Az érdeklődőknek azt mondtam, hagyom megérlelődni a dolgokat magamban mielőtt beszámolnék az Újpest elleni meccsről. Azért mondtam ezt, mert úgy éreztem van mit, hiszen igazán eseménydús találkozó volt. Kár, hogy az események nagyobbik részéből ismét mi jöttünk ki rosszulElőre bocsátom, hogy szerintem az újpesti csapat a bajnokság legnagyobb esélyese! Úgy érkeztek a Jégveled elleni találkozóra, hogy sorozatban három csapatot is sikerült legyőzniük: a Jegesmedvék ellen idegenben 6:2-es, a Hevület ellen otthon 5:1-es, majd Szombathelyen a Pingvinek ellen 3:1-es sikert arattak. Kiegyensúlyozott, erős társaság, akiknek minden esélye adott arra, hogy idén is végigmasírozzanak a Ligán.
Ezt azért bocsátom előre, mert szerintem az ellenük elszenvedett vereség kalkulálható volt. A Jégveled legutóbb számunkra emlékezetes módon elkalapálta a Ferencvárost, előtte viszont kétszer is csúnyán elhasalt a reménybeli riválisok ellen (1:7 mind a két alkalommal). Ahogy azonban a csapatnak sikerült elveszítenie a meccset az egyrészt olyan jégveledes, másrészt olyan amatőrös volt. Ha észrevételeim valakit bántanának, vagy rosszul láttam valamit, akkor szóljon!
Az Újpest megszokott keretéből hiányzott a védelemben Bokor Gábor és Nagy Gábor, de nem volt itt ezúttal Sári Péter sem. Itt volt azonban a többiek mellett a gólerős Kovács Gergely-Gangel László kettős, Mezőcsáti Tamás és a Drago Skorpióktól a szezon előtt leigazolt Kubanek Ellák a kapuban. Mindannyiójukról lesz még szó ebben az írásban!
A Jégvelednél egy debütálót köszönthettünk, Gáborik Roland személyében, valamint sérülés után visszatért a kapitány Imre Róbert is, komoly hiányzó nem akadt.
A találkozó borzasztó unalmasan kezdődött. Olyan volt, mintha a mieink nem erre a mérkőzésre készültek volna a héten. Persze a lilák sem okoztak túl sok izgalmat az első percekben, de nekünk persze mindig az fáj jobban, ha a sárga mezesek alszanak bele a játékba.
Ez az altatás aztán olyan jól, ment hogy talán Alex-kapus ébersége is későn villant, amikor egy távoli lövésbe csak belekapni tudott. A korong a kesztyűjéről a háta mögé pattant a gólvonal előtt 10 centivel, és szánalmas lassúsággal elkezdett csúszni a kapu felé. Alex kicsit késve eszmélt, mire hátravetődött a pakkért, addigra sajnos a menteni igyekvő Endreffy Zoltán is odaért és ketten együtt kilökték a kaput a helyéből. A játékvezetők megadták a büntetőt a liláknak, amit Gangel László értékesített balra húzva el a korongot a kapus előtt
Kezdetét vette a harc az egyenlítésért, ám nemsokára elkövettük a második – véleményem szerint – meccset befolyásoló hibánkat. 11:00-nál emberelőnybe kerültünk Horváth Csaba meg nem engedett testtel való játéka miatt, fórunk azonban csupán egy percig tartott. Szenes Gábor gáncsolásért ült a padra, majd ami még jobban fájt, kisvártatva Szabó Tomit is kiküldték akadályoztatásért. Így nemcsak harmadoltuk az előnyt, hanem a legelső büntetés lejárta után az Újpest került kettős (!) emberelőnybe.
Ők pedig túl jó csapat ahhoz, hogy ezt kihasználatlanul hagyják. Mindössze 13 másodpercre volt szükségük, Homenko Alekszej passzát Kovács Gergely bombasztikus erővel, középtávolról lőtte a kapunkba. A harmad további része meddő mezőnyjátékkal telt, amibe olykor durvaságok is belecsúsztak.
A szünetben a Hidegfront elhatározta hogy fog egy kicsit ordibálni, mert ez az első 30 perc alatt nem sikerült. Le kellett persze rázni egy kellemetlenkedő részeg frátert is, hiszen mi sosem alkoholizálunk és utáljuk az ilyesmit. Én személy szerint két érdekes dologra emlékszem az első szünetből. Az egyik hogy a folyosón korcsolyáját kötő bírónál Imre Róbert szóvá tette, hogy a sporik nem veszik észre, amikor ütővel szájon vágják, és ettől elkezd vérezni. Ez nekem kicsit furcsa, egyrészt mit keres kint a kapitány szünetben az öltözőből, másrészt ... ennek később lesz érdekessége a második harmad eseményeinek tükrében.
A másik dolog az egy személyes megfigyelés, aminek valószínűleg semmi jelentősége, én azonban biztosan máshogy csinálnám ha én lennék a második játékvezető. Nem mennék ki ugyanis a büfébe, az egyébként szép számú nézősereg közé és nem beszélgetnék azokkal akik vagy egyik vagy másik csapatért (jelen esetben a hazaiakért) jöttek ki szorítani. Nem hiszem hogy ez bármit befolyásolna, és lehet csak nekem nem tetszik, de ehhez meg jogom van.
A második harmad aztán újabb fejezetet nyitott a meccs történetében, és rögtön az elején megtörtént a harmadik meccset befolyásoló hiba vagy inkább "furcsa események" sorozata. A védelem – ráadásul emberelőnyben (!!!) - kihagyott, Gangel László lőhetett, Alex belekapott a korongba ami az első gólra emlékeztető módon pattogott a kapu előtt. Mi ekkor a távolabbi pontján voltunk a csarnoknak, nem lehetett jól látni mi történt valójában, és ezzel a bírók is így voltak, hiszen először nem ítéltek semmit. Szerencsére a zsűrifülkében nyilván meg tudták nézni a videós felvételeket, mert a velük való konzultáció után az Incze-Sütő páros megadta az Újpest harmadik gólját.
Ekkor Imre Robi megint főszereplő lett, hiszen –elmondások szerint – ütőjét a padhoz vágta, minekutána a távolabb, még mindig a zsűrinél álló zebra indulatosan felszólította egy három perces pihenőre. Átkorcsolyázás közben a srác még nyilván odaszólt valamit a sporttársnak, mert a kisbüntetés mellé - ráadásként - 15 perces fegyelmi büntetés is kaptunk.
Nem szeretnék túlságosan okos lenni, mert az a legkönnyebb. Még azt sem mondom, hogy a bíróknak elegük lett a folyton mindent szóvá tevő kapitányból, de természetesen fellángoltak az idegek. Pedig még hátra volt a slusszpoén. Ugyanis egy perccel Imre leküldését követően az aggályait – nyilván nem Kazinczy stílusában – szóvá tevő Várady Csaba Jégveled-edzőt is kiállították a padról, méghozzá végleges fegyelmivel!!! Én ilyet – amatőr meccsen meg pláne – nem láttam.
Hagyjuk most a bírókat, illetve inkább mondom így: hadd tartsam meg a véleményem magamnak. Megjegyzésnek annyit: a Jégveled tavalyi végzete nem egyszer ugyanez volt: az elborult agy, a fegyelmezetlenség, a hosszú, a fent maradó társakat kitikkasztó védekezés emberhátrányban.
Ez utóbbiból most aztán jutott bőven. Az UTE kettős emberelőnyben ismét bődületes gólt szerzett, megint Kovács Gergely révén, és ezzel úgy tűnt, eldőlt a meccs. Ekkor viszont feljegyezhettük az első igazán pozitív momentumunkat is, hiszen emberhátrányban Konrád Márió és Kondrát Péter addig kevergetett Kubanek kapuja előtt, hogy az utóbbi, 77-es számú játékosnak sikerült megszereznie a szépítő találatot.
Kónyi játéka egyébként számomra kellemes meglepetés volt. A Fradi ellen véglegessel leküldött csatár azúttal sportszerűen játszott, elnézést kért ha a kapus szemébe fékezett stb. Ugyanilyen agilis volt, főleg az elején, a kiállításáig Szenes Gábor. Azért említem meg őket, mert ezen a meccsen (ez csak az én véleményem persze) többen is igen gyenge napot fogtak ki (mindegy kik, a leggyengébbet én).
Apropó Kubanek Ellák! Megszokhattuk hogy a Liga kapusai ellenünk bravúrt bravúrra halmoznak. Az Újpest hálóőre – aki tavaly mind a két Drago-meccsen kivédte a szemünket - azonban ezen a meccsen nem egyszer sisakkal védett, de tapadt hozzá a korong akár kesztyűben, akár testtel, akár a mamuttal hárított. Erre szükség is volt, mert a Jégveled más fokozatba kapcsolt és a gól után felpörgött a csapat. Igaz, a legnagyobb helyzet a mi kapunk előtt maradt ki: Alex a rövid sarkot fogta egy passz után, a centerben érkező lila játékos azonban egy méterről az üres kapu felső vasát találta el.
A harmadik harmadot mi kezdtük emberelőnyből, ám utána megint sikerült kettős hátrányba kerülni. Amikor ezt kivédekeztük, akkor jött megint Kovács Gergely és a Mezőcsáti-Kovács Tibor kettős második asszisztja után megszerezte az Újpest ötödik, meccset eldöntő gólját.
Az, hogy végül nem lett súlyos a vereség köszönhető egyrészt Borbás Gergely döntésének, aki 79:24-nél lehozta Kubaneket a kapuból (helyére Kristófi Pál állt), valamint a magára találó Adler Tamásnak, aki két emberelőnyt kihasználva az utolsó tíz percben kétszer is eredményes tudott lenni.
A végeredmény 5:3-as, teljesen megérdemelt újpesti siker, amihez az ellenfélnek gratulálni illik! Sajnos a csapat nem bírta – de nem is bírhatta ki – azokat a folyamatos negatív szituációkat amik ezen a meccsen súlytották, és amiknek egy nagyobb részéért megint csak magát okolhatja. Ebből a csapatból hiányzott valami, ami a Ferencváros ellen megvolt, nevezzük bátorságnak, higgadtságnak, játékintelligenciának vagy másnak, majd az öltözőben kitalálják.
Ezen a vasárnapon a hatodik fordulóban a Szittyákhoz látogatunk, majd ezt követi a White Sharks elleni találkozó jövő héten, és véget is ér az alapszakasz első köre. A harmadik kudarc után, ránézve a tabellára nyilvánvaló, hogy ha ezt a két meccset nem tudjuk meggyőző játékkal megnyerni, akkor már nem marad esélyünk az elődöntőt jelentő negyedik hely megszerzésére. A visszavágók ugyanis szerintem már erről fognak szólni, ez lehet reális.
Gabi
Ez utóbbiból most aztán jutott bőven. Az UTE kettős emberelőnyben ismét bődületes gólt szerzett, megint Kovács Gergely révén, és ezzel úgy tűnt, eldőlt a meccs. Ekkor viszont feljegyezhettük az első igazán pozitív momentumunkat is, hiszen emberhátrányban Konrád Márió és Kondrát Péter addig kevergetett Kubanek kapuja előtt, hogy az utóbbi, 77-es számú játékosnak sikerült megszereznie a szépítő találatot.
Kónyi játéka egyébként számomra kellemes meglepetés volt. A Fradi ellen véglegessel leküldött csatár azúttal sportszerűen játszott, elnézést kért ha a kapus szemébe fékezett stb. Ugyanilyen agilis volt, főleg az elején, a kiállításáig Szenes Gábor. Azért említem meg őket, mert ezen a meccsen (ez csak az én véleményem persze) többen is igen gyenge napot fogtak ki (mindegy kik, a leggyengébbet én).
Apropó Kubanek Ellák! Megszokhattuk hogy a Liga kapusai ellenünk bravúrt bravúrra halmoznak. Az Újpest hálóőre – aki tavaly mind a két Drago-meccsen kivédte a szemünket - azonban ezen a meccsen nem egyszer sisakkal védett, de tapadt hozzá a korong akár kesztyűben, akár testtel, akár a mamuttal hárított. Erre szükség is volt, mert a Jégveled más fokozatba kapcsolt és a gól után felpörgött a csapat. Igaz, a legnagyobb helyzet a mi kapunk előtt maradt ki: Alex a rövid sarkot fogta egy passz után, a centerben érkező lila játékos azonban egy méterről az üres kapu felső vasát találta el.
A harmadik harmadot mi kezdtük emberelőnyből, ám utána megint sikerült kettős hátrányba kerülni. Amikor ezt kivédekeztük, akkor jött megint Kovács Gergely és a Mezőcsáti-Kovács Tibor kettős második asszisztja után megszerezte az Újpest ötödik, meccset eldöntő gólját.
Az, hogy végül nem lett súlyos a vereség köszönhető egyrészt Borbás Gergely döntésének, aki 79:24-nél lehozta Kubaneket a kapuból (helyére Kristófi Pál állt), valamint a magára találó Adler Tamásnak, aki két emberelőnyt kihasználva az utolsó tíz percben kétszer is eredményes tudott lenni.
A végeredmény 5:3-as, teljesen megérdemelt újpesti siker, amihez az ellenfélnek gratulálni illik! Sajnos a csapat nem bírta – de nem is bírhatta ki – azokat a folyamatos negatív szituációkat amik ezen a meccsen súlytották, és amiknek egy nagyobb részéért megint csak magát okolhatja. Ebből a csapatból hiányzott valami, ami a Ferencváros ellen megvolt, nevezzük bátorságnak, higgadtságnak, játékintelligenciának vagy másnak, majd az öltözőben kitalálják.
Ezen a vasárnapon a hatodik fordulóban a Szittyákhoz látogatunk, majd ezt követi a White Sharks elleni találkozó jövő héten, és véget is ér az alapszakasz első köre. A harmadik kudarc után, ránézve a tabellára nyilvánvaló, hogy ha ezt a két meccset nem tudjuk meggyőző játékkal megnyerni, akkor már nem marad esélyünk az elődöntőt jelentő negyedik hely megszerzésére. A visszavágók ugyanis szerintem már erről fognak szólni, ez lehet reális.
Gabi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése