És igen, itt a legutóbbi meccsről szóló beszámoló, mellyel teljessé vált a három nemes trófea begyűjtéséről szóló sorozat. Mindenki figyelmébe ajánlom: a február még nem ért véget, holnap lehet újabb fejezetet írni!!!2011.02.17. 21:30, Jégveled KSE – Ferencvárosi Pingvinek 6:4 (3:0, 1:1, 2:2)
Legjobban talán azok a hidegfrontos elemek értékelik a mostani szituációt, akik a szezon kezdete óta renszeresen látogatják a Jégveled mérkőzéseit. Hiszen az első fordulókban vészes gól- és igazi csapatjáték-ínség miatt bizony feltörölte velünk a padlót a Hevület és a Szombathely, majd rutintalan játékunk (és a mennybe ment Kubanek-kapus) miatt simán kikaptunk az UTE-tól is. A szépemlékű Szittyák és az idén partra vetődött Cápák elleni meccsekben reménykedtünk, hogy ez fog minket formába, játékban, csapatszellemben és önbizalomban felhozni minket arra a szintre, hogy valóban komolyan célba vehessük az alapszakasz dobogós helyezéseit.
A „kötelező” győzelmeket megszereztük, és utána két nagyon fontos mérkőzést sikerült – bizony igen jó játékkal – megnyerni, hiszen három-három pontot szereztünk a Hevület és a Szombathely ellen is. Akik végigfagyoskodták az ezen két csapattal szembeni első felvonásokat (és a két 1:7-tet), bizony jólesően, és bölcs mosollyal nyugtázták most is, amikor a Ferencvárosiak elleni meccs előtt már ment a számolgatás, hogy is állunk, milyen esélyeink vannak.
A Fradi 8 meccs után 13 ponttal az ötödik, mi ugyanennyi találkozót követően 15 ponttal a negyedik helyen álltunk a 11. forduló előtt (egy meccsünk ugye - a Jegesmedvék elleni - elmaradt). Szintén 15 pontos volt a Hevület de úgy, hogy ők már kilencszer léptek pályára.
A zöldek elleni, újfent csütörtökön késő este megrendezett találkozó nem akármilyen ütközetet ígért. A Ferencváros számára talán az utolsó esélyek egyike kínálkozott arra, hogy visszakerüljön az élbolyba, és erre az előző körben egy Sharks elleni 10:0-ás diadallal hangoltak. Ezzel komoly hullámvölgyből kerültek ki, hiszen azt a meccset megelőzően három találkozón csak egyetlen pontot tudtak szerezni (Hevület 3:4 büntetőkkel, Szombathely 2:6, Újpest 4:11 – utóbbi hazai pályán!!!).
Számukra egy győzelem azt jelentette volna, hogy a Hevülettel szembeni meccshátrányunkat behozva 18 pontunkkal a harmadik helyre ugrunk úgy, hogy meglépünk a Fraditól. Ráadásul vészesen ketyegett (azóta le is járt) a halasztás miatti határidő a Jegesmedvék számára (azóta sincs döntés ezzel kapcsolatban).
A tétnek megfelelően remek hangulatú kis csoport hangolt a Hidegfront molinó mögött. Nagy örömünkre jelen volt Bodor Pista és Taz, akik sajnos eddig kevesebbszer tudtak kijönni, és ott volt két új arc is a többiek mellett. Lehettünk olyan tucatnyian talán, amivel azért sokszor tudtunk jókat danolászni mikor arra szottyant kedvünk, vagy amikor azt a kötelesség megkívánta.
A meccs álomszerűen kezdődött, kicsit úgy, mint a tavalyi szezonbeli második találkozónk. Nem telt el 2 perc sem, amikor Adler Tomi egy Pingvin-támadás után megszerzett koronggal a félpályáról megeresztett egy amolyan becsületlövést a vendégek kapujára, ami nem kis meglepetésre a kicsit talán bealvó Gyömbér Mónika hálójában landolt. Ez ám a kezdés, de milyen volt a folytatás! Negyven másodperccel a történtek után Szenes szintén a félpálya környékéről a kapu elé lőtte a korongot, amibe a két Fradi-védő között settenkedő Máthé Attila éppen csak leheletnyit ért bele, és máris 2:0 volt az állás a javunkra (Attilának ez volt az első találata idén). Kell ennél több? Persze! Még mindig csak 3:45 volt az órán, amikor Adler passzát kapitányunk, Imre Robi ügyeskedte a hálóba, 3:0. Csoda ha ezek után szólt a „pia jó” című nóta?
A harmadból hátralévő maradék időt (16 perc 15 másodperc) könnyedén végigkorcsolyázgattuk, ami baj, mert jobb lett volna több gólt szerezni. Szerencsére a zöldek hiába próbáltak visszakapaszkodni a meccsbe, gólt szerezniük nem sikerült, heves igyekezetükben pedig nyolc perc hátrányt sikerült az első szünetig összeszedniük. Természetesen az előnyöket mi nem tudtuk ezúttal sem kihasználni, viszont erre a Fradinak esélyt sem adtunk, hiszen szerintem a csapat történelmében először fordult elő, hogy mind a 20 játékpercet öt mezőnyjátékossal, kiállítás nélkül játszottuk végig. Az, hogy nem szereztük meg a negyedik gólt különösen fájó, mert 16:11-nél egy kirívó Dudás Csaba szabálytalanság után (Imre Robi pihent a jégen egy akasztás után) büntetőt is lőhettünk, ám Adler Tomi a magára találó Gyömbér Móni eszén nem tudott sajnos túljárni.
Az első szünet után azért előnnyel vártuk a folytatást, sőt még nem pukkadtunk ki, hiszen egy küzdelmes Bárány-Adler-Zsíros korongjáratás urán utóbbi spíler csak megszerezte a negyedik találatot. A harmadban nem dőlt el a meccs mégsem, hiszen nem mi lőttük az ötödiket, hanem a Ferencvárosnak sikerült szépítenie, mégpedig Keserű Zsolt révén. Ekkor jósoltam meg, hogy ez a meccs még izgalmas lesz, és sajnos úgy látszik túl sok Jégveled-meccset láttam már, mert igazam is lett!
A harmadik harmadra a zöldek oroszlánként jöttek ki, mi pedig nem nagyon találtuk a fonalat. 18 másodperccel a kezdés után először, majd nyolc perccel később másodszor (összesen harmadszor) kellett lenyelnünk a Keserű-pirulát, amikor a Pingvinek 68-asa megszerezte második, majd harmadik gólját is, utóbbit kettős emberelőnyből. Máris egyetlen gólra csökkent a 4:0-ás előny, ez pedig nem jó.
A harmadik Keserű-féle gól után maradt az egyemberes hátrányunk, és ekkor mellénk állt a szerencse, vagy fogalmazhatunk úgy is, hogy a csapat megmutatta mire képes, vagy úgy is, hogy a meccsen újabb fordulópont állt be, esetleg azt is mondhatnám, hogy megint rákapcsoltunk pár percre, de lehet az a szimpla igazság, hogy nekünk nem az emberelőny, hanem a hátrány tesz jót.
Huszonegy másodperccel Kondrát Péter (egyébként teljesen felesleges csúnya szabálytalansága után kapott) kiállításának letelte előtt Adler egy egyéni szólóakció után az ellenfél kapujába bombázott, majd 22 szekundummal később (papíron ekkor már lejárt a büntetés, de az akció még 4-5 ellenében zajlott) Zsíros Gabi hatalmas szemtelenséggel tologatta el a korongot a Fradi védőivel szemben, keresztbe a kapu előtt, majd egy parádés fonáklövéssel a hosszú alsó sarokba helyezte a játékszert.
Lélektanilag azt gondolom itt megnyertük a meccset, hiszen hátrányból két gólt sikerült ütni a játékban éppen magára találó, és nálunk a meccs ezen szakaszában jobban hokizó Pingvinek ellen. A eredmény mégsem 6:3 maradt, mert Asztalos Gábor szépen kicakkozta a bal felsőt az utolsó percben, ezzel beállítva a kétgólós Jégveled-győzelemmel zárult végeredményt. Ezen még az utolsó pillanatokban Gyömbér Mónika lehozása sem segített.
A győzelemmel kell-e mondani, sokat léptünk előre. Remélhetőleg. Öt pontra hagytuk le a Pingvineket, és bár mindenki egy kicsit másképp számolt, valójában a lényeg, hogy az elődöntők küszöbére sodródtunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése