2010. január 18., hétfő

Minden eldőlt! – A MAJL alapszakaszának 9. fordulója

Egy körrel a program hivatalos vége előtt minden lényeges kérdés eldőlt. Megvan a hat felsőházi csapat, így ismerjük a négy alsóházast is. Lehet tervezgetni az elmaradt meccseket és lehet készülnie kinek-kinek kilátásai szerint.

Bár a tizedik forduló tartogat még pár presztízsösszecsapást, illetve összesen négy elmaradt meccs is van még papíron a programban, a hétvégén minden lényeges kérdésre sikerült pontot tenni a Magyar Amatőr Jégkorong Ligában.

A csoport

Szombaton a tét világos volt: a Fehérvári Jegesmedvéknek hozniuk kell a kötelező győzelmet a csoportutolsó Drago Skorpiók ellen, és akkor az utolsó fordulóban nem kell ki-ki meccset játszaniuk a Jégveleddel a felsőházért. A macik ennek megfelelően nem bíztak semmit a véletlenre és 6-1-re el is verték ellenfelüket. Az első harmadban alighanem tartotta magát a fővárosi csapat, de a másodikban eldőlt a találkozó, amikor 4-1 állt már az eredményjelzőn. A meccs hőse a három gólos Verebes János volt, aki összesen 10 góllal a második legeredményesebb mesterlövész jelenleg a ligában (a 12 gólos Adler mögött).

Így ezen a hétvégén a prezstízs marad, és a Jégveled elleni meccsen már csak a becsületéért küzdő bajnokon kell „túlesni”, és jöhet a felsőház.

Hasonlóan fontos volt a vasárnapi szombathelyi meccs, ahol a vasi Pingvinek sorrendben harmadik hazai rangadójukat játszották fővárosi fajtársaik ellen. Valószínűleg a küzdelem dominált a mérkőzésen, hiszen csak a második játékrészben esett gól, abban csak kettő, és mivel ezek egyenlően oszlottak meg maradt a döntetlen. Eldőlt hát, hogy a már előzőleg felsőházba jutott két csapat egyenként 5-5 ponttal kezdheti majd meg a felsőház küzdelmeit.

A Szombathelyi Pingvinek csapata az idény talán legnagyobb meglepetésére első indulás után rögtön ott van a legjobb hat csapat között. Az utolsó fordulóban a Drago-hoz látogatnak, akikkel az első párosítás elmaradása miatt elvileg még egyszer találkozniuk kellene.


A csoport állása:




B csoport

Régen fordult elő, hgoy sikerült teljes kört rendezni, ezúttal nem maradt el mérkőzés. A feljutást már régen kiharcoló Újpest 17-5 arányban tönkre verte a debrecenieket, ezzel alighanem bebiztosította a csoportgyőzelmet is. A meccs, a nap és a forduló hőse és a Liga 2009/10-es idényében új rekordot felállító Mezőcsáti Tamás lett, aki ebből a győzelemből 10 (!) ponttal vette ki a részét (3 gól és 7 gólpassz). A Sólymok vereségével matematikailag is biztossá vált a másik két felsőházi hely kérdése.

A csoport másik találkozóján a felsőházba vitt pontokon osztozkodtak a felek, hiszen a Hevület fogadta a White Sharks együttesét. Eddig mindkét csapapt 2-2 pontot gyűjtött a play-offra, ami a bajnoki címre törő fehérváriaknak nem lehetett elég. Ennek megfelelően gond nélkül, 7-1 arányban lelépték a porcos halakat, akik történetük első felsőházba jutásával elmondhatják, hogy így is eddigi legjobb idényüket produkálják.

A kvintett utolsó körében a Sólymok fogadják a Hevületet és az Újpest a Szittyákat. Két tétnélküli találkozóval zárul tehát az alapszakasz, és hogy a három elmaradt meccset (2x Debrecen-Szittyák, White Sharks-Debrecen) pótolják, és ha igen mikor az kérdésesnek tűnik.

A csoport állása




Véglegessé vált a felsőház kezdő táblázata is, ami számításaim szerint a következőképpen fest:


Az élen hat ponttal kezdenek a lilák, őket követik a Ferencvárosi, illetve a Szombathelyi Pingvinek 5-5 ponttal. Bajnoki esélye még a Hevületnek van, aki négy pontjával megelőzi a kétpontos Jegesmedvéket és a White Sharks-ot.

Az alsóházi négy csapat hozott pontok nélkül, körmérkőzésen dönti el a melyikük játszhat majd helyosztót szezon végén a hetedik helyért.

Tovább >>>

2010. január 17., vasárnap

Tiby Jean, a finom bűnöző újra lecsap

Döntésképtelen voltam, hogy az előzőleg közzétett Billy Jean, vagy az én nagy kedvencem, a Smooth Criminal passzol-e inkább ahhoz ami történt. Döntsétek el Ti. Tekintsetek meg még egy videót és utána szavazzatok!


Tiby Jean: Smooth Criminal...



Tovább >>>

Tiby Jean megmutatja!

Rövid idő alatt igazi sztár lett ez a vidám fickó. Az erős képi anyagnak köszönhetően, amit kaptam, elkészült első klipje is. Remélem örömmel fogadjátok.


Tiby Jean: Billy Jean...



Tovább >>>

A világ legjobb szilvesztere! - Pannonhalma, 2010.

Most tényleg nagyon nehéz feladat lenne elmesélni ennek a három-négy és fél napnak a történéseit. Ráadásul az igazi az lenne, ha az összes résztvevő, mintegy 26-28 ember mind elmondaná egyesével mi minden történt vele, körülötte ezalatt a rövid idő alatt. Megígértem Máténak, hogy belefogok, így most egy szubjektív és hiányos, de remélhetőleg mégis érdekes bejegyzést ejtek meg 2009 utolsó, és 2010 első napjairól.





Alapból ódzkodom a szilvesztertől. Nem szeretem. Nálam eddig legtöbbször pontosan bejött, hogy kötelező buliról van szó. Töltöttem már egymagamban otthon tanulva, vagy az utcán céltalanul sétafikálva, voltam már házibuliban, szórakozóhelyen, barátnővel kettesben, szülőkkel stb. Persze volt köztük nem egy emlékezetes is, amin jól is éreztem magam, az ünnep mégsem tudott soha Ünneppé válni bennem.

Most azonban biztos voltam benne, hogy ez alkalommal csakis pozitívan jöhetek ki a dologból. Azzal kell kezdenem, hogy elmúlt évekkel ellentétben most már időben megmozdult valami. Szeptember környékén kezdtünk el Mátéval és Ákossal gondolkodni hová is lehetne egy közös szilvesztert megtervezni. A kezdeti ötleteléseket követően aztán Ákos vette vállára a szervezés jelentős részét, és miután letudta annak 99%-kát, a kezdetben tervezett 15 főből lett kb. 28, a kezdeti egy estéből lett három, és a kezdeti Pest környéki helyszínből lett Pannonhalma. Na, nem azért írom ezt, mintha ezzel bármi probléma lenne. Ilyen szervezés után jó volt nyugodtan várni ezeket a napokat, és ezért Ákosnak teljes köszönet jár újra.

Tehát, hogy ne eresszem magam túlságosan bő lére, próbálok a lényegre szorítkozni. Előre is bocsánatot kérek, de csak a saját élményeimet próbálhatom meg írni, ha valakit kifelejtenék, vagy valamire rosszul emlékeznék, akkor javítsatok! Szintén nem rakok fel egyenként fényképeket, cserébe fogadjátok a kis technikai csodát a posztban, illetve minden nálam meglévő fényképet feltettem a Fotóalbumba is, tessék ott is böngészni!

Tehát december 30-án, szerdán indultam el Budapestről. Hál’ Isten aznap már nem dolgoztam. Betti mellett útitársam volt Tompa Ágika, és barátja Peti, akikkel Pannonhalmáig simán eljutottunk, ott viszont kicsit körülményesen sikerült csak megtalálni az Esthajnal névre hallgató vendégházat. Miután a már megérkezett Ákos és Misi pereputty sétára indulván nem tartózkodott otthon nem volt más választásunk, mint hogy megvártuk Szilárdot, Mátét és Pöntyét, majd mi is felsétáltunk az akkor már ködbe burkolódzó Apátságba, aholis sikerült végül bort kóstolnunk. Méghozzá nem is rosszakat. Aki ért hozzá tudja miről beszélek, én inkább itt nem okoskodnék.

Az első este menüje paprikás krumpli volt, amit szerencsére a többiek el is készítettek, így szolid italozásba fulladtunk szerencsére. Egyre több ember érkezett azt tudom, viszont sajnos nem emlékszem pontosan, hogy ki volt ott első este. Voltak ugyanis akik mindhárom, volt aki csak kettő és volt, aki csak egy éjszakára érkezett a kis házikóba. Ami egyébként egyáltalán nem volt kicsi. Szerintem egy rendkívül jól felszerelt, komfortos, kényelmes helyünk volt. De most ezt tényleg komolyan mondom!

Tehát óvatos melegítés folyt az elkövetkezendő napra, amely gyönyörű idővel virradt ránk. A napi programomról elég gyorsan határoztam, miután nekiálltunk Ákossal, Fang Mátéval és eleinte Danival feldarabolni a 14 kg marhalábszárat, mely az esti pörköltbe terveztünk belefőzni. Sikeresen meg is csináltuk, ujjainkat összevagdostuk, és elkezdtük a bográcsozást.

Mivel mindenki más vagy kirándulni, vagy sétálni ment csakhamar azt találtuk, hogy tulajdonképpen ketten maradtunk a portán. De nem bántuk, gyönyörű, szinte tavaszi idő volt, napsütés, pattogó tűz, sör. Nekem ez tökéletes befejezése volt az évnek, nagyon régen lazultam el utoljára annyira. Szerintem Ákos is így gondolja.

A kirándulók élményeiről nem tudok sokat mondani, de a képeik és elmondásuk alapján nagyon szép helyeken jártak. Talán ha Máté bácsi betartja nekem tett ígéretét, és nekifog a nagy elmaradásban lévő Vártúrák-sorozat pótlásának, akkor erre is lesz ideje kitérni. Hihetetlen néha egyébként, hogy mennyire sok érték van ebben az országban egymástól tulajdonképpen jelentéktelen távolságokra!

A visszaérkezők is a tűzhely körül gyülekeztek, és elkezdődött ami lenni szokott: ivászat folyt. Közben vacsoráztunk egy rendkívülit egy rendkívüli nokedli-szaggatás után. Senki sem gondolta az edénycsepegtető gyárban, hogy a terméket szaggatásra is lehet használni, fogadjunk!

A jó bulikból, ha nagyon belegondolok, mindig vidám zsivajgásra szoktam emlékezni. Én most is erre emlékszem. Járkáltak, jöttek-mentek az emberek, ment a dumálgatás. Én leginkább a zenélő laptop mögötti ugrabugrálással töltöttem az időt, nagyon jól éreztem magam.

Azt hiszem, aki ott volt, és látni is volt szerencséje, egyetért velem abban, hogy az egész rendezvénysorozat egyik legnagyobb fénypontját Taz barátunk Jacko performansza szolgáltatta. Örök élményt és legendát teremtett a jól ismert futamokra előadott, a királyt idéző tánca. Azt hiszem Tibi sem fog egyhamar kimászni a séma alól, arról nem is beszélve, hogy milyen magasra helyezte saját magának a lécet.

Éjfélkor himnusz, lencse (á lá Misi), pezsgő. Mi kell még? Tánc? Volt! Jókedv? Volt! Ordibálás kimerülésig? Volt! Ha jól tudom Zsuzsi és Pöntye nyerte a fennmaradási versenyt.

Ha az első nap a ráhangolódás és a boldog viszontlátás napja volt (tényleg sok olyan emberrel találkoztam akikkel már régen nem), akkor 2010 első napja a lélekről is szólt. Sokan elhagyták Pannonhalmát már aznapra. Zsuzsi, Máté, Szilárd és én Bakonybélbe tettünk kirándulást, ahol egy nagyon kellemes bakonyi kisfalut tudtunk megnézni, láttuk Szent Gellért remeteségének színhelyét, ami nyugodtságával, csendességével kitisztította a fejünket.

Még az sem zavart, hogy az úton leszálló ködben alig lehetett látni valamit, így a környéken szaladgáló dinoszauruszok szabad prédái is lehettünk volna, mint már oly sokan Veszprém Megyében. Én azóta is próbálok egyre többet megtudni a veszélyes dinoszauruszokról, mert véleményem szerint az a legnagyobb marha, aki nem gondolkodik felelősen az ilyen eshetőségek megelőzéséről!

Az utolsó estén még ijesztgettük egymást kísértetes sztorikkal, olvasgattunk nagy nyugalomban, akár egy kollégiumban, aprót iszogattunk, beszélgettünk. Szóval igazából pihentünk! Együtt! Még én is pihentem, aki erre az utolsó estére Betti helyett Szilárdot voltam kénytelen alvótársnak elfogadni .

Az utolsó reggelen a takarításé volt a főszerep, és a visszaúté Budapestre. Én nagyon akartam menni a veszprémi állatkertbe is, de a többiek lebeszéltek róla.

Igyekeztem rövid lenni, szerintem az is lettem. Néhány címszó, még amit el kell mondanom:
- Első este után eltűnt a kutya.
- Taz mindig hozza a cuccot ha ki van nyitva az ajtó.
- 3 kiló kenyér kell.
- Vigyázz ha benéznek menet közben a kocsiba, kívülről.
- Dani új klubba lépett az iwiw-en.
- Én 100 évet várnék Rád!

Ezúton köszönöm mindenkinek, aki lehetővé tette ennek a pár napnak a létrejöttét és megtörténtét, ott volt, jól érezte magát, és tőle telhetően mindent megtett azért, hogy a többiek is jól érezzék magukat. Remélem mindenkinek sikerült jól kezdenie az évet!

Ha megnézem a fotókat, videókat én még mindig jól érzem magam. A szívem nagyon megtelt ezen a szilveszteren, örülök hogy így élhetek! Kívánok minden kedves barátomnak, párjának, családjának még egyszer egy sikerekben gazdag. Boldog békés Új Esztendőt!

Gabi

Tovább >>>

2010. január 11., hétfő

Izguljon a többi!

Elérkezett a bajnokság alapszakaszának utolsó előtti-előtti fordulója, ami három mérlőzés lejátszását jelentette. Gyors átekintés.


A Magyar Amatőr Jégkorong bajnokság alapszakaszának utolsó fordulói – sajnos – már inkább csak a matekatikai valószínáségek beteljesülésével, illetve azok késleltetésével telik. Lássuk gyorsan, mi mint van.

Az A-csoportban a Jégveled a január harmadikán bepótolt Szombathely elleni vereségével gyakorlatilag kiszállt a felsőházért folytatott versengésből. A győztes vasiak ezen a hétvégén lejátszották második hazai meccsüket, melyen 5-3-ra újra sikerült diadalmaskodniuk a Fehérvári Jegesmedvék felett.
Ez elsősorban jó hír maguknak a hazaiaknak, akik így már minden más eredménytől függetlenül valóban biztosították maguknak a felsőházi rájátszást érő helyet.
Másodsorban jó hír a Fradinak és a B-csoport feljutóinak, hiszen ezzel a Sz. Pingvinek visszavágtak az odavágós 1-8-as vereségükért, és ez azt jelenti, hogy a vitt pontok tekintetében szépen oszlanak a pontok.

A csoport másik mérkőzésén a Jégveled csapata egy parádés első egy ivsszafogottabb második és egy kiegyenlített harmadik harmad után fektette két vállra a már korábban továbbjutott Ferencvárosi Pingvineket. A győzelem igazi szépségtapasz volt a csalódásért, ami ebben a szezonban a sárga mezes csapatot és szurkolóit érte.

A csoport állása:
Ferencvárosi Pingvinek 9 pont (7 mérkőzés)
Szombathelyi Pinginvek 8p (5 m)
Fehévári Jegesmedvék 6p (6 m)
Jégveled KSE 5p (7 m)
Drago Skorpiók 2p (5 m)

A következő fordulóban a két sarki társaság (Pingvinek vs. Pingvinek) küzd meg egymással az értékes felsőházi pontokért. A győztes csapat 6 pontot fog magával vinni a rájátszásba!

Mindehhez az is kell, hogy a Fehérvári Jegesmedvék hozzák a kötelezőt, és hazai pályán legyőzzék a most pihenő Drago Skorpiókat. Amennyiben ez teljesül, akkor a mackók is bemasíroznak a legjobb hat csapat közé. Így az utolsó forduló, illetve az elmaradt Szombathely- Drago meccs pusztán a presztízsről fog szólni.

Amennyiben a Fehérvár mégsem nyer, akkor az utolsó fordulóban hazai pályán kell azt megtennie a Jégveleddel szemben. Erre azonban, valljuk meg minimális (0,00001%) az esély, így ha sikerül is a sárgáknak győzniük Fehérváron, elmondhatják magukról, hogy a Drago Skorpiók elleni vereségen múlott a továbbjutás... Persze ez csak egyféle szcenárió.

A B-csoportban csak azért nincs biztos továbbjutó, mert immár a harmadik Debrecen meccs maradt el, ezúttal a White Sharks ellen, így bár a Hevület Pesterzsébeten begyűjtötte a két pontot a Szittyák ellen (13-2), matematikailag még mindig nem jutott tovább.

Az következő fordulóban a cápák és a Hevület találkoznak Székesfehérváron, ahol az utolsó rájátszásbeli pontok is behúzásra kerülnek valamelyikük neve (és meglévő két-két pontja ) mellé.

A csoport állása:
Újpest 10p (6m)
White Sharks 8p (6m)
Hevület SE 8p (6m)
Debreceni Sólymok 0p (3m)
Szittyák 0p (5m)

Tovább >>>

Harc a becsületért! Ferencvárosi Pingvinek - Jégveled

Bárány "sörivó" Bence csaknem beelőzött és elküldte a saját kommentjét a tegnapi meccsről. Így most igenis beibzonyosodott, hogy mind a ketten ott voltunk és ugyanazt a meccset láttuk. Összebeszélés nem volt.

Elment a hajó. Tudtuk már vasárnap este előtt is. Ez a szezon nem a Jégveledé. Szomorú, hogy ez így alakult amikor egy rendíthetetlen szurkolótábor áll a csapat mögött de ezen már kár pityeregni. Semmi nem jött össze de ami védi a csapatot, hogy olyan sérüléscunami söpört át a társaságon ami igencsak rányomta a szezonra a pecsétjét.

Odaértünk az UTE pályára és amíg a csapat melegített én is felszisszentettem egy dobozos Stellát a büfé pultjánál. Az öltözőben jó hangulat fogadott, már mindenki kiheverte a sokkot, hogy idén nagy valószínűséggel az alsóházban kell bóklásznunk. A vidám arcokon valami elszántság is tükröződött, hiszen senki nem viseli jól a tényt, hogy a bajnoki címvédés lehetősége már elszállt (99.99998%). Hiába történnek ebben a bajnokságban meglepő dolgok, sci-fi lenne ha az alapszakasz végén ott lennénk a legjobb hat csapat között.

Vesztenivalója nem volt a Jégvelednek így jégkészítés után kifutottak a jégre és felálltak a kezdő bedobáshoz amit a HIDEGFRONT hangrobbanással kísért. Az ezt követő pár perc összefolyik. Észbe sem kaptam és már három semmi volt az eredmény ide. Na ekkor a kispadon elhangzott valakinek a szájából egy kijelentés: " csak azért is meg...sszuk ezeket"!!!!!!!!!!!

A Pingvinek reagáltak egy góllal ami kicsit óvaintett mindenkit a nagy örömködéstől de újabb gól és aztán gólok tették bizonyossá, hogy ez a harmad nagyon nem a Pingvineké. Adler Tomi őrületes hajrába kezdett és az első harmadban egymaga 5 azaz ÖT gólt rámolt be. Az első játékrész végén Homonnay Nimród kozmetikázta az eredményt még egy bombával a Pingvinek részéről ami bennem icipici félelmet pattintott ki hiszen láttunk már olyat idén, hogy egy sárgamezes csapat 0:6-ról visszahozta magát a meccsbe. Miért ne lenne képes erre egy zöldmezes társaság is.

1. harmad 2:8
0-1 Gáborik Roland (Máthé Attila, Konrád Márió)
0-2 Adler Tamás (Pap Lehel)
0-3 Konrád Márió (Gáborik Roland)
1-3 Keserű Zsolt (Szervánszky Zsolt)
1-4 Adler Tamás (Pap Lehel)
1-5 Adler Tamás (Pap Lehel)
1-6 Adler Tamás
1-7 Máthé Attila (Konrád Károly, Konrád Márió)
1-8 Adler Tamás
2-8 Homonnay Nimród (Hídvégi András, Molnár Balázs)

Az első szünetben beszéltem telefonon Sipos Mátéval aki elmondása szerint érezte ezt az egészet. Én csak annyit mondtam Neki óvatosan, hogy ha a második harmad első 6-8 percében nem kapunk 3-4 gólt zsinórban valami rövidzárlat miatt, akkor nagy baj talán már nem lehet.

Nem kaptunk. Sőt. Lőttünk. Kijöttek a Pingvinek a gödörből és kiegyenlítettebb volt a játék de nem bírták a korongot Alex mögé préselni. Helyette kaptak kettőt.

2. harmad 0:2
2-9 Görög Márton
2-10 Gáborik Roland (Konrád Márió, Imre Róbert)

A záró játékrészben talán kicsit fáradtabb volt a Jégveled tartalékos állománya de küzdött mindenki szívvel-lélekkel. A csata így sem volt egyoldalú és partyban voltunk a már észhez tért Pingvinekkel. Elfogadták, hogy ez nem az Ő napjuk és küzdöttek a saját aznapi becsületükért.

3. harmad 3:2
3-10 Csiki Attila
3-11 Adler Tamás (Kardos Zoltán, Konrád Károly)
4-11 Asztalos Gábor (Szervánszky Zsolt)
5-11 Csiki Attila
5-12 Pap Lehel (Adler Tamás)

Jó volt az utolsó tíz percben megtapasztalni milyen a hangulat a HIDEGFRONT soraiban meccs közben és jó érzés lehet rendszeresen kiharcolni és kiérdemelni a játékosok elismerését, köszönetét!!!!!!!!!!!!!!

Én, személy szerint sok sikert kívánok a Ferencvárosi Pingvineknek a rájátszásban!

Hajrá HIDEGFRONT, Hajrá Jégveled! Szép este volt:

Ferencvárosi Pingvinek-Jégveled 5-12

B.
Tovább >>>

A rasztaszív örökké dobog! Ferencvárosi Pingvinek – Jégveled 5-12 – Jegyzet

Annak ellenére, hogy a Fradi elleni visszavágónak inkább már csak presztízs értéke volt, az idei bajnokság egyik leghangulatosabb meccsét sikerült lejátszani tegnap. Bebizonyosodott, hogy olyan ez, mint egy tipikus női-férfi kapcsolat: szükség van a jó eredményre, ugyanúgy mint az újdonság varázsára.

A Jégveled csapata rendkívül kellemetlen előjelekkel készülődött a Ferencvárosi Pingvinek elleni visszavágóra. Az köztudott, hogy egy zsinórban három vereséggel abszolvált menet után lényegében elveszett a felsőház, így nemhogy a címvédésről nem fog szólni a február-márciusi program, hanem máris el lehet kezdeni az újabb csapatépítést. Ehhez jön hozzá, hogy a keret hétről-hétre derekasan fogyogat, nagyrészt a váratlan sérülések, kisebb részt motivációjukban megingott szupersztárok eredményeképpen.

Természetesen a Hidegfront is jobban örülne, ha már nyolc tuti ponttal a felsőházra készülhetnénk, de a társaság számomra igen pozitív módon, szinte egyhangúan kijelentette: a bajnoki címet tavaly már megkaptuk, és mi tőlük telhetően akkor is ki fogunk járni a meccsekre, ha ez az év érezhetően nem a Jégveled sikereiről szól.

Ennek ellenére bevallom meccs előtt Misivel azt találgattuk hogy mennyit is fogunk kapni a mi átlagosan lőtt két gólunk mellé a találkozó végére. Voltunk már többen és kevesebben is egy-egy meccsen, de végre például megint volt dobunk, ami sokat segít a hangulat fokozásában. Összegyűltünk hát kilencen-tízen, és elkezdtünk énekelgetni, ami nem is ment rosszul főleg annak fényében, hogy – szinte hihetetlen – Gáborik Roland révén talán már az első percben a Fradi kapujába jutott a korong.

Bevillant azért, hogy a Jegesmedvék ellen is hasonlóan sikerült a kezdés, ám rögtön utána a következő támadásból Adler Tomi berakta a másodikat, majd Márió a harmadikat. A Pingvinek láthatóan megzavarodtak ettől a sorozattól. Lehet ezt úgy is beállítani, hogy számukra már semmilyen tétje nem volt a meccsnek, hiszen ott vannak a felsőházban, ezzel viszont biztos hogy nem nekünk kell foglalkoznunk.

Az elmúlt hetek sokszor szenvedő játékát felelevenítve az ember nem hitt a szemének. Látványos lefordulások, pontos passzok és magabiztos korongszerzések követték egymást. Keserű Zsolt szépített a hazaiaktól, de aztán beindult az Adler-henger. Tomi sorozatban vágott három gólt, egyik szebb megoldás volt mint a másik. Meg nem mondom melyik gólja előtt, de olyan ütő flikk-flakkot csinált a kapus előtt, amitől az tényleg a jégre ült. Pap Lehel is már a harmadik asszisztjánál tartott, amikor 6-1 állt az eredményjelzőn.

Mindenképpen el szeretném mondani, hogy a gólzápor után a zöldek kapujába véglegesen beállt Gyömbér Móni, aki több egy az egyben rávezetett korongott is kifogott. Így ismeretlenül is gratula neki a teljesítményéhez! Máthé Attila, Adler illetve a Fradi gólzsákja, Homonnay Nimród állította be harmad végeredményét: 8-2-re vezettünk!

Olyan sok dolog történt az első játékrészben, ami miatt az időben is sokáig tartott. Jól esett tehát a pihenő, melyben véghez vittük az eredeti ötletünket, és a második harmadra a kispadok feletti lelátóra vonultunk. Már furcsa volt, hogy érezhetően közelebb jött a játék, jobban lehetett együtt élni a pályán zajló eseményekkel. Ez persze lehet hogy csak az én véleményem, de jobban benne voltunk így az egészben.

Még valami: Ákossal teljesen törvénytelenül átmentünk egyszer a csapolópulthoz, hogy onnan csináljuk meg a Horto felelgetős verzióját. Ebből három tapasztalatra tettem szert. 1. Jövőre, ha igazán nagy hangot akarunk, akkor kelleni fog egy nagyobb dob, mert a jelenlegi vagy kicsi, vagy Pöntye nem ért hozzá. :) 2. Valószínűleg tényleg nem lehet érteni semmit a sarokban zajló szurkolásból, ugyanis mi Ákossal is csak azért tudtuk hogy mit ordibálnak a többiek középről (!), mert ismertük a szöveget! 3. Tök érdekes, de érezhetően másodperceket késik a hang ilyen kis távolságból is!

Mi a lényeg: ezen az új helyen kb. dupla ekkora létszámmal nagyon pazarul nézhetne ki egy sálat pörgető társaság. Ugyanakkor: Egy kicsit elvész a banda azon a nagy egyenes lelátón. Szóval van pro és kontra érv is.

Hogy a második harmadról is írjak valamit, Görög Márton és Gáborik Roland góljaival ezt is megnyertük. Az iram kicsit alábbhagyott, talán fáradtabb is volt a megfogyatkozott társaság, de szurkoltunk egy igazán jót!

A harmadik harmadban aztán feljöttek a hazaiak, rögtön az első támadásból szereztek egy gólt (Csiki Attila), majd miután Adler Tomi belőtte hatodik (!) találatát, kaptunk még kettőt (Asztalos és Csiki). Adler egyébként egy ütközés végén megint elterült a jégen, ami miatt le is kellett üljön. Reméljük nincs komoly baj.
A mérkőzés hajrájára a Hidegfront női szekciója már a kispadon zajló ütemes kopogást részesítette előnyben, mi 1-esek meg rekedtre kiabáltuk magunkat. Pap Lehel megérdemelten megfejelte teljesítményét egy góllal, így kialakilt a 12-5-ös végeredmény.

A lefújást jelző nínó-nínó után olyan ünneplés kezdődött, mintha a döntőbe jutást ünnepeltük volna. A srácok úgy elfáradtak, hogy nem bírtak feldobni hozzánk egy-egy marék szaloncukrot, ami a kispad tetején landolt (azért felszedtük, köszi), Konrád Fater eljárta a jégrevüs műsorát és a többi és a többi.

Jó volt látni, hogy a srácok munkájának végre volt eredménye, és hogy tudtak örülni. Amíg bírták erővel, addig a csapatjáték is – legalábbis amennyire én meg tudom ítélni - a legjobb volt az idényben. Ami szerintem szintén lényeges: négy perc kiállításunk volt összesen. Ez alighanem igen sokat számított. Hozzá kell tenni, én úgy éreztem, hogy az ellenfél is sportszerűen játszott (nálunk 8 perc volt a hátrány), és megköszönhetjük nekik is a tegnap estét.

Remélem tudtunk segíteni, és kicsit mi is magunkénak érezhetjük a csapat sikerét. További jó munkát és kitartást kívánok nekik!

Gabi
Tovább >>>

2010. január 4., hétfő

Majd jövőre! Szombathelyi Pingvinek - Jégveled 6-2 - Jegyzet

Kijelenthető, hogy ezért a szezonért már kár izgulni. A csapat olyan látványos összeomlást produkál, amin idegeskedni felesleges. Vannak persze kívülálló okok, de ezek sem menthetik azt a tényt, hogy a szezonnyitó óta nem tud nyerni egy bajnoki címet védő csapat. A tegnap bepótolt meccsen biztossá vált, hogy idén az alsóházban, a hetedik helyért fog küzdeni a Jégveled csapata. Zsuzsi ott volt Szombathelyen, ezért a szavait változtatás nélkül tolmácsolom most felétek!

Az első, amit el szeretnék mondani, hogy mint tudatlan írom le a tapasztalataimat és kérném, hogy ha valami máshogy történt, akkor a csapat javítsa azt!

Lemondásokat és félreértéseket követően végül egyedül indultam neki az országnak és mentem le Szombathelyre (bár hazajutásom története érdekesebb lett, ami megér egy külön beszámolót). Sajnos a sötétben nem láttam sokat, de úgy gondolom, hogy érdemes lesz egy túrát megszervezni erre a környékre :)

Megérkezésem után a csapatunkkal szemben foglaltam helyet, de csak az első harmadra maradtam itt, mert elég sok ellendrukker vett körül és tettek megjegyzéseket, amiket egy idő után nehezen tudtam volna szó nélkül hagyni, így jobbnak láttam, ha odébbállok.

6 fok volt és két bíró.

Számomra öröm volt megtapasztalni, hogy nem mi zavarjuk a fiúkat, mert ezúttal sem sikerült nyerni sajnos (bár lehet, hogy szerény személyemmel van a baj, de legfeljebb nem megyek el egy meccsre és akkor majd kiderül)

Harminc perces harmadok voltak, ebből az elsőt jól kezdték a Pingvinek, de ennek ellenére megtört a jég és a 15. perc környékén Adler Tomi megszerezte a vezetést. Ennek örülhettünk egy jó darabig, de sajnos megtörtént az egyenlítés a Pingvinek részéről. Nálunk Adler Tomit és Szabó Tamást állították ki 2-2 percre, a Pingvinektől egy kiállítás volt.

A második harmadtól a csapatunk kispadjától nem messze helyezkedtem el és onnan követtem tovább az eseményeket. Ekkor szembesültem azzal, hogy kb. 80 szombathelyi szurkoló tette tiszteletét, ebből 10-15 kisiskolás, akik mezben szurkoltak. Mintha magunkat láttam volna kicsiben, csak ők azt kiabálták, hogy „Hajrá Pingvinek”, „Szép volt Pali”, és hasonlókat. Szimpatikus volt, hogy a meccs elején a gyerekeknek elmondták, hogy nem szidjuk a bírót és nem a másik csapat ellen, hanem a saját csapatuknak kell szurkolni.

Visszatérve a meccsre, a 2. perc környékén ismét kaptunk egy gólt, amit a 20. perc magasságában követett egy másik. Ha minden igaz ebben a harmadban lemaradtam a harmadik pingvin gólról, de ennél sokkal érdekesebb volt, hogy Adler Tomit ismét nem kímélték és többször is a földre küldték. A bíró nem igazán akarta büntetni a pingvineket ezért Imre Robi odament reklamálni, aminek az lett a vége, hogy őt küldték le 15 percre. Hamarosan újabb akasztást kapott Adler Tomi, amiből tiszta gól lett volna, de a bűntetőt nem adta meg a bíró. Itt már elpattant a cérna és a fiúk nem akartak felállni a bedobáshoz, hiányolták a vezetőbírót és kérdőre vonták a másik kettő tudását.

Tény és való, hogy egy kicsit komolytalan volt a dolog, mert a bíró előtt történt szabálytalanságokat sem fújta be, vagy mikor elmozdult a kapu, hiába szóltak, csak percek múlva rakták vissza a helyére. Amit viszont én is láttam, hogy nem adtak meg nekünk egy gólt, bár a végeredményt nem befolyásolta volnaL
Ebben a harmadban nem nagyon tudtam követni a kiállításokat, de mintha két pingvint láttam volna ücsörögni a másik oldalon, amit sajnos nem tudott kihasználni a csapatL

A harmadik harmadra pár perces késéssel érkezett a Jégveled, ezért kaptak egy három perces büntetést, majd ugyan ez az ítélet született miután Konrád Márió elhagyta a sisakját és annak hiányában távozott a pályáról a cserénél. A harmadban két pingvin gól született a 2. és 10. magasságában, illetve Imre Robi találatát végül nagy nehezen megadták a bírók a 24. perc környékén. A kiállításokat már egyáltalán nem tudtam követni, így arról nem nyilatkoznék.

Ami említésre méltó, hogy Alexei az eredmény ellenére szerintem jól védett, vagy legalábbis úgy vettem észre, hogy most jobban összeszedte magát. Ahogy láttam az ellenfél kapusának ezzel szemben nem volt nehéz dolga, bár sokszor szállt a korong a kapu felé.

A csapat megköszönte a szurkolásomat annak ellenére, hogy egy hang nem jött ki a torkomon, de belül üvöltöttem :)

Ne adjátok fel fiúk, mi sem tesszük:)

Röviden ennyi :)

Pisziri pusszantás Zsuzsi

Tovább >>>