Érzi úgy valaki, hogy elmaradásban vagyunk? Hát jól érzi! Telnek a hetek, jönnek-mennek az események és némaság fogadja a hírekre éhes kis meteorológusokat! Jó hír, hogy kicsit összekaptuk magunkat, s igyekszünk enyhíteni az elmaradásunkon! Íme, egy olyan túra beszámolója, amin lélekben mindannyian ott voltunk, testben viszont Máté és Varek meg is tapasztalta, hol lakik a bolgárok Istene!
Hosszas sakkozás, emberfeletti erőfeszítés, költözködés és már-már lelket gyötrően fájdalmas alvatlanság előzte meg a napot, amikor a Hidegfront különítménye e balkáni kalandra vállalkozott. Merthogy mindenképpen kaland lesz azt előre tudtuk…
Hosszas sakkozás, emberfeletti erőfeszítés, költözködés és már-már lelket gyötrően fájdalmas alvatlanság előzte meg a napot, amikor a Hidegfront különítménye e balkáni kalandra vállalkozott. Merthogy mindenképpen kaland lesz azt előre tudtuk…
Volt nálunk minden, ami az útra kellett: forint, dénár, leva, kuna, euró, nemzeti sport, Loki –sálak, szendvicsek, István bora, 2 napra 2.000 kilométer, egy adag bátorság és 2 belépő a Levszki Szófia – DVSC mérkőzésre…. Merthogy e napon nem kisebb feladat állt a Debrecen előtt, minthogy méltó ellenfele legyen a Balkán, és egyben a térség legerősebb csapatának, a nagyhírű és hírhedt szurkolóiról is ismert Levszki Szófiának. http://www.youtube.com/watch?v=NlLkUracq0M&feature=relatedA papírforma - akárcsak a svéd bajnok esetében – egyértelműen a bolgár csapat mellett szólt, de a bennünk valahol mélyen lapuló, nem is titkolt, ámbár nehezen kimondott remény egyértelműen az egyetlen Debrecen mellett tette le voksát, amely inkább a hithez volt hasonlatos, sem mint egy álomhoz….
Varek ismételten bizonyította: végtelen türelmes, rugalmas útitárs, amiért külön köszönet illeti. A szerb rendőrök kicselezésével az utat egyébként is rekord idő alatt tettük meg, nekem pedig az volt az érzésem Varek akár Isztambulig is jönne velem, ha a LOKI nem Szófiában szerepelne…
Szófia nem sok szót érdemel: egy igazi időutazás, a mélyszegénység és a néha felbukkanó luxus ellentétével, hamisítatlan balkáni hangulattal és hozzáállással. Hátborzongatóan félelmetes, izgalmas és legalább olyan gyakran kiábrándító.
Az egyetlen igazán kiemelkedő épület a Bazilika…. 
Ám ez az este nem csak Szófia miatt maradt felejthetetlen: az isteni Debrecen olyan vagány arcát mutatta, amelyhez hasonlót
Splitben láttunk utoljára. Rövid idő telt el, hogy Varekkal - szó szerint – túléltük a helyi B-közép vendégszeretetét (aznap az ügyeletes részeg, „kemény debreceni csávó” én voltam – utólag is bocs Varek!) és a LOKI 1:0 –ra vezetett. Bennem itt szakadt el valami és úgy szurkoltam, mint talán utoljára otthon a Hajduk ellen, vagy a Jégveled döntőn. Sem a Levszki egyenlítése, sem a bolgár rendőrök ütlegelése sem volt képes megtörni a lendületet: belül sírtam a gyönyörtől, kifelé meg üvöltöttem, ahogy csak bírtam. De Varek is, és a majd 300 debreceni fanatikus is, akik ugyanazzal a mély vággyal jöttek el otthonról, mint mi…
Nem telt el 2 óra és hála a 2:1-es történelmi győzelemnek, olyan semmiből jött siker küszöbén álltunk, amelyet a BL selejtezők elején talán senki sem mert, még remélni sem. Csak álltam és azon tűnődtem, hogy Svédországban 30 –an voltunk, Bulgáriában már 300 –an, és vajon hányan leszünk Pesten….? Köszönöm Varek, hogy elmentünk! Ezt már senki sem veheti el a Hidegfronttól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése