2010. január 17., vasárnap

A világ legjobb szilvesztere! - Pannonhalma, 2010.

Most tényleg nagyon nehéz feladat lenne elmesélni ennek a három-négy és fél napnak a történéseit. Ráadásul az igazi az lenne, ha az összes résztvevő, mintegy 26-28 ember mind elmondaná egyesével mi minden történt vele, körülötte ezalatt a rövid idő alatt. Megígértem Máténak, hogy belefogok, így most egy szubjektív és hiányos, de remélhetőleg mégis érdekes bejegyzést ejtek meg 2009 utolsó, és 2010 első napjairól.





Alapból ódzkodom a szilvesztertől. Nem szeretem. Nálam eddig legtöbbször pontosan bejött, hogy kötelező buliról van szó. Töltöttem már egymagamban otthon tanulva, vagy az utcán céltalanul sétafikálva, voltam már házibuliban, szórakozóhelyen, barátnővel kettesben, szülőkkel stb. Persze volt köztük nem egy emlékezetes is, amin jól is éreztem magam, az ünnep mégsem tudott soha Ünneppé válni bennem.

Most azonban biztos voltam benne, hogy ez alkalommal csakis pozitívan jöhetek ki a dologból. Azzal kell kezdenem, hogy elmúlt évekkel ellentétben most már időben megmozdult valami. Szeptember környékén kezdtünk el Mátéval és Ákossal gondolkodni hová is lehetne egy közös szilvesztert megtervezni. A kezdeti ötleteléseket követően aztán Ákos vette vállára a szervezés jelentős részét, és miután letudta annak 99%-kát, a kezdetben tervezett 15 főből lett kb. 28, a kezdeti egy estéből lett három, és a kezdeti Pest környéki helyszínből lett Pannonhalma. Na, nem azért írom ezt, mintha ezzel bármi probléma lenne. Ilyen szervezés után jó volt nyugodtan várni ezeket a napokat, és ezért Ákosnak teljes köszönet jár újra.

Tehát, hogy ne eresszem magam túlságosan bő lére, próbálok a lényegre szorítkozni. Előre is bocsánatot kérek, de csak a saját élményeimet próbálhatom meg írni, ha valakit kifelejtenék, vagy valamire rosszul emlékeznék, akkor javítsatok! Szintén nem rakok fel egyenként fényképeket, cserébe fogadjátok a kis technikai csodát a posztban, illetve minden nálam meglévő fényképet feltettem a Fotóalbumba is, tessék ott is böngészni!

Tehát december 30-án, szerdán indultam el Budapestről. Hál’ Isten aznap már nem dolgoztam. Betti mellett útitársam volt Tompa Ágika, és barátja Peti, akikkel Pannonhalmáig simán eljutottunk, ott viszont kicsit körülményesen sikerült csak megtalálni az Esthajnal névre hallgató vendégházat. Miután a már megérkezett Ákos és Misi pereputty sétára indulván nem tartózkodott otthon nem volt más választásunk, mint hogy megvártuk Szilárdot, Mátét és Pöntyét, majd mi is felsétáltunk az akkor már ködbe burkolódzó Apátságba, aholis sikerült végül bort kóstolnunk. Méghozzá nem is rosszakat. Aki ért hozzá tudja miről beszélek, én inkább itt nem okoskodnék.

Az első este menüje paprikás krumpli volt, amit szerencsére a többiek el is készítettek, így szolid italozásba fulladtunk szerencsére. Egyre több ember érkezett azt tudom, viszont sajnos nem emlékszem pontosan, hogy ki volt ott első este. Voltak ugyanis akik mindhárom, volt aki csak kettő és volt, aki csak egy éjszakára érkezett a kis házikóba. Ami egyébként egyáltalán nem volt kicsi. Szerintem egy rendkívül jól felszerelt, komfortos, kényelmes helyünk volt. De most ezt tényleg komolyan mondom!

Tehát óvatos melegítés folyt az elkövetkezendő napra, amely gyönyörű idővel virradt ránk. A napi programomról elég gyorsan határoztam, miután nekiálltunk Ákossal, Fang Mátéval és eleinte Danival feldarabolni a 14 kg marhalábszárat, mely az esti pörköltbe terveztünk belefőzni. Sikeresen meg is csináltuk, ujjainkat összevagdostuk, és elkezdtük a bográcsozást.

Mivel mindenki más vagy kirándulni, vagy sétálni ment csakhamar azt találtuk, hogy tulajdonképpen ketten maradtunk a portán. De nem bántuk, gyönyörű, szinte tavaszi idő volt, napsütés, pattogó tűz, sör. Nekem ez tökéletes befejezése volt az évnek, nagyon régen lazultam el utoljára annyira. Szerintem Ákos is így gondolja.

A kirándulók élményeiről nem tudok sokat mondani, de a képeik és elmondásuk alapján nagyon szép helyeken jártak. Talán ha Máté bácsi betartja nekem tett ígéretét, és nekifog a nagy elmaradásban lévő Vártúrák-sorozat pótlásának, akkor erre is lesz ideje kitérni. Hihetetlen néha egyébként, hogy mennyire sok érték van ebben az országban egymástól tulajdonképpen jelentéktelen távolságokra!

A visszaérkezők is a tűzhely körül gyülekeztek, és elkezdődött ami lenni szokott: ivászat folyt. Közben vacsoráztunk egy rendkívülit egy rendkívüli nokedli-szaggatás után. Senki sem gondolta az edénycsepegtető gyárban, hogy a terméket szaggatásra is lehet használni, fogadjunk!

A jó bulikból, ha nagyon belegondolok, mindig vidám zsivajgásra szoktam emlékezni. Én most is erre emlékszem. Járkáltak, jöttek-mentek az emberek, ment a dumálgatás. Én leginkább a zenélő laptop mögötti ugrabugrálással töltöttem az időt, nagyon jól éreztem magam.

Azt hiszem, aki ott volt, és látni is volt szerencséje, egyetért velem abban, hogy az egész rendezvénysorozat egyik legnagyobb fénypontját Taz barátunk Jacko performansza szolgáltatta. Örök élményt és legendát teremtett a jól ismert futamokra előadott, a királyt idéző tánca. Azt hiszem Tibi sem fog egyhamar kimászni a séma alól, arról nem is beszélve, hogy milyen magasra helyezte saját magának a lécet.

Éjfélkor himnusz, lencse (á lá Misi), pezsgő. Mi kell még? Tánc? Volt! Jókedv? Volt! Ordibálás kimerülésig? Volt! Ha jól tudom Zsuzsi és Pöntye nyerte a fennmaradási versenyt.

Ha az első nap a ráhangolódás és a boldog viszontlátás napja volt (tényleg sok olyan emberrel találkoztam akikkel már régen nem), akkor 2010 első napja a lélekről is szólt. Sokan elhagyták Pannonhalmát már aznapra. Zsuzsi, Máté, Szilárd és én Bakonybélbe tettünk kirándulást, ahol egy nagyon kellemes bakonyi kisfalut tudtunk megnézni, láttuk Szent Gellért remeteségének színhelyét, ami nyugodtságával, csendességével kitisztította a fejünket.

Még az sem zavart, hogy az úton leszálló ködben alig lehetett látni valamit, így a környéken szaladgáló dinoszauruszok szabad prédái is lehettünk volna, mint már oly sokan Veszprém Megyében. Én azóta is próbálok egyre többet megtudni a veszélyes dinoszauruszokról, mert véleményem szerint az a legnagyobb marha, aki nem gondolkodik felelősen az ilyen eshetőségek megelőzéséről!

Az utolsó estén még ijesztgettük egymást kísértetes sztorikkal, olvasgattunk nagy nyugalomban, akár egy kollégiumban, aprót iszogattunk, beszélgettünk. Szóval igazából pihentünk! Együtt! Még én is pihentem, aki erre az utolsó estére Betti helyett Szilárdot voltam kénytelen alvótársnak elfogadni .

Az utolsó reggelen a takarításé volt a főszerep, és a visszaúté Budapestre. Én nagyon akartam menni a veszprémi állatkertbe is, de a többiek lebeszéltek róla.

Igyekeztem rövid lenni, szerintem az is lettem. Néhány címszó, még amit el kell mondanom:
- Első este után eltűnt a kutya.
- Taz mindig hozza a cuccot ha ki van nyitva az ajtó.
- 3 kiló kenyér kell.
- Vigyázz ha benéznek menet közben a kocsiba, kívülről.
- Dani új klubba lépett az iwiw-en.
- Én 100 évet várnék Rád!

Ezúton köszönöm mindenkinek, aki lehetővé tette ennek a pár napnak a létrejöttét és megtörténtét, ott volt, jól érezte magát, és tőle telhetően mindent megtett azért, hogy a többiek is jól érezzék magukat. Remélem mindenkinek sikerült jól kezdenie az évet!

Ha megnézem a fotókat, videókat én még mindig jól érzem magam. A szívem nagyon megtelt ezen a szilveszteren, örülök hogy így élhetek! Kívánok minden kedves barátomnak, párjának, családjának még egyszer egy sikerekben gazdag. Boldog békés Új Esztendőt!

Gabi

Nincsenek megjegyzések: