2010. november 26., péntek

Északi határvidékünk behódoltatásának kezdetét vevénk!

Amott kerekedik az sötét felleg, mely északkelet felől takarja el Karácsony havának halvány napfényét. Siposs Hadbíró Uram feledi az meleg vánkosokat s fehércselédei gyógyítő ölelésit, legényeit azonmód sorakoztatja, fegyvereit élesíti. Az északi hegyvidék végleges behódolásának ideje immár közeleg.

Amint az krónikásaink ígérték volt karácsonyi hadindulásunk utolsó járását ekként hagyták az utódokra okulásul: a szent küldetés melyben a Mátra és Bükk határában elfajzott, egyes, pogány módjára áruló rendjeinknek egykoron büszke apák nemzette tagjait kívánatott dicső Kovács Várúr Gáborunk dogmára regulázni, mert szüntelen ott volt az ándung várurunk fejében, hogy bíz teljes béke és biztonság nélkül az Jézus Krisztus Urunk eljövetelét nem várhatjuk, az Úr előtt tiszta lelkiismerettel ekként ágyfőre fejét nem hajthaték egy becsületes vitéz sem!

Kisnána elkorcsosult népeit emlékeztetnünk a dogmára hitünk tettleg vallása és birodalmunk védelme egyaránt: a mennyország az egy szent Istené, a föld annak minden porciójával, vagyonával az birodalmunk határain belül az szent Istenünk adományából Kovács Várúr Gáborunké, míg az pokol lészen hát az ördögé. Ejjj de a magyar Szodoma: Kisnána népei dölyfös erőikben maguk mögött hagyták e dogmát és az atyai ágon, a szent folytonosság okán várurunkat megillető erődítmény falait módfelett elkezdték elbontani, s ekként saját portájukat, házukat építeni az ódon kövekből. Vért ittunk mink és lovaink egyaránt úgy vágtattunk dombokon, völgyeken át mígnem egy hegy megett ahajt láttuk meg Kisnána falait! Ej de berbeteltek az hűtlenek mikoron megláttak minket. Ám sem átok, sem szitok, sem varázslat nem hagyta vér nélkül kardunkat, az túlélő lakosság pedig majd egy éve építi újra az dicső falakat.

S lám megtörténhetett az a furcsaság, hogy papokat kellett immáron katonáknak dogmára okítani: történt, hogy Tarnaszentmárián az folyton részeg papok elmulasztották az adót megfizetni, így nem volt ám bicskapapozás amit ottan míveltünk az kardjainkkal. No hát irgalom lakozott a mi szívünkben is, mely mégiscsak nagyobb mint kulacsunk, s melyet egyébként is a tarnaszentmáriai rendek bűnbánó bora töltött csurig, hogy hát békére szenderüljön az lelkünk aznap.

Ó sokat megélt dicső vára Siroknak, hol pihenni tértek a vitézek. Becsületből vedeltük ott a tarnaszentmáriai bort és kajtattunk asszonyi csókért, hullott az aranypénz és a regrutanóta hajnalig, hogy másnap reggel ereinkkel Váraszó népe és Pétervására rendjei végre megrizamodjék az oktondi magabiztosságában és megtanuljék az fegyelmet, melyet várurunk a birodalom északi határában is megkövetel. Váraszó káplánja az félelmében a szomszédos erdőben monyokálta el magát, de az vitézek hamar rátaláltak az elfajzottra, kinek életét karácsonyi szeretetében várurunk az igének, birodalmunk gyarapodásának, és irgalmasságának tanúsítására rendelvén megkímélte.

Ekként történt igaz folyása a Karácsony védelmének az Úr 2009. évében. Hol angyali seregek hallgatnak, ott bíz Isten jobb kezének, magasztos várurunknak vitézei csattogtatják kardjukat szüntelen mennybéli reményekkel.






Tovább >>>

2010. november 24., szerda

Szezon előtt 2. - Aki válaszol: Szervánszky Zsolt - Ferencvárosi Pingvinek

A hétvégén rajtoló MAJL idény rögtön egy nagy rangadóval kezdődik, hiszen a bajnoki címvédő Újpest gárdája a zöld riválissal, a Ferencvárosi Pingvinekkel csap össze az első fordulóban. Tegnap szót kértek a lilák, így ma a IX. kerületi csapatvezető, Szervánszky Zsolt válaszat olvashatjuk.


- Hogyan értékeled/értékelitek a tavalyi szezont saját csapatotok szempontjából?
- Egy igen erős bajnokságban érmet szereztünk, ezt mindenképp' sikernek tekintjük. Főleg annak tükrében hogy az elmúlt években három bronzmeccset is elvesztettünk.

- Hogyan értékeled/értékelitek a tavalyi bajnokságot úgy „ánblokk”?
- Mint fent említettem, az egyik legerősebb szezonon vagyunk túl. Örömmel vettük, hogy egy másik amatőr bajnokság mellett két csapat is a MAJL-t választotta.

- Milyen főbb események, változások történtek nálatok a holt szezon alatt?
- A már megszokott forgatókönyv szerint, augusztus közepétől kis létszámú edzések. Majd egy elég erős és intenzív edzőtábor Léván. Ja, és egy edzőváltás...

- Kiket lehet kiemelni mint fontos érkezők és kik voltak esetleg a fontos távozók a csapatból?
- Távozónk csak egy hátvéd. Ő Angliában dolgozik. Viszont érkezett a helyére három másik. Köztük egy volt CSZKA Cannibals játékos...

- Mit szabad tudni a csapat edzőjéről?
-Játékosként sok sikert ért el. Utánpotlás nevelésben is jeleskedett, de felnőt csapattal most dolgozik előszőr. Ő nem más, mint Giorgio di Tarnai.

- Mit tartassz a csapat erősségének és esetleg gyengeségének?
- Mi egy nagyon régi, jól összeszokott baráti társaság vagyunk. Ez nagy előny. Gyengeségünk? Talán az, hogy mi nem igazolunk rovott multú játékosokat tucatjával. Sőt!

- Mik a csapat célkitűzései a 2010-2011-es MAJL szezonra?
- A dobogó. Habár nehéz lesz, mert öt-hat csapat is esélyes a végső győzelemre.
Tovább >>>

2010. november 23., kedd

Szezon előtt - Barna Péter, az Újpest csapatvezetője válaszol

A szezonkezdet vészes közeledtével nekiszegeztünk pár kérdést a MAJL-ban idén vitézkedő csapatoknak. Ezekre először a címvédő Újpesti Amatőr Jégkorongcsapat vezetője, Barna Péter válaszolt. Ezúton is köszönjük neki az információkat, és a bajnokságra sok sikert kívánunk!



- Hogyan értékeled/értékelitek a tavalyi szezont saját csapatotok szempontjából?
- A bajnoki cím fényében azt kell hogy mondjam, tökéletesre sikeredett! Az elmúlt években többször is közel kerültünk a végső sikerhez, de valamin mindig elcsúsztunk. Hol az utolsó fordulókban, hol a döntőben. Néhányan a csapatban már a 15-ik szezonjukat kezdik, ha valaki, akkor ők igazán tudják mennyi munka, kitartás és lemondás van e siker mögött. A tavalyi szezonunk elég viharosra sikeredett! 13 év után elváltak útjaink a BVSC-től és lettünk az UTE amatőr csapata, szezon közben sajnálatos módon többszöri edzőváltásra került sor nálunk, melynek köszönhetően 4 edzővel dolgoztuk végig a szezont! Mindannyiuknak hálás köszönettel tartozunk! De minden jó, ha a vége jó!

- Hogyan értékeled/értékelitek a tavalyi bajnokságot úgy „ánblokk”?
- Úgy vélem egy kiegyensúlyozott, izgalmas bajnokságon vagyunk túl. Az első 7 csapat közötti mérkőzéseken nem volt előre lefutott az eredmény. Az elmúlt években sokat emelkedett a bajnokság színvonala, ezt a fejlődést igen nehéz lesz megtartani! Ennek részben a gazdasági válság illetve a párhuzamosan üzemelő, immáron két amatőr bajnokság is az oka. Rendkívül nehéz újabb, fiatal játékosok bevonása a ligába, márpedig a MAJL színvonalának emelkedése nélkülük hosszútávon elképzelhetetlen! Ennek megoldásán mindenképpen dolgoznunk kell!

- Milyen főbb események, változások történtek nálatok a holt szezon alatt?
- Jelentősen átalakult a keretünk a szezon végeztével. Nem lesz egyszerű feladat az új játékosok beépítése a csapatba, de előzetesen a tavalyi szezont is a csapatépítésnek szenteltük és rég várt eredmény lett a vége. A végső sikertől függetlenül, nem állhatunk meg! Nem ülhetünk a babérjainkon, mert itt az új szezon, az új kihívások! Egy bölcs edzőm mondta a csapatépítésről: „A jó szokásokat meg kell tartani! A rosszakat el kell felejteni és helyettük újabb jókra kell szert tenni!”. Jelenleg ezen dolgozunk!

- Kiket lehet kiemelni mint fontos érkezők és kik voltak esetleg a fontos távozók a csapatból?
- 6 új játékossal gyarapodott a létszámunk. Egy rovott múltú és egy utánpótlás múlttal rendelkező játékos mellett, egy 4 tagú ex-Drago Skorpiók különítménnyel erősödtünk. Nem mellékesen, ez a 4 játékos hosszú évek óta kiemelkedett a Skorpiók csapatából. A távozóink között is találhatóak rovott- illetve komoly amatőr és utánpótlás múlttal rendelkező játékosok. Volt aki a kora vagy egészségi állapota, volt aki vidékre költözése miatt döntött a távozás mellett!

- Mit szabad tudni a csapat edzőjéről?
- Inkább edzőiről! Csapatunk igen erős edzői stábbal rendelkezik! A vezetőedzői teendőket az UTE nevelésű, 40 szeres válogatott Borbás Gergely látja el, aki jelenleg az FTC sorait erősíti. Mellette a szintén veretes élvonalbeli szerepléssel büszkélkedhető Kordisz András áll a csapat rendelkezésére, aki egyedülállóként két csapat edzőjeként is MAJL győztes lett, ráadásul két egymás utáni évben. A kapusok edzését jelenleg egy fiatal utánpótlás kapus vezényli, aki a legújabb védési technikákat oktatja hálóőreinknek.

- Mit tartasz a csapat erősségének és esetleg gyengeségének?
- A csapat erősségének az egyéni képességek mellett azt a morális szintet tartom, amit a tavaly csapatunk mellett rövid ideig tevékenykedő Hetler Ádám érkezésével volt szerencsénk megtapasztalni! Ezt Borba csak fokozni tudta, aminek meg is lett az eredménye. A legnagyobb gyengeségünk a borzalmas helyzetkihasználásunk. Ez nálunk már hagyomány. Ki merem jelenteni, a helyzetek százalékos értékesítése nálunk volt idáig a legalacsonyabb a ligában. Ezen mindenképpen változtatni fogunk!

- Mik a csapat célkitűzései a 2010-2011-es MAJL szezonra?
- Terveink között elsődlegesen a címvédés szerepel! De legalább ennyire fontos, hogy ezt jó hangulatban, sok pozitív élményt adóan érjük el!

Tovább >>>

2010. november 17., szerda

Legyen saját MAJL eseménynaptárad!

Blogunkon keresztül ezennel megszerezhető a MAJL 2010-2011-es szezonjának menetrendje. Ára egymillió forint. Nagyítás a képre kattintva!


2010-2011-es MAJL-menetrend:




Tovább >>>

2010. november 16., kedd

Kezdődik a játék!


Legfrissebb: A Jégveled sorsolása!


Csak távirati stílusban! A ma esti MAJL-értekezleten kisorsolásra került a menetrend. A Jégveled programja a jövő héten kezdődik. A meccsek így jönnek sorban:

Jégveled - Fehérvári Jegesmedvék
Hevület - Jégveled
Jégveled - Szombathelyi Pingvinek
Ferencvárosi Pingvinek - Jégveled
Újpest - Jégveled
Szittyák - Jégveled
Jégveled - White Sharks
Fehérvári Jegesmedvék - Jégveled
Jégveled - Hevület
Szombathlyi Pingvinek - Jégveled
Jégveled - Ferencvárosi Pingvinek
Jégveled - Újpest
Jégveled - Szittyák
White Sharks - Jégveled

A győzelemért ebben az évben 3 pont, a döntetlenért egy pont fog járni. Döntetlen esetén büntetőlövések következnek, melynek győztese plusz egy pontot kap (így összesen kettőt).

14 forduló után kialakul sorrend, és az első négy helyezett elődöntőt játszik. A győztesek a döntőben a vesztesek a bronzmeccsen fejezik be a szezont, Az 5-8. helyezett csapatok helyosztót játszanak az ötödik és a hetedik helyért.

Tovább >>>

2010. november 14., vasárnap

Mi lett veled Jégveled? - 2. rész

A Jégveleddel foglalkozó első részt az alapszakasz első körénél hagytuk abba. A csapat sajnos alulmúlta a várakozásokat, és mindössze három ponttal szerénykedve várta a visszavágókat. Mit lehetett mást tenni, mint bízni és tovább küzdeni? Talán kicsit átértékelni a dolgokat, hiszen a címvédésben, a dobogóban már nem nagyon lehetett reménykedni.

De egyáltalán a felsőház is kérdésessé vált, hiszen a visszavágók előtt a Szombathely 3 meccs után 6, a Fradi és a Fehérvár 4 meccs után 5-5 ponttal állt, míg a bajnoki címvédőnek mindössze 3 pontja volt.

Bárddal a nyakukon mentek tehát neki a srácok a Drago Skorpióknak. Az első fordulóbeli diadal során pályára lépő csapatból ekkorra már négyen hiányoztak: Bárány Bence, Palkovics Norbert és Pál Bertram már nem készült a csapattal, valamint nem volt a keretben ezen a meccsen Gáborik Roland sem.

Ez komoly érvágás még akkor is, ha a bemelegítéskor voltak új arcok a pályán (Soós Balázs és Dudás Krisztián korábbi meccseken már pályára léptek, a visszatérő Popescu Balázsnak azonban ez volt az első találkozója a szezonban), bár a közvélemény ennek ellenére is jogosan várta el, hogy a Jégveled legyőzi alacsonyabban rangsorolt ellenfelét, és javít valamit a megtépázott önbizalmán.

Azonban nem így történt, és nyugodtan kijelenthető, hogy ezen a találkozón a csapat elért a mélypontra. Az első fordulóhoz hasonlóan most is a Skorpiók szereztek vezetést, úgyhogy nem aggódtunk még túlságosan emiatt (akkor a csapat 10-1-re nyert), jött is az egyenlítés (Márió révén), csordogált is a játék, azonban az ellenfél nem tört meg, az első szünetig maradt az 1-1.

Az újrakezdést követően tiszta játékidő tekintetében mindössze 21 másodpercet kellett várni a következő gólra, azonban sajnos ezt megint az ellenfél szerezte, sőt, nyolc perccel később betaláltak még egyszer, így bár nem hittek talán ők sem a szemüknek, de 3-1 arányban vezettek ellenünk. A meccsbe ezek után már nem sikerült visszajönni és egy csúfos 5-2-es vereség lett a vége. Nemhogy a bajnoki, de a felsőházi remények is elúszni látszottak sőt, reálisan számítva arról nyugodtan le is lehetett mondani. Főleg annak tudatában, hogy bár kissé már unalmasnak tűnhet a téma, a veszteséglista tovább bővült, hiszen Kondrát Péter és Rozgonyi Gábor az ünnepek alatt szerzett „sportsérülése” miatt a szezon hátralévő részében már nem lépett pályára.

A sokszor emlegetett utolsó esélyt Szombathelyen lehetett volna megragadni, mely találkozót a decemberi ítéletidő miatt már csak 2010. január 3-án játszottak le a vasi megyeszékhelyen nyitott pályán, szépszámú szurkolótábor előtt, elég roszz minőségű jégen, és sajnos – más csapatok által is kifogásolt formában és módon működő – két bíró vezetésével.

A találkozóra Zsuzsi kísérte el a csapatot, akinek elmondása szerint több vitatott eset, elmaradt hazai, illetve jogtalannak tűnő vendég kiállítások, meg nem adott Jégveled-gólok jellemezték a találkozót. Most itt mosakodás helyett a száraz tényeket írom csak le: 6-2-re elvesztettük a meccset.

Az alapszakasz játékos-statisztikái (nagyítás a képre kattintva):

Számolgatni tehát már nem nagyon volt értelme, egy-egy győzelem és döntetlen mellé 4 vereség szerepelt a csapat neve mellett, így vastagon a vonal alatt álltunk 3 ponttal. Egyedül az öt pontos Jegesmedvék maradtak befogható távolságban, de nekik egyel több meccsük volt hátra, ráadásul közte volt a Dragok elleni találkozó is, így csapatunk immár "felszabadultan" készülhetett a Ferencvárosi Pingvinek elleni rangadóra.

Arra a meccsre, ami véleményem szerint a csapat legjobb meccse volt a bajnokságban, és amin végre, még ha csak késve is, de láthattuk a jó formában játszó Jégveledet. Már az első percben gólt ütöttünk Gáborik révén, majd példáját követte sorban Adler Tomi, Konrád Márió, Adler Tomi, Adler Tomi és Adler Tomi. És még tíz perc sem telt el a találkozóból...

Sajnos nem ehhez voltunk szokva, így különösen jó érzés volt, hogy a csapat egy ilyen produkcóval lepett meg minket. Még egy Máthé Attila és egy Adler gól zárta a harmadot, és mivel a Fradi is kapott levegőt, a játékrész végén 8-2-re vezettünk. A második harmadban két gólt szereztünk (Görög Márton, Gáborik Roland), majd a harmadikra már kissé elfáradtunk. Ebben az utolsó etapban kaptunk ugyan három gólt, de a meccs két hőse, előbb a hat gólos és hét pontos Adler Tamás, majd az addig négy asszisztot jegyző Pap Lehel értékesített egy-egy helyzetet, így mindkettőjüket – és persze a többieket is – maximális örömmel süvegelték meg a szurkolók a lefújást követően.

Az utolsó alapszakaszbeli fordulóra Székesfehérvárra aztán már végleg tét nélkül utazott el a csapat, hiszen amíg a Jégveled szabadnapos volt, addig a Jegesmedvék legyőzték a Skorpiókat, és ezzel behozhatatlan hátrányra tettek szert a tabellán.

A mérkőzés egyben a Hidegfront első testületi túrája is volt, hiszen addig és azután is csak Zsuzsi utazott magányosan midenfelé a csapattal. Ha pedig már túra volt, akkor már emlékezetes is volt egyben, erről minden Hidegfrontos csak beszélni tud, visszaemlékezni már nagyon kevesen. Ezt a tényt diplomatikusan egy töki kitérő és a fáradtság rovására írhatjuk.

A találkozón először játszott Szenes Gábor, aki a szezon eddigi részét sérülése miatt kihagyta, és még egy debütálás is történt az estén, nevezetesen a sérült Bárány Bence ezen a meccsen debütált edzőként a kispadon, megszülve a „Bencedző” rigmust a lelátón.

Az Alba Volán szentélyében játszott talákozón az első gólt a hazaiak szerezték, de ezt Gáborik még az első szünet előtt kiegyenlítette, majd a második harmadban Máthé Attila megszerezte a vezetést is. Az utolsó játékrészben durvulásba ment át a vasárnap esti hokicsata, Konrád Fatert végleges fegyelmivel kiállították az utolsó negyedórára, majd fegyelmi büntetést kapott a vége előtt Milus Ádám is a hazaiaktól. Mivel 8 másodperccel a vége előtt sajnos megszületett az egyenlítés, egy békésnek éppen nem mondható 2-2-es döntetlennel ért véget a Jégveled számára a 2009/10-es szezon alapszakasza, mellyel a csapat a negyedik helyet szerezte meg, és amivel nem sikerült kvalifikálnia magát a felsőházba.

Az A-csoport végeredménye:

Az alsóházi találkozók sportszakmai szempontból nem mutattak túl nagy jelentőséget, amikor a csapat komolyan vette a találkozót, akkor mindig fölényesen nyert, és tőlük elvárható módon kiemelkedtek a mezőnyből. Az első áldozat a MAJL-újonc Szittyák voltak , akiket 15-2-vel sikerült felülmúlni, köszönhetően többek között a négy találatig jutó Popescu Balázsnak,a három gólos Szenesnek, valamint az összesen nyolc (!) asszisztot produkáló Faternak, aki rutinjával csillogott ezen az estén.

A debreceniek pesti kirándulása egy ebédidőben lejátszott békés matiné volt (bár a kezdés egy órát csúszott). A kellemes téli napsütésben (melyet az ablakokon keresztül lehetett látni csak), szerencsére a várakozásoknak megfelelően alakultak az események és az első 10 perc gólcsendje után elkezdték a fiúk a góltermelést. Az első harmadban hármat, a másodikban négyet, a harmadikban megintcsak hármat szereztek, így a két vendgéggól mellett egyetlen dolog okozott még izgalmat: amikor Fatert (aki a meccsen első szezonbeli gólját lőtte) az egyik védő fellökte, Szenes Gabi végre nekiugorhatott ököllel az illetőnek (úgy tűnt erre már nagyon várt), és egy kétperces kiállításért cserébe levezethette rajta a feszültséget. Ejnye-ejnye.

A harmadik körben sovány vigasz, de meg lehetett bosszulni a dragók elleni alapszakaszbeli buktát, és nem nagy meglepetésre ez sikerült is. Adler négy gólt lőtt, Konrád Fater Károly, Zsíros Gábor és Máthé Attila ugyanennyi gólpasszt jegyzett, így több jó egyéni teljesítmény mellett sikerül megnyerni a találkozót 12-1 arányban. Az alsóház első sorozata után tehát látszott: a csapat alapvetően nem ide való, a vetélytársakkal nem egy színvonalat képvisel.

Az alsóházi játékos statisztikák:

A Szittyák elleni pesterzsébeti visszavágó is egy hideg téli esti edzőmérkőzés volt csupán. Alapfokon játszva is 17-2-re nyert a csapat, Adler szokásos teljesítménye mellé (ismét 4 gól), ezúttal Imre „Kapitány” Robi is csatlakozott, aki szintén négy gólt szerzett.

A debreceni kirándulás aztán inkább már az esti bulizásról szólt csak. Az ismét a helyszínen lévő Zsuzsi elmondása alapján egy bűnrossz színvonalú talákozón egy békés 3-3-as döntetlen eredmény született, ami az egyetlen pontvesztést jelentette az alapszakaszban, az utolsó fordulóban ugyanis sikerült megint kitömni a Skorpiók kapuját, és bár most a védekezés nem sikerült annyira, a 13-6-os végeredménnyel mindenki meg volt elégedve.

Az alsóház végeredménye:

A hetedik helyről döntő helyosztót a Debreceni Sólymok ellen vívta a csapat. Számunkra a meccset a „bajnokok utolsó reggelije” elnevezésű rendezvény vezette be, mivel a Hidegfront jelenlévő tagjai a megbeszélteknek megfelelően friss zsemlével, kolbásszal, zöldséggel, szalonnával, miegymással jelentek meg a lelátón, és tulajdonképpen az egész találkozó alatt békésen falatoztak. A játékosok a pályán ugyanis gondoskodtak az izgalmak elmaradásáról, teljesen sima és vitathatatlanul megérdemelt győzelmet arattak 9-1 arányban.

Összeségében egy csalódást keltő szezont sikerült békében, szeretetben befejezni, reménykedve abban, hogy a következő szezonban ennél csak jobb jöhet. A kilencedik hellyel nincs mit dicsekedni, ám egyénileg a csapat bizony nem egy szép sikert elkönyvelhet.

A liga játékosainak szavazatai alapján Konrád Károly, azaz Fater kapta az idény legjobb hátvédje díjat, míg ennek a díjnak a tavalyi győztese, Zsíros Gábor, ezúttal a bajnokság legjobb csatára lett. Az idényben a legtöbb gólt - az előző szezonhoz hasonlóan - Adler Tamás szerezte, így 26 góljával ismételten ő lett a MAJL gólkirálya. A góllövőlistán szintén előkelő, harmadik helyet foglalt el 15 találatával Konrád Márió.

A gólpassz-lista első négy helyén szintén Jégveled játékost találunk. A győztes Zsíros Gábor lett 27 asziszttal, őt követi Konrád Károly 24, Konrád Márió 22, valamint Adler Tamás 16 gólt érő átadással.

Ezek után nem nagy meglepetés, a kanadai táblázatot is Jégveled spílerek nyerték. Az első helyen Adler 42 pontot gyűjtött a második és harmadik helen pedig Zsír és Konréd Márió Varázsló osztoztak 37-37 ponttal.

A csapat az idény során (a helyosztót nem számítva) 14 mérkőzést játszott. Ebből megnyert hetet, döntetlenre hozott hármat és elvesztett négyet. Lőttün 114 gólt ѭeccsenkénѴ 8-14.et) és kaptunk 55-öt (átlagban 3,92-őt)

A csapat ellen összesen 213. percnyi büntetést ítéltek meg a játékvezetők, a legtöbbet Konrád Károly kapta, akinek – ha emberhátrányban nem esnek ekkor gólok - összesen 46 percet kellett (volna) a büntetőpadon töltenie. A kiállítások meccsenkénti átlaga 2,98 perc, ezt vizsgálva pedig az abszolút győztes Kondrát Péter, aki öt lejátszott mérkőzésen 41 perc büntetést kapott, ezzel pedig 8,2 perc/találkozó mutatót jegyez.

Mi a magunk részéről mit is kívánhatnánk? A következő szezonra több szerencsét, összeszedettebb játékot, kevesebb sérülést és mindannyiónk számára nagy győzelmeket!
Hajrá hajrá Jégveled!


Tovább >>>

2010. november 12., péntek

Mi lett veled Jégveled? - 1. rész

2009. március 21-én késő este, talán olyan tizenegy óra körül majd berepedt a jég, kis híján kitört az összes plexi, és majdnem leszakadt az összes világítótest. Egy zajos jégkorongcsapat és néhány értük szorító „szurkoló” ünnepelte éppen, hogy pár perce, az utolsó büntetőlövést követően a Jégveled egy hihetetlen mérkőzésen megnyerte története első MAJL bajnoki címét.

A siker aztán magával hozta az elvárásokat is. A következő szezonra edző, játékos, szurkoló úgy készült, hogy kimondva, kimondatlanul a újra a végső diadal lebegett a szemek előtt. Valami azonban közbejött, hiszen a Jégveled tavalyi szezonjáról minden elmondható, csak az nem hogy sikeres lett volna. Okokat, elméleteket mindenki tud gyártani ha nagyon akar, hadd próbáljam meg én is ezt tenni oly módon hogy néhány sorban átismétlem mi is történt a 2009/10-es szezonban a csapattal és velünk mindannyiunkkal.

Az új bajnokság első említésre méltó eseménye számunkra az volt, hogy a döntőn felbuzdulva már augusztusban erőteljes készülődés kezdődött. Megszületett ez a blog, megszülettek az azóta is sokszor megénekelt rigmusok, elkészültünk a saját menedzselésű, egyedi sállal és molinóval. Mindenki várta, hogy ha nem is minden találkozón, de több alkalommal is ki tudjuk ordibálni magunkat a lelátón. A sorsolás után is bizakodó volt a hangulat, hiszen ellenfélnek a kötelezően verhető Drago Skorpiók, a simán legyőzhető Jegesmedvék és Szombathelyi Pingvinek, valamint a remek rangadókat ígérő Ferencváros jutott.

Mi laikus kívülállók sokan még csak most ismerkedtünk a ligával és viszonyaival, így kissé meglepetés volt, hogy az első meccsre az eredeti időpont előtt egy héttel, ráadásul a pályáválasztói jogot felcserélve került sor november 2-án a Drago Skorpiók ellen (papíron idegenben).

A Jégveled egy meglehetősen erős csapatot tudott a padra leültetni. Ez azért volt örömteli, mert a felkészülés során érkeztek rossz hírek a csapat háza tájáról, szó volt például Adler Tamás esetleges kieséséről is, ami szerencsére nem következett be. Hiányzott viszont Szenes Gábor, akinek rovott múltú játéka egy sérülés miatt egészen januárig hiányzott a csapatnak.

A tizedik másodpercben közelről megnézhettük hogy gólt szerez a Drago, majd nagyon sokáig csak azt láttuk, ahogyan kapusuk egyik bravúrt a másik után végrehajtva őrzi a hálót. A játékot gond nélkül elkezdtük irányítani, ám a huszadik percig csak egyenlíteni sikerült. A bajnokság első Jégveled-gólját Konrád Márió szerezte Imre Róbert kapitány passzából.

A hengerre és a tudáskülönbség érvényesítésére a második harmadig kellett várni, nyolc perc gólcsend után szinte percenként örülhettünk egy-egy találatnak, összesen hatnak, így a meccs szerencsére el is dőlt. Az utolsó játékrészben még háromszor sikerült mattolni a Skorpiókat, így összességében úgy kezdődött a szezon ahogy azt mindenki várta. Sima győzelemmel.

A második meccsen a MAJL-újonc Szombathelyi Pingvinek vendégszereplésére került sor. Számukra ez az első MAJL találkozó volt, hiszen az első fordulóban szabadnaposak voltak, így hozzá nem értőként egy teljesen sötét ló volt számomra az ellenfél. Talán balszerencsésnek mondható a körülmény, hogy a szezon előtt egy edzőmeccsen a Jégveled könnyedén verte meg őket Budapesten, mert ez az emlék kicsit talán megzavarta a játékosok koncentrációját.

Ezt igazolandó a találkozót meglepően álmosan kezdte a társaság. Az még hagyján, hogy a kapura egyátalán nem voltunk veszélyesek, de sajnos mezőnyben, sőt a saját harmadunkban is gyakran körbekorcsolyázták a mieinket a frissebbnek és erőteljesebbnek tűnő narancsmezesek.

A mérkőzésnek szomorú felhangot adott egyébként, hogy a megelőző napokban újabb név került fel a veszteséglistára. Kiderült, hogy Bárány Bence barátunk egészségügyi problémái miatt a szezon hátralévő részére kidőlt, így újabb kulcsjátékosát vesztette el a bajnoki címvédő. Bence az idényt így egyetlen mérkőzésen szerzett két góllal és egy gólpasszal zárta.

Sajnos a pályán sem alakultak szebben az események. Tizenhárom percnyi meddő mezőnymunka után egy középtávolról megeresztett lövés Pál Bertram korcsolyáján megpattanva a kapuba pottyant. Vezetett a vendégcsapat, és a játékon látszott, hogy ezúttal nem lesz olyan könnyű a fordítás, mint a Skorpiók ellen. A Pingvinek rengeteget korcsolyáztak, pontosan passzoltak, ők irányították a játékot és a harmad vége előtt nem sokkal a második góljukat is megszerezték (emberhátrányban!).

Mit tehetett az ember a reménykedésen kívül? Egészen a 38. percig semmit, de onnan, amikor a vasiak már 4-1-re vezettek ellenünk, már ennyi sem maradt. Nem is ez a tény, hanem a csapat tanácstalansága volt meglepő, hiszen eddigi igen rövid MAJL-tapasztalataink során még nem nagyon láttunk ilyesmit a Jégveledtől. Az utolsó játékrészben aztán mégis történt valami, két gólt szerezve felcsillant előttünk a remény az egyenlítésre.

Sajnos azonban nagyon sok kiállítást kaptunk, kibontakozni nem sikerült, kaptunk egyet, majd még egyet, és hiába szépítettünk ismért Szabó Tomi révén, egy fegyelmezetlenség után (Kondrát Pétert végleges fegyelmivel küldték le a pályáról) hosszabb emberhátrányba került a csapat, és végül elvesztette a mérkőzést.

A vérre menőnek ígérkező, Ferencváros elleni kard ki kard csatára való felkészülés során aztán a veszteséglistát Palkovics Norbert nevével kellett kibővíteni, a rovott múltú játékos az idényben már nem tudott pályára lépni, így az előjelek nemhogy javultak volna, egyenesen zuhantak.

De jött a Fradi, amire a rangadó jelzőt biggyesztettük itt a blogon, hiszen kínálkozott egy esély, hogy a nagy riválist legyőzve feledtessük a Pingvinek elleni kisiklást. A sérültek mellett a csapat sajnos Popescu Balázs nélkül kellett hogy kiálljon, így bár a keret még mindig erős volt, arra lehetett számítani, hogy nem lesz könnyű az előttünk álló hatvan perc.

Pedig úgy indult, Konrád „Varázsló” Máriónak elég volt 33 másodperc, hogy bevegye a kaput, ami nagyon jó volt egy bizonyos alaphangulat megadására. Ezt követően azonban nem sikerült növelni az előnyt, sőt egy páros kiállítást követően a kilencedik perc közepén egyenlítettek is a zöldek. Ráadásul a szünet előtt a vezetést is megszerezték.

A második harmadban valósággal záporoztak a Jégveled-lövések a kapura (annak ellenére, hogy Görög Márton még az első harmad végén fegyelmi büntit kapott), de ahogy lenni szokott, az ellenfél ért el újabb gólt. Ez az 1-3 a szombathelyiek elleni találkozóból okulva nem sok jót ígért, ám ekkor jött Adler Tomi, és csak bekotorta a szépítő gólt a 29. percben, amit Dudás Krisztián toldott meg még egyel mindössze 34 szekundummal később.

A középső játékrész valóságos gólparádévá alakult. Egy másfél perces rövidzárlat után a 35. percre ismét kettő volt a Fradi előnye, amit aztán még a harmad utolsó perceiben ismét csak 35 másodperc alatt Adler és Máthé Attila egalizált. Bár jobban öröltünk volna kevesebb bekapott gólnak, és a számtalan helyzetből is bemehetett volna még néhány, azért mindenképpen érdekes utolsó játékrészre volt kilátás.

A végső húsz percre aztán kicsit rányomta a bélyegét a játékvezetők szereplése is, bár el kell ismerni nem volt könnyű dolguk. A harmad elején olyan tömegbunyó kerekedett, amire amatőr meccsen ritkán van példa. Valamelyik Pingvin játékos még egy ütőt is eltört egy Jégveled-sisakon (amiben a hozzátartozó fej is benne volt). Jancsó Gábor a Ferencvárosból a történtek után egy 10 perces fegyelmi büntetéssel gazdagodott.

A hangulat persze ettől igencsak paprikás lett, melynek egyik folyományaként büntetőt kaptunk a 45. percben. A szabálytalankodást követő újabb dulakodásban aztán Konrád Pétert kizavarták két percre (a vétlen csapatból), ami érdekes és tanulságos eset is volt, mert kívülről nem sok értelmét láttuk belemenni az emberkedésbe, amikor végre felcsillant a remény, hogy a meccsen először vezessünk!

Adler Tomi elhúzta jobbra, elhúzta balra, majd a kapus hasa alatt kicsit elakadt korongot beműtötte a hálóba. 6-5 ide!

Az utolsó öt percben megint fellángoltak az események, Konrád Fatert egy dulakodás után kétszer két percre a büntetőpadra, ellenfelét Homonnay Nimródot pedig végleges kiállítással az öltözőbe küldték a sporik, akik talán emiatt is – legalábbis elfogultként úgy tűnt – állították ki Zsíros Gábort az utolsó percekben egy igencsak szabályosnak tűnő bodicsek után.

A meccset emberhátrányban kellett befejezni, és a gólelőnyt nem sikerült megtartani, a lassan beérő találat megszületett Malachowsky Csaba révén, aki beállította a 6-6-os végeredményt.

A csoport másik találkozóján a Fehérvár 8-1-re kiütötte a Szombathelyieket, ami egyrészt nem sok jó ígért a következő fordulóra, másrészt szorossá is tette a küzdelmet a csoportban. A Ferencváros ekkor 5 ponttal állt a csoport élén (3 mérkőzés lejátszása után), 3 pontos volt a Jégveled (szintén 3 meccs), és 2-2 pontot gyűjtöttek a meccselőnyben lévő fehérváriak és szombathelyiek (ők csak 2-2 találkozón voltak túl). Vesztett pontok tekintetében tahát felsejlett az alsóházba kerülés veszélye!

A Jegesmedvék ellen csak egy szabadnapot követően léptek a fiúk jégre, amikorra ez a rémkép már kézzel fogható közelségbe került. Győzött ugyanis a Szombahely (Pesten a Fradi ellen!) és a Fehérvár is (Drago), így pontszámban is a negyedik helyre csúsztunk vissza. Csak a győzelem volt tehát elfogadható.

És jöttek is a medvék, a meccsre viszont újabb negatív előjellel készülhettünk, hiszen a Fradi elleni meccs után a csapat hátvédje, Pál Bertram úgy döntött felhagy a játékkal és szögre lógatja a korcsolyát. A bajnokcsapat újabb fontos láncszeme búcsúzott tehát, sokszorovza Kordisz András edző homlokán a ráncokat.

Bármennyire nagy is volt a tét, a csapat sajnos nem tudta átlépni a meccsről meccsre egyre sötétebben feketéllő árnyékát. Az első harmadot a Jégveled 4-0-ra vesztette el, úgy hogy mindezzel az ellenfél plusz-mínusz mutatóit is gazdagította, hiszen mindegyik találat 5-5 elleni játék során esett. Ráadásul a második játékrészben a Jegesmedvék még két lapáttal rá is tettek.

A meccs innentől vált tanulságossá, ugyanis a fiúk végre elkapták a fonalat, és ha későn is, de elkezdtek játszani. Az első gólt Adler, a másodikat és harmadikat pedig Konrád Márió és Rozgonyi Gábor szerezte, utóbbi kettő emberelőnyből született. Zsíros Gábor a harmad során pazar átadásokkal szolgálta ki a társakat, ennek eredményeképpen három gólban is benne volt, az utolsót ezek közül ismét Rozgonyi jegyezte, így a második harmad végére a csapat 4-6-ra állt fel!

Az utolsó harmad acélos küzdelmet hozott, amiben sajnos mi húztuk a rövidebbet. Pedig Gerőfi Gábor találatával már csak egyetlen gól volt a macik előnye, ám ekkor Adler kiállítása után hátrányban nem tudtuk kivédekezni az újabb fehérvári támadásokat. Az ismételt vendég-gól után a játék durvult, fáradtak az idegek, ismét emberelőnybe kerültünk, és Gáborik Roland révén ezt ki is használtuk, újra egygólos volt a hátrány. Sajnos azonban ezen a meccsen nem szerezhettünk pontot, Kondrát Pétert ismét 10 perces bütetéssel sújtották, a Jegesmedvék pedig megszerezték nyolcadik találatukat is, ezzel pedig beállították a végeredményt (6-8). Hatgólos előnyt senkinek nem szabad adni, pláne nekik.

Az alaszakasz játékos-statisztikái (nagyítás a képre kattintva):

Az alapszakasz első négy lejátszott találkozója után tehát már kár volt nagy dolgokról álmodozni. Egyetlen győzelmet sikerült szerezni, azt is "csupán" a Drago-k ellen, így hatalmas formajavulásnak kellett volna bekövetkeznie ahhoz, hogy a csapat dobogós helyezésre alkalmas módon juthasson a felsőházba, a csoport első három helyezettjével szemben ugyanis csak a Ferencváros elleni egy pontot tudta felmutatni.

Folyt. köv.

Tovább >>>

2010. november 9., kedd

A MAJL csapatainak 2009/10-es szezonja 9. rész – UTE Amatőr Jégkorongcsapat

A Szittyák és a Szombathelyi Pingvinek mellett az elmúlt szezonban még egy új nevet kellett a szakértő közönségnek magában mormolgatva memorizálnia. Az újdonság azonban csak az amatőr ligának szól. Az Újpest név ugyanis egyrészt mindenkinek ismerős széles e hazában, másrészt viselői nem mások, mint a hosszú évekig BVSC néven szereplő társulat tagjai, akik a MAJL 2009-10-es kiírásában ezzel az új patinás névvel kezdtek neki hadjáratuknak.

Az eddigi névadó BVSC-vel a névhasználat miatt kialakult kisebb herce-hurca odaáig vezetett, hogy az 1996 óta ezen a néven szereplő csapat és a vasutas klub útjai elváltak egymástól. Nagy baj azonban nem történt, hiszen a lila-fehér színek biztosították a csapat tovább élését, sőt ha már így alakult a csapat ezúttal - ha lehet ilyet mondani - még komolyabban célba vette az évek óta dédelgetett nagy álmot: megnyerni a MAJL-t és megszerezni az első bajnoki címet.

Az alapszakasz sorsolását követően aztán nyugodtan dőlhettek hátra fotelükben az új lila mezt beszerzett szurkolók. A B-csoportban első látásra „csak” a Hevület tűnt igazán komoly riválisnak, és mivel az első három hely feljutást ért, ennek és a lehető legtöbb vitt pontnak a megszerzése alapfeladatnak minősült a White Sharks a Debrecen a Szittyák, valamint természetesen a fehérváriak ellen.

Az első forduló azonban lehűtötte a kedélyeket. A tavalyi emlékzetes döntőbeli fiaskó után a Hevület Újpesten bizonyította, hogy újra esélyes és vitathatatlan pályázó a bajnoki címre. Három nullás első harmad után 5-2-re nyerték a találkozót és vittek el két értékes pontot maguknak. Az UTE Amatőr Jégkorongcsapat első hivatalos bajnoki gólját Kovács Gergely szerezte a 41., a másodikat Schittler Ákos a 74. percben.

A rangadó elvesztése után kellettek tehát a pontok a papíron gyengébb ellenfelek ellen, fiaskó után viszont sokszor ez a legnehezebb feladat. A Szittyák ellen győztes White Sharks elleni meccsen pedig még meglátszott a lilákon az elmúlt heti kudarc. Schittler első harmadbeli gólja sokáig az egyetlennek bizonyult a szívósan küzdő cápák ellen és bizony nagyon nagy szükség volt Vereczkey Zoltán találatára második harmad derekán. Különösen annak fényében mondható ez el, hogy a harmadik harmadban a Sharks előbb szépített, majd egyenlített is, mindék gólját emberelőnyből, powerplayben szerezve! Nagy volt tehát a baj, rá kellett kapcsolni, Homenko Alekszejnek pedig észnél kellett lenni, a megfelelő pillanatban lőni, és kicsivel több mint 3 perccel a vége előtt a győztes gól megszerezni. Az Újpest ha nehezen is, de bezsebelte első pontjait.

A szabad játéknap után már egy sokkal felaszabadultabb játékot produkáló jégkorong-csapat volt az Újpest, jót tett nekik a pihenő és hálás ellenfelekre is akadtak a Debrecen és a Szittyák személyében.

Előző csapat ellen először játék nélkül megkapták a debreceni meccs két pontját (ennél felszabadultabb győzelmet nehéz aratni), utóbbiak pedig egy alapos 14-1-es vereségbe szaladtak bele hőseink ellen hazai pályán, Pesterzsébeten.

Az alapszakasz felénél tehát hat pontot szerzett a csapat, ugyanennyivel rendelkezett a Hevület és a White Sharks is, míg a Szittyák és a Debrecen 0-0 ponttal szerénykedtek a táblázat alsó két helyén. Nyilvánvaló volt tehát a felsőházi feljutók személye, a kérdés az maradt, e három csapat hogyan fog osztozkodni az egymás ellen megszerezhető, a felsőházba vihető pontokon.

Az alapszakasz játékos-statisztikát (nagyítás a képre kattintva):

Fenti kérdés tekintetében rögtön fontos állomás volt a Hevület-Újpest találkozó. A vendégek megbosszulni érkeztek az első fordulóbeli hazai vereséget, még kellett mutatniuk, hogy nem véletlenül tűzték ki célul a dobogó legfelső fokát, ehhez pedig végre fel kellett mutatniuk egy komoly skalpot is. A találkozó az előzetesen vártaknak megfelelően végig szoros volt. Az első húsz percben 1-1 gól született mindkét oldalon, majd a lilák kivágták a bajnokság során első hengeres huszárrohamukat és öt perc leforgása alatt három gólt is ragasztottak a fehérvári kapuba, melyre a hazaiaknak csak egyszer volt válaszuk.

Az utolsó játékrész aztán meghozta a nagy derbik izgalmát, a Hevület ledolgozta a kétgólos hátrányt, a győzelmet azonban a fővárosiak szerezték meg. A 86. perc legvégén Gangel László második, csapata ötödik gólját megszerezve bekasszírozta a két pontot az Újpestnek.

A Sharks elleni visszavágón aztán sikerült még két pontot hozzátenni az eddig megszerzett négy felsőházi vitt egységhez. A fehérvári diadalon felbuzdult Újpest ellen a cápák ezúttal nem tudták tartani magukat, egy szoros első, majd egy gól nélküli második harmad után az utolsó játékrészre összeomlottak (ekkor kaptak öt gólt) és végül sima, 7-1-es vereséget szenvedtek.

A Debrecen elleni fővárosi találkozón aztán matematikailag is bebiztosították a már addig is tuti felsőházat, és ha már így alakult bemutattak egy igazi örömjátékot, mely során szezonrekordot jelentő 17 gólt szereztek. A bekapott öt gól is a gálaelőadás részének tekinthető, hiszen ezen a napon mindenki a támadásban akarta megmutatni mit is tud. A sok remek egyéni teljesítmény mellett a legjobbat a végre teljes mellszélességgel csapatba kerülő Mezőcsáti Tamás (3 gól, 7 assziszt) nyújtotta, de nem kellett szégyenkeznie többek között Gangel Lászlónak (4g, 1a), Kovács Gergelnyek (2g, 3a) és Kovács Tibornak (4a) sem.

A B-csoport végeredménye:

Az utolsó alapszakaszbeli találkozón a Szittyák annak örülhettek, hogy megúszták az első meccshez hasonló és a Debreceniek által kapott nagyságú zakót. Persze a méret így sem volt kicsi, a végeredmény 8-1-es újpesti győzelem.

Így aztán a lila csapat a felsőházba hat ponttal érkezett, mellyel az első helyről várhatta a soron következő hat mérkőzést. Öt-öt ponttal kezdtek a Pingvinek – mind a Fradi, mind a Szombathely – és néggyel a Hevület SE, ám kérdés volt, hogy a könnyűcskére sikerült alapszakasz után mekkora játékerőt képvisel majd az Újpest az A-csoportból érkező és papíron erősebb versenyre késztetett csapatok ellen. A munka dandárja tehát még hátra volt.

Az első fordulóban rögtön Szombathelyre vezetett az út egy olyan csapathoz, amely az alapszakaszban hazai pályán mindössze egyetlen pontot vesztett és meg is nyerte csoportját. Az Újpestiek tehát talán saját magukat is meglepték, amikor az első harmad végén 1-4-es vendég vezetést jelzett az eredményjelző. Persze ezért a pályán tettek is a lilák, leginkább Kovács Gergely, aki egymaga három gólt szerzett ebben a játékrészben. A második harmadban aztán Gangel növelte az előnyt, a harmadikat pedig döntetlenre hozták csak a Pingvinek, a vége tehát egy Liga-szerte hangos, 7-3-as újpesti siker lett, amivel nem csak a szombathelyi, de a Hevület ellen vereséget szenvedő Ferencvárosi Pingvinek ellen is sikerült három pontos, lőtávolon kívüli előnyre szert tenni a döntőt biztosító első két hely megszerzéséért folytatott küzdelemben.

A rájátszás játékos-statisztikái:

Egy Újpest-Ferencváros találkozó bármilyen szinten, bármilyen sportágban csúcsderbinek számít. Így történt ez 2010. február 13-án is, amikor a zöld-fehér Pingvinek voltak a vendégek a Jégcsarnokban.

Rögtön a kezdés után öldöklő csata kezdődött, mely csak a szünet előtti utolsó pillanatban hozta meg első értékelhető gyümölcsét egy újpesti gól képében (szerzője Mezőcsáti Tamás - emberelőnyből).

A szünet után kiegyenlítődött a játék, előbb Schittler Ákos majd Kovács Gergely volt eredményes, a Ferencváros azonban ezek között egy-egy góllal tudta tartani a lépést. A zöldek ereje a harmadik etapra fogyott el. Gangel használt ki azonnal egy emberelőnyt, amire még válaszoltak a Pingvinek, ám az újpestiek ezután a 77. és 78. percben is megtömték a vendég kaput.

A 6-3-as győzelemmel nemcsak két pontot, hanem a dicsőséget is megszerezték a lilák, egyúttal bizonyították azt is, hogy nem aludtak az alapszakaszban, és hogy immár első számú esélyesei a bajnoki finálénak.

A Fehérvári Jegesmedvék ellen a kapitány Barna Péter és Mezőcsáti Tamás voltak a főszereplők s ez társaik számára is üdvözítő volt, hiszen előbbi 2 góllal, 3 gólpasszal, utóbbi pedig 3 góllal és egy gólpasszal járult hozzá a hat nullára megnyert első harmad utáni viszonylag sima győzelemhez. A harmadik harmadot 3-0-ra nyerte az Újpest, így az is simán belefért, hogy a másodikban pihenjenek és elveszítsék azt, szintén 3-0 arányban.

A következő körben érkezett a Szombathely, akik ellen főleg a második játékrész sikerült mozgalmasra, amikor ide-oda kapott gólok után kialakult az 5-5-ös végeredmény. A pontosztozkodással ugyan az Újpest kilenc meccse tartó győzelmi sorozata szakadt meg, de ha még matematikailag nem is, gyakorlatilag eldőlt, hogy sikerült bejutni a bajnoki nagydöntőbe.

Pontszámban ugyanis ekkor a Szombathely már nem érhette be a csapatot, a Ferencváros pedig csupán úgy előzhetett volna, ha a lilák minden további meccsüket elvesztik, ők pedig az összeset nyerik ráadásul úgy, hogy az Újpest ellen egy legalább négygólos győzelmet aratnak.

A Fradi, akinek természetesen a második hely is elég lett volna a fináléhoz alaposan felszívta magát az idei második találkozóra. Az első harmadban gyönyörő hokival 4-2-re vezettek, ám a másodikban szinte teljesen kikapcsolták az aksit. Kovács Gergely, Pechl Péter, Homenko Alekszej, Pechl Péter, Kovács Gergely. A szép sorminta a második húsz perc újpesti gólszerzőinek felsorolását jelenti, ezekkel a gólokkal pedig 5-0-ra sikerült megnyerni a játékrészt.

Hiába rohamozott a Fradi végig a harmadik harmadban és hiába nyerték meg azt is 4-2-re, a fenti rövidzárlat azt eredményezte, hogy ismét nyert az Újpest és a csapat most már matematikailag is bent volt a döntőben.

A Jegesmedvék elleni meccset egy találkozó végi tusakodás (és két nagybüntetés: Schittler Ákos, Radó Gábor) ellenére barátian kihozták egy 5-5-ös döntetlennel, így a csapat a felsőházat első helyen zárva, az egész szezont tekintve mindössze egyetlen vereséget és két döntetlent „elszenvedve” került a fináléba, ahol a tavalyi ezüstérmét aranyra cserélni igyekvő Hevülettel kellett szembenézni, az idény során harmadjára.

A felsőház végeredménye:

A döntő pedig ebben az évben is olyanra sikerült, amilyennek egy döntőnek lennie kell, ráadásul sokáig a lilák szája íze szerint alakultak az események. A negyedik percben Kovács Gergely ugyanis megszerezte a vezetést, majd Schittler Ákos egy egyéni akció végén kettőre növelte az előnyt. A Hevület nekiállt volna ledolgozni az első tíz percben összeszedett hátrányt, azonban 14:52-nél Fehér Ferencet kiküldték a bírók két perce, amiből csak 26 másodpercet kellett leülnie. Ez természetesen azt jelenti, hogy az emberelőnyt kihasználta az Újpest, név szernit Gangel László, aki Mezőcsáti passzát követően szerezte meg a harmadik gólt a liláknak. A gólszerzők közé az első harmadban még egy újpesti, mégpedig Horváth Csaba iratkozott fel, így a szünetre 4-0-ra ment az első bajnoki címéért küzdő Újpest.

A Hevületet azonban soha nem szabad leírni, a 24. percben Percze Zoltán és Fehér Ferenc szépítő góljai között mindössze 11 másoderc telt el, és ez a rövidzárlat elég volt arra, hogy a fehérvári rekordbajnok visszajöjjön a meccsbe. Pláne a harmadik harmadban, amikor egy emberelőny lejárta előtt pár másodperccel Börczi Tamás a harmadik Hevület-gólt is megszerezte, majd amikor három és fél perccel a lefújás előtt Dékány Gergely kiegyenlített akkor sokaknak felsejlett a Jégveled tavalyi (éppen a Hevület elleni) diadala, ami hasonló forgatókönyv alapján született meg.

Ez a csata azonban nem így volt megírva. Másfél perc volt még ugyanis hátra, amikor Gangel László visszaadta a kölcsönt Mezőcsátinak, aki a szezon legfontosabb mozdulatát produkálta az ütővel, és a hálóba juttatta a korongot. Az ellenfélnek nem maradt már lehetősége az újabb egyenlítésre, így az Újpest amatőr jégkorong csapata története során – ide értve a sokkal több BVSC-s évet is – először lett bajnok a Magyar Amatőr Jégkorong Ligában!

A bajnokcsapat a döntő nélkül 13 találkozót játszott, és ebből csak az első, Hevület elleni csatát vesztette el. Huszonhat jégkorongozó öltötte fel magára a mezt, közülük a legemlékezetesebbet pedig Mezőcsáti Tamás (mindössze nyolc meccsen 12 gól és 15 asziszt), Gangel László (17g, 9a), Kovács Gergely (13g, 11a) és Homenko Alekszej (7g, 13a) nyújtotta. Szintén alapember volt a csapatban Schittler Ákos, Horváth Csaba, Radó Gábor, Barna Péter, Bokor Gábor, Birke Attila, és a kapus Regős János.

A bajnokcsapat:



Tovább >>>

2010. november 8., hétfő

Az Felső-Dunánk dolgainak elrendezése

Szent magyar folyamunk, mindőnk dicső Dunájának bírása ej' de nem lehet az puszta hadiszerencse kérdése! Biz' ám Király Urunk elővevé az hős vitézit, s fiai élére Hadbíró Uramat újfent lóra ülteté, s meneszté az hadi táborából az Verőce, Nosztra, Börzsöny s Szobnak határába az ellenség szörnyű pusztítására s híveink számának gyarapítására. Így tevén a Szent Ünnepet az uradalom erejének szaporításával még fényesebbé, az hősi tetteket krónikáink lapjai az feltámadásig megőrizzék!

„Istenáldott Békés Karácsonyt!” – óbégatta boldog, boldogtalan, szentéletű és haramia egyaránt az Úr 2009-ik évének Karácsony havában. „Béke"... Babba Mária! Ejbe sokak becirmolták ezt a szót! Mivel fogalma nem létett senkinek, hogy az békés Karácsony bíz nem más, mint várurunk gondoskodása az népei felett, Isten segedelmével ugyan, de nem a Karácsony békéjével...

Történt ugyanis, hogy ippeg visszatértünk az aszódi térségből szerzett kótyavetyéinkkel, s amint felpercent a másnapi napsugár már izibe jött dicső várurunk ukásza, hogy bíz az Dunának keleti partját előrelátó okosság kommendálja erőinkkel megerősíteni mielőtt béöt a nagyobb hideg és a Duna vize a téli fagynak akada fogságába, s ekként hogy az gyalázatos ellenségeink általkelnének rajta gyalogosan, vagy lóháton. Micsoda bölcsesség és fény lakozik az várurunk fejiben! Ejsze nosza! Felszirkotált bennem az hadindulásnak vágya és mustrára hívtam az drabantokat, melyek közül senkinek nem kellett az ostrompénz, hisz megértették: ha a Duna vonalát és a Börzsönyt nem sáncoljuk, az ostrompénznek nem lesz szállása sem kocsmában, sem szép asszonyok kendőjében, miként Karácsonyunk sem lesz békés. Babba Mária Előre! Előre!

Verőce lakossága az kastélyával megfizette hűtlenségének cenzusát: deresre húztunk mindenkit ki nem állott szent hivatásunk oldalára. Rendet hagyván magunk mögött vágtattunk Márianosztrára.

Ej, ilyen katonákkal Márianosztra bevétete sokkal inkább volt canonica visitatio sem mint csata. Oly könnyedén törtük le az ellenség sorait, mint ostyát a bűnös lélek. Az várurunk jóságából, mind ki behódolt ellenség engedményes levéllel várhatta az Karácsonyát birodalmunk részeként.

Az Nagybörzsöny felé, a meredek hegyi úton megadtuk az lovaink és tagjaink fáradtságának taksát, melyet dicső győzelemben megferedett lelkünk tett könnyű emlékké immár. Nagybörzsöny jobbra tért népeinek gratia lett jussa, míg a bűnösök vagyona hadizsákmányként szolgálta az kincstárat

Szobnak megeresítésével exigálta haderőnk az várurunk parancsát, s szent küldetését, mely birodalmában volt hivatott a békés Karácsonyt szolgálni az óbégató oktondi népeknek. Babba Mária! Tudatlan zsellére a világnak ez népek mind midőn békés Karácsonyt az Égnek, sem mint váruruknak tudnak és hálálkodnak vénasszonyok módjára. S haj! Holt vége az karácsonyi hadindulásunkak? Ejsze hát hol, szólnak krónikásaink ismét?




Tovább >>>

2010. november 7., vasárnap

A MAJL csapatainak 2009/10-es szezonja 8. rész – Székesfehérvári Hevület SE

Nyolc bajnoki cím és a Jégveled ellen egy drámaian elveszített bajnoki döntő után mi más is lehetett a MAJL-óriások célja, mint hogy 2010-ben ismét megszerezzék a bajnoki aranyat, és végre visszaüljenek a Liga trónjára!


A cél érdekéből nézve a lehető legjobban sikerült a csapat számára a sorsolás. Egyedül a BVSC-ből Újpessté alakult lila csapat tűnt komoly ellenfélnek a White Sharks, a Debrecen és az ismeretlen Szittyák mellett az alapszakaszban.

Ahogy az ilyenkor lenni szokott, rögtön az első körben utaztak is az UTE elleni rangadóra, mely azonban meg is adta a kellemes alaphangot a továbbiakra. Az első harmadban ugyanis három góllal sikerült meglepni a csoportriválist, így elég volt egyaránt 1-1-re hozni a továbbiakat, máris megvolt az első, becses idegenbeli skalp, amit ráadásul egy hét pihenő, azaz szabadnap követett.

A harmadik fordulóban lejátszott második Hevület mérkőzés inkább edzőmeccshez hasonlított, az újonc Szittyák nem voltak képesek a komoly ellenállásra. A 12-1-es győzelem alkalmával többen brillíroztak, érdemes Miklós Attila, Bakos Gábor (mindketten 3g, 3a) és Börczi Tamás (2g, 4a) teljesítményét kiemelni.

A gépezetbe azonban itt belecsőszott a szokásos hiba. A szezont rememkül kezdő White Sharks csapata ugyanis a következő napon véghezvitte a szezon számukra legnagyobb diadalát, és 3-1-re legyőzte az indiszponáltan játszó fehérvári alakulatot. A Cápák ügyesen zárták le a kapujuk előtti területet, és remekül védő kapusuknak köszönhetően, mindössze az 55. percben, 3-0-ás előnynél kapituláltak, ami után azonban már nem maradt több puskapora az ellenfélnek.

Előnybe került tehát az Újpest (aki játék nélkül kapta meg a Debrecen-meccset), és váratlan riválisként egyelőre a WS vezette a tabellát.

Az erőviszonyok a következő körben egyenlítődtek ki, hiszen sikerült fehérváron két vállra fektetnia Debreceni Sólymokat (7-3), és nyert az Újpest is, így három hat pontos csapattal kirajzolódott a későbbi feljutók mezőnye. Innentől igazából a küzdelem a felsőházba vihető pontok elosztásáról szólt.

A Hevület már nyert kettőt az első fordulóbeli újpesti győzelemmel, vesztett viszont ugyanennyit a Sharks elleni váratlan fiaskóval. A lilák elleni hazai visszavágón tehát nemcsak a továbbjutás bebiztosítása, hanem a majdani felsőház első két helye felé is jelentős lépést tehetett a győztes csapat.

Az első gólt a vendégek szerezték, melyet a szünet előtt Dékány Gergely egyenlített ki, majd miután a történteket (például egy fegyelmi büntetés Börczi Tamásnak) a szünetben átbeszélték a csapatok, jött a lila henger, és az Úst bepasszírozott három találatot is a fehérvári kapuba.

Nagy volt tehát a hátrány, ám nem ledolgozhatatlan, komoly mezőnymunka után előbb Bíró Béla, majd Bakos Gábor ezt a közhelyet be is bizonyította. Van azonban egy másik untig ismételt igazság is, ami úgy hangzik, hogy a mérkőzés a lefújásig tart. Ezt tiszteletben és észben tartva pár perccel a vége előtt az utolsó gól is megszületett, azonban újpesti játékos, Gangel László jóvoltából. A Hevület számára tehát újabb két pont veszett el a felsőház szempontjából.

A csoportban aztán sorozatban maradtak el a mérkőzések, ami a dolgokat kicsit megbolygatta, a Hevületet azonban nem érintette, egy szünetnap után a Szittyák ellen idegenben ismét, sima 13-2-es edzőmeccsen korcsolyáztak egy jót a fiúk többek között Bakos Gábor (5g, 3a) fantasztikus teljesítményének köszönhetően.

Az alapszakasz játékos-statisztikái (nagyítás a képre kattintva):

A White Sharks ellen ismét értékes két pont és a felsőházba való matematikai feljutás volt a tét, na és persze a visszavágás is kötelező volt a pesti váratlan vereség után. Mindennek megfelelően a fehérvári gárda egyszerűen bedarálta ellenfelét, a 7-1-es siker pedig visszaadhatta a csapat talán kicsit megtépázott önbizalmát is a folytatásra.

A debreceni kirándulás ezek után – a feljutás megvolt, valamint eldőlt, hogy 4 ponttal kezdi meg a csapat a legjobbak küzdelmeit – nem volt igazán komolyan véve. Bár a találkozót a Hevület megnyerte, a hat kapott gól jól mutatja, hogy nem ezen a találkozón hajtották tompára a korcsolyákat hőseink. A végeredmény 13-6, a mérkőzés hőse pedig Cseh Péter aki négy gólja mellé 5 passzt, így 11 pontot szerzett.

A B-csoport végeredménye:

Kezdődött azonban a felsőház, ahol fontos volt a rajt, hiszen a 4 vitt ponttal csak a negyedik pozícióban állt a csapat (Újpest:6 pont, Ferencváros és Szombathely 5-5 pont). Ilyen helyzetben természetesen minden meccs duplán számít, ám így volt ezzel az első ellenfél, a Ferencvárosi Pingvinek gárdája is.

A fővárosban lejátszott találkozón sokáig a mezőnyjáték és a kimaradt helyzetek domináltak. A vendég Hevület szerencséjére ez alól kivételt, csak Cseh Péter kilencedik percbe szerzett gólja jelentett, ami azonban a harmadik harmad elejéig az egyetlen találat maradt. A Pingvinek aztán az utolsó játékrész elején emberelőnyből kiegyenlítettek és elkezdtek hajtani a győzelem, és az értékesnél is értékesebb pontok felé. Össze kellett hát szednie magát a vendégcsapatnak, hiszen nem engedhették meg maguknak a vereséget.

Fehér Ferenc még a harmad fele előtt egy egyéni akció végén meg is szerezte a Hevületnek az ismételt vezetést, majd egy emberelőnyt is sikerült gólra váltani Börczi Tamás révén. A meccset a fontos gólok szerzője, Bakos Gábor döntötte el, aki beállította a végeredményt. A Hevület 4-1-re, látszólag simán, ám a valóságban nagy energiákat mozgósítva győzött, és ezzel megelőzte nemcsak a Fradit, hanem az Újpest ellen vereséget szenvedő Szombathelyi Pingvineket is.

A minimális cél tehát adott volt, a korán megszerzett második helyet kellett tartani az üldözőkkel szemben, és a pontokat szorgalmasan gyűjtögetve növelni a riválisokkal szembeni előnyt. Erre elsőként a városi rivális Jegesmedvék ellen nyílt lehetőség. A Valentin-napon rendezett találkozóról mondhatnánk azt is, hogy a szeretet jegyében zajlott. A csapatok ugyanis kéz a kézben, minden harmadot döntetlenre hozva végül is 5-5-ös döntetlent értek el, annak ellenére, hogy a megnyugtató egyenlítő gólt a Hevület csak 3 perc 50 másodperccel a vége előtt érte el Cseh Péter révén.

Baráti hangulat ide vagy oda, bizony főhetett a vezetés feje az elvesztegetett pont miatt. A következő forduló ugyanis a vasi oroszlánbarlangban, a Szombathelyi Pingvinek elleni meccsen találta a társaságot, ahol a bajnokság során már több csapat csúnyán elvérzett. A remek iramú találkozóról sokáig csak a lényeg hiányzott, a jeget, vagyis a gólcsender Fehér Ferenc törte meg a 69. perc elején, amivel megszerezte a vezetést a Hevület számára. Az egyenlíteni igyekvő hazaiakra aztán Miklós Attila a 83.percben ráhúzta a vizes lepedőt, így a fehérvári csapat egy igen fontos idegenbeli győzelemmel tett újabb lépést a döntőhőz vezető úton.

A menet azonban rövid időre megállt mégpedig azért, mert a Fradi elleni visszavágó a negyedik fordulóból halasztásra került. A többi eredmény kedvező alakulásának köszönhetően azonban tudni lehetett, hogy amennyiben a Jegesmedvék ellen a Hevület győztesen hagyja el a jeget, akkor karnyújtásnyira kerül a biztos második hely.

Ezen a találkozón már szó sem volt szeretetről. A macik ekkor már a bronzmeccsért harcoltak, így számukra is égetően szükségesnek bizonyult a két pont megszerzése. Az első harmad ennek megfelelően igazi tüzijátékot hozott a kapuk előtt. A Hevület 3-1-re húzott el az első negyedóra végén, ám a szünetre a hazaiaknak sikerült visszajönniük a meccsbe és 3-4-re felzárkózni. A második játékrészben aztán a Jegesmedvék fordítottak, de csak pár perc erejéig, hiszen az utolsó szünetre megint egygólós Hevület vezetéssel tértek pihenőre a csapatok.

Elérkezett az utolsó játékrész, ahol megint a mackók léptek fel kezdeményezőként, szereztek két gólt, és átvették a vezetést. Utólag azonban kiderült, hogy csak megrángatták az oroszlán bajszát. Az egész találkozón mindössze egy kétperces kiállítást összeszedő Hevület 10 perccel a vége előtt egyenlített, majd saját fegyverével, egy igen kései góllal (28 szekundummal a végső dudaszó előtt) Orgovány István révén megnyerték a találkozót.

Ahogy ilyenkor lenni szokott, jött a baj. Hazai pályán a Szombathely ellen teljesen lelankadt a hevülés. A vendégek bizony nem tettek le a bajnoki fináléről, és annak tudatában érkeztek Székesfehérvárra, hogy csak a közvetlen riválissal szembeni győzelemmel tehetnek érdemlegesen valamit e cél érdekében. A kivégzés gyors volt, mivel a Hevület az első harmadban öt gólt kapott, és mivel csak egyet szerzett, el is dőlt a csata. A vége 2-7, az előny egyetlen pontra csökkent, majd miután a vasiak játék nélkül megkapták a White Sharks elleni elmaradt találkájuk két pontját, minuszba ment át, azaz a csapat visszaesett a harmadik helyre.

Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a Fradi ellen még hátravolt a bepótlandó meccs, ahol a Szombathely szerencséje miatt (is) csalódott zöld-fehérek nem fejtettek, nem tudtak kifejteni túlságosan komoly ellenállást. Miklós Attila vezetésével (két gól és két asziszt) a Hevület mindhárom harmadot minimális, de elegendő előnnyel megnyerte, így végül 5-2-es győzelmet aratott a fővárosiak felett. A siker legnagyobb értékmérője természetesen az volt, hogy a Hevület sorozatban tizenkettedik (!) alkalommal jutott be a nagydöntőbe, ahol esélye nyílt a kilencedik alkalommal is megszerezni a bajnoki serleget.

A felsőház végeredménye:

A 2009-es döntőben a csapat egy sokáig emlékezetes mérkőzésen maradt alul a trónkövetelő Jégveleddel szemben. Az utolsó másodpercekben egy 3-0-ás előnyt, majd gól nélküli hosszabbítást és egy szétlövést követően magát a bajnoki címet sikerült elveszteni azon a napon. A MAJL 2010-es döntőjében most újra egy, az első bajnoki címéért harcoló csapat várt a társaságra, ezúttal egész szezon során remeklő Újpest személyében.

A lilák gyorsan jelezték is, hogy ők bizony teljesítményüket egy aranyéremmel kívánják megkoronázni. Az első harmadban lekorcsolyázták a fehérváriakat a pályáról, a negyedik percben megszerezték a vezetést, majd a huszadikig ezt megfejelték újabb három góllal. A Hevület előtt tehát máris olyan hegy tornyosult, amit ezúttal nekik, és nem ellenfelüknek kellett megmászni.

A négygólos hátrány ellenére a csapat nem adta fel a küzdelmet. A 24. percben nem is egy, hanem két gólt is sikerült szerezni előbb Percze Zoltán, majd Fehér Ferenc révén, és sikerült visszajönni a meccsbe. A harmadik harmadban aztán egy emberelőny, és Börczi Tamás gólja után sikerült egy gólra feljönni, amit három és fél perccel a vége előtt Dékány Gergely le is nullázott: a Hevület megcsinálta a lehetetlent, 0-4-ről felállt, és lélektanilag közel állt a Jégveled egy évvel korábbi bravúrjának megismétléséhez.

Öldöklő, elkeseredett játékkal folytak az utolsó percek, ám az idei döntő forgatókönyvét nem Hollywoodban írták. Az Újpest egyik legnagyobb sztárja, Mezőcsáti Tamás másfél perccel a vége előtt belőtte csapata ötödik találatát, megszerezte a vezetést, amit társai aztán meg is tartottak a végső kürtig. Az Újpest először lett bajnok, a Hevület ötödjére lett ezüstérmes, ám ami fájó: sorozatban másodjára, ráadásul ismét egy hajszálon múlt a végső diadal.

Ami a szokásos számokat illeti, a csapat a döntőt nem számítva 14 meccset játszott, melyek során 24 játékos húzhatott korcsolyát. A legeredményesebb játékos a 14 gólos és 14 aszisztos Cseh Péter volt, de az idei álomcsapatból biztosan nem marad ki Miklós Attila (14g, 11a), Börczi Tamás (11g, 11a), Fehér Ferenc (12g, 8a) valamint Bakos Gábor (10g, 10a) sem.

Amiben biztosak lehetünk az az, hogy a Hevület nem fogja feladni. Jövőre újra itt lesznek, ráadásul jogos bajnoki reményekkel.

A felsőház játékos-statisztikái:



Tovább >>>

2010. november 6., szombat

A MAJL csapatainak 2009/10-es szezonja 7. rész – Ferencvárosi Pingvinek

A zöldek azzal a nem is nagyon titkolt szándékkal kezdtek a szezonnak, hogy a sorozatos negyedik és ötödik helyek után nagyot lépnek előre és végre ismét arancsapatot csinálnak magukból. Ehhez az első etapban az alapszakaszban, ráadásul a szemre nehezebbnek tűnó A-csoportban kellett jól szerepelni a Jégveled, a Jegesmedvék a Szombathely, valamint a Skorpiók ellen.

A hadjárat nem is kezdődhetett volna jobban. Az első körben azonnal sikerült is egy igen értékesnek tűnő idegenbeli skalpot begyűjteni Fehérváron a Jegesmedvék vendégeként, ahol többek között Meggyes István kapitány duplájának köszönhetően sikerült jól megalapozni a továbbiakat egy 4-2-es, idegenbeli sikerrel.

A Drago Skorpiók csapata nem is jöhetett volna jobbkor az útba, ellenük egy szintén hangulatjavító 10-1-gyel sikerült tovább szaporítani a pontok számát. A remeklő Csillag Béla 2-2 góllal és gólpasszal vette ki a részét a győztelemből, de eredményesen játszott Tarnai Gergő (1g, 3a), Malachowsky Csaba (2g, 1a), valamint a Molnár Balázs, Keserű Zsolt duó is (mindketten 1g, 2a).

A Szombathelytől akkor még meglepő vereséget szenvedő Jégveled ellen egy igazi ütőtörős kard-ki-kard meccsen gyorsan sikerült – már az első percben - hátrányba kerülni, majd a harmad végére megfordítani az állást. A második játékrész ezután igazi rangadóhoz méltó hőfokon égett.

A Fradi belőtte a harmadikat, ám ekkor felpörgött az ellenfél is végre, huszáros rohammal 3-3-ra kiegyenlítve az állást. Ekkor a zöldek megint két gólos előnyre tettek szert, amit a sárga mezesek ismét kiegyenlítettek, így a harmadik harmadra maradt a döntés, hiszen az eredményjelzőn ekkor 5-5 állt.

Az utolsó harmadban aztán először a mérkőzésen Adler rávezetéses büntetője után vezetett a Jégveled, amit 2:50-nel a vége előtt Zsíros Gábor kissé véleményes kiállíását követően, emberelőnyből sikerült csak újra egalizálni. A krónikához még hozzátartozik, hogy 7 perccel a vége előtt, egy verekedést követően Homonnay Nimród végleges fegyelmi büntetéssel szállt ki a játékból. Igazi rangadó volt tehát, amin minden megtörtént, ami megtörténhetett.

A jónak mondható kezdet után, ahogy az lenni szokott, érte az első sokk a csapatot. A Jégveled ellen brillírozó, majd a Jegesmedvék ellen csúnyán elhasaló Szombathely ugyanis simán elverte őket az újpesti csarnokban, pedig a Fradi már a második percben vezetett. Ám a 34 perc büntetést nem tudta kivédekezni, a narancsban pompázó Pingvinek voltak agresszívabbak, és 4-1-gyel távoztak Budapestről.

A mezőny tehát eléggé összetorlódott az első négy forduló után. A Ferencváros vezetett öt ponttal, ám mögötte 4-4 egységgel állt a Szombathely és a Fehérvár, hárommal a címvédő Jégveled. Amikor azonban a zöldek ismét pályára léptek, már nem ez volt a helyzet. A Jégveled elbukott két meccset (Fehérvár és Drago), és ezzel nagyon messze került a felsőháztól.

A hatodik körben tehát (egy szabadnap után) a Jegesmedvék ellen nemcsak az első hely visszaszerzése, hanem a valószínű rájátszásba vihető pontok gyűjtése is tét volt már. A Pingvinek alighanem úgy is tervezték az első két harmadot, ahogyan az történt. (3-0-ra és 2-1-re győztek – nagy formában volt Kun László és Keserű Zsolt), és a nagy előny még arra is elég volt, hogy az utolsó szakaszban pihenjenek kicsit (1-3). A 6-4-es győzelemmel magabiztosan lehetett várni a következő köröket.

A Drago ellen aztán ismét jött a parádé. A második harmadot 6-1-re, a harmadikat pedig 7-2-re nyerték meg. A végeredmény 15-4 úgy hogy az ellenfél végig kiállítás nélkül játszott.

Az A csoport végeredménye:

Aztán ismét jött a rangadó. A Jégveled sorozatos bukásai után csak a győzelemmel lehetett elégedett, míg a Ferencváros meg kellett hogy lépjen a jó eredményeket produkáló és elmaradt meccsel is rendelkező Szombathely elől.

A találkozón a Jégveled csapata olyan első 20 percet produkált, amelyet a Fradi sokáig nem tesz az ablakba. Adler Tamás egymaga öt gólt szerzett, Pap Lehel 3 gólpasszt adott, a Jégveled csapata 8 gólt ütött, míg a zöldek csak kettővel tudtak válaszolni. A mészárlás második harmadban sem ért véget, két raszta gól után 10-2-vel fordultak a csapatok a harmadik húsz percre, amit a Fradi 3-2-re megnyert ugyan, ám így is súlyos, 12-5-ös fiaskót szenvedett.

Az alapszakaszt a csapat aztán 10 ponttal fejezte be, miután Szombathelyen 1-1-es döntetlent ért el az ottani Pingvinek ellen. Ez elég volt a felsőházra, öt vitt pontra, ám az alapszakaszbeli első helyre nem, mivel a Szombathely minden meccsét bepótolva (egyet a zöld asztal mellett nyertek meg) 13 ponttal lett első a csoportban.

Az alapszakasz játékos-statisztikái (nagyítás a képre kattintva):

Ezen azonban kár és ráadásul felesleges is lett volna keseregni. A felsőház indulásakor az Újpest mindössze egyetlen ponttal (hattal) állt jobban, szintén öt pontos volt a Szombathely és négy pontja volt a Hevületnek. Minden adott volt tehát, hogy a B-csoportot hamar letudó, így komoly próbaételre eleddig nem kényszerített vetélytársak ellen legalább a második hely meglegyen és így hosszú-hosszú évek után újra a bajnoki aranyért játssza a helyosztót a csapat.

Az első fordulóban aztán kiderült, hiba volt az Újpest és a Hevület tunyultságában bízni. A lilák nyertek Szombathelyen, a Ferencváros pedig a fővárosban szenvedett vereséget a Hevülettől. Egy kör is elég volt tehát, hogy megforduljanak az esélyek a döntőre.

A Hevület ellen a Pingvinek a harmadik harmad legelején egyenlítették ki emberelőnyben a még a 9. percben összeszedett egygólos hátrányt. Kaptak azonban még egy gólt, majd emberhátrányban egy harmadikat is. A vége 4-1-es vereség, és valőszínűleg nagy fogadkozás, hogy a következő körben javítanak a mérlegen az Újpest elleni fővárosi rangadón.

A lilák elleni derbi olyan volt, mint amilyennek első ránézésre egyszerű halandó azt elképzeli, jól példázza ezt a tény, hogy a futóórával játszott találkozón összesen 105 percet pihentek (volna) a játékosok a büntetőpadon (64-41-re a Fradi nyerte ezt a vetélkedést).

Az első harmad egyetlen gólját az újpesti sztár, Mezőcsáti Tamás szerezte, majd a 38. percben Schittler Ákos már kettőre növelte a lila csapat előnyét. A ferencvárosiak Malachowsky Csaba révén ezután szépítettek, majd egy újabb bekapott gól után ismét ő hozta fel egy gólra a csapatot.

Az Újpest a harmadik harmadban nyerte meg a találkozót két gyors góllal, melyre már nem volt válasz, legalábbis gólban nem. B. Nagy Ákosnak tesztoszteronban igen, melynek eredménye azonban mindössze egy kellemetlen végleges fegyelmi büntetés lett.

A két vereség után a White Sharks elleni meccs a kötelező győzelem kategóriájába lépett elő, ám ahogy ilyenkor lenni szokott egy buta kiállítást követően sikerült rögtön az elején egygólos hátrányba kerülni. Természetesen egy gól fór a hokiban sem behozhatatlan, Asztalos Gábor egyenlített, majd a Vágvölgyi Csaba a vezetést is megszerezte.

A csata ettől függetlenül nem alakult jól, hiszen nem sikerült növelni az előnyt és eldönteni a találkozót a második húsz percben, így miután a cápák 4:40-nel a vége előtt egyenlítettek a helyzet kezdett fenyegetősvé válni. A napot aztán 10 másodperccel a vége előtt Hídvégi András mentette meg, aki egyéni akció végén volt eredményes, és góljával lehetővé tette, hogy a Fradi továbbra is versenyben legyen a bajnoki címért.

A következő körben a Hevület elleni idegenbeli meccs halasztásra került. A Szombathely ekkor vendégként ikszelt az Újpesttel, ami azt jelentette, hogy a Ferencváros, már csak a fehérvári sztárgárdát előzheti meg pontban, így csak a második helyen volt innentől lehetséges a döntőbe jutás. Ez persze cseppet sem zavarta volna hőseinket, és a lilák elleni visszavágóra teljes erőbedobással készültek, hiszen a Hevület Jegesmedvék elleni diadala után muszáj volt pontot, pontokat szerezni.

A felsőház játékos-statisztikái:

Az első harmad úgy alakult, akár egy álom. Gyors gólváltás után a játékrész végére sikerült 4-2-re vezetni az újpestiek ellen, ez pedig ebben a rájátszásban eladdig még senkinek sem sikerült. Ezután azonban jött egy olyan rövidzárlat, amelyhez hasonlót a Ferencváros még a Jégveled elleni alapszakasz meccsen produkált. A zárlat nem is bizonyult rövidnek, hiszen kb. 20 percig, vagyis egy teljes harmadig tartott, amely idő alatt az Újpest öt, azaz 5 gólt rámolt ellenfele kapujába!

Tipikus példája ez annak, hogyen kell egy nyerhető meccset elbukni, hiszen a Pingvinek a harmadik harmadot is megnyerték 4-2 arányban, azonban a lila rivális ellen ismét csak vereséget szenvedtek 8-9-re, és ez a fejlemények fényében több, mint idegesítő lehetett.

A vereség azonban még mindig nem bizonyult végzetesnek, mivel a Hevület a hatodik fordulóban váratlan vereséget szenvedett hazai pályán a szombathelyi csapattól. A 11 pontos fehérváriaknak és a 10 pontos vasiaknak már csak 1-1 meccse volt hátra ekkor, míg a Ferencsárosnak kettő, ráadásul az egyik pont a Hevület ellen, így a második helyért még igenis zajlott a csata.

De csak addig amíg ki nem derült, a Szombathely játék nélkül jut két ponthoz, miután a White Sharks a második körből elhalasztott mérkőzését lemondja, és nem utazik el Vas megyébe. A narancsmezes társulat így, 12 pontjával behozhatatlan előnyre tett szert a hét pontos Fradival szemben, akik már csak a becsületükért küzdhettek a hátralévő két találkozón, hiszen esélyüket, hogy önerőből küzdjenek meg a döntőért, elveszítették.

A Hevület ellen így talán nem is volt teljes a gőz, hiszen Pingvin-vereség esetén az alaposan „megszeretett” Szombathely is elvesztette második helyét a tabellán. A fehérváriak viszont újra döntőt akartak játszani, és egy baráti hangulatú, könnyed mérkőzésen 5-2 arányban le is győzték a Ferencvárost.

A felsőház végeredménye:

Innentől kezdve viszont működhetett a bosszúvágy. Ennek első áldozata a Fradi vesztét okozó White Sharks volt, akikkel szemben a nem túl szimpatikus lépést hőseink egy 8-3-as diadallal bosszultak meg.

A 2009/10-es hadjárat aztán a bronzéremről döntő helyosztón ért véget, ahol méltó bosszút sikerült állni a Szombathelyi Pingvineken. A végeredmény 5-2-es győzelem, a kiállítással töltött percek száma hivatalosan 20-23, azonban teljes képet a mérkőzésről úgy kaphatunk, ha hozzátesszük: a Ferencvárosból fegyelmi büntetést kapott Kun László, Tarnai Gergő, Csiki Attila és Völcsey Krisztián, míg végleges kiállítással hagyta el a pályát Vágvölgyi Csaba és Malachowsky Csaba is. Persze a Szombathely sem maradt adós, beszedte a fegyelmit Karvalits Gábor és a véglegest Koltai Csaba is.

A bronzéremmel végződött szezon mindent összevetve a Ferencváros legsikeresebb szezonja volt 2005 óta (akkor a második helyet szerezte meg a gárda), ez pedig megadhatja az alapot a következő, még sikeresebb bajnoki idényre. A helyosztót nem számítva 14 mérkőzést játszottak a Pingvinek, melynek során 22 játékos szerepelt a csapatban. Külön meg szeretném említeni, hogy a Pingvinek csapatában szerepelt a Liga egyetlen hölgy játékosa, méghozzá a válogatott kerettag Gyömbér Mónika személyében, akinek teljesítményéhez ezúton is gratulálunk!

Az együttes 2009/10-es sztárjai: Malachowsky Csaba: 11gól, 7 assziszt, 18 pont Csiki Attila: 9g, 5a, 14 p Szervánszky Zsolt: 7g, 9a, 16p Csillag Béla: 5g, 10a, 15p

A bronzérmes csapat:



Tovább >>>