2011. május 21., szombat

I. Detox Civisiensis - DECI - 2011. május 14.

Tapasztalatom szerint a legjobban összejövő dolgok általában vagy spontán történnek, vagy kedvezőtlen előjelekkel és nehezen indulnak. Az I. Detox Civisiensis (DECI) eseményét spontánnak nehezen lehet nevezni, hiszen az ötlet már 2010. november-decemberében felmerült. Hogy az előjelek milyenek voltak, és hogy erősítették-e a szabályt, arról a Tovább után nyilatkozom.



Nos, az előjelekről annyit, hogy a kezdetben igen lelkes, és sokszor türelmetlenkedő csapatunk a május 14-i, már jó fél évvel előre közös megegyezéssel kitűzött időpontra alaposan megcsappant. A nagyhangú és népes 16 fő helyett ezen a szépen induló szombat délelőttön ilyen-olyan okok és indokok miatt csupán heten gyülekeztünk a megbeszélt időpontban, azaz 11:00 órakor a debreceni Pikoló söröző előtt.

Az e feletti bánatot gyorsan feledtük, mert él a tétel, hogy a kevés oroszlánnak is megvan az előnye. Egész nap könnyebben és gyorsabban mozogtunk és a kötelező adminisztráció is könnyebbé vált, így semmi akadálya nem volt annak, hogy nekimenjünk a világ első Detox Civisiensis (DECI), közkeletűbb nevén a Debreceni Kocsmatúra nehéznek ígérkező kihívásainak.


A hét férfi, aki ezen a napon megkísérelte, hogy egy évre visszavonhatatlanul megszerezze a „fasza gyerek” címet, és végigigya az összes állomást a következők voltak: S. Attila, V. Dániel, K. Gábor, S Máté, G. Mihály, V. Balázs és K. Zoltán. Feltűnhet, hogy nem írom ki a teljes neveket, ennek megvan az oka, hiszen jó tudni és előre leszögezni, hogy egyikünk sem kocsmatöltelék, hanem rendes – adófizető – polgári foglalkozással bír!

Első állomás: Pikoló Söröző, 11:00 – 11:30

Kedves öcsém társaságában és busszal érkeztem az első helyszínre, és ez számomra már a nosztalgiázás része volt, hiszen az idejét sem tudom mikor utaztam Debrecenben ilyen módon. A fővárosból érkező többiek hangulata (is) kicsit nyomott volt, korán indultak vagy féltek a naptól ki tudja. Akárhogy is volt, miután megvártuk, hogy Máté letegye – na mit? - a telefont és betértünk a helyiségbe.

Ennek a kassai úti kiskocsmának a hangulata számomra leginkább a zsúfoltság jelzővel írható le. Mindenki sört rendelt, Máté, Dani és Misi pedig úgy gondolták belekezdenek a melóba, és egy páleszt is kikértek a meglepett pultoscsajtól. A hölgy meglepetése érthető volt, hiszen egy csapat fiatal erős férfi csak ritkán szokott szombaton délelőtt ilyen iramban fogyasztásba kezdeni.

A csapat még csendes volt, a témázás sem indult még be annyira, így nagyjából a kiszabott időben, fél tizenkettőkor el is indultunk a következő kocsma felé.

Második állomás: Pacsirta Söröző 11:45 – 12:20

A meseszép Rakovszky utcán át vezet a legrövidebb út ehhez a kívülről talán western hangulatot idéző sörözőhöz, melynek legnagyobb nevezetessége a házilag főzött söre. Ezt valaki szereti, valaki nem, mindenesetre nagy előny, hogy ebből egy pohár 90 (!) forintba kerül, és a legdrágább tétel – az elvitelre kérhető négyliteres pakk – is csak 790 pityuszt számlál.

Két kört is elfogyasztottunk a sörből, valamint sikerült ahhoz a klasszikus kávéhoz is hozzájutni, ami korhű pohárban, és tejszínhabbal együtt pontosan három, jól elkülöníthető rétegre bomlik (lásd képen a fotóalbumban). A pesti árakhoz szokva, muszáj volt megörökíteni a blokkot, amit a második kör fogyasztásáért cserébe kaptunk (szintén fotón – 6 pohár sör + 4 kávé – 1060 Ft).

Két fontos dolog történt: Varek itt egy időre elköszönt, mivel a „parancsnoka” elvitte a Loki-Győr bajnoki kézidöntőre, valamint máris sikerült elcsúsznunk az idővel, 10 perccel a tervezet után indultunk csak el.

Harmadik állomás: Inca Café 12:37 – 13:15

Egy sokak számára kultikus hely a Simonffy utcában, egy kellemes sétát követően már várt reánk. A többség egy laza fröccsel enyhítette a gyaloglás fáradalmait. Az idő remek volt, így megállapítottuk, hogy hiába a hiányzók, mi pazarul érezzük magunkat és hiba lett volna tolni az időponton.

Észrevehető volt, hogy a hangulat fokozottan oldódik, már néha egymás szavába is vágunk. Az időtervben a csúszást behozva, a tervezettnek megfelelően negyed kettőkor elindultunk enni.

Negyedik állomás: Délibáb Ételbár 13:19 – 14:22

Mi más lehetett volna a menü, mint a messze földön híres milánói makaróni. A konyhán hat adag számomra meglepően gyorsan el is készült, majd legalább ilyen sebesen a hozzávaló sörökkel együtt el is tűntek az asztalról. Úgyhogy többen ettünk még egy frankó hamburgert is. Az a fajta, ami itt készül nekem személyes kedvencem (csalamádés természetesen – lásd a képet). Sajnos csak Zolinak jutott eszébe ebből az extravagáns ananászost rendelni, mire a többiek is észbe kaptak, addigra a konyhán elfogyott az egzotikus gyümölcs. Nos, hát igen, így van ez.

A tévé jóvoltából élőben követhettük nyomon, ahogy a Győr a hősiesen helytálló DVSC elől megnyeri az aranyat a Nagyerdőn.

Ötödik állomás: Gösser söröző 14:40 – 15:05

Kicsit késve érkeztünk, és emiatt kicsit tovább is maradtunk de megérte mert sok minden történt. Először is mivel korsó söröket rendeltem, így először itt hagytunk piát az asztalon. Aztán: itt végre mindenki megitta az első pálinkát is.

Aztán: bebizonyítottuk, hogy a sörözés nem jelent feltétlenül bunkóságot is. Ugyanis a helyiségben található, asztalba épített műveltségi játékon a korábbi rekordot megdöntve mi tartjuk az új maximumot – a 7159 (legalábbis ilyemsire emlékszem) pont a DECI neve mellé van bevésve. aki nem hiszi, járjon utána!

Visszatért a meccsről körünkbe Varek, aki az előírásoknak megfelelően aláírt blokkal hitelesítette, hogy a Hódosban sem feledkezett meg a penzumról, és három sört is megivott, ahogy kell. Megérkezett és csatlakozott hozzánk Bálint is, aki az itt készült felvételeken azért nincs még rajta, mert hát nem is ivott semmit.

Hatodik állomás: Ibolya Söröző 15:11 – 15:52

Debrecen egyik nevezetessége talán a Péterfia utcában álló kocsma, amiról tényleg legendák szólnak. Aki ismeri tudja, hogy nem egy Hilton, de nem is azért szeretjük. A társaság egy kis különteremben foglalt helyet. Ezt utólag kicsit sajnálom, mert így a csapat egyik fele elkezdett csocsózni, nem hallottuk a Máté és énáltalam a zenegépből gondosan összeválogatott nosztalgiazenéket, valamint az a nagy Ibolya feeling sem kapott el. Mindenki sörözött.

Hetedik állomás: Incognitó 16:00 – 16:30

Az esemény előtt pár héttel csekkoltam az összes helyet,, és akkor még délután három óra volt megjelölve nyitásra. Ennek ellenére a sokak által kedvelt Eötvös utcai objektum most már csak négykor nyit ki, így várakoznunk kellett a kedves iparosra.

Türelmünk azonban meghozta gyümölcsét, és öt percet rontva a feszített időterven, végül bejutottunk. Itt nem tudom kinek az ötlete volt, de almabort (cidert) kapott mindenki ami szerintem bevált. Mivel csak mi voltunk a kocsmában ezért volt hely leülni és dumálni.

Nyolcadik állomás: Club Imperiál 16:37 – 17:35

Az igényesebb szórakozásra vágyók is megkaphatták amit akartak: darts, angol FA-kupa döntő, Hoegaarden. A helyre amúgy egy érdekes, és számomra eddig ismeretlen kerülő úton jutottunk el, amiért köszi Vareknak és Attilának.

Hol máshol csatlakozhatott volna hozzánk Ákos, mint éppen itt, ifjúkora nagy sikereinek egyik helyszínén?

Emlékeim szerint itt gurult el a csapat gyógyszere, magyarul: eddigre sikerült bepiálni. Az innen a következő állomásra vezető út tele volt kalandokkal: gyerekekkel teli játszótér, falak, nyitott csatorna, külföldi emberek stb.

Kilencedik állomás: Aveszta Gyros és Hetes Tanszék 17:50 – 18:35

Fentiek miatt sem ártott egy kellemes kiülős hely ahol ráadásul még enni is lehet. Az egymás közvetlen szomszédságában lévő Aveszta és Hetes örült nekünk, hiszen szinte mindenki kajál és piált is. Újra fogyott a pálinka, és Rózsavölgyi Bence is csatlakozott hozzánk, hogy ha fasza gyerek nem is, de király csávó még lehessen belőle.

Tizedik állomás: Padok/Békás Tó 19:15 - 20:25

Miután felkerekedtünk innen is, a kertvárosi részeken haladtunk a Pálmával szembeni padok felé. Itt volt bennem kis félelem, mert a banda teljesen szétzilálódott a hosszú és bonyolult útvonalon, de szerencsére a fagyis bódénál bevártuk egymást. Páran átmenünk sört és bort venni a kis éjjel-nappaliba, míg a többiek leültek a padokra.

Mire Mátéval és Seressel visszatértem a bevásárlásból, addigra sajnos ideiglenesen megint elvesztettük Ákost (melója volt), viszont konstatáltam, hogy a többiek meghülyültek. Komolyan, mint a részegek… Kiderült, pl. hogy Varekot megharapta egy görény…

Kicsit szerintem itt leült a hangulat, így utólag jó ötletnek tűnik Bálint javaslata, hogy nézzünk át a közeli Békás-tóhoz (borítva ezzel a tervet). Itt először is elkápráztattuk a népet a testünkkel – erre már régen vártak – majd puszta megjelenésünkkel elzavartunk pár csajt a padunkról, ahová leültünk és ittunk, dohányoztunk beszélgettünk.

Tizenegyedik állomás: Leveles Csárda 20:30 – 22:00

A tervezettnél fél órával később értünk vissza a Leveleshez, de nem is volt baj, mert másfél óra bőven elég is volt. Ettünk egy remekbe szabott halvacsorát, ittunk sört, bort, kicsit kevéssé jó – és mint később kiderült, az étlapon szereplő árnál drágábban felszámolt – pálinkát, Dani, Misi és Máté pörölt egy kicsit, ja és még vivátoztunk is.

Tizenkettedik állomás: Tornádó 22:20 – 23:10

Egy megfáradt csapat érkezett a Tornádóba, ami már csak nevében idézi egykori nemes önmagát. Nem tudom ki és miért találta ki az arculatváltást, de nem volt nagy ötlet. Senki nem volt bent, csak páran a külső asztaloknál. Nem csoda, hogy több ember kitérőket kezdett el tenni a Sárkány nevű helyre, ami a kiszűrődő hangokból ítélve, még mindig az ifjú rocker reménységek élő koncertjeire alapozza saját nimbuszát.

Én itt bevallom elfáradtam és csak arra figyeltem, hogy mindenki legalább egy korty alkoholt megigyon, nehogy ezen múljon a küldetés sikere. Ez megtörtént, sőt, némelyek még alaposan túl is tettek a limiten.

Tizenharmadik
állomás: Kikötő 23:20 – változó időpontokig

A végső állomás sem a régi késdobáló krimó már, hanem tulajdonképpen ez lett a Tornádó tiniben. Végül is bejutottunk egy olyan helyre, amiről azt gondoltam maximum fél órát leszünk itt, ehhez képest…

Az italfogyasztást már nem is számoltam, csak utólag vallott mindenki. Nem is lehetett volna, mert a változatos zenei kínálat miatt a csapat szétszakadt, és volt aki táncikált, volt aki piázott, volt aki nézelődött és nevetgélt.

Hát, be kell látni, ha még nem is öregedtünk meg, de ebből már alaposan kinőttük. Az átlagéletkor kb. 15 és 20 között mozgott (ebből erősen felfelé lógott ki a csurkába font hajú 83 éves bácsi, aki állítólag minden szombaton törzsvendég). A lányoknak kérem szépen minimum anorexiás ribancnak kell kinéznie manapság, olyanoknak akikről lerí, hogy két percet szánnak kb. ismerkedésre.

Persze lehet, hogy általánosítok, de a mi „korunkban” ez egészen biztosan nem így volt.

Nem is ez a lényeg, végül egészen jól éreztem magam, főleg azért, mert többen bizony alaposan szétcsapták magukat, és Misinek meg nekem remek műsort csináltak olyan nívós helyi vendégművészekkel, mint Ecset, Csecs vagy éppen Függöny.

Az este számomra úgy hajnali négy körül ért véget, amikor a társaság utolsó tagjai taxiba szálltak, és elindultak aludni. Én a magam részéről remekül éreztem magam, és köszönöm mindenkinek aki ott volt, vagy bármilyen módon lehetővé tette, hogy mi ott lehessünk.

Akit a számok is érdekelnek, azoknak emitt a következő rövid videó (full screenben ajánlom, jelszó: deci2011).



A mű közvetlen linkje.

Az eseményről készült fényképek pedig a szokásos helyen, a Fotóalbumban tekinthetők meg.

Gabi

Tovább >>>