Harcosok, katonák! Emberek és asszonyok!
Kovács Várúr Gábor urunk akadályoztatása lévén, az ő eljárását képviselve, akaratának megfelelően közös egyetértésben Bárányborda Élelmezési Biztos Dóra, Bárány Hadbiztos Bence és Siposs Hadbíró Máté vezetésével seregünk az Balatonnak majdani alárendelése céljából, Tolna és Fejér megye határában hódította meg végvidékét lázadókkal szembeni hadjáratunk még igen sovány, de annál erősebb támpontjait gyarapítva.
Haditerveinket szorosan megkövetelve könnyedén vezettük Kovács Várúr Gábor zászlaját győzelemre az Dég kastélyának tornyainak ellenében, mely ekképpen méltó szálláshelye immáron urunknak, asszonyainak és udvarának minden barmával, és jószágával egyetemben.
Hadkezdésünket ezt követően - miként azt urunk gondosan megtervezte - Ozora híres és erős falai által rejtett zsákmányjogunk érvényesítésére irányítottuk hadtesteink vezetésével az híres Ozorai Pipo nagy bánatára, kinek - kellő időt hagyván a fegyverletételre - az hadüzenetünket elébb megküldtük. Ozorai Pipo azonban bízva Ozora roppant falainak erejében követeinket megcsúfítva küldé vissza Dégen várakozó hadosztályaink elébe. Nem kell, hogy nagy világosság lakozzon mindannyiunk fejében mikor magunktól is kitaláljuk, hogy bíz Kovács Várúr Gábor akadályoztatásának idejére a hadúri jogkört gyakorló Bárány Hadbiztos Bence bősz haragjában oly számos haderőt küld az Ozora ellen, amely bíz a nagy hadi tapasztalattal bíró vezéreink elméjét is elkápráztatja, nem kevésbé a hadiúton felvert por a parasztok szemét. Seregünk hadintézkedései két nap elteltével az büszke Ozorai Pipot várbörtönbe juttatja, míg Kovács Várúr Gábor birtokait Tolna és Fejér megye határában teszi jussának örökös elemévé.
Az asszonylelkű, gyáva lázadók üldözése végül hadpolitikánk terveit megváltoztatta, és a későbbiekben meghódítani kívánt Simontornyát is immáron seregi hátvédünk várai közé sorolja dicső krónikásunk papírja…
Siposs Hadbíró Máté
Tovább >>>
A fene tudja végül ki hogyan kerül oda, de ott vannak egyszerre, mindenfelől megy a duma, a poharak. Elkezd ütemben rogyadozni a térd, és valakiből kitör a feszültség. Heves karmozdulatok kíséretében elkezd szólni az első dal. Amihez aztán sokan, ismerősök és ismeretlenek is csatlakoznak. (Még ránk is szóltak, hogy a szomszédban dübörgő ordenáré rockkoncertet zavarja a hangoskodás).
Aztán már bizonytalan út a Stefánián át a pénztárakhoz, lassú bejutás, helykeresés, székfoglaló hangoskodás. És valami, amit mindig is álmom volt látni: a kezdőkörben kerek Bajnokok-Ligája molinót lengetnek, a csillagos fekete-fehéret! Huhuuujjjj!
Reméljük még három alkalommal meg fogjuk tenni ezen az őszön, és hogy megint mindenki itt lesz, azok is akik most nem tudtak eljönni. Most már tudjuk hogyan kell ezt csinálni! 
Volt nálunk minden, ami az útra kellett: forint, dénár, leva, kuna, euró, nemzeti sport, Loki –sálak, szendvicsek, István bora, 2 napra 2.000 kilométer, egy adag bátorság és 2 belépő a Levszki Szófia – DVSC mérkőzésre…. Merthogy e napon nem kisebb feladat állt a Debrecen előtt, minthogy méltó ellenfele legyen a Balkán, és egyben a térség legerősebb csapatának, a nagyhírű és hírhedt szurkolóiról is ismert Levszki Szófiának. 
Az egyetlen igazán kiemelkedő épület a Bazilika…. 
Nem telt el 2 óra és hála a 2:1-es történelmi győzelemnek, olyan semmiből jött siker küszöbén álltunk, amelyet a BL selejtezők elején talán senki sem mert, még remélni sem. Csak álltam és azon tűnődtem, hogy Svédországban 30 –an voltunk, Bulgáriában már 300 –an, és vajon hányan leszünk Pesten….? Köszönöm Varek, hogy elmentünk! Ezt már senki sem veheti el a Hidegfronttól.