2011. február 25., péntek

A dicsőséges februári hadjárat 3. A Ferencváros elleni meccs!!!

És igen, itt a legutóbbi meccsről szóló beszámoló, mellyel teljessé vált a három nemes trófea begyűjtéséről szóló sorozat. Mindenki figyelmébe ajánlom: a február még nem ért véget, holnap lehet újabb fejezetet írni!!!

2011.02.17. 21:30, Jégveled KSE – Ferencvárosi Pingvinek 6:4 (3:0, 1:1, 2:2)
Legjobban talán azok a hidegfrontos elemek értékelik a mostani szituációt, akik a szezon kezdete óta renszeresen látogatják a Jégveled mérkőzéseit. Hiszen az első fordulókban vészes gól- és igazi csapatjáték-ínség miatt bizony feltörölte velünk a padlót a Hevület és a Szombathely, majd rutintalan játékunk (és a mennybe ment Kubanek-kapus) miatt simán kikaptunk az UTE-tól is. A szépemlékű Szittyák és az idén partra vetődött Cápák elleni meccsekben reménykedtünk, hogy ez fog minket formába, játékban, csapatszellemben és önbizalomban felhozni minket arra a szintre, hogy valóban komolyan célba vehessük az alapszakasz dobogós helyezéseit.

A „kötelező” győzelmeket megszereztük, és utána két nagyon fontos mérkőzést sikerült – bizony igen jó játékkal – megnyerni, hiszen három-három pontot szereztünk a Hevület és a Szombathely ellen is. Akik végigfagyoskodták az ezen két csapattal szembeni első felvonásokat (és a két 1:7-tet), bizony jólesően, és bölcs mosollyal nyugtázták most is, amikor a Ferencvárosiak elleni meccs előtt már ment a számolgatás, hogy is állunk, milyen esélyeink vannak.

A Fradi 8 meccs után 13 ponttal az ötödik, mi ugyanennyi találkozót követően 15 ponttal a negyedik helyen álltunk a 11. forduló előtt (egy meccsünk ugye - a Jegesmedvék elleni - elmaradt). Szintén 15 pontos volt a Hevület de úgy, hogy ők már kilencszer léptek pályára.

A zöldek elleni, újfent csütörtökön késő este megrendezett találkozó nem akármilyen ütközetet ígért. A Ferencváros számára talán az utolsó esélyek egyike kínálkozott arra, hogy visszakerüljön az élbolyba, és erre az előző körben egy Sharks elleni 10:0-ás diadallal hangoltak. Ezzel komoly hullámvölgyből kerültek ki, hiszen azt a meccset megelőzően három találkozón csak egyetlen pontot tudtak szerezni (Hevület 3:4 büntetőkkel, Szombathely 2:6, Újpest 4:11 – utóbbi hazai pályán!!!).

Számukra egy győzelem azt jelentette volna, hogy a Hevülettel szembeni meccshátrányunkat behozva 18 pontunkkal a harmadik helyre ugrunk úgy, hogy meglépünk a Fraditól. Ráadásul vészesen ketyegett (azóta le is járt) a halasztás miatti határidő a Jegesmedvék számára (azóta sincs döntés ezzel kapcsolatban).

A tétnek megfelelően remek hangulatú kis csoport hangolt a Hidegfront molinó mögött. Nagy örömünkre jelen volt Bodor Pista és Taz, akik sajnos eddig kevesebbszer tudtak kijönni, és ott volt két új arc is a többiek mellett. Lehettünk olyan tucatnyian talán, amivel azért sokszor tudtunk jókat danolászni mikor arra szottyant kedvünk, vagy amikor azt a kötelesség megkívánta.

A meccs álomszerűen kezdődött, kicsit úgy, mint a tavalyi szezonbeli második találkozónk. Nem telt el 2 perc sem, amikor Adler Tomi egy Pingvin-támadás után megszerzett koronggal a félpályáról megeresztett egy amolyan becsületlövést a vendégek kapujára, ami nem kis meglepetésre a kicsit talán bealvó Gyömbér Mónika hálójában landolt. Ez ám a kezdés, de milyen volt a folytatás! Negyven másodperccel a történtek után Szenes szintén a félpálya környékéről a kapu elé lőtte a korongot, amibe a két Fradi-védő között settenkedő Máthé Attila éppen csak leheletnyit ért bele, és máris 2:0 volt az állás a javunkra (Attilának ez volt az első találata idén). Kell ennél több? Persze! Még mindig csak 3:45 volt az órán, amikor Adler passzát kapitányunk, Imre Robi ügyeskedte a hálóba, 3:0. Csoda ha ezek után szólt a „pia jó” című nóta?

A harmadból hátralévő maradék időt (16 perc 15 másodperc) könnyedén végigkorcsolyázgattuk, ami baj, mert jobb lett volna több gólt szerezni. Szerencsére a zöldek hiába próbáltak visszakapaszkodni a meccsbe, gólt szerezniük nem sikerült, heves igyekezetükben pedig nyolc perc hátrányt sikerült az első szünetig összeszedniük. Természetesen az előnyöket mi nem tudtuk ezúttal sem kihasználni, viszont erre a Fradinak esélyt sem adtunk, hiszen szerintem a csapat történelmében először fordult elő, hogy mind a 20 játékpercet öt mezőnyjátékossal, kiállítás nélkül játszottuk végig. Az, hogy nem szereztük meg a negyedik gólt különösen fájó, mert 16:11-nél egy kirívó Dudás Csaba szabálytalanság után (Imre Robi pihent a jégen egy akasztás után) büntetőt is lőhettünk, ám Adler Tomi a magára találó Gyömbér Móni eszén nem tudott sajnos túljárni.

Az első szünet után azért előnnyel vártuk a folytatást, sőt még nem pukkadtunk ki, hiszen egy küzdelmes Bárány-Adler-Zsíros korongjáratás urán utóbbi spíler csak megszerezte a negyedik találatot. A harmadban nem dőlt el a meccs mégsem, hiszen nem mi lőttük az ötödiket, hanem a Ferencvárosnak sikerült szépítenie, mégpedig Keserű Zsolt révén. Ekkor jósoltam meg, hogy ez a meccs még izgalmas lesz, és sajnos úgy látszik túl sok Jégveled-meccset láttam már, mert igazam is lett!

A harmadik harmadra a zöldek oroszlánként jöttek ki, mi pedig nem nagyon találtuk a fonalat. 18 másodperccel a kezdés után először, majd nyolc perccel később másodszor (összesen harmadszor) kellett lenyelnünk a Keserű-pirulát, amikor a Pingvinek 68-asa megszerezte második, majd harmadik gólját is, utóbbit kettős emberelőnyből. Máris egyetlen gólra csökkent a 4:0-ás előny, ez pedig nem jó.

A harmadik Keserű-féle gól után maradt az egyemberes hátrányunk, és ekkor mellénk állt a szerencse, vagy fogalmazhatunk úgy is, hogy a csapat megmutatta mire képes, vagy úgy is, hogy a meccsen újabb fordulópont állt be, esetleg azt is mondhatnám, hogy megint rákapcsoltunk pár percre, de lehet az a szimpla igazság, hogy nekünk nem az emberelőny, hanem a hátrány tesz jót.

Huszonegy másodperccel Kondrát Péter (egyébként teljesen felesleges csúnya szabálytalansága után kapott) kiállításának letelte előtt Adler egy egyéni szólóakció után az ellenfél kapujába bombázott, majd 22 szekundummal később (papíron ekkor már lejárt a büntetés, de az akció még 4-5 ellenében zajlott) Zsíros Gabi hatalmas szemtelenséggel tologatta el a korongot a Fradi védőivel szemben, keresztbe a kapu előtt, majd egy parádés fonáklövéssel a hosszú alsó sarokba helyezte a játékszert.

Lélektanilag azt gondolom itt megnyertük a meccset, hiszen hátrányból két gólt sikerült ütni a játékban éppen magára találó, és nálunk a meccs ezen szakaszában jobban hokizó Pingvinek ellen. A eredmény mégsem 6:3 maradt, mert Asztalos Gábor szépen kicakkozta a bal felsőt az utolsó percben, ezzel beállítva a kétgólós Jégveled-győzelemmel zárult végeredményt. Ezen még az utolsó pillanatokban Gyömbér Mónika lehozása sem segített.

A győzelemmel kell-e mondani, sokat léptünk előre. Remélhetőleg. Öt pontra hagytuk le a Pingvineket, és bár mindenki egy kicsit másképp számolt, valójában a lényeg, hogy az elődöntők küszöbére sodródtunk!

Tovább >>>

2011. február 24., csütörtök

Egyszer volt, hol nem volt, kilencedik forduló is volt!

Nagyjából régen játszották, a már csak hét csapatos a MAJL kilencedik fordulóját. A kör kezdete előtt ugyanis a Szittyák egy rövid agónia után visszaléptek a bajnokságtól. Ha már elkezdtem mindent bepótolni, akkor ezen mérkőzések rövid krónikája sem maradhat el, ráadásul érdemes is velem tartani erre a kis túrára, hiszen érdekességeknek azért nem maradtunk híján!

Mint a bevezetőben is említettem, az eredetileg a kilencedik fordulóra kiírt Szittyák-Ferencvárosi Pingvinek találkozóra ezúttal már nem halasztás, hanem visszalépés miatt nem került sor. A sokáig lelkiismeretes és hősiesen küzdő pesterzsébetiek a megelőző hetekben létszámban elfogytak, és csak úgy tudtak volna kiállni a meccsekre, ha kérésükre a MAJL elnöksége lazít a Liga egyik védjegyének számító szigorú játékos-nevezési szabályokon. Mivel a Szittyák ezirányú javaslatát a bajnokság kezdete előtt is elutasította a csapatvezetők túlnyomó többsége, ezért most sem volt gyakorlati realitása az engedménynek. A csapat így sajnos a visszalépés mellett döntött, sőt a MAJL minden bizonnyal a jövő évekre nézve is elvesztett egy induló csapatot. A Szittyák elleni eredmények, gólok, pontok mind törlődtek az idei statisztikákból a kiállítások kivételével, mindez azonban nem rendezte át jelentősen a tabellát és az erőviszonyokat.

Jégveled KSE – Hevület SE 7:6 (2:0, 3:4, 2:2)
A hazaiaknak a cápák elleni 5:1-es győzelmét követően sikerült visszakapaszkodniuk magukat az elődöntőért folyó versenyfutásba, az igazán nagy sanszhoz azonban győzniük kellett az ellen a Hevület ellen, akik az első meccsen fölényes pofont adtak a sárga mezes csapatnak (1:7 volt akkor a vége Fehérváron).

Hosszabb poszt szól a meccsen történtekről, így most csak a lényeget foglalnám össze: a szezon magasan legjobb színvonalú és magasan legizgalmasabb Jégveled-találkozóján mindkét együttes hősiesen küzdött, de a Jégvelednek az utolsó percekben sikerült egy gólt megőriznie a mérkőzés első felében megszerzett 4:0-ás előnyből.

A csütörtöki napon késő este lejátszott találkozón a több jó teljesítményt felvonultató hazaiktól a legjobbat Konrád Márió nyújtotta, aki két góllal és agilis játékkal tartotta társaiban a lelket, de a szintén két találatig jutó Zsíros Gábor, valamint a két assziszttal jeleskedő Palkovits Norbert is külön kiemelést érdemel. A találkozó legeredményesebb játékosa a magára találó Adler Tamás lett, aki szintén két gólt szerzett, emellé pedig két gólban is benne volt, mint gólpasszt jegyző játékos. A Hevületben nagyot játszott a három gólos Börczi Tamás, aki egy gólpasszával együtt összesen négy pontot szerzett.

Győzelmével a Jégveled az alapszakasz igazi hajrája előtt megkezdte a felzárkózást, ami gondoskodott róla, hogy nem lesznek unalmasak a még elkövetkezendő fordulók. A Hevület továbbra is továbbjutó helyen maradt, egy komoly esélyt azonban egyik riválisa véglegesnek tűnő leszakítására kétségtelenül elvesztett.

White Sharks HC – Szombathelyi Pingvinek 3:5 (1:1, 2:2, 0:2)
Az érdeklődőknek ismét figyelmébe ajánlom a szombathelyiek honlapján található részletesebb beszámolót.

A vendég Pingvinek egy három meccses győzelmi széria után érkeztek a (Szittyák kilépése után) papíron leggyengébb ellenfélhez, azzal az eséllyel, hogy győzelmük esetén - a Hevület csütörtöki veresége után – jelentős előnyre tehetnek szert a riválisok előtt, és tovább tapadhatnak az Újpestre a biztosnak látszó második helyen.

A hazaiak azonban nem adták olcsón magukat. A vezetést a vendégek szerezték meg az első harmad végén Karvalitsnak köszönhetően, ám ezt a Sharks csatára, Notter Krisztián még a szünet előtt kiegyenlítette. A második játékrészben aztán Kocsis Zsolt a cápáknak szerzett vezetést egy emberelőnyös szituációból, ezúttal pedig a Szombathely egalizált Forgács Tamás révén.

Vagy a vasiak voltak fáradtak, vagy a Sharks fogott ki nagyon jó napot, de a 45. percben ismét ők vezettek Olajos László találatával és az előnyt ezúttal hosszabb ideig, de csak az 58. percig sikerült megőrizni. Ekkor még a második harmad vége előtt kettő másodperccel (futóórás meccs volt), a vendégek egyik ásza, Jávorics Gábor nagy átlövés gólt szerezve kiegyenlítette az állást.

A harmadik harmadban aztán a Szombathely bedarálta a hazaiakat, előbb Sipos László, majd Forgács Tamás találataival kétgólos győzelmet arattak, és sikerült megszerezniük a valószínűleg előre bekalkulált három pontot. A találkozó utolsó pillanataiban viszont elszabadultak az indulatok, Hadnagy Vilmos (Sharks) kiállításának mértékével a vendégek nem értettek egyet, elkezdődött a beszólogatás, mely egy újabb ütközést követően tettlegességig fajult a helyzet. Ennek folyományaként a Sharkstól Hadnagy végleges kiállítást, Buczkó Zsolt pedig nagybüntetést plusz végleges fegyelmit kapott. A vendégeknél véglegesben részesült Koltai Csaba, nagybüntetés + végleges fegyelmiben pedig a meccs egyik hőse, Forgács Tamás. Előbbi vasi játékos már nem először került az eltiltottak listájára, pedig játékára igen nagy szükség lett volna a Jégveled elleni meccsen is.

Újpesti TE – Fehérvári Jegesmedvék 5:2 (1:0, 2:2, 2:0)
A forduló utolsó mérkőzését a listavezető lila-fehérek vívták a versenyből igazából elszállni látszó Jegesmedvék ellen. A 90 perces csatában mindkét együttes a legjobbjait küldte pályára, és talán ennek köszönhetően az első harmadban mindössze egyetlen találat született, Homenko Alekszej révén a 17. percben.

A Jegesmedvék a mezőnyben küzdve a 37. percben, tudtak egyenlíteni Mathesz Dávid jóvoltából, de vitatható módon. Az egyik lila védő által kiszorított csatár középre lőtte a korongot, ami ellenfele korcsolyájáról Kubanek mamutja és lábai közé pattant. A bírók gólt ítéltek, amit a hazaiak természetesen vitattak, hiszen szerintük senki nem lehetett megyőződve arról, hogy a
pakk valóban áthaladt-e a gólvonalon.

Az Újpestet ez az ítélet kicsit össze is zavarhatta, hiszen Baltavári találatával a vendégek 10 perccel később a vezetést is megszerezték. A bajnokság címvédője azonban a harmad utolsó részébe fordulva egy Gangel passz, majd egy Joós Zoltán lövést követően újra egyenlővé tette az állást (2:2).

A Jegesmedvék innentől kezdve rossz taktikát választottak, vagy a bírók esküdtek össze ezúttal ellenük, de az is lehet hogy más megoldás nem lévén a játékban egyre inkább feléjük kerekedő újpestiekkel szemben a határozott, kemény játékot tudták csak játszani. Mindez azonban sorozatos kiállításokkal járt, melyeket az újpesti csapat a ligában valószínűleg a legjobb százlékban képes kihasználni.

Most is ez történt, az 54. perben Kovács Gergely találatával az Újpest rögtön a fehérvári Németh Gábor leküldése után (a jegyzőkönyv szerint még ugyanabban a másodpercben) visszavette a vezetést, majd már a harmadik harmad második felében Pichler Attila, a vége előtt 3:10-zel pedig Timár-Geng Miklós is előnyből szerzett újabb találatot.

A végül magabiztos hazai győzelembe az UTE számára egyetlen üröm vegyült, a fehérvári Blág Szabolcs négy perccel a befejezés előtt bottal ütésért végleges kiállítást kapott, ám akciójával komolyabbnak tűnő sérülést okozott Homenko Alekszejnek (ujjtörés).

Az Újpest azonban újabb győzelmével továbbra is magabiztosan állt az első helyen, a Fehérváriaknak pedig tovább szűkültek addig sem vérmes reményeik a rájátszásra.

Tovább >>>

2011. február 23., szerda

A pia a sípályára is való! Vagy mégsem?

Varga Dani nagyon unatkozott síelés közben. Mit volt mit tenni, kellett valami hasznosat is csinálnia végre az életben, ezért az üveghez nyúlt. Életében másodjára. Majd dalra fakadt. És ha már az ihlet megvolt, végre hasznossá is tette magát, és tanított valamit a vele egy fedél alatt élőknek is.... :)

Hát akkor tessék nézni mi van akkor ha Dánielnek ellent mond egy vad horda...



És mi lesz akkor, ha iszik:



Tovább >>>

A dicsőséges februári hadjárat 2. A Szombathely elleni meccs!!!

A tegnapihoz hasonlóan tovább kísértem a sorsot és nagy lépésekkel küzdök a lemaradások ellen! Ma a pazar február második felvonásáról, egy nem annyira ősi, de annál élesebb rivális elleni derbiről szólok, azaz a Szombathelyi Pingvinek elleni emlékezetes csatáról!




2011.02.12. 18:10, Jégveled KSE – Szombathelyi Pingvinek 4:3 (1:1, 1:1, 2:1)
A nyolcadik forduló után a Hevület legyőzésével egyelőre megelőztük a Ferencvárost, így immár a negyedik, továbbjutó helyről vártuk a nagyhírű vasiak érkezését. Annak ellenére, hogy a csapat fehérváriak elleni lehengerlő játéka miatt bizakodóak lehettünk tudtuk, hogy az eddig a Szombathellyel megvívott mindhárom összecsapást csúnyán elbuktuk, ráadásul legjobban éppen az idén, a harmadik fordulóban páholtak el minket (1:7).

Volt tehát aggódnivalónk. Még akkor is, ha előzetes kalkulációink alapján talán még egy vereség is belefért volna a Pingvinek ellen. Az izgalmakat egy jó délutáni, meccs előtti italozással próbáltuk feloldani, melynek folyományaként már erősen dalos kedvvel indultunk el felvenni Élelmezési Hadbiztos Dórát, majd mindenféle tér- és időkontinuum, valamint „népdalokat” buszra várakozó hölgyeknek való eléneklések miatt lekéstünk a komplett első harmadról.

Az elmondások alapján az első húsz perc küzdelmes játékrészt hozott, kicsit nehezen lódult meg a játék, de kis idő elteltével veszélyesekké váltak a támadások mindkét oldalon. Kifejezetten sok volt a kiállítás, hiszen a mieinknek 10, míg a Pingvineknek 6 percet kellett a büntetőpadon tölteniük.

Gól azonban ezekből a szituációkból nem született, hanem aztán a harmad vége felé, konkrétan a 18. percben Kondrát Peti révén mi szereztük meg a vezetést. A kihagyhatatlan passzot Máriótól kapta. Sajnos mire a szünetben többen megérkeztünk, már 1:1 állt az eredményjelzőn, hiszen a vendégek ásza, Jávorics Gábor a harmad utolsó percében egyenlített is, a szombathelyi honlap elmondása szerint egy remek csel, majd egy köténygól után.

Előzőleg azt gondoltam, ha egyszer két vállra sikerül fektetnünk a Szombathelyi Pingvineket, akkor hét határra szóló beszámolót fogok írni róla. Sajnos azonban mindenféle okok miatt kevés konkrétum maradt meg elmémben a meccsről. Annyi bizonyos, hogy kemény csata zajlott a jégen, hiszen vendégeink győzelmük esetén tapadtak volna az Újpestre, míg lépéselőnybe kerültek volna velünk és a Hevülettel szemben. Számunkra viszont éppen a frissen kivívott elődöntős hely védelme és megerősítése volt a cél.

Sokáig a második harmadban sem történt igazán említésre méltó esemény, majd a mérkőzés 30. percében Zsíros Gábor fogás miatt a kiállítás sorsára jutott. A narancsmezesek 37 másodpercet adtak nekünk a fogócskázásra, ezután Németh Richárd nevű játékosuk szezonbeli első góljaként egy rövid kapu előtti tüzijátékot követően zúdított Alex hálójába. Vezetett a Szombathely (1:2).

Az egyenlítő találaton talán ma is megy a „vita”. Hét perccel a vasi találat után a kapujuk elé tömörülő vendég védők között Szenes Gé agilis forgó táncba kezdett, majd a korongot lehetetlen szögből (alapvonalról szinte) kapura húzta. Aztán hogy ez a lövés csorgott-e be a gólvonal mögé, vagy a hivatalos gólszerző, Horváth Árpi még beleért-e azt az érintettek sem tudták megmondani. Az öröm mindenesetre így is úgy is nagy volt, hiszen ismét egál volt az állás (2:2)

Így érkeztünk el az utolsó harmadhoz, amely küzdelemben nem hagyott kívánnivalót maga után. Sőt, a 49. percben a meccsről meccsre egyre inkább magára találó Bárány Bence lőtte a meccs legnagyobb gólját a kék vonalról. A látványos találat a kapus lepkéjéből pattant a hálóba, így ismét nálunk volt az előny (3:2).

A szombathelyiek azonban újabb gólszerző debütánst avattak nyolc perccel a meccs vége előtt, amikor a mindössze második meccsén pályára lépő Zsenák Norbert egyenlítette ki az állást a vasi kapitány, Varga Ádám passza után (3:3).

A jégveledesen idegtépő utolsó percekben, Karvalits Gábor vesztette el a fejét. „Szerencsére” a kiváló játékos nem sárga mezben játszott, így miután egy vélt vagy valós, kapust ért inzultus megtorlására vállalkozott, Incze Miklós játékvezető döntése értelmében az öt perc plusz végleges kiállítás sorsára jutott (fejre, nyakra irányuló támadás okán).

Ezúttal bekövetkezett az, ami velünk ritkán fordul elő, azaz gólra tudtuk váltani az előnyt. Negyvenkét másodpercre volt szükségünk ehhez, ekkor Konrád Márió lövésébe a nyerőember Pap Lehel ért valahogy bele, és megszerezte a negyedik gólunkat (4:3). Mivel ilyenkor a kiállítás nem telik le, továbbra is emberelőnyben maradtunk.

Az utolsó percekre aztán mi kerültünk emberhátrányba, majd miután kiegészültünk, az utolsó fél percre a Szombathely lehozta kapusát, a ligaelső Sipos Pált, így próbálva meg kicsikarni az egyenlítést. Szerencsére ez nem sikerült sőt, ha Márió kicsit előbb lendíti meg az ütőt, akkor üres kapus gólt is lőhettünk volna. Egy megszerzett koronggal ugyanis bevette ő a kaput, ám a bírók úgy ítélték meg, hogy az ütés már a szirénaszó pillanatában történt.

Így vagy úgy, de sikerült megtörni a jeget a Szombathelyi Pingvinek ellen. Történetünk során először győztük le a vasi csapatot, és ezzel a három ponttal továbbra is maradtunk a negyedik helyen a velünk együtt 15 pontos Hevület mögött. Legfőbb riválisunkká a fehérváriakon kívül a White Sharksot ugyanebben a körben 10:0-ra lemosó Ferencvárosi Pinginvek léptek elő, akik ellen már a következő héten összehozott minket a sorsolás szeszélye...

Tovább >>>

2011. február 22., kedd

A dicsőséges februári hadjárat 1. A Hevület meccs!!!

Amióta nem születnek naprakészen a beszámolók (értsd: vészesen le vagyok maradva saját magamtól) érdekes módon a csapat győzelmet győzelemre halmoz. Kicsit félek is megbontani ezt a mágikus párhuzamot, és igyekszem a dicsőséges februárunk három meccséről megírni, amire még emlékszem és amit megírni amúgy is érdemes. Ez az első rész, életem eddigi legjobb Jégveled-meccséről szól.

2011.02.03. 21:00, Jégveled KSE – Hevület SE 7:6 (2:0, 3:4, 2:2)
Szokatlan időpontban, egy hideg csütörtök este – edzésidőben – került sor a fehérváriak elleni visszavágóra. A White Sharks elleni győzelem (5:1) után, de még ezen meccs előtt csapatunkat több esemény is érintette.

Először is visszaléptek a bajnokságtól a Szittyák, akik ellen 19 gólt sikerült lőni, kettő kapott ellenében, és az eredmények törlésével sajnos a mi gólkülönbségünk „romlott le” leginkább. Másodszor, a Fehérvári Jegesmedvék elmentek síelni, és emiatt a velük – amúgy Dunaújvárosban – vívandó mérkőzés halasztásra került. Az utazás elmaradása a Hidegfrontot is kellemetlenül érintette a leszervezett, majd elhalasztott hétvégi tervek miatt.

A Hevület elleni 60 perc előtt így az ötödik helyen álltunk a tabellán 9 ponttal, egy egységgel a Ferencváros, és néggyel az esti rivális fehérvári csapat mögött, igaz mi az elmaradt meccs miatt egyel kevesebbet játszottunk.

A győzelmi kényszer mellett az is fokozta az aggodalmakat, hogy a Hevülettől még a második fordulóban alapos verést kaptunk (1:7). Akkor nem védett Alex és ezen a meccsen is Forgács Petinek kellett a kapuba állnia, ami a hálóőrben biztosan felidézett néhány kellemetlen emléket.

A Jegesmedvék „megfutamodása” után ráadásul ez a találkozó volt A JÉGVELED KSE SZÁZADIK MAJL BAJNOKI MÉRKŐZÉSE (ha a Szittyák elleni is beszámít a sorba), ami így egy számunkra klasszikus derbivel ünnepeltetett meg.

A találkozó a valóságban aztán egyszóval összefoglalva maga volt a nagybetűs MÉRKŐZÉS!!! Ennek ellenére dob és alkohol nélkül, a szokatlan időpont miatt viszonylag kevesen szurkoltunk szurkolgattunk eleinte mérsékelt hangerővel (bár szerencsére a régen látott Bárány Dóra-Lajtai Kati tandem eljött visítozni:-)).

Heves mezőnyjátékkal kezdődött az első húsz perc, amiben jobbak voltunk az ellenfélnél. Remekül passzolgattunk, belőtt korongok után centerből és távolabbról (de végre nem a kék vonalról) is próbálkoztunk, majd a 17. percben egy mesteri (profi korongosoknak is becsületésre váló) kapu előtti Bárány keresztpassz után Szenes Gábor szerezte meg a vezetést számunkra. Vezettünk a Hevület ellen ezen az oly fontos találkozón!

Támadásban maradtunk, és mindössze másfél percet kellett várni amikor Adler is megvillant. Egy Palkovits-Zsíros kombináció után a mi 54-esünk is a hálóba talált, ezzel pedig egyszersmind megszerezte a Jégveled történetének 500. MAJL bajnoki gólját (a századik meccsen ugyebár). Az ember nem hitt a szemének, az első harmad folyamán végig a kapujuk elé szorítottuk az ellenfelet, alig-alig adva esélyt számukra a támadásokra.

A második játékrész is így folytatódott, sőt mi több, a mérkőzésen 10-es osztályzatot érdemlő, rendkívül agilisan hokizó Konrád Márió egy remek cselsorozat után a 25. perc elején megszerezte harmadik gólunkat, fél perccel utána pedig Zsíros Gabi egy parádés Adler passz után az üresen maradt bal sarokba passzírozta a negyediket is. 4:0 a javunkra, és elkezdődött a tombolás a lelátón.

Ekkor azonban több dolog történt. Először is kicsit megfáradtunk, és a Hevület is úgy gondolta, visszatér a meccsbe. Ráadásul megérkezett a nézőtérre Sipos Máté, aki nem hozott szerencsét sőt, amint belépett a csarnokba, a 28. percben Orgovány István a későn mozduló Forgács P mellett kilőtte a kapunk bal oldalát.

A baj folytatódott, a bírók 28:43-nál a büntetőpadra küldték két hátvédünket Endreffy Zoltánt és Palkovits Norbertet is, így kettős hátrányba kerültünk. Utóbbinak sajnos mindössze 15 másodpercet kellett pihennie, mert a vendégek gólzsákja, Börczi Tamás egy erős lövéssel máris kihasználta a fórt. A helyzet azonban akkor lett igazán izgalmas, amikor három minutummal később, a fáradó védelem újabb kihagyását ismét Börczi használta ki, és már 4:3 volt az eredmény!!!!

Ideje lett volna már ezt a harmadot befejezni, azonban szerencsére még számunkra is tartogatott örömteli eseményt a maradék nyolc perc. 37:53-nál ismét jött Adler „Ötszázados” Tamás, és egy jobboldali remek szólót követően Szabó Richárd kapus mellett a Hevület hálójába helyezte az ötödik gólunkat. A Hidegfront szétrobbant, bár a szünetig lelkesedésünk ismét lohadt egy kicsit, hiszen Miklós Attila 19 másodperccel a sziréna előtt ismét egygólósra csökkentette az előnyünket.

Mindenki – aki élt ezzel a lehetőséggel - sietve cigizett a szünetben, hiszen sejtettük hogy nem akármilyen 20 perc vár még ránk, és amit kaptunk az tényleg maga volt a varázslatos hokicsoda! Itt már minden mozzanatnak külön jelentősége volt, így amikor 43:47-nél ismét kiállították az amúgy sokat ütköző és szívvel-lélekkel védekező Palkovitsot, megkondult bennünk a vészharang. Ekkor azonban bebizonyosodott, hogy nekünk nem emberelőnyből, hanem hátrányból megy jobban a gólszerzés (az állítás első részével eddig is tisztában voltunk). A Hevület nem zárt vissza elég gyorsan, Adler passzolt Zsíroshoz, a csatártárs pedig könyörtelenül kihasználta a ziccert, így 6:4 volt a javunkra, és maradtunk négyen a pályán továbbra is (plusz kapus).

A Hevületnek ekkor már azonban a szerencse is kedvezett. Négy-négy elleni játéknál a 48. perc legelején Tímár Balázs belőtt korongja (persze lehet hogy kapura szánta), olyan szerencsétlenül pattant meg – még a kék vonal környékén – az egyik védőnk botján, hogy a korong egy szabályos ívet leírva, a „fejelni” felugró Endreffy sisakja fölött másfél centivel elszállva, az elmélázó Forgács kapujának jobb felső sarkában landolt. Ismét egy gól volt a különbség, nem lehetett megnyugodni, a nézőtéren már a szotyihéjakat rágtuk kínunkban, úgy be voltunk ... ijedve. És persze ordítottunk mint a fába szorult féreg!

Ekkor jött szerencsére a mi varázslónk, Konrád Márió, aki igazolva az addig is kiérdemelt meccs embere címet középtávolról egy váratlan lövéssel küldte a pakkot a jobb alsóba, immáron kézzel foghatóvá téve számunkra a három pontot. A túloldalon azonban nem sokkal később Börczi megszerezte harmadik találatát. A fehérvári csatár ráadásul egy nem mindennapi bombával pókhálózta ki a bal felső ficakot. Ekkor még csaknem négy idegtépő, iszonyatosan lassan vánszorgó perc volt hátra, amiben foggal-körömmel védekeztek játékosaink mezőnyben és kapuban egyaránt. Nagy igyekezetükben még azt sem igazán vették észre, hogy a Hevület az utolsó percekre már kapusát lehozva, hat mezőnyjátékossal próbálta kicsikarni az egyenlítést.

Aztán csak felvijjogott a sziréna, megnyertük a csatát, és még negyedóráig csak pislogtunk hogy mi is történt, a hazafelé induló autókban meg mindenki csak „gondolkodott”. Hihetetlen élmény volt a találkozó, akármi is lesz a szezon végén, már ezért az egy találkozóért érdemes volt elindulni!

Tovább >>>

2011. február 6., vasárnap

A hetedik s a nyolcadik

Nagy az elmaradás és most ez nem is csak pusztán a naprakészség miatt sajnálatos. Az elmúlt héten annyi minden történt, hogy a MAJL eseményeit követő bennfentes tömegek csak kapkodhatják a fejüket. Legutóbb ott hagytuk abba, hogy a Liga alapszakaszának hatodik fordulójában mind a nyolc csapat pályára lépett, és bár kezdett kirajzolódni az az 5 csapat, amely az elődöntőkre esélyes, azért komoly csatározásokat mertünk beharangozni. Mielőtt az idő túl gyorsan elavulttá tenné az eseményeket, elevenítsük fel gyorsan a hetedik és a nyolcadik kör krónikáit. Figyelem: a poszt igen hosszúra sikerült!!!

A hetedik forduló mérkőzései

Jégveled KSE – White Sharks HC 5:1
Erről a meccsről most azért írok hosszabban, mert nem született róla szokásos beszámoló. Mivel a történteken az idő némileg túllépett, így itt és most igyekszem bepótolni a mulasztást. Remélem, a semleges olvasók elnézik ezt nekem.

Miután a Jégveled fölényes, 19:2-es győzelmet aratott Pesterzsébeten a Szittyák vendégeként, ezúttal egy újabb könnyebb meccsre számított hazai pályán a Sharks ellen. A cápák idei szezonját leginkább a vesszőfutás jelzővel lehetne jellemezni, nekik nem sikerült győzniük a Szittyák ellen és erre a meccsre is egy kiadós Újpest-elleni zakóval (3:8) érkeztek.

Az első harmadban a Jégvelednek a védekezésre nem sokat kellett figyelnie, hiszen nagyjából tábort vertek a Sharks kapuja előtt. Hiába azonban a számtalan megeresztett lövés, hol Pintér kapusban, hol a rendszeresen a kapu előtt csúszkáló három védőjátékosban akadt el a korong. A jeget aztán csak a második harmadban sikerült megtörni, igaz akkor alaposan, hiszen nagyjából három perc alatt három góllal sikerült a sárga mezeseknek eldönteniük a három pont sorsát. A 28. perc végén Konrád Márió volt eredményes, majd nem sokkal következett Zsíros Gábor és Bárány Bence találata. Bárány a 37. percben ráadásul bemutatott még egy emlékezetes megmozdulást: egy az egyben vezette a kapusra a korongot, majd kitért balra, és parádés mozdulattal a mögötte tisztán és nagy lendülettel érkező Szenes Gábor elé tálalt. A 25-ös számú csatárnak már csak az üres hálóba kellett betalálnia.

Váratlanul azonban a meccs visszasüppedt a mezőnyjáték szintjére, sőt a vendégek átmentek keménységből durvaságba. 21-es számmal Fazekas Ádám kicsit túlfűtve kezdett korongozni, és ennek következtében a harmadik harmadban egymaga összeszedett 31 percnyi büntetést. Kár volt ezért, mert sajnos a jégveledes srácok is sokszor felültek a provokációknak és ahelyett, hogy kiütéses győzelemmel álltak volna bosszút továbbra is csak vaktában lövöldözték a korongokat kapura.

A meccs vége felé jómagam leginkább annak drukkoltam, hogy meglegyen a bajnokság első shut-outos kapusa, de a cápák két perccel a vége előtt – nem túlzás – elkövették első kapuralövésükat a harmadik harmadban, amely ráadásul megpattan Forgács Péter előtt, így megszületett a szépítő találatuk.

A gől után nem sokkal történt még egy látványos eset. Fazekas Ádám ismét összeakaszkodott Bárány Bencével, aki ezúttal nem bírt vagy nem is akart uralkodni magán és egy amatőr körülmények között ritkán látható nagy boxba ment bele ellenfelével. A pályáról mindketten végleges fegyelmivel távoztak.

A meccset egy látványos cselsorozat után Konrád Márió gólja zárta le. Sikerült hát a Jégvelednek megszereznie a fontos három pontot, bár a játékkal bizony nem lehetett elégedett Várady edző. A Sharks pedig újabb vereségével igazából nem okozott meglepetést

Fehérvári Jegesmedvék – Hevület SE 3:7
A székesfehérvári házi rangadón mindkét együttesnek égető szüksége volt a pontokra. A Jegesmedvéknek bravúrra lett volna szükségük ahhoz, hogy még az elődöntőkre esélyes csapatként fordulhassanak az alapszakasz második körére, a Hevületnek pedig itt volt a lehetőség, hogy dobogós helyét megerősítve továbbra is ott loholjon az éllovasok mögött.

Az első harmadban minden szempontból a vendégek akarata érvényesült. Az első három percben először Cseh Péter, majd Jirka László talált a kapuba megadva a Hevület számára egy kellemes alaphangot, mely a szünetre még kellemesebb lett, hiszen az utolsó percben Miklós Attila már háromgólosra növelte számukra az előnyt.

A második harmadban Orsós Dániel góljára már tudott válaszolni Blág Szabolcs révén a Jegesmedvék csapata, ám Orgovány István lövésével ismét a Hevület szerzett újabb találatot. Árkovics játékvezető ekkor úgy látta, meg kell fékeznie pár túlságosan igyekvő jegesmedvét, és Erdős Pétert, majd Blágot is nagybüntetéssel küldte a büntetőpadra.

A harmadik harmadban a két csapat közötti különbség nem változott az eredmény azonban igen, hazai részről Gyűrűs Szabolcs és Milus Ádám, a vendégektől pedig Tóka Ádám és Orsós Dániel volt eredményes. A mérkőzésen kiemelkedőt nyújtott még Börczi Tamás is, aki gólt ugyan ezúttal nem szerzett, azonban összesen négy asziszttal iratkozott fel a jegyzőkönyvbe.

Szombathelyi Pingvinek – Ferencvárosi Pingvinek 6:2
A forduló legnagyobb rangadóját szombathelyen játszotta, a két pingvinek névre keresztelt együttes. Ez a találkozó volt a vasiak utolsó hazai mérkőzése is, hiszen kérésükre a jéggondok megoldásában így segítettek számukra a Liga és az ellenfelek.

A vendég zöldek az előző körben szintén vendégként szerepeltek, ám Fehérváron büntetőlövések után csak egy pontot sikerült szerezniük a Hevület ellen.

A hazaiak szerezték meg az első gólt Zelenák Márió révén, ami sokáig az egyetlen találatnak bizonyult, ugyanis a második találatra – mit szintén a hazai pingvinek szereztek – egészen a második harmadig, egészen pontosan a 32. percig kellett várni. Akkor azonban alaposan megszórták Gyömbér Mónika kapuját, hiszen 43 másodperc alatt háromszor (!) is mattolták a hölgyet. Először Jávorics Gábor, majd nem sokkal utána Ballassa Péter, végül ezt követően 8 másodperccel Forgács Tamás is betalált. A fővárosiak rövidzárlata nem múlt el, sőt alaposan sokkolhatták is őket az események, mivel két és fél perccel később Kovács Dávid újabb szombathelyi gólt ragasztott a hálójukba, gyakorlatilag eldöntve ezzel a találkozót.

A harmadik játékrészre tovább sújtotta a vendégeket a sors, hiszen Göncz Szabolcsnak is sikerült ellenük feliratkoznia az eredményjelzőre. A Ferencváros becsületét végül Csiki Attila két találata mentette meg, amivel kialakult a 6:2-es végeredmény. A hazaiak fontos három pontot szereztek, míg a vendégek számára immár két forduló telt el győzelem nélkül

A meccsről bő helyszíni beszámoló ezúttal is található a Szombathelyi Pingvinek honlapján!

A nyolcadik forduló mérkőzései

Itt mindössze két találkozóról kell beszámolnom. A Szittyák nem utaztak el ugyanis Szombathelyre, valamint a Fehérvári Jegesmedvék is váratlanul elhalasztották a Jégveled elleni dunaújvárosi találkozójukat. Mindkét esetben létszámgondok léptek fel.

White Sharks HC – Hevület SE 3:4, büntetőlövésekkel
Mindenki arra számított, hogy a Hevület könnyedén besöpri a három pontot az eddig nem túl acélos cápák ellen, a sors azonban ismét bebizonyította, hogy igenis tartogat még meglepetéseket.

A cápák talán az elmúlt hetek sikertelenségének is köszönhetően mindössze egy kapussal és 11 mezőnyjátékossal állt ki a mérkőzésre (valamint két újoncot is avatott Kotroba Ákos és Gömöri István személyében), igaz a Hevület is csak 14 embert nevezett a találkozóra.

A találkozó elején a MAJL eddigi leggyorsabb gólja született, hiszen Mészáros Imrének mindössze 50 másodpercre volt szüksége ahhoz, hogy megszerezze a cápák számára a vezetést. Ez meglepetésként érte a vendégcsapatot, akik elkezdték rohamozni a kaput, de az első harmad végéig csak az egyenlítés sikerült Bakos Gábor góljának köszönhetően.

A játék azonban nem ment nekik, sőt Párkai Dávid az újonc Kotroba Ákos passzáből ismét vezetést szerzett a White Sharks számára, amivel a hazaiak ki is húzták a harmadot. Már csak egy harmad, 30 perc hiányzott az idei szezon egyik legnagyobb meglepetéséhez!

A Hevület alapos fejmosást kaphatott az öltözőben, és a 65. percen egyenlített (Orsós Dániel), majd a 69. minutumban át is vette a vezetést (Börczi Tamás). Elhúzni azonban nem sikerült, sőt jött a hidegzuhany, Kotroba újra passzolt, Párkai Dávid pedig egyenlített.

A rendes játékidő tehát nem hozott döntést, így a Hevület a Ferencváros után másodjára is szétlövésekre kényszerült, ahol ismét mellé állt a szerencse és végül két ponttal távozott a fővárosból. A vesztett pont bizony még nagyon sokba kerülhet

Ferencvárosi Pingvinek – Újpesti TE 4:11
A bajnoki címvédő Újpest egyetlen vereségét a nyitó fordulóban a zöldek ellen vesztette el, így volt miért visszavágnia. A Ferencváros előzetesen két meccsből mindössze egy pontot tudott szerezni, így a Kisstadionban igazi vérre menő csatát láthatott a publikum.

A női válogatottal készülő Gyömbér Mónika helyett ezúttal Görbitz Attila védte a hazaiak kapuját, és annak ellenére, hogy a Ferencváros uralta a játékot, mégis neki kellett először kapitulálnia. Nem lehet számára kellemes emlék ez a meccs, hiszen szoros első harmad után (2:2), az újpestiek valósággal legyalulták ellenfelüket és a második húsz percet 6:1 arányban nyerték meg.

A vendégeknek minden összejött, a hazaiaknak semmi. A harmadik játékrészt is a lilák nyerték 3:1-re, így végeredményben a Ferencváros súlyos hazai vereséget szenvedett, és mivel már három forduló óta nyeretlenek, így a harmadik helyről szépen elkezdtek lefelé csúszni a tabellán.

Mi egyéb történt még és mi várható?

A fenti leírásokból és a mai napon a blogon frissült táblázatokból is kitűnhet, hogy szinte mindenhonnan hiányoznak a Szittyák. Amint az hivatalossá vált a pesterzsébeti csapat komoly létszámgondokkal kezdett szembe nézni, ezért újból felvetették a Ligának a már a szezon elején beterjesztett javaslatukat, mellyel a MAJL szigorú, játékos múlttal összefüggő előírásain szerettek volna lazítani. Mivel ehhez a csapatok és a Liga elnöke nem tudott hozzájárulni, a Szittyák nem tudták tovább vállalni a küzdelmeket, így visszaléptek a bajnokságtól. Eredményeik, az ellenük szerzett pontok, gólok és gólpasszok hivatalosan törlődnek az adatok közül kivéve az ellenük „szerzett” kiállításokat.

Így a MAJL gól és pontszerző listái is átkuszálódtak, mint ahogy a tabellára is volt hatással, a frissített adatok a jobb oldali sávban láthatók.

Pár szóban a közeljövőről:
A kilencedik fordulóban már csak három meccset rendeznek, hiszen a Ferencvárosnak nem kell a Szittyák ellen pályára lépnie. A Jégveled-Hevület párharc életre-halálra ment, a végeredményt már tudjuk, de nem lövöm most le a poént. A Szombathely és az Újpest a két sereghajtó, a Sharks és a Jegesmedvék ellen szerezhet újabb három pontot. Amennyiben ez így történik, akkor a listavezető és üldözője újabb nagy lépést tesz a biztos továbbjutás felé.

Tovább >>>