Mi lett veled Jégveled? - 2. rész

A Jégveleddel foglalkozó első részt az alapszakasz első körénél hagytuk abba. A csapat sajnos alulmúlta a várakozásokat, és mindössze három ponttal szerénykedve várta a visszavágókat. Mit lehetett mást tenni, mint bízni és tovább küzdeni? Talán kicsit átértékelni a dolgokat, hiszen a címvédésben, a dobogóban már nem nagyon lehetett reménykedni.

De egyáltalán a felsőház is kérdésessé vált, hiszen a visszavágók előtt a Szombathely 3 meccs után 6, a Fradi és a Fehérvár 4 meccs után 5-5 ponttal állt, míg a bajnoki címvédőnek mindössze 3 pontja volt.

Bárddal a nyakukon mentek tehát neki a srácok a Drago Skorpióknak. Az első fordulóbeli diadal során pályára lépő csapatból ekkorra már négyen hiányoztak: Bárány Bence, Palkovics Norbert és Pál Bertram már nem készült a csapattal, valamint nem volt a keretben ezen a meccsen Gáborik Roland sem.

Ez komoly érvágás még akkor is, ha a bemelegítéskor voltak új arcok a pályán (Soós Balázs és Dudás Krisztián korábbi meccseken már pályára léptek, a visszatérő Popescu Balázsnak azonban ez volt az első találkozója a szezonban), bár a közvélemény ennek ellenére is jogosan várta el, hogy a Jégveled legyőzi alacsonyabban rangsorolt ellenfelét, és javít valamit a megtépázott önbizalmán.

Azonban nem így történt, és nyugodtan kijelenthető, hogy ezen a találkozón a csapat elért a mélypontra. Az első fordulóhoz hasonlóan most is a Skorpiók szereztek vezetést, úgyhogy nem aggódtunk még túlságosan emiatt (akkor a csapat 10-1-re nyert), jött is az egyenlítés (Márió révén), csordogált is a játék, azonban az ellenfél nem tört meg, az első szünetig maradt az 1-1.

Az újrakezdést követően tiszta játékidő tekintetében mindössze 21 másodpercet kellett várni a következő gólra, azonban sajnos ezt megint az ellenfél szerezte, sőt, nyolc perccel később betaláltak még egyszer, így bár nem hittek talán ők sem a szemüknek, de 3-1 arányban vezettek ellenünk. A meccsbe ezek után már nem sikerült visszajönni és egy csúfos 5-2-es vereség lett a vége. Nemhogy a bajnoki, de a felsőházi remények is elúszni látszottak sőt, reálisan számítva arról nyugodtan le is lehetett mondani. Főleg annak tudatában, hogy bár kissé már unalmasnak tűnhet a téma, a veszteséglista tovább bővült, hiszen Kondrát Péter és Rozgonyi Gábor az ünnepek alatt szerzett „sportsérülése” miatt a szezon hátralévő részében már nem lépett pályára.

A sokszor emlegetett utolsó esélyt Szombathelyen lehetett volna megragadni, mely találkozót a decemberi ítéletidő miatt már csak 2010. január 3-án játszottak le a vasi megyeszékhelyen nyitott pályán, szépszámú szurkolótábor előtt, elég roszz minőségű jégen, és sajnos – más csapatok által is kifogásolt formában és módon működő – két bíró vezetésével.

A találkozóra Zsuzsi kísérte el a csapatot, akinek elmondása szerint több vitatott eset, elmaradt hazai, illetve jogtalannak tűnő vendég kiállítások, meg nem adott Jégveled-gólok jellemezték a találkozót. Most itt mosakodás helyett a száraz tényeket írom csak le: 6-2-re elvesztettük a meccset.

Az alapszakasz játékos-statisztikái (nagyítás a képre kattintva):

Számolgatni tehát már nem nagyon volt értelme, egy-egy győzelem és döntetlen mellé 4 vereség szerepelt a csapat neve mellett, így vastagon a vonal alatt álltunk 3 ponttal. Egyedül az öt pontos Jegesmedvék maradtak befogható távolságban, de nekik egyel több meccsük volt hátra, ráadásul közte volt a Dragok elleni találkozó is, így csapatunk immár "felszabadultan" készülhetett a Ferencvárosi Pingvinek elleni rangadóra.

Arra a meccsre, ami véleményem szerint a csapat legjobb meccse volt a bajnokságban, és amin végre, még ha csak késve is, de láthattuk a jó formában játszó Jégveledet. Már az első percben gólt ütöttünk Gáborik révén, majd példáját követte sorban Adler Tomi, Konrád Márió, Adler Tomi, Adler Tomi és Adler Tomi. És még tíz perc sem telt el a találkozóból...

Sajnos nem ehhez voltunk szokva, így különösen jó érzés volt, hogy a csapat egy ilyen produkcóval lepett meg minket. Még egy Máthé Attila és egy Adler gól zárta a harmadot, és mivel a Fradi is kapott levegőt, a játékrész végén 8-2-re vezettünk. A második harmadban két gólt szereztünk (Görög Márton, Gáborik Roland), majd a harmadikra már kissé elfáradtunk. Ebben az utolsó etapban kaptunk ugyan három gólt, de a meccs két hőse, előbb a hat gólos és hét pontos Adler Tamás, majd az addig négy asszisztot jegyző Pap Lehel értékesített egy-egy helyzetet, így mindkettőjüket – és persze a többieket is – maximális örömmel süvegelték meg a szurkolók a lefújást követően.

Az utolsó alapszakaszbeli fordulóra Székesfehérvárra aztán már végleg tét nélkül utazott el a csapat, hiszen amíg a Jégveled szabadnapos volt, addig a Jegesmedvék legyőzték a Skorpiókat, és ezzel behozhatatlan hátrányra tettek szert a tabellán.

A mérkőzés egyben a Hidegfront első testületi túrája is volt, hiszen addig és azután is csak Zsuzsi utazott magányosan midenfelé a csapattal. Ha pedig már túra volt, akkor már emlékezetes is volt egyben, erről minden Hidegfrontos csak beszélni tud, visszaemlékezni már nagyon kevesen. Ezt a tényt diplomatikusan egy töki kitérő és a fáradtság rovására írhatjuk.

A találkozón először játszott Szenes Gábor, aki a szezon eddigi részét sérülése miatt kihagyta, és még egy debütálás is történt az estén, nevezetesen a sérült Bárány Bence ezen a meccsen debütált edzőként a kispadon, megszülve a „Bencedző” rigmust a lelátón.

Az Alba Volán szentélyében játszott talákozón az első gólt a hazaiak szerezték, de ezt Gáborik még az első szünet előtt kiegyenlítette, majd a második harmadban Máthé Attila megszerezte a vezetést is. Az utolsó játékrészben durvulásba ment át a vasárnap esti hokicsata, Konrád Fatert végleges fegyelmivel kiállították az utolsó negyedórára, majd fegyelmi büntetést kapott a vége előtt Milus Ádám is a hazaiaktól. Mivel 8 másodperccel a vége előtt sajnos megszületett az egyenlítés, egy békésnek éppen nem mondható 2-2-es döntetlennel ért véget a Jégveled számára a 2009/10-es szezon alapszakasza, mellyel a csapat a negyedik helyet szerezte meg, és amivel nem sikerült kvalifikálnia magát a felsőházba.

Az A-csoport végeredménye:

Az alsóházi találkozók sportszakmai szempontból nem mutattak túl nagy jelentőséget, amikor a csapat komolyan vette a találkozót, akkor mindig fölényesen nyert, és tőlük elvárható módon kiemelkedtek a mezőnyből. Az első áldozat a MAJL-újonc Szittyák voltak , akiket 15-2-vel sikerült felülmúlni, köszönhetően többek között a négy találatig jutó Popescu Balázsnak,a három gólos Szenesnek, valamint az összesen nyolc (!) asszisztot produkáló Faternak, aki rutinjával csillogott ezen az estén.

A debreceniek pesti kirándulása egy ebédidőben lejátszott békés matiné volt (bár a kezdés egy órát csúszott). A kellemes téli napsütésben (melyet az ablakokon keresztül lehetett látni csak), szerencsére a várakozásoknak megfelelően alakultak az események és az első 10 perc gólcsendje után elkezdték a fiúk a góltermelést. Az első harmadban hármat, a másodikban négyet, a harmadikban megintcsak hármat szereztek, így a két vendgéggól mellett egyetlen dolog okozott még izgalmat: amikor Fatert (aki a meccsen első szezonbeli gólját lőtte) az egyik védő fellökte, Szenes Gabi végre nekiugorhatott ököllel az illetőnek (úgy tűnt erre már nagyon várt), és egy kétperces kiállításért cserébe levezethette rajta a feszültséget. Ejnye-ejnye.

A harmadik körben sovány vigasz, de meg lehetett bosszulni a dragók elleni alapszakaszbeli buktát, és nem nagy meglepetésre ez sikerült is. Adler négy gólt lőtt, Konrád Fater Károly, Zsíros Gábor és Máthé Attila ugyanennyi gólpasszt jegyzett, így több jó egyéni teljesítmény mellett sikerül megnyerni a találkozót 12-1 arányban. Az alsóház első sorozata után tehát látszott: a csapat alapvetően nem ide való, a vetélytársakkal nem egy színvonalat képvisel.

Az alsóházi játékos statisztikák:

A Szittyák elleni pesterzsébeti visszavágó is egy hideg téli esti edzőmérkőzés volt csupán. Alapfokon játszva is 17-2-re nyert a csapat, Adler szokásos teljesítménye mellé (ismét 4 gól), ezúttal Imre „Kapitány” Robi is csatlakozott, aki szintén négy gólt szerzett.

A debreceni kirándulás aztán inkább már az esti bulizásról szólt csak. Az ismét a helyszínen lévő Zsuzsi elmondása alapján egy bűnrossz színvonalú talákozón egy békés 3-3-as döntetlen eredmény született, ami az egyetlen pontvesztést jelentette az alapszakaszban, az utolsó fordulóban ugyanis sikerült megint kitömni a Skorpiók kapuját, és bár most a védekezés nem sikerült annyira, a 13-6-os végeredménnyel mindenki meg volt elégedve.

Az alsóház végeredménye:

A hetedik helyről döntő helyosztót a Debreceni Sólymok ellen vívta a csapat. Számunkra a meccset a „bajnokok utolsó reggelije” elnevezésű rendezvény vezette be, mivel a Hidegfront jelenlévő tagjai a megbeszélteknek megfelelően friss zsemlével, kolbásszal, zöldséggel, szalonnával, miegymással jelentek meg a lelátón, és tulajdonképpen az egész találkozó alatt békésen falatoztak. A játékosok a pályán ugyanis gondoskodtak az izgalmak elmaradásáról, teljesen sima és vitathatatlanul megérdemelt győzelmet arattak 9-1 arányban.

Összeségében egy csalódást keltő szezont sikerült békében, szeretetben befejezni, reménykedve abban, hogy a következő szezonban ennél csak jobb jöhet. A kilencedik hellyel nincs mit dicsekedni, ám egyénileg a csapat bizony nem egy szép sikert elkönyvelhet.

A liga játékosainak szavazatai alapján Konrád Károly, azaz Fater kapta az idény legjobb hátvédje díjat, míg ennek a díjnak a tavalyi győztese, Zsíros Gábor, ezúttal a bajnokság legjobb csatára lett. Az idényben a legtöbb gólt - az előző szezonhoz hasonlóan - Adler Tamás szerezte, így 26 góljával ismételten ő lett a MAJL gólkirálya. A góllövőlistán szintén előkelő, harmadik helyet foglalt el 15 találatával Konrád Márió.

A gólpassz-lista első négy helyén szintén Jégveled játékost találunk. A győztes Zsíros Gábor lett 27 asziszttal, őt követi Konrád Károly 24, Konrád Márió 22, valamint Adler Tamás 16 gólt érő átadással.

Ezek után nem nagy meglepetés, a kanadai táblázatot is Jégveled spílerek nyerték. Az első helyen Adler 42 pontot gyűjtött a második és harmadik helen pedig Zsír és Konréd Márió Varázsló osztoztak 37-37 ponttal.

A csapat az idény során (a helyosztót nem számítva) 14 mérkőzést játszott. Ebből megnyert hetet, döntetlenre hozott hármat és elvesztett négyet. Lőttün 114 gólt ѭeccsenkénѴ 8-14.et) és kaptunk 55-öt (átlagban 3,92-őt)

A csapat ellen összesen 213. percnyi büntetést ítéltek meg a játékvezetők, a legtöbbet Konrád Károly kapta, akinek – ha emberhátrányban nem esnek ekkor gólok - összesen 46 percet kellett (volna) a büntetőpadon töltenie. A kiállítások meccsenkénti átlaga 2,98 perc, ezt vizsgálva pedig az abszolút győztes Kondrát Péter, aki öt lejátszott mérkőzésen 41 perc büntetést kapott, ezzel pedig 8,2 perc/találkozó mutatót jegyez.

Mi a magunk részéről mit is kívánhatnánk? A következő szezonra több szerencsét, összeszedettebb játékot, kevesebb sérülést és mindannyiónk számára nagy győzelmeket!
Hajrá hajrá Jégveled!