Amott kerekedik az sötét felleg, mely északkelet felől takarja el Karácsony havának halvány napfényét. Siposs Hadbíró Uram feledi az meleg vánkosokat s fehércselédei gyógyítő ölelésit, legényeit azonmód sorakoztatja, fegyvereit élesíti. Az északi hegyvidék végleges behódolásának ideje immár közeleg.
Amint az krónikásaink ígérték volt karácsonyi hadindulásunk utolsó járását ekként hagyták az utódokra okulásul: a szent küldetés melyben a Mátra és Bükk határában elfajzott, egyes, pogány módjára áruló rendjeinknek egykoron büszke apák nemzette tagjait kívánatott dicső Kovács Várúr Gáborunk dogmára regulázni, mert szüntelen ott volt az ándung várurunk fejében, hogy bíz teljes béke és biztonság nélkül az Jézus Krisztus Urunk eljövetelét nem várhatjuk, az Úr előtt tiszta lelkiismerettel ekként ágyfőre fejét nem hajthaték egy becsületes vitéz sem!
Amint az krónikásaink ígérték volt karácsonyi hadindulásunk utolsó járását ekként hagyták az utódokra okulásul: a szent küldetés melyben a Mátra és Bükk határában elfajzott, egyes, pogány módjára áruló rendjeinknek egykoron büszke apák nemzette tagjait kívánatott dicső Kovács Várúr Gáborunk dogmára regulázni, mert szüntelen ott volt az ándung várurunk fejében, hogy bíz teljes béke és biztonság nélkül az Jézus Krisztus Urunk eljövetelét nem várhatjuk, az Úr előtt tiszta lelkiismerettel ekként ágyfőre fejét nem hajthaték egy becsületes vitéz sem!
Kisnána elkorcsosult népeit emlékeztetnünk a dogmára hitünk tettleg vallása és birodalmunk védelme egyaránt: a mennyország az egy szent Istené, a föld annak minden porciójával, vagyonával az birodalmunk határain belül az szent Istenünk adományából Kovács Várúr Gáborunké, míg az pokol lészen hát az ördögé. Ejjj de a magyar Szodoma: Kisnána népei dölyfös erőikben maguk mögött hagyták e dogmát és az atyai ágon, a szent folytonosság okán várurunkat megillető erődítmény falait módfelett elkezdték elbontani, s ekként saját portájukat, házukat építeni az ódon kövekből. Vért ittunk mink és lovaink egyaránt úgy vágtattunk dombokon, völgyeken át mígnem egy hegy megett ahajt láttuk meg Kisnána falait! Ej de berbeteltek az hűtlenek mikoron megláttak minket. Ám sem átok, sem szitok, sem varázslat nem hagyta vér nélkül kardunkat, az túlélő lakosság pedig majd egy éve építi újra az dicső falakat.
S lám megtörténhetett az a furcsaság, hogy papokat kellett immáron katonáknak dogmára okítani: történt, hogy Tarnaszentmárián az folyton részeg papok elmulasztották az adót megfizetni, így nem volt ám bicskapapozás amit ottan míveltünk az kardjainkkal. No hát irgalom lakozott a mi szívünkben is, mely mégiscsak nagyobb mint kulacsunk, s melyet egyébként is a tarnaszentmáriai rendek bűnbánó bora töltött csurig, hogy hát békére szenderüljön az lelkünk aznap.
Ó sokat megélt dicső vára Siroknak, hol pihenni tértek a vitézek. Becsületből vedeltük ott a tarnaszentmáriai bort és kajtattunk asszonyi csókért, hullott az aranypénz és a regrutanóta hajnalig, hogy másnap reggel ereinkkel Váraszó népe és Pétervására rendjei végre megrizamodjék az oktondi magabiztosságában és megtanuljék az fegyelmet, melyet várurunk a birodalom északi határában is megkövetel. Váraszó káplánja az félelmében a szomszédos erdőben monyokálta el magát, de az vitézek hamar rátaláltak az elfajzottra, kinek életét karácsonyi szeretetében várurunk az igének, birodalmunk gyarapodásának, és irgalmasságának tanúsítására rendelvén megkímélte.
Ekként történt igaz folyása a Karácsony védelmének az Úr 2009. évében. Hol angyali seregek hallgatnak, ott bíz Isten jobb kezének, magasztos várurunknak vitézei csattogtatják kardjukat szüntelen mennybéli reményekkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése