A tegnapihoz hasonlóan tovább kísértem a sorsot és nagy lépésekkel küzdök a lemaradások ellen! Ma a pazar február második felvonásáról, egy nem annyira ősi, de annál élesebb rivális elleni derbiről szólok, azaz a Szombathelyi Pingvinek elleni emlékezetes csatáról!2011.02.12. 18:10, Jégveled KSE – Szombathelyi Pingvinek 4:3 (1:1, 1:1, 2:1)
A nyolcadik forduló után a Hevület legyőzésével egyelőre megelőztük a Ferencvárost, így immár a negyedik, továbbjutó helyről vártuk a nagyhírű vasiak érkezését. Annak ellenére, hogy a csapat fehérváriak elleni lehengerlő játéka miatt bizakodóak lehettünk tudtuk, hogy az eddig a Szombathellyel megvívott mindhárom összecsapást csúnyán elbuktuk, ráadásul legjobban éppen az idén, a harmadik fordulóban páholtak el minket (1:7).
Volt tehát aggódnivalónk. Még akkor is, ha előzetes kalkulációink alapján talán még egy vereség is belefért volna a Pingvinek ellen. Az izgalmakat egy jó délutáni, meccs előtti italozással próbáltuk feloldani, melynek folyományaként már erősen dalos kedvvel indultunk el felvenni Élelmezési Hadbiztos Dórát, majd mindenféle tér- és időkontinuum, valamint „népdalokat” buszra várakozó hölgyeknek való eléneklések miatt lekéstünk a komplett első harmadról.
Az elmondások alapján az első húsz perc küzdelmes játékrészt hozott, kicsit nehezen lódult meg a játék, de kis idő elteltével veszélyesekké váltak a támadások mindkét oldalon. Kifejezetten sok volt a kiállítás, hiszen a mieinknek 10, míg a Pingvineknek 6 percet kellett a büntetőpadon tölteniük.
Gól azonban ezekből a szituációkból nem született, hanem aztán a harmad vége felé, konkrétan a 18. percben Kondrát Peti révén mi szereztük meg a vezetést. A kihagyhatatlan passzot Máriótól kapta. Sajnos mire a szünetben többen megérkeztünk, már 1:1 állt az eredményjelzőn, hiszen a vendégek ásza, Jávorics Gábor a harmad utolsó percében egyenlített is, a szombathelyi honlap elmondása szerint egy remek csel, majd egy köténygól után.
Előzőleg azt gondoltam, ha egyszer két vállra sikerül fektetnünk a Szombathelyi Pingvineket, akkor hét határra szóló beszámolót fogok írni róla. Sajnos azonban mindenféle okok miatt kevés konkrétum maradt meg elmémben a meccsről. Annyi bizonyos, hogy kemény csata zajlott a jégen, hiszen vendégeink győzelmük esetén tapadtak volna az Újpestre, míg lépéselőnybe kerültek volna velünk és a Hevülettel szemben. Számunkra viszont éppen a frissen kivívott elődöntős hely védelme és megerősítése volt a cél.
Sokáig a második harmadban sem történt igazán említésre méltó esemény, majd a mérkőzés 30. percében Zsíros Gábor fogás miatt a kiállítás sorsára jutott. A narancsmezesek 37 másodpercet adtak nekünk a fogócskázásra, ezután Németh Richárd nevű játékosuk szezonbeli első góljaként egy rövid kapu előtti tüzijátékot követően zúdított Alex hálójába. Vezetett a Szombathely (1:2).
Az egyenlítő találaton talán ma is megy a „vita”. Hét perccel a vasi találat után a kapujuk elé tömörülő vendég védők között Szenes Gé agilis forgó táncba kezdett, majd a korongot lehetetlen szögből (alapvonalról szinte) kapura húzta. Aztán hogy ez a lövés csorgott-e be a gólvonal mögé, vagy a hivatalos gólszerző, Horváth Árpi még beleért-e azt az érintettek sem tudták megmondani. Az öröm mindenesetre így is úgy is nagy volt, hiszen ismét egál volt az állás (2:2)
Így érkeztünk el az utolsó harmadhoz, amely küzdelemben nem hagyott kívánnivalót maga után. Sőt, a 49. percben a meccsről meccsre egyre inkább magára találó Bárány Bence lőtte a meccs legnagyobb gólját a kék vonalról. A látványos találat a kapus lepkéjéből pattant a hálóba, így ismét nálunk volt az előny (3:2).
A szombathelyiek azonban újabb gólszerző debütánst avattak nyolc perccel a meccs vége előtt, amikor a mindössze második meccsén pályára lépő Zsenák Norbert egyenlítette ki az állást a vasi kapitány, Varga Ádám passza után (3:3).
A jégveledesen idegtépő utolsó percekben, Karvalits Gábor vesztette el a fejét. „Szerencsére” a kiváló játékos nem sárga mezben játszott, így miután egy vélt vagy valós, kapust ért inzultus megtorlására vállalkozott, Incze Miklós játékvezető döntése értelmében az öt perc plusz végleges kiállítás sorsára jutott (fejre, nyakra irányuló támadás okán).
Ezúttal bekövetkezett az, ami velünk ritkán fordul elő, azaz gólra tudtuk váltani az előnyt. Negyvenkét másodpercre volt szükségünk ehhez, ekkor Konrád Márió lövésébe a nyerőember Pap Lehel ért valahogy bele, és megszerezte a negyedik gólunkat (4:3). Mivel ilyenkor a kiállítás nem telik le, továbbra is emberelőnyben maradtunk.
Az utolsó percekre aztán mi kerültünk emberhátrányba, majd miután kiegészültünk, az utolsó fél percre a Szombathely lehozta kapusát, a ligaelső Sipos Pált, így próbálva meg kicsikarni az egyenlítést. Szerencsére ez nem sikerült sőt, ha Márió kicsit előbb lendíti meg az ütőt, akkor üres kapus gólt is lőhettünk volna. Egy megszerzett koronggal ugyanis bevette ő a kaput, ám a bírók úgy ítélték meg, hogy az ütés már a szirénaszó pillanatában történt.
Így vagy úgy, de sikerült megtörni a jeget a Szombathelyi Pingvinek ellen. Történetünk során először győztük le a vasi csapatot, és ezzel a három ponttal továbbra is maradtunk a negyedik helyen a velünk együtt 15 pontos Hevület mögött. Legfőbb riválisunkká a fehérváriakon kívül a White Sharksot ugyanebben a körben 10:0-ra lemosó Ferencvárosi Pinginvek léptek elő, akik ellen már a következő héten összehozott minket a sorsolás szeszélye...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése