2010. november 7., vasárnap

A MAJL csapatainak 2009/10-es szezonja 8. rész – Székesfehérvári Hevület SE

Nyolc bajnoki cím és a Jégveled ellen egy drámaian elveszített bajnoki döntő után mi más is lehetett a MAJL-óriások célja, mint hogy 2010-ben ismét megszerezzék a bajnoki aranyat, és végre visszaüljenek a Liga trónjára!


A cél érdekéből nézve a lehető legjobban sikerült a csapat számára a sorsolás. Egyedül a BVSC-ből Újpessté alakult lila csapat tűnt komoly ellenfélnek a White Sharks, a Debrecen és az ismeretlen Szittyák mellett az alapszakaszban.

Ahogy az ilyenkor lenni szokott, rögtön az első körben utaztak is az UTE elleni rangadóra, mely azonban meg is adta a kellemes alaphangot a továbbiakra. Az első harmadban ugyanis három góllal sikerült meglepni a csoportriválist, így elég volt egyaránt 1-1-re hozni a továbbiakat, máris megvolt az első, becses idegenbeli skalp, amit ráadásul egy hét pihenő, azaz szabadnap követett.

A harmadik fordulóban lejátszott második Hevület mérkőzés inkább edzőmeccshez hasonlított, az újonc Szittyák nem voltak képesek a komoly ellenállásra. A 12-1-es győzelem alkalmával többen brillíroztak, érdemes Miklós Attila, Bakos Gábor (mindketten 3g, 3a) és Börczi Tamás (2g, 4a) teljesítményét kiemelni.

A gépezetbe azonban itt belecsőszott a szokásos hiba. A szezont rememkül kezdő White Sharks csapata ugyanis a következő napon véghezvitte a szezon számukra legnagyobb diadalát, és 3-1-re legyőzte az indiszponáltan játszó fehérvári alakulatot. A Cápák ügyesen zárták le a kapujuk előtti területet, és remekül védő kapusuknak köszönhetően, mindössze az 55. percben, 3-0-ás előnynél kapituláltak, ami után azonban már nem maradt több puskapora az ellenfélnek.

Előnybe került tehát az Újpest (aki játék nélkül kapta meg a Debrecen-meccset), és váratlan riválisként egyelőre a WS vezette a tabellát.

Az erőviszonyok a következő körben egyenlítődtek ki, hiszen sikerült fehérváron két vállra fektetnia Debreceni Sólymokat (7-3), és nyert az Újpest is, így három hat pontos csapattal kirajzolódott a későbbi feljutók mezőnye. Innentől igazából a küzdelem a felsőházba vihető pontok elosztásáról szólt.

A Hevület már nyert kettőt az első fordulóbeli újpesti győzelemmel, vesztett viszont ugyanennyit a Sharks elleni váratlan fiaskóval. A lilák elleni hazai visszavágón tehát nemcsak a továbbjutás bebiztosítása, hanem a majdani felsőház első két helye felé is jelentős lépést tehetett a győztes csapat.

Az első gólt a vendégek szerezték, melyet a szünet előtt Dékány Gergely egyenlített ki, majd miután a történteket (például egy fegyelmi büntetés Börczi Tamásnak) a szünetben átbeszélték a csapatok, jött a lila henger, és az Úst bepasszírozott három találatot is a fehérvári kapuba.

Nagy volt tehát a hátrány, ám nem ledolgozhatatlan, komoly mezőnymunka után előbb Bíró Béla, majd Bakos Gábor ezt a közhelyet be is bizonyította. Van azonban egy másik untig ismételt igazság is, ami úgy hangzik, hogy a mérkőzés a lefújásig tart. Ezt tiszteletben és észben tartva pár perccel a vége előtt az utolsó gól is megszületett, azonban újpesti játékos, Gangel László jóvoltából. A Hevület számára tehát újabb két pont veszett el a felsőház szempontjából.

A csoportban aztán sorozatban maradtak el a mérkőzések, ami a dolgokat kicsit megbolygatta, a Hevületet azonban nem érintette, egy szünetnap után a Szittyák ellen idegenben ismét, sima 13-2-es edzőmeccsen korcsolyáztak egy jót a fiúk többek között Bakos Gábor (5g, 3a) fantasztikus teljesítményének köszönhetően.

Az alapszakasz játékos-statisztikái (nagyítás a képre kattintva):

A White Sharks ellen ismét értékes két pont és a felsőházba való matematikai feljutás volt a tét, na és persze a visszavágás is kötelező volt a pesti váratlan vereség után. Mindennek megfelelően a fehérvári gárda egyszerűen bedarálta ellenfelét, a 7-1-es siker pedig visszaadhatta a csapat talán kicsit megtépázott önbizalmát is a folytatásra.

A debreceni kirándulás ezek után – a feljutás megvolt, valamint eldőlt, hogy 4 ponttal kezdi meg a csapat a legjobbak küzdelmeit – nem volt igazán komolyan véve. Bár a találkozót a Hevület megnyerte, a hat kapott gól jól mutatja, hogy nem ezen a találkozón hajtották tompára a korcsolyákat hőseink. A végeredmény 13-6, a mérkőzés hőse pedig Cseh Péter aki négy gólja mellé 5 passzt, így 11 pontot szerzett.

A B-csoport végeredménye:

Kezdődött azonban a felsőház, ahol fontos volt a rajt, hiszen a 4 vitt ponttal csak a negyedik pozícióban állt a csapat (Újpest:6 pont, Ferencváros és Szombathely 5-5 pont). Ilyen helyzetben természetesen minden meccs duplán számít, ám így volt ezzel az első ellenfél, a Ferencvárosi Pingvinek gárdája is.

A fővárosban lejátszott találkozón sokáig a mezőnyjáték és a kimaradt helyzetek domináltak. A vendég Hevület szerencséjére ez alól kivételt, csak Cseh Péter kilencedik percbe szerzett gólja jelentett, ami azonban a harmadik harmad elejéig az egyetlen találat maradt. A Pingvinek aztán az utolsó játékrész elején emberelőnyből kiegyenlítettek és elkezdtek hajtani a győzelem, és az értékesnél is értékesebb pontok felé. Össze kellett hát szednie magát a vendégcsapatnak, hiszen nem engedhették meg maguknak a vereséget.

Fehér Ferenc még a harmad fele előtt egy egyéni akció végén meg is szerezte a Hevületnek az ismételt vezetést, majd egy emberelőnyt is sikerült gólra váltani Börczi Tamás révén. A meccset a fontos gólok szerzője, Bakos Gábor döntötte el, aki beállította a végeredményt. A Hevület 4-1-re, látszólag simán, ám a valóságban nagy energiákat mozgósítva győzött, és ezzel megelőzte nemcsak a Fradit, hanem az Újpest ellen vereséget szenvedő Szombathelyi Pingvineket is.

A minimális cél tehát adott volt, a korán megszerzett második helyet kellett tartani az üldözőkkel szemben, és a pontokat szorgalmasan gyűjtögetve növelni a riválisokkal szembeni előnyt. Erre elsőként a városi rivális Jegesmedvék ellen nyílt lehetőség. A Valentin-napon rendezett találkozóról mondhatnánk azt is, hogy a szeretet jegyében zajlott. A csapatok ugyanis kéz a kézben, minden harmadot döntetlenre hozva végül is 5-5-ös döntetlent értek el, annak ellenére, hogy a megnyugtató egyenlítő gólt a Hevület csak 3 perc 50 másodperccel a vége előtt érte el Cseh Péter révén.

Baráti hangulat ide vagy oda, bizony főhetett a vezetés feje az elvesztegetett pont miatt. A következő forduló ugyanis a vasi oroszlánbarlangban, a Szombathelyi Pingvinek elleni meccsen találta a társaságot, ahol a bajnokság során már több csapat csúnyán elvérzett. A remek iramú találkozóról sokáig csak a lényeg hiányzott, a jeget, vagyis a gólcsender Fehér Ferenc törte meg a 69. perc elején, amivel megszerezte a vezetést a Hevület számára. Az egyenlíteni igyekvő hazaiakra aztán Miklós Attila a 83.percben ráhúzta a vizes lepedőt, így a fehérvári csapat egy igen fontos idegenbeli győzelemmel tett újabb lépést a döntőhőz vezető úton.

A menet azonban rövid időre megállt mégpedig azért, mert a Fradi elleni visszavágó a negyedik fordulóból halasztásra került. A többi eredmény kedvező alakulásának köszönhetően azonban tudni lehetett, hogy amennyiben a Jegesmedvék ellen a Hevület győztesen hagyja el a jeget, akkor karnyújtásnyira kerül a biztos második hely.

Ezen a találkozón már szó sem volt szeretetről. A macik ekkor már a bronzmeccsért harcoltak, így számukra is égetően szükségesnek bizonyult a két pont megszerzése. Az első harmad ennek megfelelően igazi tüzijátékot hozott a kapuk előtt. A Hevület 3-1-re húzott el az első negyedóra végén, ám a szünetre a hazaiaknak sikerült visszajönniük a meccsbe és 3-4-re felzárkózni. A második játékrészben aztán a Jegesmedvék fordítottak, de csak pár perc erejéig, hiszen az utolsó szünetre megint egygólós Hevület vezetéssel tértek pihenőre a csapatok.

Elérkezett az utolsó játékrész, ahol megint a mackók léptek fel kezdeményezőként, szereztek két gólt, és átvették a vezetést. Utólag azonban kiderült, hogy csak megrángatták az oroszlán bajszát. Az egész találkozón mindössze egy kétperces kiállítást összeszedő Hevület 10 perccel a vége előtt egyenlített, majd saját fegyverével, egy igen kései góllal (28 szekundummal a végső dudaszó előtt) Orgovány István révén megnyerték a találkozót.

Ahogy ilyenkor lenni szokott, jött a baj. Hazai pályán a Szombathely ellen teljesen lelankadt a hevülés. A vendégek bizony nem tettek le a bajnoki fináléről, és annak tudatában érkeztek Székesfehérvárra, hogy csak a közvetlen riválissal szembeni győzelemmel tehetnek érdemlegesen valamit e cél érdekében. A kivégzés gyors volt, mivel a Hevület az első harmadban öt gólt kapott, és mivel csak egyet szerzett, el is dőlt a csata. A vége 2-7, az előny egyetlen pontra csökkent, majd miután a vasiak játék nélkül megkapták a White Sharks elleni elmaradt találkájuk két pontját, minuszba ment át, azaz a csapat visszaesett a harmadik helyre.

Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a Fradi ellen még hátravolt a bepótlandó meccs, ahol a Szombathely szerencséje miatt (is) csalódott zöld-fehérek nem fejtettek, nem tudtak kifejteni túlságosan komoly ellenállást. Miklós Attila vezetésével (két gól és két asziszt) a Hevület mindhárom harmadot minimális, de elegendő előnnyel megnyerte, így végül 5-2-es győzelmet aratott a fővárosiak felett. A siker legnagyobb értékmérője természetesen az volt, hogy a Hevület sorozatban tizenkettedik (!) alkalommal jutott be a nagydöntőbe, ahol esélye nyílt a kilencedik alkalommal is megszerezni a bajnoki serleget.

A felsőház végeredménye:

A 2009-es döntőben a csapat egy sokáig emlékezetes mérkőzésen maradt alul a trónkövetelő Jégveleddel szemben. Az utolsó másodpercekben egy 3-0-ás előnyt, majd gól nélküli hosszabbítást és egy szétlövést követően magát a bajnoki címet sikerült elveszteni azon a napon. A MAJL 2010-es döntőjében most újra egy, az első bajnoki címéért harcoló csapat várt a társaságra, ezúttal egész szezon során remeklő Újpest személyében.

A lilák gyorsan jelezték is, hogy ők bizony teljesítményüket egy aranyéremmel kívánják megkoronázni. Az első harmadban lekorcsolyázták a fehérváriakat a pályáról, a negyedik percben megszerezték a vezetést, majd a huszadikig ezt megfejelték újabb három góllal. A Hevület előtt tehát máris olyan hegy tornyosult, amit ezúttal nekik, és nem ellenfelüknek kellett megmászni.

A négygólos hátrány ellenére a csapat nem adta fel a küzdelmet. A 24. percben nem is egy, hanem két gólt is sikerült szerezni előbb Percze Zoltán, majd Fehér Ferenc révén, és sikerült visszajönni a meccsbe. A harmadik harmadban aztán egy emberelőny, és Börczi Tamás gólja után sikerült egy gólra feljönni, amit három és fél perccel a vége előtt Dékány Gergely le is nullázott: a Hevület megcsinálta a lehetetlent, 0-4-ről felállt, és lélektanilag közel állt a Jégveled egy évvel korábbi bravúrjának megismétléséhez.

Öldöklő, elkeseredett játékkal folytak az utolsó percek, ám az idei döntő forgatókönyvét nem Hollywoodban írták. Az Újpest egyik legnagyobb sztárja, Mezőcsáti Tamás másfél perccel a vége előtt belőtte csapata ötödik találatát, megszerezte a vezetést, amit társai aztán meg is tartottak a végső kürtig. Az Újpest először lett bajnok, a Hevület ötödjére lett ezüstérmes, ám ami fájó: sorozatban másodjára, ráadásul ismét egy hajszálon múlt a végső diadal.

Ami a szokásos számokat illeti, a csapat a döntőt nem számítva 14 meccset játszott, melyek során 24 játékos húzhatott korcsolyát. A legeredményesebb játékos a 14 gólos és 14 aszisztos Cseh Péter volt, de az idei álomcsapatból biztosan nem marad ki Miklós Attila (14g, 11a), Börczi Tamás (11g, 11a), Fehér Ferenc (12g, 8a) valamint Bakos Gábor (10g, 10a) sem.

Amiben biztosak lehetünk az az, hogy a Hevület nem fogja feladni. Jövőre újra itt lesznek, ráadásul jogos bajnoki reményekkel.

A felsőház játékos-statisztikái:



Nincsenek megjegyzések: