Mi lett veled Jégveled? - 1. rész

2009. március 21-én késő este, talán olyan tizenegy óra körül majd berepedt a jég, kis híján kitört az összes plexi, és majdnem leszakadt az összes világítótest. Egy zajos jégkorongcsapat és néhány értük szorító „szurkoló” ünnepelte éppen, hogy pár perce, az utolsó büntetőlövést követően a Jégveled egy hihetetlen mérkőzésen megnyerte története első MAJL bajnoki címét.

A siker aztán magával hozta az elvárásokat is. A következő szezonra edző, játékos, szurkoló úgy készült, hogy kimondva, kimondatlanul a újra a végső diadal lebegett a szemek előtt. Valami azonban közbejött, hiszen a Jégveled tavalyi szezonjáról minden elmondható, csak az nem hogy sikeres lett volna. Okokat, elméleteket mindenki tud gyártani ha nagyon akar, hadd próbáljam meg én is ezt tenni oly módon hogy néhány sorban átismétlem mi is történt a 2009/10-es szezonban a csapattal és velünk mindannyiunkkal.

Az új bajnokság első említésre méltó eseménye számunkra az volt, hogy a döntőn felbuzdulva már augusztusban erőteljes készülődés kezdődött. Megszületett ez a blog, megszülettek az azóta is sokszor megénekelt rigmusok, elkészültünk a saját menedzselésű, egyedi sállal és molinóval. Mindenki várta, hogy ha nem is minden találkozón, de több alkalommal is ki tudjuk ordibálni magunkat a lelátón. A sorsolás után is bizakodó volt a hangulat, hiszen ellenfélnek a kötelezően verhető Drago Skorpiók, a simán legyőzhető Jegesmedvék és Szombathelyi Pingvinek, valamint a remek rangadókat ígérő Ferencváros jutott.

Mi laikus kívülállók sokan még csak most ismerkedtünk a ligával és viszonyaival, így kissé meglepetés volt, hogy az első meccsre az eredeti időpont előtt egy héttel, ráadásul a pályáválasztói jogot felcserélve került sor november 2-án a Drago Skorpiók ellen (papíron idegenben).

A Jégveled egy meglehetősen erős csapatot tudott a padra leültetni. Ez azért volt örömteli, mert a felkészülés során érkeztek rossz hírek a csapat háza tájáról, szó volt például Adler Tamás esetleges kieséséről is, ami szerencsére nem következett be. Hiányzott viszont Szenes Gábor, akinek rovott múltú játéka egy sérülés miatt egészen januárig hiányzott a csapatnak.

A tizedik másodpercben közelről megnézhettük hogy gólt szerez a Drago, majd nagyon sokáig csak azt láttuk, ahogyan kapusuk egyik bravúrt a másik után végrehajtva őrzi a hálót. A játékot gond nélkül elkezdtük irányítani, ám a huszadik percig csak egyenlíteni sikerült. A bajnokság első Jégveled-gólját Konrád Márió szerezte Imre Róbert kapitány passzából.

A hengerre és a tudáskülönbség érvényesítésére a második harmadig kellett várni, nyolc perc gólcsend után szinte percenként örülhettünk egy-egy találatnak, összesen hatnak, így a meccs szerencsére el is dőlt. Az utolsó játékrészben még háromszor sikerült mattolni a Skorpiókat, így összességében úgy kezdődött a szezon ahogy azt mindenki várta. Sima győzelemmel.

A második meccsen a MAJL-újonc Szombathelyi Pingvinek vendégszereplésére került sor. Számukra ez az első MAJL találkozó volt, hiszen az első fordulóban szabadnaposak voltak, így hozzá nem értőként egy teljesen sötét ló volt számomra az ellenfél. Talán balszerencsésnek mondható a körülmény, hogy a szezon előtt egy edzőmeccsen a Jégveled könnyedén verte meg őket Budapesten, mert ez az emlék kicsit talán megzavarta a játékosok koncentrációját.

Ezt igazolandó a találkozót meglepően álmosan kezdte a társaság. Az még hagyján, hogy a kapura egyátalán nem voltunk veszélyesek, de sajnos mezőnyben, sőt a saját harmadunkban is gyakran körbekorcsolyázták a mieinket a frissebbnek és erőteljesebbnek tűnő narancsmezesek.

A mérkőzésnek szomorú felhangot adott egyébként, hogy a megelőző napokban újabb név került fel a veszteséglistára. Kiderült, hogy Bárány Bence barátunk egészségügyi problémái miatt a szezon hátralévő részére kidőlt, így újabb kulcsjátékosát vesztette el a bajnoki címvédő. Bence az idényt így egyetlen mérkőzésen szerzett két góllal és egy gólpasszal zárta.

Sajnos a pályán sem alakultak szebben az események. Tizenhárom percnyi meddő mezőnymunka után egy középtávolról megeresztett lövés Pál Bertram korcsolyáján megpattanva a kapuba pottyant. Vezetett a vendégcsapat, és a játékon látszott, hogy ezúttal nem lesz olyan könnyű a fordítás, mint a Skorpiók ellen. A Pingvinek rengeteget korcsolyáztak, pontosan passzoltak, ők irányították a játékot és a harmad vége előtt nem sokkal a második góljukat is megszerezték (emberhátrányban!).

Mit tehetett az ember a reménykedésen kívül? Egészen a 38. percig semmit, de onnan, amikor a vasiak már 4-1-re vezettek ellenünk, már ennyi sem maradt. Nem is ez a tény, hanem a csapat tanácstalansága volt meglepő, hiszen eddigi igen rövid MAJL-tapasztalataink során még nem nagyon láttunk ilyesmit a Jégveledtől. Az utolsó játékrészben aztán mégis történt valami, két gólt szerezve felcsillant előttünk a remény az egyenlítésre.

Sajnos azonban nagyon sok kiállítást kaptunk, kibontakozni nem sikerült, kaptunk egyet, majd még egyet, és hiába szépítettünk ismért Szabó Tomi révén, egy fegyelmezetlenség után (Kondrát Pétert végleges fegyelmivel küldték le a pályáról) hosszabb emberhátrányba került a csapat, és végül elvesztette a mérkőzést.

A vérre menőnek ígérkező, Ferencváros elleni kard ki kard csatára való felkészülés során aztán a veszteséglistát Palkovics Norbert nevével kellett kibővíteni, a rovott múltú játékos az idényben már nem tudott pályára lépni, így az előjelek nemhogy javultak volna, egyenesen zuhantak.

De jött a Fradi, amire a rangadó jelzőt biggyesztettük itt a blogon, hiszen kínálkozott egy esély, hogy a nagy riválist legyőzve feledtessük a Pingvinek elleni kisiklást. A sérültek mellett a csapat sajnos Popescu Balázs nélkül kellett hogy kiálljon, így bár a keret még mindig erős volt, arra lehetett számítani, hogy nem lesz könnyű az előttünk álló hatvan perc.

Pedig úgy indult, Konrád „Varázsló” Máriónak elég volt 33 másodperc, hogy bevegye a kaput, ami nagyon jó volt egy bizonyos alaphangulat megadására. Ezt követően azonban nem sikerült növelni az előnyt, sőt egy páros kiállítást követően a kilencedik perc közepén egyenlítettek is a zöldek. Ráadásul a szünet előtt a vezetést is megszerezték.

A második harmadban valósággal záporoztak a Jégveled-lövések a kapura (annak ellenére, hogy Görög Márton még az első harmad végén fegyelmi büntit kapott), de ahogy lenni szokott, az ellenfél ért el újabb gólt. Ez az 1-3 a szombathelyiek elleni találkozóból okulva nem sok jót ígért, ám ekkor jött Adler Tomi, és csak bekotorta a szépítő gólt a 29. percben, amit Dudás Krisztián toldott meg még egyel mindössze 34 szekundummal később.

A középső játékrész valóságos gólparádévá alakult. Egy másfél perces rövidzárlat után a 35. percre ismét kettő volt a Fradi előnye, amit aztán még a harmad utolsó perceiben ismét csak 35 másodperc alatt Adler és Máthé Attila egalizált. Bár jobban öröltünk volna kevesebb bekapott gólnak, és a számtalan helyzetből is bemehetett volna még néhány, azért mindenképpen érdekes utolsó játékrészre volt kilátás.

A végső húsz percre aztán kicsit rányomta a bélyegét a játékvezetők szereplése is, bár el kell ismerni nem volt könnyű dolguk. A harmad elején olyan tömegbunyó kerekedett, amire amatőr meccsen ritkán van példa. Valamelyik Pingvin játékos még egy ütőt is eltört egy Jégveled-sisakon (amiben a hozzátartozó fej is benne volt). Jancsó Gábor a Ferencvárosból a történtek után egy 10 perces fegyelmi büntetéssel gazdagodott.

A hangulat persze ettől igencsak paprikás lett, melynek egyik folyományaként büntetőt kaptunk a 45. percben. A szabálytalankodást követő újabb dulakodásban aztán Konrád Pétert kizavarták két percre (a vétlen csapatból), ami érdekes és tanulságos eset is volt, mert kívülről nem sok értelmét láttuk belemenni az emberkedésbe, amikor végre felcsillant a remény, hogy a meccsen először vezessünk!

Adler Tomi elhúzta jobbra, elhúzta balra, majd a kapus hasa alatt kicsit elakadt korongot beműtötte a hálóba. 6-5 ide!

Az utolsó öt percben megint fellángoltak az események, Konrád Fatert egy dulakodás után kétszer két percre a büntetőpadra, ellenfelét Homonnay Nimródot pedig végleges kiállítással az öltözőbe küldték a sporik, akik talán emiatt is – legalábbis elfogultként úgy tűnt – állították ki Zsíros Gábort az utolsó percekben egy igencsak szabályosnak tűnő bodicsek után.

A meccset emberhátrányban kellett befejezni, és a gólelőnyt nem sikerült megtartani, a lassan beérő találat megszületett Malachowsky Csaba révén, aki beállította a 6-6-os végeredményt.

A csoport másik találkozóján a Fehérvár 8-1-re kiütötte a Szombathelyieket, ami egyrészt nem sok jó ígért a következő fordulóra, másrészt szorossá is tette a küzdelmet a csoportban. A Ferencváros ekkor 5 ponttal állt a csoport élén (3 mérkőzés lejátszása után), 3 pontos volt a Jégveled (szintén 3 meccs), és 2-2 pontot gyűjtöttek a meccselőnyben lévő fehérváriak és szombathelyiek (ők csak 2-2 találkozón voltak túl). Vesztett pontok tekintetében tahát felsejlett az alsóházba kerülés veszélye!

A Jegesmedvék ellen csak egy szabadnapot követően léptek a fiúk jégre, amikorra ez a rémkép már kézzel fogható közelségbe került. Győzött ugyanis a Szombahely (Pesten a Fradi ellen!) és a Fehérvár is (Drago), így pontszámban is a negyedik helyre csúsztunk vissza. Csak a győzelem volt tehát elfogadható.

És jöttek is a medvék, a meccsre viszont újabb negatív előjellel készülhettünk, hiszen a Fradi elleni meccs után a csapat hátvédje, Pál Bertram úgy döntött felhagy a játékkal és szögre lógatja a korcsolyát. A bajnokcsapat újabb fontos láncszeme búcsúzott tehát, sokszorovza Kordisz András edző homlokán a ráncokat.

Bármennyire nagy is volt a tét, a csapat sajnos nem tudta átlépni a meccsről meccsre egyre sötétebben feketéllő árnyékát. Az első harmadot a Jégveled 4-0-ra vesztette el, úgy hogy mindezzel az ellenfél plusz-mínusz mutatóit is gazdagította, hiszen mindegyik találat 5-5 elleni játék során esett. Ráadásul a második játékrészben a Jegesmedvék még két lapáttal rá is tettek.

A meccs innentől vált tanulságossá, ugyanis a fiúk végre elkapták a fonalat, és ha későn is, de elkezdtek játszani. Az első gólt Adler, a másodikat és harmadikat pedig Konrád Márió és Rozgonyi Gábor szerezte, utóbbi kettő emberelőnyből született. Zsíros Gábor a harmad során pazar átadásokkal szolgálta ki a társakat, ennek eredményeképpen három gólban is benne volt, az utolsót ezek közül ismét Rozgonyi jegyezte, így a második harmad végére a csapat 4-6-ra állt fel!

Az utolsó harmad acélos küzdelmet hozott, amiben sajnos mi húztuk a rövidebbet. Pedig Gerőfi Gábor találatával már csak egyetlen gól volt a macik előnye, ám ekkor Adler kiállítása után hátrányban nem tudtuk kivédekezni az újabb fehérvári támadásokat. Az ismételt vendég-gól után a játék durvult, fáradtak az idegek, ismét emberelőnybe kerültünk, és Gáborik Roland révén ezt ki is használtuk, újra egygólos volt a hátrány. Sajnos azonban ezen a meccsen nem szerezhettünk pontot, Kondrát Pétert ismét 10 perces bütetéssel sújtották, a Jegesmedvék pedig megszerezték nyolcadik találatukat is, ezzel pedig beállították a végeredményt (6-8). Hatgólos előnyt senkinek nem szabad adni, pláne nekik.

Az alaszakasz játékos-statisztikái (nagyítás a képre kattintva):

Az alapszakasz első négy lejátszott találkozója után tehát már kár volt nagy dolgokról álmodozni. Egyetlen győzelmet sikerült szerezni, azt is "csupán" a Drago-k ellen, így hatalmas formajavulásnak kellett volna bekövetkeznie ahhoz, hogy a csapat dobogós helyezésre alkalmas módon juthasson a felsőházba, a csoport első három helyezettjével szemben ugyanis csak a Ferencváros elleni egy pontot tudta felmutatni.

Folyt. köv.