elkezdődött a tombolás a lelátón.

Ekkor azonban több dolog történt. Először is kicsit megfáradtunk, és a Hevület is úgy gondolta, visszatér a meccsbe. Ráadásul megérkezett a nézőtérre Sipos Máté, aki nem hozott szerencsét sőt, amint belépett a csarnokba, a 28. percben Orgovány István a későn mozduló Forgács P mellett kilőtte a kapunk bal oldalát.

A baj folytatódott, a bírók 28:43-nál a büntetőpadra küldték két hátvédünket Endreffy Zoltánt és Palkovits Norbertet is, így kettős hátrányba kerültünk. Utóbbinak sajnos mindössze 15 másodpercet kellett pihennie, mert a vendégek gólzsákja, Börczi Tamás egy erős lövéssel máris kihasználta a fórt. A helyzet azonban akkor lett igazán izgalmas, amikor három minutummal később, a fáradó védelem újabb kihagyását ismét Börczi használta ki, és már 4:3 volt az eredmény!!!!

Ideje lett volna már ezt a harmadot befejezni, azonban szerencsére még számunkra is tartogatott örömteli eseményt a maradék nyolc perc. 37:53-nál ismét jött Adler „Ötszázados” Tamás, és egy jobboldali remek szólót követően Szabó Richárd kapus mellett a Hevület hálójába helyezte az ötödik gólunkat. A Hidegfront szétrobbant, bár a szünetig lelkesedésünk ismét lohadt egy kicsit, hiszen Miklós Attila 19 másodperccel a sziréna előtt ismét egygólósra csökkentette az előnyünket.

Mindenki – aki élt ezzel a lehetőséggel - sietve cigizett a szünetben, hiszen sejtettük hogy nem akármilyen 20 perc vár még ránk, és amit kaptunk az tényleg maga volt a varázslatos hokicsoda! Itt már minden mozzanatnak külön jelentősége volt, így amikor 43:47-nél ismét kiállították az amúgy sokat ütköző és szívvel-lélekkel védekező Palkovitsot, megkondult bennünk a vészharang. Ekkor azonban bebizonyosodott, hogy nekünk nem emberelőnyből, hanem hátrányból megy jobban a gólszerzés (az állítás első részével eddig is tisztában voltunk). A Hevület nem zárt vissza elég gyorsan, Adler passzolt Zsíroshoz, a csatártárs pedig könyörtelenül kihasználta a ziccert, így 6:4 volt a javunkra, és maradtunk négyen a pályán továbbra is (plusz kapus).

A Hevületnek ekkor már azonban a szerencse is kedvezett. Négy-négy elleni játéknál a 48. perc legelején Tímár Balázs belőtt korongja (persze lehet hogy kapura szánta), olyan szerencsétlenül pattant meg – még a kék vonal környékén – az egyik védőnk botján, hogy a korong egy szabályos ívet leírva, a „fejelni” felugró Endreffy sisakja fölött másfél centivel elszállva, az elmélázó Forgács kapujának jobb felső sarkában landolt. Ismét egy gól volt a különbség, nem lehetett megnyugodni, a nézőtéren már a szotyihéjakat rágtuk kínunkban, úgy be voltunk ... ijedve. És persze ordítottunk mint a fába szorult féreg!

Ekkor jött szerencsére a mi varázslónk, Konrád Márió, aki igazolva az addig is kiérdemelt meccs embere címet középtávolról egy váratlan lövéssel küldte a pakkot a jobb alsóba, immáron kézzel foghatóvá téve számunkra a három pontot. A túloldalon azonban nem sokkal később Börczi megszerezte harmadik találatát. A fehérvári csatár ráadásul egy nem mindennapi bombával pókhálózta ki a bal felső ficakot. Ekkor még csaknem négy idegtépő, iszonyatosan lassan vánszorgó perc volt hátra, amiben foggal-körömmel védekeztek játékosaink mezőnyben és kapuban egyaránt. Nagy igyekezetükben még azt sem igazán vették észre, hogy a Hevület az utolsó percekre már kapusát lehozva, hat mezőnyjátékossal próbálta kicsikarni az egyenlítést.

Aztán csak felvijjogott a sziréna, megnyertük a csatát, és még negyedóráig csak pislogtunk hogy mi is történt, a hazafelé induló autókban meg mindenki csak „gondolkodott”. Hihetetlen élmény volt a találkozó, akármi is lesz a szezon végén, már ezért az egy találkozóért érdemes volt elindulni!

Tovább >>>

A hetedik s a nyolcadik

Nagy az elmaradás és most ez nem is csak pusztán a naprakészség miatt sajnálatos. Az elmúlt héten annyi minden történt, hogy a MAJL eseményeit követő bennfentes tömegek csak kapkodhatják a fejüket. Legutóbb ott hagytuk abba, hogy a Liga alapszakaszának hatodik fordulójában mind a nyolc csapat pályára lépett, és bár kezdett kirajzolódni az az 5 csapat, amely az elődöntőkre esélyes, azért komoly csatározásokat mertünk beharangozni. Mielőtt az idő túl gyorsan elavulttá tenné az eseményeket, elevenítsük fel gyorsan a hetedik és a nyolcadik kör krónikáit. Figyelem: a poszt igen hosszúra sikerült!!!

A hetedik forduló mérkőzései

Jégveled KSE – White Sharks HC 5:1
Erről a meccsről most azért írok hosszabban, mert nem született róla szokásos beszámoló. Mivel a történteken az idő némileg túllépett, így itt és most igyekszem bepótolni a mulasztást. Remélem, a semleges olvasók elnézik ezt nekem.

Miután a Jégveled fölényes, 19:2-es győzelmet aratott Pesterzsébeten a Szittyák vendégeként, ezúttal egy újabb könnyebb meccsre számított hazai pályán a Sharks ellen. A cápák idei szezonját leginkább a vesszőfutás jelzővel lehetne jellemezni, nekik nem sikerült győzniük a Szittyák ellen és erre a meccsre is egy kiadós Újpest-elleni zakóval (3:8) érkeztek.

Az első harmadban a Jégvelednek a védekezésre nem sokat kellett figyelnie, hiszen nagyjából tábort vertek a Sharks kapuja előtt. Hiába azonban a számtalan megeresztett lövés, hol Pintér kapusban, hol a rendszeresen a kapu előtt csúszkáló három védőjátékosban akadt el a korong. A jeget aztán csak a második harmadban sikerült megtörni, igaz akkor alaposan, hiszen nagyjából három perc alatt három góllal sikerült a sárga mezeseknek eldönteniük a három pont sorsát. A 28. perc végén Konrád Márió volt eredményes, majd nem sokkal következett Zsíros Gábor és Bárány Bence találata. Bárány a 37. percben ráadásul bemutatott még egy emlékezetes megmozdulást: egy az egyben vezette a kapusra a korongot, majd kitért balra, és parádés mozdulattal a mögötte tisztán és nagy lendülettel érkező Szenes Gábor elé tálalt. A 25-ös számú csatárnak már csak az üres hálóba kellett betalálnia.

Váratlanul azonban a meccs visszasüppedt a mezőnyjáték szintjére, sőt a vendégek átmentek keménységből durvaságba. 21-es számmal Fazekas Ádám kicsit túlfűtve kezdett korongozni, és ennek következtében a harmadik harmadban egymaga összeszedett 31 percnyi büntetést. Kár volt ezért, mert sajnos a jégveledes srácok is sokszor felültek a provokációknak és ahelyett, hogy kiütéses győzelemmel álltak volna bosszút továbbra is csak vaktában lövöldözték a korongokat kapura.

A meccs vége felé jómagam leginkább annak drukkoltam, hogy meglegyen a bajnokság első shut-outos kapusa, de a cápák két perccel a vége előtt – nem túlzás – elkövették első kapuralövésükat a harmadik harmadban, amely ráadásul megpattan Forgács Péter előtt, így megszületett a szépítő találatuk.

A gől után nem sokkal történt még egy látványos eset. Fazekas Ádám ismét összeakaszkodott Bárány Bencével, aki ezúttal nem bírt vagy nem is akart uralkodni magán és egy amatőr körülmények között ritkán látható nagy boxba ment bele ellenfelével. A pályáról mindketten végleges fegyelmivel távoztak.

A meccset egy látványos cselsorozat után Konrád Márió gólja zárta le. Sikerült hát a Jégvelednek megszereznie a fontos három pontot, bár a játékkal bizony nem lehetett elégedett Várady edző. A Sharks pedig újabb vereségével igazából nem okozott meglepetést

Fehérvári Jegesmedvék – Hevület SE 3:7
A székesfehérvári házi rangadón mindkét együttesnek égető szüksége volt a pontokra. A Jegesmedvéknek bravúrra lett volna szükségük ahhoz, hogy még az elődöntőkre esélyes csapatként fordulhassanak az alapszakasz második körére, a Hevületnek pedig itt volt a lehetőség, hogy dobogós helyét megerősítve továbbra is ott loholjon az éllovasok mögött.

Az első harmadban minden szempontból a vendégek akarata érvényesült. Az első három percben először Cseh Péter, majd Jirka László talált a kapuba megadva a Hevület számára egy kellemes alaphangot, mely a szünetre még kellemesebb lett, hiszen az utolsó percben Miklós Attila már háromgólosra növelte számukra az előnyt.

A második harmadban Orsós Dániel góljára már tudott válaszolni Blág Szabolcs révén a Jegesmedvék csapata, ám Orgovány István lövésével ismét a Hevület szerzett újabb találatot. Árkovics játékvezető ekkor úgy látta, meg kell fékeznie pár túlságosan igyekvő jegesmedvét, és Erdős Pétert, majd Blágot is nagybüntetéssel küldte a büntetőpadra.

A harmadik harmadban a két csapat közötti különbség nem változott az eredmény azonban igen, hazai részről Gyűrűs Szabolcs és Milus Ádám, a vendégektől pedig Tóka Ádám és Orsós Dániel volt eredményes. A mérkőzésen kiemelkedőt nyújtott még Börczi Tamás is, aki gólt ugyan ezúttal nem szerzett, azonban összesen négy asziszttal iratkozott fel a jegyzőkönyvbe.

Szombathelyi Pingvinek – Ferencvárosi Pingvinek 6:2
A forduló legnagyobb rangadóját szombathelyen játszotta, a két pingvinek névre keresztelt együttes. Ez a találkozó volt a vasiak utolsó hazai mérkőzése is, hiszen kérésükre a jéggondok megoldásában így segítettek számukra a Liga és az ellenfelek.

A vendég zöldek az előző körben szintén vendégként szerepeltek, ám Fehérváron büntetőlövések után csak egy pontot sikerült szerezniük a Hevület ellen.

A hazaiak szerezték meg az első gólt Zelenák Márió révén, ami sokáig az egyetlen találatnak bizonyult, ugyanis a második találatra – mit szintén a hazai pingvinek szereztek – egészen a második harmadig, egészen pontosan a 32. percig kellett várni. Akkor azonban alaposan megszórták Gyömbér Mónika kapuját, hiszen 43 másodperc alatt háromszor (!) is mattolták a hölgyet. Először Jávorics Gábor, majd nem sokkal utána Ballassa Péter, végül ezt követően 8 másodperccel Forgács Tamás is betalált. A fővárosiak rövidzárlata nem múlt el, sőt alaposan sokkolhatták is őket az események, mivel két és fél perccel később Kovács Dávid újabb szombathelyi gólt ragasztott a hálójukba, gyakorlatilag eldöntve ezzel a találkozót.

A harmadik játékrészre tovább sújtotta a vendégeket a sors, hiszen Göncz Szabolcsnak is sikerült ellenük feliratkoznia az eredményjelzőre. A Ferencváros becsületét végül Csiki Attila két találata mentette meg, amivel kialakult a 6:2-es végeredmény. A hazaiak fontos három pontot szereztek, míg a vendégek számára immár két forduló telt el győzelem nélkül

A meccsről bő helyszíni beszámoló ezúttal is található a Szombathelyi Pingvinek honlapján!

A nyolcadik forduló mérkőzései

Itt mindössze két találkozóról kell beszámolnom. A Szittyák nem utaztak el ugyanis Szombathelyre, valamint a Fehérvári Jegesmedvék is váratlanul elhalasztották a Jégveled elleni dunaújvárosi találkozójukat. Mindkét esetben létszámgondok léptek fel.

White Sharks HC – Hevület SE 3:4, büntetőlövésekkel
Mindenki arra számított, hogy a Hevület könnyedén besöpri a három pontot az eddig nem túl acélos cápák ellen, a sors azonban ismét bebizonyította, hogy igenis tartogat még meglepetéseket.

A cápák talán az elmúlt hetek sikertelenségének is köszönhetően mindössze egy kapussal és 11 mezőnyjátékossal állt ki a mérkőzésre (valamint két újoncot is avatott Kotroba Ákos és Gömöri István személyében), igaz a Hevület is csak 14 embert nevezett a találkozóra.

A találkozó elején a MAJL eddigi leggyorsabb gólja született, hiszen Mészáros Imrének mindössze 50 másodpercre volt szüksége ahhoz, hogy megszerezze a cápák számára a vezetést. Ez meglepetésként érte a vendégcsapatot, akik elkezdték rohamozni a kaput, de az első harmad végéig csak az egyenlítés sikerült Bakos Gábor góljának köszönhetően.

A játék azonban nem ment nekik, sőt Párkai Dávid az újonc Kotroba Ákos passzáből ismét vezetést szerzett a White Sharks számára, amivel a hazaiak ki is húzták a harmadot. Már csak egy harmad, 30 perc hiányzott az idei szezon egyik legnagyobb meglepetéséhez!

A Hevület alapos fejmosást kaphatott az öltözőben, és a 65. percen egyenlített (Orsós Dániel), majd a 69. minutumban át is vette a vezetést (Börczi Tamás). Elhúzni azonban nem sikerült, sőt jött a hidegzuhany, Kotroba újra passzolt, Párkai Dávid pedig egyenlített.

A rendes játékidő tehát nem hozott döntést, így a Hevület a Ferencváros után másodjára is szétlövésekre kényszerült, ahol ismét mellé állt a szerencse és végül két ponttal távozott a fővárosból. A vesztett pont bizony még nagyon sokba kerülhet

Ferencvárosi Pingvinek – Újpesti TE 4:11
A bajnoki címvédő Újpest egyetlen vereségét a nyitó fordulóban a zöldek ellen vesztette el, így volt miért visszavágnia. A Ferencváros előzetesen két meccsből mindössze egy pontot tudott szerezni, így a Kisstadionban igazi vérre menő csatát láthatott a publikum.

A női válogatottal készülő Gyömbér Mónika helyett ezúttal Görbitz Attila védte a hazaiak kapuját, és annak ellenére, hogy a Ferencváros uralta a játékot, mégis neki kellett először kapitulálnia. Nem lehet számára kellemes emlék ez a meccs, hiszen szoros első harmad után (2:2), az újpestiek valósággal legyalulták ellenfelüket és a második húsz percet 6:1 arányban nyerték meg.

A vendégeknek minden összejött, a hazaiaknak semmi. A harmadik játékrészt is a lilák nyerték 3:1-re, így végeredményben a Ferencváros súlyos hazai vereséget szenvedett, és mivel már három forduló óta nyeretlenek, így a harmadik helyről szépen elkezdtek lefelé csúszni a tabellán.

Mi egyéb történt még és mi várható?

A fenti leírásokból és a mai napon a blogon frissült táblázatokból is kitűnhet, hogy szinte mindenhonnan hiányoznak a Szittyák. Amint az hivatalossá vált a pesterzsébeti csapat komoly létszámgondokkal kezdett szembe nézni, ezért újból felvetették a Ligának a már a szezon elején beterjesztett javaslatukat, mellyel a MAJL szigorú, játékos múlttal összefüggő előírásain szerettek volna lazítani. Mivel ehhez a csapatok és a Liga elnöke nem tudott hozzájárulni, a Szittyák nem tudták tovább vállalni a küzdelmeket, így visszaléptek a bajnokságtól. Eredményeik, az ellenük szerzett pontok, gólok és gólpasszok hivatalosan törlődnek az adatok közül kivéve az ellenük „szerzett” kiállításokat.

Így a MAJL gól és pontszerző listái is átkuszálódtak, mint ahogy a tabellára is volt hatással, a frissített adatok a jobb oldali sávban láthatók.

Pár szóban a közeljövőről:
A kilencedik fordulóban már csak három meccset rendeznek, hiszen a Ferencvárosnak nem kell a Szittyák ellen pályára lépnie. A Jégveled-Hevület párharc életre-halálra ment, a végeredményt már tudjuk, de nem lövöm most le a poént. A Szombathely és az Újpest a két sereghajtó, a Sharks és a Jegesmedvék ellen szerezhet újabb három pontot. Amennyiben ez így történik, akkor a listavezető és üldözője újabb nagy lépést tesz a biztos továbbjutás felé.

Tovább >>>

Az erzsébeti portya. A Szittyák-meccs

Mi mást várhattunk volna el a csapattól, mint hogy gólarányt javítva hozza a papírformát? Ez egy elmaradt meccsbeszámoló a Szittyák elleni, pesterzsébeti ütközetről.

Még az előző körben játszottuk ezt a meccset egy Újpest ellen elszenvedett kudarc, és a Liga élcsapataival játszott megerőltető menetelés után. Mondhatnánk éppen kapóra jött a dolog, hiszen kellett egy lájtosabb meccs végre, ahol a fiúk kilövöldözhették magukat és a pontszerző listákon is előrébb juthattak kissé.

A helyszín Pesterzsébet volt, többek között az OB1-es Ferencváros otthona, egy hangulatos faszerkezetes épület, ahol remekül szól a hang és a kiabálás.

A hazaiak velünk ellentétben egy kisebb siker után voltak, hiszen az előző körben kis híján megverték a White Sharks csapatát, de a 4-4-es döntetlennel így is megszerezték történetük első MAJL-pontját.

Túl sok aggodalomra azonban nem volt ok, hiszen már az első harmadban sikerült négy gólt szerezni, elsősorban a Konrád-duó, Kondrát Peti és Pap Lehel nevével fémjelzett sornak köszönhetően. A játékon látszott, hogy mindenki edzéshangulatban van, sok volt a kihagyott helyzet, a ziccer nélkül ellődözött korong is, de mindenki látta, hogy a győzelem nem forog veszélyben.

A második játékrészre aztán megolajozódtak a fogaskerekek, a fiúk megpróbáltak néha összjátékot is játszani, nem véletlen, hogy 10 (!) gólt is sikerült szerezni. Örömteli, hogy többen első góljukat lőtték az idén (Szenes Gabi és Szabó Tomi például). Egy váratlan hiba után a Szittyáknak is sikerült bevenni a gyakran bizonytalannak tűnő (és kapuját olykor érthetetlen módon messze elhagyó) Forgács Péter hálóját, már 13:0-ás vezetésünknél.

A harmadik harmadról is csak rövid élménybeszámolót írok az érdekességek felelevenítésével. A 64. percben egy borzalmas Kondrát Péter keresztpasszt lopott el Sándor György és miután Forgács kapus gyámoltalanul ért bele csak ütőjével a korongba, megszerezte a második Szittyák-gólt. Ezzel lett az eredmény 2:14.

A 75. percben Bárány Bencét egy valóban barátságos seggrepacsi után küldték ki a bírók 3 percre suhintás, testreütésért, a 83. percben pedig egy erős legénynek Párkányi Tibornak kellett 15 perces büntetés miatt elhagynia végleg a pályát, miután ütlegelni kezdett egy, a jégen térdelő Jégveled-játékost, Endreffy Zoltánt. Lefelé menet még odaszólt egy szépet a padra akkor már leült vendég 20-asnak, majd a közönsség felé egyezményes jeleket mutogatva vonult az öltözőbe, melyre a publikum az ő sportemberi mivoltát kezdte el méltatni.

Egy örömteli esemény történt még, mégpedig az, hogy a Hidegfront unszolására a 13-assal játszó Bárány Bence barátunk végre látványosan elkezdett küzdeni egy gólért. Igyekezete hál’ Istennek negyven másodperccel a vége előtt sikerrel járt. A kapu mögött átkorcsolyázott a balról a jobb oldalra, majd a rövidre késve érkező kapus mellett behúzta a korongot a bal alsóba. Bence hosszú kálvária, és 441 napnyi gólcsend után volt eredményes a pályán! Utóljára a tavalyi szezon nyitómeccsén, a Skorpiók ellen lőtt két gólt. Gratulálunk és csak így tovább!

Örömünket még az sem tudta rontani, jogy az általunk követelt huszadik gól az utolsó másodpercekben végül nem született meg. A győzelem látványosra sikerült, de – nem lebecsülve az ellenfelet – nem lenne okos dolog bármire következtetni ebből.

Tovább >>>

A Centenárium kitolódik!

A lenti, tegnap megjelent bejegyzésben foglaltakkal ellentétében mégsem most hétvégén kerül sor a Jegesmedvék elleni bajnokira, mivel ellenfelünk betegségek miatt halasztást kért. Emiatt a Centenáriumra jövő csütörtökön, a Hevület ellen kerül sor! Mondjuk az se semmi!

Tovább >>>

Centenáriumi mérkőzés a hétvégén!!!

A Fehérvári Jegesmedvék elleni vasárnapi, Dunaújvárosban megrendezésre kerülő mérkőzés nemcsak a jelenlegi MAJL pontok szempontjából fontos. Ez lesz ugyanis a Jégveled KSE történetének 100. mérkőzése a Magyar Amatőr Liga keretein belül. Ez a szám már önmagában is érdekes, de egyéb fontosságokkal is szolgál a most következő bejegyzés.

A hétvégi Centenáriumi mérkőzésen még egy szép számot elérhet a csapat, hiszen mindössze két gól hiányzik ahhoz, hogy megszülessen a Jégveled 500. bajnoki találata. Szép lenne, ha már most örülhetnénk az 501., sőt akár az 502. gólnak is!!!

A Jégveled KSE MAJL örökmérlege:

Egyébként az mérlegen van még mit csiszolni, hiszen az alaphelyzet negatív. Ehhez a kezdeti évek bukdácsoló időszaka járul hozzá leginkább, bár nyilván a mostani zakók sem használnak.

Érdekesség szintén, hogy hétvégi ellenfelünkkel, a Jegesmedvékkel találkoztunk eddig a legtöbbször, hiszen ez már a két csapat 15. bajnokija lesz. Fölényünk magabiztos – egyelőre, de tegyük még ilyenebbé!

Viszont lassan illene visszavágni Szombathelynek az Újpestnek és a Hevületnek a megaláztotásokért! A töbiekkel szemben vagy jó a mérleg, vagy már mentek a levesbe, esetleg más bajnokságba.

Hajrá Fiúk! Sok sikert a második százhoz!

Tovább >>>

Így lépett a MAJL ötről a hatra! Két forduló krónikája egyszerre!

Sajnos az utóbbi időben lassabban csepegnek a hivatalos infók a meccseken történtekről, és mivel eddig tartottam magam ahhoz, hogy ezek alajpán próbálok meg bejegyzéseket írni, ezért itt is folyamatos késésben vannak a dolgaink. Ezúttal azonban változás történik, és ezt a módszert a múlt időbe helyezem. Tehát a Tovább-ra kattintva ezúttal két forduló eseményeit idézhetjük fel.

Kezdjük akkor az újév első körével, ahol időben ismét kicsit elhúzva, de teljes kört sikerült játszani. Vegyük sorra az érdekességeket:

Újpesti TE – Jégveled KSE 5:3
Hosszabb posztban számoltam be a történtekről, így most csak a leglényegesebbekre térnék ki. A lilák megállíthatatlannak tűnve legyőzték az előző körben felébredt Jégveledet (előtte a Ferencvárost sikerült a Kisstadionban lelépni), és bár a meccsen történt néhány érdekesség, a végeredmény jogosságához nem férhet kétség. Az UTE ezzel a győzelemmel átvette a vezetést a tabellán, a Jégveled pedig maradt a középmezőny alján.

White Sharks HC – Szittyák 4:4
A két sereghajtó csatájának tétje az vot, melyiküknek sikerül pontokat szerezni és még az utolsónak tűnő pillanatban elindulni felfelé. Nos a mérkőzés történelmire is sikeredett meg nem is, ugyanis ezen a találkozón szerezte meg első bajnoki MAJL pontját a Szittyák csapata! Ugyanakkor ez volt az első döntetlenre végződött találkozó az idén, ami után szétlövésnek kellett volna döntenie az ilyenkor megszerezhető egy extra pont sorsáról. Alighanem időbeli korlátok, de talán a megszállottság hiánya miatt is, a csapatok lemondtak erről a lehetőségről, így mindketten egy ponttal gazdagodtak, amivel tulajdonképpen kiszálltak az elődöntőkért vívott harcból.

Magáról a mérkőzésről annyit érdemes megjegyezni, hogy a Szittyák kis híján a győzelmet is megszerezték, hiszen kétszer is sokáig vezettek két góllal. Ezeket a házi sztár Gubicz László, valamint a jó napot kiofogó Lipták Zalán szerezték (mindketten dupláztak). A Sharks a mérkőzés utolsó tíz percében kapcsolt rá, az egyenlítő gólt csak 1:14-gyel a vége előtt sikerült megszerezniük Párkai Dávid révén. Soraikban is köszönthettünk duplázót, hiszen Kocsis Zsolt szerezte a második és harmadik cápa gólt is.

Szombathelyi Pingvinek – Hevület SE 2:1
Az előzetes hírekkel ellentétben mégis Szombathelyen rendezték meg ezt a rangadót, ahol a nagy küzdelem mellett, végül kevés gól szüetett. Sokáig a fehérváriak vezettek egy korai Orsós Dániel-féle gól után, azonban a második és harmadik harmadban a hazaiak egy-egy találatot szereztek, így otthon tartották a három pontot. A Hevületnek ez a második idegenbeli veresége volt az idén, amihez nem igazán szokhattak hozzá a királyok városában.

A találkozóról a Pingvinek honlapja itt számol be a meccsről.

Ferencvárosi Pingvinek – Fehérvári Jegesmedvék 5:3
A Jégveled elleni hazai vereség után a Ferencváros egy csütörtöki estén áltt bosszút a Jegesmedvéken. A Fradi ausztriai túrája miatt került sor a kisebb halasztásra, ami jót tett a társaságnak, és egy küzdelmes, alighanem izgalmas mérkőzésen sikerült is otthon tartani a három pontot. Az utolsó, mindent eldöntő gólt a Ferencvárosiak már az üres kapuba lőtték, hiszen a macik az egyenlíts érdekében lehozták Gangl kapust is.

A hatodik forduló mérkőzései:

Szombathelyi Pingvinek – Fehérvári Jegesmedvék 8:3
A Jegesmedvék a Ferencváros elleni fiaskó után szinte fel sem ocsúdhattak, máris Vas-megye felé kellett venniük az irányt, ahol az idei bajnokságban már a legkomolyabb terveket is okkal fontolgató Pingvinekkel kellett találkozniuk. Pechjükre az előző körben a Hevületet legyőző hazaiak nem fogytak ki a szuflából, és a másik fehérvári csapatot is ellátták útravalóval a hazafelé vezető úton.

A mérkőzés két gyors góllal kezdődött, ami után már a harmadik perc végén 1:1 állt az eredményjelzőn. A hazaiak a vezetést a 19. percben szerezték meg a góllövőlista éllovasa, Kovács Dávid révén, majd a második harmadban lelépték ellenfelüket és három találatot is lőttek, miközben egyet sem kaptak (ebből kettőt emberelőnyből).

A harmadik etapban aztán már szorosabb volt a játék képe, ám egy újabb emberelőnyt sikerült Jávorics Gáborbnak kihasználnia (ezzel lett 6:1), amellyel el is dőlt a találkozó. A hazaiak és a vendégek is jegyeztek még 2-2 gólt, az eredmény pedig így egy 8:3-as, főlényes Pingvin győzelemmé alakult.

Szokásos beszámoló a Pinginvek honlapján itt.

Újpesti TE – White Sharks HC 8:3
A cápák egy héttel korábban nemhogy nem tudták legyőzni a Szittyákat, de a megszerzett egy pontért is feszülniük kellett. A lelkesedésük kihunyásának újabb jeleként pedig mindössze egy kapussal és tíz mezőnyjátékossal érkeztek a címvédő elleni találkozóra.

Ennek ellenére, amíg bírták erővel nem vallottak szégyent, sőt a 11. percben a kapitány, Paska Zoltán révén a vezetést is megszerezték. A bajnokcsapat csak a 16.perc végén tudta fölényét érvényesíteni, tőlük is a kapitány, Barna Péter, köszönt be először, majd a harmad végéig, Homenko Alekszej és Mezőcsáti Tamás is betalált.

Sok kihagyott helyzet mellett a lilák a második etapban is szereztek két gólt Sári Péter duplája révén, és mivel a kapuban az ezúttal hiányzó Kubanek helyére beálló Regős Jánosnak sikerült megőriznie kapuját a góltól, jelentős előnyre tettek szert az utolsó 30 percre.

A Sharks következő gólját (Mészáros Imre révén), már 7:1-es hazai vezetésnél szerezte, mivel előzőleg Pichler Attila, és Mezőcsáti is betalált, majd az utolsó 10 percben újabb cápa-szépítést követően Barna Péter zárta le a gólgyártást. A lilák 8:3-ra győztek, így sorozatban ötödik győzelmüket megszerezve tartják vezető helyüket a táblázaton.

Szittyák – Jégveled KSE 2:19
Túl sokat a meccsről nem lehet elmondani, a Jégveled csapata minden megerőltetés nélkül alaposan helyben hagyta a legutóbb első pontjuknak örülő hazaiakat. Mindkét Szittya-gól hatalmas védelmi hibák, és eladott korongok után született, míg a vendégeknek csak kevés kellett ahhoz, hogy megszerezzék a most is lelkes közönségük által követelt 20 lőtt góljukat.

A győzelem ellenére nem sokat lehet tudni arról sem, hogy a Jégveled mennyire heverte ki az újpesti kudarcot, hiszen ez a találkozó egy jó edzés lehetett csupán számukra. Meg kell még említeni a fegyelmivel kiállított Szittyák játékos sportszerűtlen gesztusát, amikor lekorcsolyázás közben a nézőknek kimutatva fejezte ki sportemberi nagyságát. Végül is a néha elmélázó nézőknek ezzel mégiscsak szolgáltatott valami látványt és eseményt, amiért alapjában véve köszönet.

Hevület SE – Ferencvárosi Pingvinek 4:3 szétlövés után
Jegyzőkönyv még nincs erről a meccsről, bár alighanem komoly izgalmakat hozhatott a forduló rangadója, hiszen a rendes játékidőben csak döntetlenre tudtak végezni a csapatok. A MAJL történetének első szétlövése után pedig a két pontot a hazaiak szerezték meg, a Fradi egy ponttal utazhatott vissza Budapestre.

A hetedik forduló előtt.

A következő körrel véget ér a MAJL alapszakaszának első köre, akkor egy halasztott és egy játék nélkül megállapított meccstől eltekintve elmondható lesz, hogy mindenki találkozott már mindenkivel.

Az eddig találkozókból, és a táblázatra nézve elmondható, hogy teljesítményük és formájuk alapján már az első 14 forduló utáni elődöntőkre is lehet talán tippelni. Úgy tűnik, hogy az első fordulóbeli váratlan fiaskó után sorrendben 5 győzelmet számláló Újpest, valamint az eddig szinte kizárólag hazai pályán játsszó és remeklő Szombathely biztos résztvevője lesz a final fournak. Ezt a két csapatot csak az egymás elleni eredmény választja el az első két helyen (az UTE Vas-megyében tudot nyerni 3:1-re)

A MAJL állása:

A másik két helyért nagy csata kezdődhet a Ferencváros, a Hevület és az őket üldözni igyekvő Jégveled csapatai között. Ehhez a csatához a raszta-csapat formajavulása is kell, ami remélhetőleg bekövetkezik majd.

A Fehérvári Jegesmedvék idénye nehezen indult, és esélylatolgatásaim alapján már nehezen érhet oda az elődöntőkre, igaz a Szittyák elleni elmaradt mérkőzés 3 pontját vagy így vagy úgy alighanem előre bekalkulálhatják maguknak. Egy huszáros magukra találással még ki tudja?

A White Sharks idén közelébe sem ér tavalyi önmagának, a Szittyák pedig most is csak a tisztes helytállásért küzdenek.

A hetedik fordulóban Az Újpest Pesterzsébeten a Szittyák ellen nyilvánvalóan tovább javítja majd gólarányát és megszerzi hatodi győzelmét is.

A Jegesmedvék és a Hevület fehérváron városi rangadót vívnak, ahol mindkét csapat számára életbevágó lenne a három pont megszerzése, különösen annak tükrében, hogy az egyikük előtt, a másikuk mögött közvetlenül loholó Jégveled csapata ezúttal hazaiként fogadja a gyengébbnek tűnő White Shakrs gárdáját és esetleges győzelmével nagyot lendíthet saját szerekén.

A Ferencváros Szombathelyre látogat a két Pingvin-csapat derbijére, ahol egy esetleges sikerrel megelőzhetné a fajtársakat.


Tovább >>>

Lila köd a szemek előtt. Az Újpest meccs!

Az érdeklődőknek azt mondtam, hagyom megérlelődni a dolgokat magamban mielőtt beszámolnék az Újpest elleni meccsről. Azért mondtam ezt, mert úgy éreztem van mit, hiszen igazán eseménydús találkozó volt. Kár, hogy az események nagyobbik részéből ismét mi jöttünk ki rosszul

Előre bocsátom, hogy szerintem az újpesti csapat a bajnokság legnagyobb esélyese! Úgy érkeztek a Jégveled elleni találkozóra, hogy sorozatban három csapatot is sikerült legyőzniük: a Jegesmedvék ellen idegenben 6:2-es, a Hevület ellen otthon 5:1-es, majd Szombathelyen a Pingvinek ellen 3:1-es sikert arattak. Kiegyensúlyozott, erős társaság, akiknek minden esélye adott arra, hogy idén is végigmasírozzanak a Ligán.

Ezt azért bocsátom előre, mert szerintem az ellenük elszenvedett vereség kalkulálható volt. A Jégveled legutóbb számunkra emlékezetes módon elkalapálta a Ferencvárost, előtte viszont kétszer is csúnyán elhasalt a reménybeli riválisok ellen (1:7 mind a két alkalommal). Ahogy azonban a csapatnak sikerült elveszítenie a meccset az egyrészt olyan jégveledes, másrészt olyan amatőrös volt. Ha észrevételeim valakit bántanának, vagy rosszul láttam valamit, akkor szóljon!

Az Újpest megszokott keretéből hiányzott a védelemben Bokor Gábor és Nagy Gábor, de nem volt itt ezúttal Sári Péter sem. Itt volt azonban a többiek mellett a gólerős Kovács Gergely-Gangel László kettős, Mezőcsáti Tamás és a Drago Skorpióktól a szezon előtt leigazolt Kubanek Ellák a kapuban. Mindannyiójukról lesz még szó ebben az írásban!

A Jégvelednél egy debütálót köszönthettünk, Gáborik Roland személyében, valamint sérülés után visszatért a kapitány Imre Róbert is, komoly hiányzó nem akadt.

A találkozó borzasztó unalmasan kezdődött. Olyan volt, mintha a mieink nem erre a mérkőzésre készültek volna a héten. Persze a lilák sem okoztak túl sok izgalmat az első percekben, de nekünk persze mindig az fáj jobban, ha a sárga mezesek alszanak bele a játékba.

Ez az altatás aztán olyan jól, ment hogy talán Alex-kapus ébersége is későn villant, amikor egy távoli lövésbe csak belekapni tudott. A korong a kesztyűjéről a háta mögé pattant a gólvonal előtt 10 centivel, és szánalmas lassúsággal elkezdett csúszni a kapu felé. Alex kicsit késve eszmélt, mire hátravetődött a pakkért, addigra sajnos a menteni igyekvő Endreffy Zoltán is odaért és ketten együtt kilökték a kaput a helyéből. A játékvezetők megadták a büntetőt a liláknak, amit Gangel László értékesített balra húzva el a korongot a kapus előtt

Kezdetét vette a harc az egyenlítésért, ám nemsokára elkövettük a második – véleményem szerint – meccset befolyásoló hibánkat. 11:00-nál emberelőnybe kerültünk Horváth Csaba meg nem engedett testtel való játéka miatt, fórunk azonban csupán egy percig tartott. Szenes Gábor gáncsolásért ült a padra, majd ami még jobban fájt, kisvártatva Szabó Tomit is kiküldték akadályoztatásért. Így nemcsak harmadoltuk az előnyt, hanem a legelső büntetés lejárta után az Újpest került kettős (!) emberelőnybe.

Ők pedig túl jó csapat ahhoz, hogy ezt kihasználatlanul hagyják. Mindössze 13 másodpercre volt szükségük, Homenko Alekszej passzát Kovács Gergely bombasztikus erővel, középtávolról lőtte a kapunkba. A harmad további része meddő mezőnyjátékkal telt, amibe olykor durvaságok is belecsúsztak.

A szünetben a Hidegfront elhatározta hogy fog egy kicsit ordibálni, mert ez az első 30 perc alatt nem sikerült. Le kellett persze rázni egy kellemetlenkedő részeg frátert is, hiszen mi sosem alkoholizálunk és utáljuk az ilyesmit. Én személy szerint két érdekes dologra emlékszem az első szünetből. Az egyik hogy a folyosón korcsolyáját kötő bírónál Imre Róbert szóvá tette, hogy a sporik nem veszik észre, amikor ütővel szájon vágják, és ettől elkezd vérezni. Ez nekem kicsit furcsa, egyrészt mit keres kint a kapitány szünetben az öltözőből, másrészt ... ennek később lesz érdekessége a második harmad eseményeinek tükrében.

A másik dolog az egy személyes megfigyelés, aminek valószínűleg semmi jelentősége, én azonban biztosan máshogy csinálnám ha én lennék a második játékvezető. Nem mennék ki ugyanis a büfébe, az egyébként szép számú nézősereg közé és nem beszélgetnék azokkal akik vagy egyik vagy másik csapatért (jelen esetben a hazaiakért) jöttek ki szorítani. Nem hiszem hogy ez bármit befolyásolna, és lehet csak nekem nem tetszik, de ehhez meg jogom van.

A második harmad aztán újabb fejezetet nyitott a meccs történetében, és rögtön az elején megtörtént a harmadik meccset befolyásoló hiba vagy inkább "furcsa események" sorozata. A védelem – ráadásul emberelőnyben (!!!) - kihagyott, Gangel László lőhetett, Alex belekapott a korongba ami az első gólra emlékeztető módon pattogott a kapu előtt. Mi ekkor a távolabbi pontján voltunk a csarnoknak, nem lehetett jól látni mi történt valójában, és ezzel a bírók is így voltak, hiszen először nem ítéltek semmit. Szerencsére a zsűrifülkében nyilván meg tudták nézni a videós felvételeket, mert a velük való konzultáció után az Incze-Sütő páros megadta az Újpest harmadik gólját.

Ekkor Imre Robi megint főszereplő lett, hiszen –elmondások szerint – ütőjét a padhoz vágta, minekutána a távolabb, még mindig a zsűrinél álló zebra indulatosan felszólította egy három perces pihenőre. Átkorcsolyázás közben a srác még nyilván odaszólt valamit a sporttársnak, mert a kisbüntetés mellé - ráadásként - 15 perces fegyelmi büntetés is kaptunk.

Nem szeretnék túlságosan okos lenni, mert az a legkönnyebb. Még azt sem mondom, hogy a bíróknak elegük lett a folyton mindent szóvá tevő kapitányból, de természetesen fellángoltak az idegek. Pedig még hátra volt a slusszpoén. Ugyanis egy perccel Imre leküldését követően az aggályait – nyilván nem Kazinczy stílusában – szóvá tevő Várady Csaba Jégveled-edzőt is kiállították a padról, méghozzá végleges fegyelmivel!!! Én ilyet – amatőr meccsen meg pláne – nem láttam.

Hagyjuk most a bírókat, illetve inkább mondom így: hadd tartsam meg a véleményem magamnak. Megjegyzésnek annyit: a Jégveled tavalyi végzete nem egyszer ugyanez volt: az elborult agy, a fegyelmezetlenség, a hosszú, a fent maradó társakat kitikkasztó védekezés emberhátrányban.

Ez utóbbiból most aztán jutott bőven. Az UTE kettős emberelőnyben ismét bődületes gólt szerzett, megint Kovács Gergely révén, és ezzel úgy tűnt, eldőlt a meccs. Ekkor viszont feljegyezhettük az első igazán pozitív momentumunkat is, hiszen emberhátrányban Konrád Márió és Kondrát Péter addig kevergetett Kubanek kapuja előtt, hogy az utóbbi, 77-es számú játékosnak sikerült megszereznie a szépítő találatot.

Kónyi játéka egyébként számomra kellemes meglepetés volt. A Fradi ellen véglegessel leküldött csatár azúttal sportszerűen játszott, elnézést kért ha a kapus szemébe fékezett stb. Ugyanilyen agilis volt, főleg az elején, a kiállításáig Szenes Gábor. Azért említem meg őket, mert ezen a meccsen (ez csak az én véleményem persze) többen is igen gyenge napot fogtak ki (mindegy kik, a leggyengébbet én).

Apropó Kubanek Ellák! Megszokhattuk hogy a Liga kapusai ellenünk bravúrt bravúrra halmoznak. Az Újpest hálóőre – aki tavaly mind a két Drago-meccsen kivédte a szemünket - azonban ezen a meccsen nem egyszer sisakkal védett, de tapadt hozzá a korong akár kesztyűben, akár testtel, akár a mamuttal hárított. Erre szükség is volt, mert a Jégveled más fokozatba kapcsolt és a gól után felpörgött a csapat. Igaz, a legnagyobb helyzet a mi kapunk előtt maradt ki: Alex a rövid sarkot fogta egy passz után, a centerben érkező lila játékos azonban egy méterről az üres kapu felső vasát találta el.

A harmadik harmadot mi kezdtük emberelőnyből, ám utána megint sikerült kettős hátrányba kerülni. Amikor ezt kivédekeztük, akkor jött megint Kovács Gergely és a Mezőcsáti-Kovács Tibor kettős második asszisztja után megszerezte az Újpest ötödik, meccset eldöntő gólját.

Az, hogy végül nem lett súlyos a vereség köszönhető egyrészt Borbás Gergely döntésének, aki 79:24-nél lehozta Kubaneket a kapuból (helyére Kristófi Pál állt), valamint a magára találó Adler Tamásnak, aki két emberelőnyt kihasználva az utolsó tíz percben kétszer is eredményes tudott lenni.

A végeredmény 5:3-as, teljesen megérdemelt újpesti siker, amihez az ellenfélnek gratulálni illik! Sajnos a csapat nem bírta – de nem is bírhatta ki – azokat a folyamatos negatív szituációkat amik ezen a meccsen súlytották, és amiknek egy nagyobb részéért megint csak magát okolhatja. Ebből a csapatból hiányzott valami, ami a Ferencváros ellen megvolt, nevezzük bátorságnak, higgadtságnak, játékintelligenciának vagy másnak, majd az öltözőben kitalálják.

Ezen a vasárnapon a hatodik fordulóban a Szittyákhoz látogatunk, majd ezt követi a White Sharks elleni találkozó jövő héten, és véget is ér az alapszakasz első köre. A harmadik kudarc után, ránézve a tabellára nyilvánvaló, hogy ha ezt a két meccset nem tudjuk meggyőző játékkal megnyerni, akkor már nem marad esélyünk az elődöntőt jelentő negyedik hely megszerzésére. A visszavágók ugyanis szerintem már erről fognak szólni, ez lehet reális.

Gabi

Tovább >>>

Summa Agria – Északi vidékek első keserves hadjárása

Biz az elmaradásom vagyon az kínokkal kövezett útról, melyet még mögöttünk hagyott óévünk Mindszent havának 19. és 22. napjai közt vérző sebekkel borított tagokkal tett meg az Hadbíró Uram hírnevén felbuzdult felkelő bandérium élén asszonyom s jómagam. Sebeink gyógyulását követően vetém szavaim az iródeákok elé, hogy az dúlásunk híre messziföldön rettentse az Király Urunk hadai elé állni merészelőket!


Néma és komor arcokkal készültek a vitézek az eleddig nyugton lázadoni engedett északi hegyvidékek közé csapni, akárcsak az szél elől barmait hajtó paraszt ostora. Kardjaink megfenetnek, zászlaink kibontatnak, s hajnali pírral az eget veresre festve indul meg az sereg az önveszélyes jellemű Telekiek ősi hajléka, Szirák felé.

Út közben az pusztulás és szegénség jelei mindenütt. Az falvak népe félve les csak ki erdőből s lápból midőn a legények vitéz ellenfél után kutatnak. Ám mindhiába, az büszke, fehérre festett falak alá érve még egyetlen penge sem csattant, egyetlen pattantyú sem dörrent. Üres minden.

Szállásunk az kastély oldalsó házikójának tetőfedele alatti kis szobácskában vala, melynek elrendezése az giccs és az praktikum közt leledzett. Szerencsénkre estéli szórakozásunk az szánalmas feredőmedencék, némi kedves eleség, egymásnak nyújtott társaságunk, és nem utolsónak tekintve az hadi televízió által megadva vala.

Szomorú szívünk némileg felderüle, midőn másnap reggel kedvező napos időben az kastélyt belülről is megtekénténk, majd Király Urunk zászlaját elégedetten felvonánk, s hetyke reggeli kurjongatásoktól kísérve sarkantyúnkat paripáink véknyába nyománk.

Az ellen vérét már erősen szomjazánk, így az Agria várához vezető útról kis kerülőt tevénk, hisz az harsány legények Siroknak ősi várában nagy zsákmánt remélnek. Az lázadozó hordák ez egykori földön mételyt s ragályt hagyván maguk mögött, csak bőrüket mentvén sereglenek az megerősített falak alá. Fél napba is beletellik, mire onnan bombardáink kifüstölék őket, s a megrontott falakon végül beözönlenek az dicső magyar hadfiak, s kik elibük állnak vágják, prédálják.

Nem néz az kard ilyenkor az ég felé, hogy látná Boldogasszonyunk könnyeit! Kit sistergő haragunk feltalál hullik az, akár tavaszi vetésre az áldást hozó nyári záporok! Foglyot némi asszonynépet ejténk, azokat s mi egyéb zsákmánt magunk lovainkon nem bírhatunk azt szekereken Buda városába indtánk. Az lázadók közül férfiember, akár agg akár ifjú, mind holtan, avagy sebétől rikítva, nyöszörögve hever az várnak falain.

Szörnyű mészárlásunk elől magunk is megilletődtünk kissé, így gyors bűnbánások gyanánt hamar borunkhoz s marháinkhoz nyúlánk. Vígságunk Egernek menet is végig kitart, s mire hadunknak fegyelmében megbomlott előörse az erősség falai alá ére, bizony tábort verni is alig marad kedv s akarat.

Hanem látja ezt az falon túl az lázadók sötét szívű vezírje! Hamar küldi fiait gyilkos jatagánokkal az kimerült vitézekre, kik csatáikat inkább pihenni tartoztak volna, mintsem elébb ellenük haragját gerjeszteni. Örök tanulságul álljon az estéli csatározások elhullotjainak jajszava.

Derékhadunk érkezése tisztítja csak meg az harcmezőt, s hajnalra zarbuzánjaink már döngetik is az jó emlékezetű magyar hősök által oly sokszor vívott falakat. Egy teljes napon át okádják ágyúink az torkukból tüzüket. Ez ideig testünket kellemes vizekben, torkunkat kellemes borokban s falatokban érlelénk, készülvén az végső rohamra.

Támadásunk újult erőnk legfélelmesebb haragjával indul. Küzdelmünk a kifosztott, földönfutóva tett jobbágyaink, meggyalázott asszonyok, legyilkolt kisdedek emlékezete hevíti. Nem csoda, ha menekülőt itt sem ejténk. Mire az napkorong lebukik az nyugati láthatáron Isten szent egéről százegynéhány karón vergődik haláltusájában reáhúzott ellenség. Bánják már ekkor Urunk ellen való lázadásuk, s gonosz lelkük, biz már úton van végső bírájuk felé...

Kovács "Várúr" Gábor

Tovább >>>

Hic Sunt Dracones!!! A Fradi meccs!

Sajnos az események késésre kárhoztatták az idei legnagyobb Jégveled-élményről készülő beszámolót, most azonban van esély rá, hogy nem írok valótlant, ha beszámolok a Kisstadion-beli történésekről. Sajnos az emlékezet kopott az eltelt három hétben, ráadásul a lelkesedést a szombati meccs is befolyásolja már, mégis talán éppen ezért jön jókor, ha felidézzük hogyan is fagytunk majdnem halálra 2010. december 18.-án.


Kezdődött úgy, hogy na most mindenki eljön. Szabadtér, zöld ellenfél, ünnepi hangulat, mi kell még? Most majd megmutatjuk, mit tudunk. Aztán volt aki esküvő, volt aki betegség, volt aki ügyelet miatt volt kénytelen kihagyni a Ferencváros elleni derbit. Volt olyan is, aki Dezső-napi, és/vagy autós elfoglaltságok miatt késett, de végül mégiscsak kijutott. Kezdésre a kezdetben morcos Zsuzsi, valamint Pöntye, Misi, Máté és jómagam jutottunk ki a Kisstadionba, ahol közülünk korábban még senki sem járt.

Ennek megfelelően a taxis sem tudta merre menjünk, majd mikor végre kirakott minket a kerítésnél, akkor meg az irdatlan szocreál falaktól váltunk bizonytalanná. A bejárati ajtót ugyan megtaláltuk, de beletelt egy-két perc tévelygésbe, mire sikerült magára a pályára kijutni.

A szombathelyi túrával kapcsolatban elmondtuk, hogy szabadtéren teljesen más a hangulat, mint egy csarnokban. Ezt most is csak megerősíteni lehet, feldobott minket a patinás betonteknő, ugyanúgy, mint a Szicsek-féle cseresznye. Ez utóbbira a mínusz 10 fok körüli hőmérséklet miatt volt szükség, még Misi is ímmel ámmal kortyingatott belőle. Nézők rajtunk kívül is voltak, ha nem is sokan, azért szép számmal.

Ha azt írtam derbi, akkor jól tettem, hiszen a Jégveled számára két nagy zakó után fontos lett volna a győzelem, ráadásul pont azon zöldek ellen, akik veretlenül vezették a tabellát és akik ellen a tavalyi év legjobb teljesítményét sikerült akkor nyújtani. Az öltözőfolyosón ment is a játékosok részéről a nagy fogadkozás, de mivel ezt az oldalukat már ismerjük, mi azért nem voltunk ezzel megnyugtatva.

A játék képe a meccs első perceiben ehhez képest bíztató volt. A Ferencváros csapatába visszatért Vágvölgyi Csaba létét egyenlítette – papíron – hogy Malachowsky Csaba ezúttal sem játszott, egyébként a stabil keretet nevezték a találkozóra. A Jégvelednél végre ismét volt edző a padon (Várady mester Szombathelye nem tudott elutazni), hiányzott azonban betegsége miatt Bárány Bence, akinek pinginves múltja miatt különösen pikáns lett volna a meccs.

Kezdés előtt a pálya felé menet Kondrát Peti külön szurkolást kért magának, amire sajnos nem adott sok időt, mivel keménykedésért és – legalábbis fentről úgy látszott – főleg szövegelésért már a 11. percben fegyelmit és végleges büntetést kapott. Ő tehát mehetett a melegbe, mi viszont nem hittünk a szemünknek, amikor Adler Tomi egy-az-egyben Gyömbér Móni kapuja mellé lőtt. A nézőtérről ezt a korongot mindenki bent látta. A hölgy a kapuban egyébként egész meccsen jó formát mutatott, a 12.percben mégis kapitulált Adler előtt, aki egy Palkovits-Zsíros összjáték után megszerezte nekünk a vezetést. Kicsit furcsa kimondani, de ez volt Tamás első gólja idén, a bajnokság negyedik fordulójáig kellett rá várni. 0:1!

Zsír egyébként feladta nekünk a leckét, hiszen nem a szokásos 91-es mezben, hanem a 10-es festett pótdresszben játszott. Ez is zavarta talán a zöldeket, mert amikor Haller Ákost bottal akasztásért két percre kiküldték tőlük, igazából le sem kellett ülnie a padra, hiszen szinte az újrakezdés után azonnal jött a sistergő Zsíros-löket, és bent is volt a második gólunk a kapuban! 0:2!

Az első harmad tehát számunkra is meglepően jól alakult, volt is hangulat a büfé melegében. Egyébként el kell mondani, hogy Szombathelyhez hasonlóan végig átkiabáltunk a mínuszokon, és igen-igen jó volt már ekkor a hangulatunk. Itt még éreztem hogy le van fagyva a lábujjam, utána már nem...

A második harmad álomszerűen kezdődött, és a szezon eddigi legnagyszerűbb akcióját és egyben gólját láthattuk. Egy kapu előtti korongszerzést követően a saját kék vonalnál Adler passzolt bal szélről a jobb oldalon megiramodó Zsírosnak, aki az egyetlen hátul maradt bekk háta mögött passzolta vissza azt úgy, hogy a másik oldalon Adler közelről a kapuba helyezett. Két pontos passzból gyönyörűen végigvitt akció volt, mi pedig meghülyültünk a lelátón! 0:3!

Itt azonban megtorpant a gépezet, és a hazaiak is jelezték, hogy a pályán vannak. Mindössze tíz másodperc telt el Tomi gólja után, amikor Hommonnay Nimród fordulásból ragasztott bombagólt Alex kapujába, majd emberelőnyből nem egészen egy perccel később Csiki Attila is betalált! 2:3!

Megjött a túloldalon néhány bátor ellen-szurkoló-próbálkozó hangja, és mi is elkezdtünk izgulni, mert bizony látszott a fiúkon, hogy bestresszeltek kicsit az eredmény alakulása miatt. Feljött a Fradi és ez a harmad egy igazi klasszikus hokicsatát hozott. Egymás után forogtak veszélyben a kapuk, és ekkor jött egy új fiú, Endreffy Zoltán, aki a 29. perc legelején váratlanul kapura lőtt, és milyen jól tette! 2:4!

Nem tudom a fiúknak mi bajuk a Fradival, de érezhetően úgy hajtottak, ahogy az mindig elvárható lenne, és ahogy az a zöldek ellen valahogy mindig sikerül. Felváltva voltak a csapatok emberelőnyben, de ezeket szerencsére vagy sikerült kivédekezni, vagy Alexnek sikerült hősiesen hárítania a hazai lövéseket. A második harmad következő gólját ennek is köszönhetően újra mi szereztük, méghozzá Gedal (Pap Lehel) révén, aki az estén parádésan játsszó Adler-Zsíros kettősnek köszönhette meg az asszisztot! 2:5!

Csiki Attila aztán a szünet előtt visszahozta a Pinginveket a meccsbe, az utolsó percben szerzett gólja biztosította, hogy izguljunk csak tovább. Ekkor már Bakonyi Pista és kedvese, valamint Ákos bátya is a nézőtéren volt, és remek hangulatban a szabad ég alatt vártuk be az utolsó 20 perc kezdetét.

Azét a 20 percét, amikor szinte minden összejött nekünk, és szinte semmi sem a Ferencvárosnak. A hazaiak ebben a játékrészben túl sok kiállítást szedtek össze, ami végképp megroppantotta a gépezetüket. Zsíros Gabi két emberelőnyt is góllal használt ki, majd a jó formában lévő Pap Lehel újabb gólja következett. Végül Konrád Márió váltotta be ígéretét, és egy bődületes bombagólt ragasztva tette fel az i-re a pontot!

A 3:9-es végeredmény, bár őszintén szólva nem tükrözi a két csapat közötti különbséget – bizakodással töltött el mindenkit, és bár a magunkkal hozott pirotechnikát nem mertük/akartuk felhasználni, azért igazán kirobbanó hangulatban voltunk. Reménykedni lehet talán egy sikeresebb 2011-ben, ám azóta az is világos, hogy az sem árt, ha fél lábbal azért a Földön maradunk!

Tovább >>>

Hosszú, de teljes negyedik menet!

Nemcsak a MAJL negyedik játéknapja, hanem a blogra kerülő beszámolók is sokat csúsztak. Ez utóbbit tudjuk be az ünnepi szezonnak, ami azonban a héten véget ér! Örvendjünk, hiszen az első kör után most sikerült először teljes fordulót játszani, ahol az összes csapat pályára tudott lépni. A mezőnyben nincs már veretlen csapat, hiszen hazai pályán botlottak a Pingvinek (Szombathely és Fradi), magára talált a Jégveled, fontos skalpot gyűjtött az Újpest, és végre nyerni tudtak a Jegesmedvék is.


Zajongás a szabad ég alatt, Ferencvárosi Pingvinek – Jégveled KSE 3:9
Három győzelem után, a tabella élén veretlenül várta a Ferencváros az egymás után két súlyos vereséget szenvedő Jégveled csapatát a Kisstadionban. A vendégek előzőleg a Hevülettől és a Szombathelytől is 7:1-es zakót kaptak, kulcsembereik gyenge formája miatt pedig volt félnivalójuk a zöldektől. Amiben talán bízhattak, az a magukba vetett hit, illetve a tavalyi összecsapások voltak, ahol egy 6:6-os döntetlen mellet akkor 12:5-re sikerült felülkerekedniük a Fradin, és ez volt a tavalyi szezonjuk legjobb teljesítménye.

A mérkőzés jegyzőkönyve még nem hivatalos, így csak a helyszíni emlékekből tudok táplálkozni, de bízom benne, hogy mint minden Jégveled-meccsről, így erről is hamarosan elkészülhet a részletesebb beszámoló. Mégpedig azért, mert a találkozóról mindenképpen érdemes beszámolni!!!

A romantikus közeget biztosító Kisstadion jegén hamar egymásnak estek a csapatok, a játékvezetők rögtön az elején kiszórták a Jégveled csatárát, Kondrát Pétert, aki így nem is fagyoskodott sokáig. A sárga mezesekre valami hatott ezen az estén, vagy az edzői jelenlét, vagy egyszerűen a derbi-hangulat, mert szép összjátékok mellett, ezúttal bátran lőttek kapura is. A Ferencváros hálóőre, Gyömbér Mónika remekül helyt állt, az egész mérkőzésen rengeteg lövést és ziccert fogott, az első harmadban mégis kapott két gólt, majd a második elején még egyet, ami egy szemet gyönyörködtető Zsíros-Adler összjáték után született..

A zöldek ekkor szedték össze magukat és villámygyorsan szereztek két találatot, amivel szorossá tették a mérkőzést és láthatóan összezavarták ellenfelüket. A hátralévő játékidőben azonban már igazából a Jégvelednek jött be szinte minden, és alaposan behozták lemaradásukat a gólokért felelős játékosok. A végeredmény a Jégveled számára hízelgő és örömteli, a Pingvinek pedig elveszítették veretlenségüket.

Az ötödik kör előtt a Ferencváros egy ausztriai tornára utazik, így más információ hiányában úgy vélem van esélye, hogy a Jegesmedvék elleni meccsük a hétvégén nem kerül megrendezésre. Pedig érdekes lenne a találkozó, hiszen a fehérvári csapat éppen feljövőben van (lenne), míg a zöldeknek nagyon kellene egy győzelem, hogy stabilizálják helyüket az első három hely valamelyikén.

A Jégveled a győzelem után az Újpest ellen készül szombaton jégre lépni, a találkozó után pedig elmondhatják hogy az összes élcsapaton „túl vannak”. A gárda számára ez a találkozó alighanem mérföldkő lesz, hiszen a jelenlegi legjobb formában lévő alakulatot (a lilák sorozatban három győzelemnél tartanak) kellene megállítaniuk. Ha sikerül, akkor komoly esély kínálkozik a legjobb négybe kerülésre, ha nem, akkor a soron következő két könnyebbnek ígérkező ellenfél (Sharks, Szittyák) ellen kötelező lesz begyűjteni a hat pontot, a remények életben tartásához. A Jégveledet mindenesetre óvatosságra intheti – az Újpest tavalyi bajnoki címe és idei eredményei mellett – az a tény is, hogy eddigi nyolc mérkőzésükből (melynek nagy részén az UTE még BVSC néven szerepelt) mindössze egyet tudtak megnyerni. Akkor azonban az a győzelem a 2009-es bajnoki döntőbe való bejutást jelentette.....

Behúzva a kötelező, Hevület SE – Szittyák 12:1
Az idén is robogó Hevület meglepően sima vereséget szenvedett az Újepst ellen (5:1), így a legjobbkor jött számára a Szittyák elleni találkozó. A lelkesedésük miatt tiszteletet érdemlő vendégek a saját dolgukat sem könnyítették meg, mivel (legalábbis a hivatalos jegyzőkönyv szerint) mindössze nyolc mezőnyjátékossal érkeztek Székesfehérvárra.

A hazaiak a kötelező győzelmet könnyedén megszerezték, Börczi Tamás és Miklós Attila remekelt, mindketten 3 gólt és 3 gólpasszt jegyeztek, de ugyancsak hat pontott gyűjtött Orsós Dániel is, aki egy gólja mellé ötször aszisztolt társainak. A Szittyák egyetlen gólját az a Gubicz László szerezte, aki eddig mind a három lejátszott találkozón eredményes volt, így egyértelműen húzó ember idén a rovott múltú kapitány.

A győzelemmel, és a Fradi vereségével a Hevület egyelőre a tabella élére ugrott (szezon végén az egymás elleni eredmények számítanak majd), ám hogy ott is maradjon, ahhoz a héten nagyon össze kell szedjék magukat, hiszen a Szombathelyi Pingvinek "repülnek" át Fehérvárra egy kis hokira. A Szittyák csapata ugyanakkor a White Sharks ellen talán megmutathatja hogyan ünnepelnének egy pár megszerzett pontot.

Idegenben is otthon, Fehérvári Jegesmedvék – White Sharks HC, 13:1
Papíron hazai pályán, ám mégis az Újpesti Jégcsarnokban játszotta le a Sharks elleni meccsét a második fehérvári alakulat. A találkozó mindkét együttes számára létfontosságúvá lépett elő, hiszen ezt megelőzősen mindketten pont nélkül álltak még a bajnokságban. Mindkét csapatnak elmaradt egy-egy mérkőzése, ám a másik kettőt egyaránt elveszítették.

Ezek ismeretében a Jegesmedvék meglepően sima győzelmet arattak, hiszen már az első harmadban lerendezték a találkozót. Leginkább a Tóth Gábor-Gyűrűs Szabolcs fémjelezte sor villogott, előbbi 3 gól 1 asziszt, utóbbi 3 asziszt ponttal zárta a találkoztót. Nem sokkal maradt el tőlük a Baltavári Gábor – Tankó Károly kettős sem, akik összesen öt pontot szereztek. A Sharks becsületgólját 0:12-es állásnál Párkai Dávid lőtte, akinek ez volt idei második találata.

A magabiztos győzelem alighanem jót tett a macik megtépázott önbizalmának, így mindeképpen érdekes találkozó kerekedhet a következő fordulóban a Ferencváros elleni meccsből, már ha meg lehet rendezni azt egyátalán.

A Sharks pedig egyből nagy sanszot kap a sorstól, hiszen az ötödik körben a Szittyákat fogadják majd, és ki más ellen lehetne megkezdeni a pontszerzést, mint a ligautolsó ellen?

Háború az ünnepek között, Szombathelyi Pingvinek – Újpesti TE 1:3
A forduló rangadóját halasztott időpontban, csak december 29-én játszották le fogcsikorgató hidegben, mínusz 10 fokban, természetesen nyitott pályán, ám az eddig megszokottól eltérően 3x20 perces meccsen. A két mérkőzés után még veretlen hazaiak a Hevületet 5:1-gyel elintéző Újpestet fogadták, egy küzdelmes mérkőzésen, ráadásul visszatért két régóta eltiltását töltő játékosuk, Karvalits Gábor és Koltai Csaba is.

A találkozó krónikája szerint jól kezdtek a hazaiak és ennek ékes bizonyítéka, hogy a góllövőlista éllovasa, Kovács Dávid a kilencedik percben megszerezte a vezetést egy emberelőnyös szituáció végén akkor, amikor már csak 4 másodperc volt hátra az újpesti Aradi Zoltán büntetéséből. A hazaiak egyébként nagyon fegyelmezetten játszottak, az első harmadban mindössze egy kétperces kiállítást szedtek össze, azt is azért, mert rossz csere miatt többen voltak a pályán.

A jól védő Kubanek Ellák kapuját azonban nem sikerült többször bevenni, a második harmadban pedig a játék képe is megváltozott. A szaporodó UTE rohamok közepette a második félidő 16. percében Gangel László küldött Sipos Pál kapujára egy Schittler átadást, melyet a kapus védett ugyan, ám a róla kipattanó korongot a kapitány, Barna Péter helyezte a hazaiak hálójába. Ezzel egyenlítettek a lilák, és igazi küzdelem vette kezdetét.

Sorozatban jöttek a kiállítások mindkét oldalon, a következő gól mégis 5-5 ellen született. A találkozó 39. percében, az újpesti Joós Zoltán lőtt egy sistergős kapuvasat, az onnan kipattanó pakkot pedig Homenko Alekszej éles szögből a kapuba továbbított. Ezzel a vendégek vezettek, és nyerték meg a második harmadot.

Az utolsó játékrészben aztán a Pingvinek minden megpróbáltak a fordítás érdekében, majd a találkozó végső perceiben felpörögtek az események. 54:52-nél a szombathelyi Sipos László ült le a büntetőpadra, majd 55:07-nél egy páros kiállítást követően (Karvalits Gábor a hazaiaknál bottal akasztásért, Barna Péter a vendégeknél botfogásért) három a négy ellen is ment egy ideig a játék.

A mindent eldöntő gólt aztán hat hazai mezőnyjátékos ellen szerezte meg az Újpest, az utolsó percben ugyanis a szombathelyi portás, Sipos Pál az egyenlítés érdekében lekorcsolyázott a jégről. A kockázatos lépés azonban nem jött be, az üres kapuba egy elé kerülő korongot Gangel László küldött a hálóba fél perccel a találkozó vége előtt.

A vereség ellenére a Szombathelynek hamar össze kell magát szednie, hiszen várja őket a Hevület elleni kirándulás, a győztes Újpestiek pedig a Jégveled ellen folytathatják a jelenleg három győzelemből álló sorozatukat a következő fordulóban.

(Köszönet Pechl Péternek a Szombathely-UTE mérkőzésről szóló infókért!)

Tovább >>>

Megpróbáltunk az utolsó nap is alkotni valamit! Hajrá Jégveled!

Szilveszter alkalmából egy szívet gyönyörködtető meglepetést adunk a csapatnak!






A Ferencváros elleni derbire előkészített tüzijátékainkat a meccsen nem mertük felhasználni (hagyjuk...), szombaton azonban - 2010 utolsó éjszakáján - begyújtottuk ami megmaradt! Ne a minőséget, hanem az akaratot nézd! :)

Tovább >>>