Amióta nem születnek naprakészen a beszámolók (értsd: vészesen le vagyok maradva saját magamtól) érdekes módon a csapat győzelmet győzelemre halmoz. Kicsit félek is megbontani ezt a mágikus párhuzamot, és igyekszem a dicsőséges februárunk három meccséről megírni, amire még emlékszem és amit megírni amúgy is érdemes. Ez az első rész, életem eddigi legjobb Jégveled-meccséről szól.2011.02.03. 21:00, Jégveled KSE – Hevület SE 7:6 (2:0, 3:4, 2:2)
Szokatlan időpontban, egy hideg csütörtök este – edzésidőben – került sor a fehérváriak elleni visszavágóra. A White Sharks elleni győzelem (5:1) után, de még ezen meccs előtt csapatunkat több esemény is érintette.
Először is visszaléptek a bajnokságtól a Szittyák, akik ellen 19 gólt sikerült lőni, kettő kapott ellenében, és az eredmények törlésével sajnos a mi gólkülönbségünk „romlott le” leginkább. Másodszor, a Fehérvári Jegesmedvék elmentek síelni, és emiatt a velük – amúgy Dunaújvárosban – vívandó mérkőzés halasztásra került. Az utazás elmaradása a Hidegfrontot is kellemetlenül érintette a leszervezett, majd elhalasztott hétvégi tervek miatt.
A Hevület elleni 60 perc előtt így az ötödik helyen álltunk a tabellán 9 ponttal, egy egységgel a Ferencváros, és néggyel az esti rivális fehérvári csapat mögött, igaz mi az elmaradt meccs miatt egyel kevesebbet játszottunk.
A győzelmi kényszer mellett az is fokozta az aggodalmakat, hogy a Hevülettől még a második fordulóban alapos verést kaptunk (1:7). Akkor nem védett Alex és ezen a meccsen is Forgács Petinek kellett a kapuba állnia, ami a hálóőrben biztosan felidézett néhány kellemetlen emléket.
A Jegesmedvék „megfutamodása” után ráadásul ez a találkozó volt A JÉGVELED KSE SZÁZADIK MAJL BAJNOKI MÉRKŐZÉSE (ha a Szittyák elleni is beszámít a sorba), ami így egy számunkra klasszikus derbivel ünnepeltetett meg.
A találkozó a valóságban aztán egyszóval összefoglalva maga volt a nagybetűs MÉRKŐZÉS!!! Ennek ellenére dob és alkohol nélkül, a szokatlan időpont miatt viszonylag kevesen szurkoltunk szurkolgattunk eleinte mérsékelt hangerővel (bár szerencsére a régen látott Bárány Dóra-Lajtai Kati tandem eljött visítozni:-)).
Heves mezőnyjátékkal kezdődött az első húsz perc, amiben jobbak voltunk az ellenfélnél. Remekül passzolgattunk, belőtt korongok után centerből és távolabbról (de végre nem a kék vonalról) is próbálkoztunk, majd a 17. percben egy mesteri (profi korongosoknak is becsületésre váló) kapu előtti Bárány keresztpassz után Szenes Gábor szerezte meg a vezetést számunkra. Vezettünk a Hevület ellen ezen az oly fontos találkozón!
Támadásban maradtunk, és mindössze másfél percet kellett várni amikor Adler is megvillant. Egy Palkovits-Zsíros kombináció után a mi 54-esünk is a hálóba talált, ezzel pedig egyszersmind megszerezte a Jégveled történetének 500. MAJL bajnoki gólját (a századik meccsen ugyebár). Az ember nem hitt a szemének, az első harmad folyamán végig a kapujuk elé szorítottuk az ellenfelet, alig-alig adva esélyt számukra a támadásokra.
A második játékrész is így folytatódott, sőt mi több, a mérkőzésen 10-es osztályzatot érdemlő, rendkívül agilisan hokizó Konrád Márió egy remek cselsorozat után a 25. perc elején megszerezte harmadik gólunkat, fél perccel utána pedig Zsíros Gabi egy parádés Adler passz után az üresen maradt bal sarokba passzírozta a negyediket is. 4:0 a javunkra, és elkezdődött a tombolás a lelátón.
Ekkor azonban több dolog történt. Először is kicsit megfáradtunk, és a Hevület is úgy gondolta, visszatér a meccsbe. Ráadásul megérkezett a nézőtérre Sipos Máté, aki nem hozott szerencsét sőt, amint belépett a csarnokba, a 28. percben Orgovány István a későn mozduló Forgács P mellett kilőtte a kapunk bal oldalát.
A baj folytatódott, a bírók 28:43-nál a büntetőpadra küldték két hátvédünket Endreffy Zoltánt és Palkovits Norbertet is, így kettős hátrányba kerültünk. Utóbbinak sajnos mindössze 15 másodpercet kellett pihennie, mert a vendégek gólzsákja, Börczi Tamás egy erős lövéssel máris kihasználta a fórt. A helyzet azonban akkor lett igazán izgalmas, amikor három minutummal később, a fáradó védelem újabb kihagyását ismét Börczi használta ki, és már 4:3 volt az eredmény!!!!
Ideje lett volna már ezt a harmadot befejezni, azonban szerencsére még számunkra is tartogatott örömteli eseményt a maradék nyolc perc. 37:53-nál ismét jött Adler „Ötszázados” Tamás, és egy jobboldali remek szólót követően Szabó Richárd kapus mellett a Hevület hálójába helyezte az ötödik gólunkat. A Hidegfront szétrobbant, bár a szünetig lelkesedésünk ismét lohadt egy kicsit, hiszen Miklós Attila 19 másodperccel a sziréna előtt ismét egygólósra csökkentette az előnyünket.
Mindenki – aki élt ezzel a lehetőséggel - sietve cigizett a szünetben, hiszen sejtettük hogy nem akármilyen 20 perc vár még ránk, és amit kaptunk az tényleg maga volt a varázslatos hokicsoda! Itt már minden mozzanatnak külön jelentősége volt, így amikor 43:47-nél ismét kiállították az amúgy sokat ütköző és szívvel-lélekkel védekező Palkovitsot, megkondult bennünk a vészharang. Ekkor azonban bebizonyosodott, hogy nekünk nem emberelőnyből, hanem hátrányból megy jobban a gólszerzés (az állítás első részével eddig is tisztában voltunk). A Hevület nem zárt vissza elég gyorsan, Adler passzolt Zsíroshoz, a csatártárs pedig könyörtelenül kihasználta a ziccert, így 6:4 volt a javunkra, és maradtunk négyen a pályán továbbra is (plusz kapus).
A Hevületnek ekkor már azonban a szerencse is kedvezett. Négy-négy elleni játéknál a 48. perc legelején Tímár Balázs belőtt korongja (persze lehet hogy kapura szánta), olyan szerencsétlenül pattant meg – még a kék vonal környékén – az egyik védőnk botján, hogy a korong egy szabályos ívet leírva, a „fejelni” felugró Endreffy sisakja fölött másfél centivel elszállva, az elmélázó Forgács kapujának jobb felső sarkában landolt. Ismét egy gól volt a különbség, nem lehetett megnyugodni, a nézőtéren már a szotyihéjakat rágtuk kínunkban, úgy be voltunk ... ijedve. És persze ordítottunk mint a fába szorult féreg!
Ekkor jött szerencsére a mi varázslónk, Konrád Márió, aki igazolva az addig is kiérdemelt meccs embere címet középtávolról egy váratlan lövéssel küldte a pakkot a jobb alsóba, immáron kézzel foghatóvá téve számunkra a három pontot. A túloldalon azonban nem sokkal később Börczi megszerezte harmadik találatát. A fehérvári csatár ráadásul egy nem mindennapi bombával pókhálózta ki a bal felső ficakot. Ekkor még csaknem négy idegtépő, iszonyatosan lassan vánszorgó perc volt hátra, amiben foggal-körömmel védekeztek játékosaink mezőnyben és kapuban egyaránt. Nagy igyekezetükben még azt sem igazán vették észre, hogy a Hevület az utolsó percekre már kapusát lehozva, hat mezőnyjátékossal próbálta kicsikarni az egyenlítést.
Aztán csak felvijjogott a sziréna, megnyertük a csatát, és még negyedóráig csak pislogtunk hogy mi is történt, a hazafelé induló autókban meg mindenki csak „gondolkodott”. Hihetetlen élmény volt a találkozó, akármi is lesz a szezon végén, már ezért az egy találkozóért érdemes volt elindulni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése