Nagyszerű április-május volt ez idén is a hokiőrültek számára, hiszen a hazai rendezésű Divízió 1-es vébé után következett a nagyvébé, így nem nagyon unatkozott, aki ráért megnézni a sok-sok meccset.
A hazai torna sajnos nem úgy ért véget, ahogy szerettük volna. Az olasz meccsig mindent nyertünk, még ha Korea ellen rezgett a léc egy ideig, de mégis behúztuk. Szurkoltunk, énekeltünk, macikat is dobáltunk de az a fránya utolsó meccs csak nem jött össze. Olaszország mellett a másik ágon Kazahsztán ment az elitbe, ami azért érdekes, mert a Kijevben rendezett tornán a hazaiak csak harmadikként zártak.
Átalakult a vb-rendszer, így a jövő évi szlovén rendezésű tornán már a Divízió 1 felsőházában veszünk részt, ahol a most az elitből kieső Szlovénia és Ausztria mellett Nagy-Britannia, Japán és Ukrajna vár ránk. Ez bizony öt kőkemény meccset jelent, és senki sem lehet biztos abban, hogy ki kit fog megverni. A torna utolsója lecsúszik az alsóházba, ahonnan értelemszerűen az első jön föl, az első kettő pedig az elitbe jut, szintén helycserével. Nem mondok itt most semmit az esélyekről, mindenki döntse el maga. A lényeg, hogy a generációváltás szerencsére meglepően zökkenőmentesnek tűnik. Reménykedjünk ezerrel.
A nagyvébé is jól sikerült szlovák szomszédainknak, mármint a rendezés. A válogatott viszont alaposan leszerepelt, az előzetes várakozások ellenére. Nem tudom mekkora csodát vártak tőlük, de amelyik vb-re egy ilyen cseh, vagy kanadai és orosz válogatott érkezik, ott nem illendő ilyen reklámspottal fogadni őket, hogy MI ITTHON VAGYUNK… :)
És akkor még a svédek meg a finnek szóba sem jöttek! Mert bizony ők játszották a döntőt, miután a finnek 3-0-ra leverték az oroszokat, a svédek meg 5-2-re a cseheket. A finn-orosz első gólját mindenkinek ajánlom figyelmébe, jó kis finn kommentárral!
A bronzmeccs őrült jó volt, szinte nem védekezett senki csak jöttek egymásra. Folyt a vér, minden szép volt és a csehek 7-4-re behúzták a meccset. A döntő első két harmada izgalmas volt, majd a harmadikban mintha a svédek az öltözőben maradtak volna, 3-1-nél még úgy tűnt megindulnak az egyenlítésért, de a finnek mást gondoltak. 6-1… Teljesült a vágyam, finn világbajnokok!!! Imádnivaló, ahogy várták őket otthon!
Hogy a vb-k óta nem unatkozunk azért az NHL-nek hála! A Stanley-kupa nagydöntője ezen a héten kezdődik, a párosítás pedig Vancouver-Boston. A Canucks a San Jose-t búcsúztatta, a döntő meccs az ötödik lett, 3-1-re állt a párharc, amikor a Sharks 2-1-re vezetett egészen addig amíg 13 hátralévő másodperchez nem ért az óra. A kanadaiak belőtték, majd a második hosszabbításban Bieksa megadta a kegyelemdöfést.
A bostoniak is nagy meccset játszottak, ott már 3-3-volt, tehát a hetedik meccs döntött, egy gól esett a találkozón, a videón 2:50-nél látható.
Adalék még, és a videóba nem tették bele, hogy Boychuk irgalmatlanul szétlőtte Stamkos orrát, aki kíváncsi rá, itt van.
Kemény a kölyök, feltettek neki egy rácsot, telenyomták tamponnal az orrát és visszajött, nem is játszott rosszul…
A kanadai csapatok 93-óta nem nyertek Stanley-t, a Canucks még soha, így most harmadszor próbálkozik, a Bruins pedig 72-ben nyert utoljára. Jó kis meccsek lesznek.
Várom már az idényt! Szurkolni akarok!!! HAJRÁ JÉGVELED, HAJRÁ HIDEGFRONT!!!
Tapasztalatom szerint a legjobban összejövő dolgok általában vagy spontán történnek, vagy kedvezőtlen előjelekkel és nehezen indulnak. Az I. Detox Civisiensis (DECI) eseményét spontánnak nehezen lehet nevezni, hiszen az ötlet már 2010. november-decemberében felmerült. Hogy az előjelek milyenek voltak, és hogy erősítették-e a szabályt, arról a Tovább után nyilatkozom.
Nos, az előjelekről annyit, hogy a kezdetben igen lelkes, és sokszor türelmetlenkedő csapatunk a május 14-i, már jó fél évvel előre közös megegyezéssel kitűzött időpontra alaposan megcsappant. A nagyhangú és népes 16 fő helyett ezen a szépen induló szombat délelőttön ilyen-olyan okok és indokok miatt csupán heten gyülekeztünk a megbeszélt időpontban, azaz 11:00 órakor a debreceni Pikoló söröző előtt.
Az e feletti bánatot gyorsan feledtük, mert él a tétel, hogy a kevés oroszlánnak is megvan az előnye. Egész nap könnyebben és gyorsabban mozogtunk és a kötelező adminisztráció is könnyebbé vált, így semmi akadálya nem volt annak, hogy nekimenjünk a világ első Detox Civisiensis (DECI), közkeletűbb nevén a Debreceni Kocsmatúra nehéznek ígérkező kihívásainak.
A hét férfi, aki ezen a napon megkísérelte, hogy egy évre visszavonhatatlanul megszerezze a „fasza gyerek” címet, és végigigya az összes állomást a következők voltak: S. Attila, V. Dániel, K. Gábor, S Máté, G. Mihály, V. Balázs és K. Zoltán. Feltűnhet, hogy nem írom ki a teljes neveket, ennek megvan az oka, hiszen jó tudni és előre leszögezni, hogy egyikünk sem kocsmatöltelék, hanem rendes – adófizető – polgári foglalkozással bír!
Első állomás: Pikoló Söröző, 11:00 – 11:30
Kedves öcsém társaságában és busszal érkeztem az első helyszínre, és ez számomra már a nosztalgiázás része volt, hiszen az idejét sem tudom mikor utaztam Debrecenben ilyen módon. A fővárosból érkező többiek hangulata (is) kicsit nyomott volt, korán indultak vagy féltek a naptól ki tudja. Akárhogy is volt, miután megvártuk, hogy Máté letegye – na mit? - a telefont és betértünk a helyiségbe.
Ennek a kassai úti kiskocsmának a hangulata számomra leginkább a zsúfoltság jelzővel írható le. Mindenki sört rendelt, Máté, Dani és Misi pedig úgy gondolták belekezdenek a melóba, és egy páleszt is kikértek a meglepett pultoscsajtól. A hölgy meglepetése érthető volt, hiszen egy csapat fiatal erős férfi csak ritkán szokott szombaton délelőtt ilyen iramban fogyasztásba kezdeni.
A csapat még csendes volt, a témázás sem indult még be annyira, így nagyjából a kiszabott időben, fél tizenkettőkor el is indultunk a következő kocsma felé.
Második állomás: Pacsirta Söröző 11:45 – 12:20
A meseszép Rakovszky utcán át vezet a legrövidebb út ehhez a kívülről talán western hangulatot idéző sörözőhöz, melynek legnagyobb nevezetessége a házilag főzött söre. Ezt valaki szereti, valaki nem, mindenesetre nagy előny, hogy ebből egy pohár 90 (!) forintba kerül, és a legdrágább tétel – az elvitelre kérhető négyliteres pakk – is csak 790 pityuszt számlál.
Két kört is elfogyasztottunk a sörből, valamint sikerült ahhoz a klasszikus kávéhoz is hozzájutni, ami korhű pohárban, és tejszínhabbal együtt pontosan három, jól elkülöníthető rétegre bomlik (lásd képen a fotóalbumban). A pesti árakhoz szokva, muszáj volt megörökíteni a blokkot, amit a második kör fogyasztásáért cserébe kaptunk (szintén fotón – 6 pohár sör + 4 kávé – 1060 Ft).
Két fontos dolog történt: Varek itt egy időre elköszönt, mivel a „parancsnoka” elvitte a Loki-Győr bajnoki kézidöntőre, valamint máris sikerült elcsúsznunk az idővel, 10 perccel a tervezet után indultunk csak el.
Harmadik állomás: Inca Café 12:37 – 13:15
Egy sokak számára kultikus hely a Simonffy utcában, egy kellemes sétát követően már várt reánk. A többség egy laza fröccsel enyhítette a gyaloglás fáradalmait. Az idő remek volt, így megállapítottuk, hogy hiába a hiányzók, mi pazarul érezzük magunkat és hiba lett volna tolni az időponton.
Észrevehető volt, hogy a hangulat fokozottan oldódik, már néha egymás szavába is vágunk. Az időtervben a csúszást behozva, a tervezettnek megfelelően negyed kettőkor elindultunk enni.
Negyedik állomás: Délibáb Ételbár 13:19 – 14:22
Mi más lehetett volna a menü, mint a messze földön híres milánói makaróni. A konyhán hat adag számomra meglepően gyorsan el is készült, majd legalább ilyen sebesen a hozzávaló sörökkel együtt el is tűntek az asztalról. Úgyhogy többen ettünk még egy frankó hamburgert is. Az a fajta, ami itt készül nekem személyes kedvencem (csalamádés természetesen – lásd a képet). Sajnos csak Zolinak jutott eszébe ebből az extravagáns ananászost rendelni, mire a többiek is észbe kaptak, addigra a konyhán elfogyott az egzotikus gyümölcs. Nos, hát igen, így van ez.
A tévé jóvoltából élőben követhettük nyomon, ahogy a Győr a hősiesen helytálló DVSC elől megnyeri az aranyat a Nagyerdőn.
Ötödik állomás: Gösser söröző 14:40 – 15:05
Kicsit késve érkeztünk, és emiatt kicsit tovább is maradtunk de megérte mert sok minden történt. Először is mivel korsó söröket rendeltem, így először itt hagytunk piát az asztalon. Aztán: itt végre mindenki megitta az első pálinkát is.
Aztán: bebizonyítottuk, hogy a sörözés nem jelent feltétlenül bunkóságot is. Ugyanis a helyiségben található, asztalba épített műveltségi játékon a korábbi rekordot megdöntve mi tartjuk az új maximumot – a 7159 (legalábbis ilyemsire emlékszem) pont a DECI neve mellé van bevésve. aki nem hiszi, járjon utána!
Visszatért a meccsről körünkbe Varek, aki az előírásoknak megfelelően aláírt blokkal hitelesítette, hogy a Hódosban sem feledkezett meg a penzumról, és három sört is megivott, ahogy kell. Megérkezett és csatlakozott hozzánk Bálint is, aki az itt készült felvételeken azért nincs még rajta, mert hát nem is ivott semmit.
Hatodik állomás: Ibolya Söröző 15:11 – 15:52
Debrecen egyik nevezetessége talán a Péterfia utcában álló kocsma, amiról tényleg legendák szólnak. Aki ismeri tudja, hogy nem egy Hilton, de nem is azért szeretjük. A társaság egy kis különteremben foglalt helyet. Ezt utólag kicsit sajnálom, mert így a csapat egyik fele elkezdett csocsózni, nem hallottuk a Máté és énáltalam a zenegépből gondosan összeválogatott nosztalgiazenéket, valamint az a nagy Ibolya feeling sem kapott el. Mindenki sörözött.
Hetedik állomás: Incognitó 16:00 – 16:30
Az esemény előtt pár héttel csekkoltam az összes helyet,, és akkor még délután három óra volt megjelölve nyitásra. Ennek ellenére a sokak által kedvelt Eötvös utcai objektum most már csak négykor nyit ki, így várakoznunk kellett a kedves iparosra.
Türelmünk azonban meghozta gyümölcsét, és öt percet rontva a feszített időterven, végül bejutottunk. Itt nem tudom kinek az ötlete volt, de almabort (cidert) kapott mindenki ami szerintem bevált. Mivel csak mi voltunk a kocsmában ezért volt hely leülni és dumálni.
Nyolcadik állomás: Club Imperiál 16:37 – 17:35
Az igényesebb szórakozásra vágyók is megkaphatták amit akartak: darts, angol FA-kupa döntő, Hoegaarden. A helyre amúgy egy érdekes, és számomra eddig ismeretlen kerülő úton jutottunk el, amiért köszi Vareknak és Attilának.
Hol máshol csatlakozhatott volna hozzánk Ákos, mint éppen itt, ifjúkora nagy sikereinek egyik helyszínén?
Emlékeim szerint itt gurult el a csapat gyógyszere, magyarul: eddigre sikerült bepiálni. Az innen a következő állomásra vezető út tele volt kalandokkal: gyerekekkel teli játszótér, falak, nyitott csatorna, külföldi emberek stb.
Kilencedik állomás: Aveszta Gyros és Hetes Tanszék 17:50 – 18:35
Fentiek miatt sem ártott egy kellemes kiülős hely ahol ráadásul még enni is lehet. Az egymás közvetlen szomszédságában lévő Aveszta és Hetes örült nekünk, hiszen szinte mindenki kajál és piált is. Újra fogyott a pálinka, és Rózsavölgyi Bence is csatlakozott hozzánk, hogy ha fasza gyerek nem is, de király csávó még lehessen belőle.
Tizedik állomás: Padok/Békás Tó 19:15 - 20:25
Miután felkerekedtünk innen is, a kertvárosi részeken haladtunk a Pálmával szembeni padok felé. Itt volt bennem kis félelem, mert a banda teljesen szétzilálódott a hosszú és bonyolult útvonalon, de szerencsére a fagyis bódénál bevártuk egymást. Páran átmenünk sört és bort venni a kis éjjel-nappaliba, míg a többiek leültek a padokra.
Mire Mátéval és Seressel visszatértem a bevásárlásból, addigra sajnos ideiglenesen megint elvesztettük Ákost (melója volt), viszont konstatáltam, hogy a többiek meghülyültek. Komolyan, mint a részegek… Kiderült, pl. hogy Varekot megharapta egy görény…
Kicsit szerintem itt leült a hangulat, így utólag jó ötletnek tűnik Bálint javaslata, hogy nézzünk át a közeli Békás-tóhoz (borítva ezzel a tervet). Itt először is elkápráztattuk a népet a testünkkel – erre már régen vártak – majd puszta megjelenésünkkel elzavartunk pár csajt a padunkról, ahová leültünk és ittunk, dohányoztunk beszélgettünk.
A tervezettnél fél órával később értünk vissza a Leveleshez, de nem is volt baj, mert másfél óra bőven elég is volt. Ettünk egy remekbe szabott halvacsorát, ittunk sört, bort, kicsit kevéssé jó – és mint később kiderült, az étlapon szereplő árnál drágábban felszámolt – pálinkát, Dani, Misi és Máté pörölt egy kicsit, ja és még vivátoztunk is.
Tizenkettedik állomás: Tornádó 22:20 – 23:10
Egy megfáradt csapat érkezett a Tornádóba, ami már csak nevében idézi egykori nemes önmagát. Nem tudom ki és miért találta ki az arculatváltást, de nem volt nagy ötlet. Senki nem volt bent, csak páran a külső asztaloknál. Nem csoda, hogy több ember kitérőket kezdett el tenni a Sárkány nevű helyre, ami a kiszűrődő hangokból ítélve, még mindig az ifjú rocker reménységek élő koncertjeire alapozza saját nimbuszát.
Én itt bevallom elfáradtam és csak arra figyeltem, hogy mindenki legalább egy korty alkoholt megigyon, nehogy ezen múljon a küldetés sikere. Ez megtörtént, sőt, némelyek még alaposan túl is tettek a limiten.
Tizenharmadikállomás: Kikötő 23:20 – változó időpontokig
A végső állomás sem a régi késdobáló krimó már, hanem tulajdonképpen ez lett a Tornádó tiniben. Végül is bejutottunk egy olyan helyre, amiről azt gondoltam maximum fél órát leszünk itt, ehhez képest…
Az italfogyasztást már nem is számoltam, csak utólag vallott mindenki. Nem is lehetett volna, mert a változatos zenei kínálat miatt a csapat szétszakadt, és volt aki táncikált, volt aki piázott, volt aki nézelődött és nevetgélt.
Hát, be kell látni, ha még nem is öregedtünk meg, de ebből már alaposan kinőttük. Az átlagéletkor kb. 15 és 20 között mozgott (ebből erősen felfelé lógott ki a csurkába font hajú 83 éves bácsi, aki állítólag minden szombaton törzsvendég). A lányoknak kérem szépen minimum anorexiás ribancnak kell kinéznie manapság, olyanoknak akikről lerí, hogy két percet szánnak kb. ismerkedésre.
Persze lehet, hogy általánosítok, de a mi „korunkban” ez egészen biztosan nem így volt.
Nem is ez a lényeg, végül egészen jól éreztem magam, főleg azért, mert többen bizony alaposan szétcsapták magukat, és Misinek meg nekem remek műsort csináltak olyan nívós helyi vendégművészekkel, mint Ecset, Csecs vagy éppen Függöny.
Az este számomra úgy hajnali négy körül ért véget, amikor a társaság utolsó tagjai taxiba szálltak, és elindultak aludni. Én a magam részéről remekül éreztem magam, és köszönöm mindenkinek aki ott volt, vagy bármilyen módon lehetővé tette, hogy mi ott lehessünk.
Akit a számok is érdekelnek, azoknak emitt a következő rövid videó (full screenben ajánlom, jelszó: deci2011).
Szombaton véget ér a Magyar Amatőr Liga 2010/11-es szezonja, ezzel befejeződik Magyarország legrégebbi és legnagyobb hagyományokkal bíró országos amatőr jégkorong bajnokságának 17. idénye. Ám mint tudjuk nem a MAJL az egyetlen amatőrbajnokság már hazánkban, sőt magyar csapatok nemcsak az országhatáron belül portyáznak! Ebben a bejegyzésben szezonzáróhoz közeli áttekintést teszünk a többi ligában.
Korábbi írásunkban foglalkoztunk a három magyarországi, hivatalosan elindult amatőr ligával. Összehasonlítottuk a MAJL, a NAJB illetve a TAJB küzdelemsorozatát, ám a későbbiekben a többieknél zajló eseményekkel nem foglalkoztunk. Mivel a sorozatok már mindenhol a finisben járnak, érdemes tartani egy kis kirándulást. Meglepetésként nemcsak a két másik említett ligáról szólunk, hanem elkalandozunk a határokon túlra is. Nemzeti Amatőr Jégkorong Bajnokság - NAJB
A NAJB a MAJL mellett második országos amatőr bajnokságként indult még 2008-ban. Az idei harmadik kiírásra – mely az összes bajnokság közül időben a legkorábban kezdődött - 10 csapat nevezett, akik két csoportba kerültek besorolásra. A kiírás szerint a csoportok első 3-3 helyezettje került be a felsőházba, ahol az egymás elleni csoporteredményeket magukkal hozva a másik hármassal újabb oda-visszavágós kört játszanak.
A helyosztókra és a döntőkre az így kialakuló sorrend alapján kerül majd sor, míg a felsőházba be nem jutott csapatok az ún. NAJB II résztvevőiként, a csoportbeli ellenfeleikkel szembeni eredményeiket - az alapkiírással ellentétben - nem hozva magukkal, oda- és visszavágnak mind a három rivális csapatnak. Az így kialakuló sorrend szerint megrendezésre kerül a NAJB II bajnoki címéért és bronzérméért vívott találkozó is.
Az alapszakasz A csoportjába került besorolásra a címvédő, és több sokszoros válogatott játékossal felálló, Skate Trek Masters csapata, valamint két lelkes vidéki társaság, a Jászberény és a Kaposvár, hozzájuk két fővárosi együttes, az Óbudai Egyetem és a Jéglovagok gárdája csatlakozott.
Az erőviszonyok figyelembe vételével nem meglepő módon a Masters 100%-kos teljesítménnyel nyerte meg a csoportot, de túl nagy harc a másik két továbbjutó helyért sem volt, hiszen a Kaposvár és a Jászberény is magabiztosan jutott a felsőházba.
A B jelű kvintettben a Legends és a Hargitai Farkasok csapata gond nélkül utasította maga mögé a mezőny többi tagját, míg a Jégsólymok mindkétszer legyőzték a Szigeti Bikák csapatát, és megszerezték a harmadik helyet. Az ötödik helyen a tisztes helytálló pécsi Legio Sopianae végzett.
A felsőházat így a Skate Trek kezdte maximális 12 ponttal, őket követte a B-csoport két csapata a Legends és a Hargitai Farkasok 9-9 ponttal, a többiek a döntőre nem igazán voltak esélyesek.
Az eddig lejátszott felsőházi meccseken aztán az STM idegenben győzte le magabiztosan mind a Legendset, mind a Farkasokat, így gyakorlatilag már döntős. A másik két érintett egymással harcol azért, hogy melyikük asszisztálhat majd a fináléban a veterán profik újabb bajnoki győzelméhez. A Legends a Jászberény elleni hazai veresége miatt pillanatnyilag hátrányban van riválisával szemben.
Az alsóház küzdelmei is folyamatban vannak, itt az Óbuda emelkedik ki a többiek közül, valószínűleg ők fognak játszani a NAJB II bajnoki címéért, ellenfelük kiléte azonban még nem dőlt el.
Idén először kerül sor ennek a bajnokságnak a megrendezésére azzal a célzattal, hogy játéklehetőség nyíljon a soha, semmilyen körülmények között hokival nem foglalkozó vagy kiöregedett játékosoknak is. A TAJB első szezonjában hat csapattal indult el, többek között a MAJL-nak búcsút intő Drago Skorpiók nevével fémjelezve. A további nevezők a Jászberényi Warriors, a Kecskeméti Sólymok, a Biai Jegespengék, illetve a fővárosi illetőségű Gepárdok és Újpesti Ragadozók csapatai voltak.
A hatok az egymás ellen oda-visszavágós alapszakasz vége felé tartanak, és a Skorpiók nyolcból nyolc győzelmükkel látványosan kiemelkednek a mezőnyből. Őket követi a lelkes, csapatukat idegenbe is követő szurkolókkal bíró Jászberényi Warriors csapata, a harmadik helyen pedig a Jegespengék állnak. Ők hárman már biztos tagjai a tíz fordulót követő elődöntőnek, a negyedik helyért azonban még mind a három további csapat rendelkezik esélyekkel.
Az elődöntők nyertesei majd a döntőben, vesztesei pedig a harmadik helyért küzdenek meg egymással.
Stonefield Hockey League – STHL
Az osztrák ligát egy ok miatt mindenképpen érdemes megemlíteni. Idén ugyanis a HC Sopron mellett a NAJB-ból kiábrándult, és az ott zajló küzdelmeket megelégelő Hockey Monkey Budapest csapata is elindult a kilenccsapatos küzdelemsorozatban.
Sőt, ha már elindultak, akkor honfitársaink gyakorlatilag (egy feladott tét nélküli meccset nem számítva) veretlenül meg is nyerték a sorozatot, így hazánk idei első amatőr bajnokainak tekinthetők. A döntőben a A Ternitzer Eiswölfe I-es számú csapatát győzték le magabiztosan 4:1 arányban.
Számunkra sikerük azért is külön öröm, mert bár pályára egyetlen mérkőzésen sem léptek, keretük tagja a Jégveled három csatára, Bárány Bence, Zsíros Gábor és Adler Tamás is.
Bevallom hiába a kiváló honlap, az eredmények követését és a tabella vezetését a szezon közben fel kellett adnom, németül meg képtelen vagyok megtanulni, de a lényeg: GRATULÁLUNK FIÚK A BAJNOKI CÍMETEKHEZ ÉS KITARTÁS AZ ELKÖVETKEZENDŐKRE!
A Sopron sajnos a liga hátsó végében végzett, de mint minden amatőr sportolónak, nekik is kijár a maximális tisztelet!
Erdélyi Független Amatőr Jégkorong Liga – EFAJL
Ha valahol nem kell aggódni induló csapatok létszámát illetően, akkor az Erdélyország. Az itt induló ligában 12 csapat szerepel hétről hétre sőt, emellett még egy igencsak színvonalas honlappal is rendelkeznek.
A bajnokság „alapszakasza” (tur-retur) lassan a végéhez közeledik már, a honlap legfrissebb információi szerint az első nyolc csapat kuparendszerű rájátszást játszik majd, ennek részletei azonban sajnos számomra nem ismeretesek.
Az eddigiek alapján a mezőny legerősebb alakulata a magabiztosan vezető szeredai Autosport csapata, akik a bajnoki cím legfőbb esélyesei is egyben. Mögöttük hétről hétre nagy küzdelmet folytat egymással a Marosparty HT és a Marmipal együttese. A Crazy Motors és az udvarhelyi OldBoys csapata a tarotzik még a közvetlen élmezőnyhöz.
Az általam vezetett táblázat alapján az állás jelenleg a következő:
Nehogy valaki is lemaradjon valamiről, vagy összezavarodjon az információs szupersztrádán, blogunk a megszokott magas színvonalon, és szurkolóbarát módon nyújt tájékoztatást a MAJL helyosztó mérkőzéseinek, és magának a döntőnek a lebonyolítási mikéntjéről. Köszönjük a számunkra küldött hivatalos részleteket!
Az alapszakasz majd az azt követő elődöntők során kialakultak a helyosztó mérkőzések és a MAJL bajnoki döntőjének párosításai. A korábbi években megszokott módon ezeket a mérkőzéseket amolyan szezonzáró gála keretében egy napon rendezik meg, méghozzá e hét szombatján 2011.04.09-én az Újpesti Jégcsarnokban.
A lebonyolítás is követi a már jól bevált hagyományt, azaz a végső helyekről döntő mérkőzések a táblázat aljától kezdve kerülnek megrendezésre. Időrendben tehát a következőképpen alakul a program:
7. helyért: White Sharks – Drago Skorpiók 09 óra 30 perc 5. helyért: HEVÜLET SE. – Fehérvári Jegesmedvék 12 óra 30 perc 3. helyért: Szombathelyi Pingvinek – Ferencvárosi Pingvinek 15 óra 30 perc 1. helyért: JÉGVELED KSE – U T E 18 óra 30 perc
A szakértő közönségnek feltűnhet, hogy az alapszakaszban hetedik helyen végző White Sharks sem marad meccs nélkül, hiszen a szezon közben lovaikon elviharzó Szittyák helyére a korábbi évekből már jól ismert, sokszoros MAJL-résztvevő, idén a TAJB-ban vitézkedő Drago Skorpiók csapata „ugrik be” egy barátságos mérkőzsére.
Egy-egy találkozó lebonyolítására 3 óra áll tehát rendelkezésre, így fontos lehet tudni azt is, hogy mi történik, amennyiben a tiszta 60 perces rendes játékidő nem hoz döntést. Nos, ez esetben az alapszakasztól eltérően nem jönnek egyből a büntetők, hiszen azokat a helyosztók esetén 5 perces hosszabbítás előzi meg. Ekkor mindkét csapatból 4-4 mezőnyjátékos próbálhatja megszerezni a győztes gólt, ami valóban győztes lesz, hiszen él az aranygól szabálya. Ha ezek a kísérletek sikertelenül járnak, akkor 3-3 büntetőlövés következik, ha az állás ezek után is döntetlen, akkor az első hibáig folytatódik a párharc.
A döntőre kicsikét más szabályok érvényesek, itt a hosszabbítás 10 perc hosszú lehet, ha nincs gól, a büntetők csak ezután következnek.
A döntő napján fogja a Liga jutalmazni az év különdíjasait. A bajnoki serleg és az érmek mellett díjat kap a szezon kanadai táblázatának győztese (a ferencvárosi Csiki Attila), valamint az év kapusa, hátvédje és csatára is.
Utóbbi díjazottakról a csapatvezetők szavazatai döntenek majd. Minden érintett jelölhet saját csapatából az egyes kategóriákra, és összesen két-két szavazatot adhat le, ebből egyet a saját jelöltjére. Az így kialakuló sorrend alapján derül ki a győztes személye. Fontos szabály, hogy rovott múltú játékos nem kerülhet fel a jelöltek listájára!
Remélem mindenkinek minden világos, és mindenkinek jó szórakozást kívánok!
A döntő előtt, ezen a héten sok hátrányt fogok behozni. Ám a legfontosabb, hogy elkészült a Hidegfront TV promója, mely a szezon hajrájában készült, és a fináléra való ráhangolódást szolgálja!
Szeretném megköszönni a kisfilm elkészítésében elévülhetetlen érdemeket szerzett Tőke Zsuzsanna - Nagy Ákos forgatócsoport munkáját! Szabó Tomi vendégszeretetét és nyilatkozókedvét! Bárány Dóra, Bárány Bence, Adler Tamás, Konrád Márió, Pál Bertram és Zsíros Gábor nyilatkozatait!
Szintén köszönet az Újpest játékosainak utólagos engedelmükért, hogy szerepelnek a videóban! Remélem elhiszik, hogy a sportemberi tisztelet vezérelt!
A Hidegfront tagjainak és más játékosoknak is köszönöm akik a videón szerepelnek!
Elérkezett a nagy nap, hogy a szezon első négy helyezett csapata közül kettő a döntőbe kvalifikálja magát. 2011. március 26-án délután, Újpesten rendezték a MAJL 2010/11-es szezonjának elődöntőit.
Időrendben elsőként az alapszakasz végére kicsit kiengedő, így végül a második helyet megszerző újpestiek léptek jégre a harmadikként végző Szombathely ellen. Egy elődöntő természetesen mindig izgalmas, ám az a tény, hogy az UTE még sohasem győzött a fővárosban a Szombathely ellen külön pikantériát ígért a csapatok előtt álló legalább 60 percnek.
A lilák címvédőként természetesen a erős összeállításban léptek pályára (18 mezőnyjátékost neveztek a mérkőzésre), egyedül Sári Péter hiányzott az alapemberek közül.
A Pingvinektől hiányzott Sipos Pál kapus megszokott helyettese, Kirchknopf Gergely, aki Kovács Andrással együtt a legnagyobb hiányzónak számított. A vasiak így egy hálóőrrel és 14 mezőnyjátékossal álltak ki az elődöntőre.
A találkozó kezdete kiegyenlített mezőnyjátékkal telt, fegyelmezetten őrizte mindkét csapat saját kapuját, majd a Szombathely két emberhátrányt is sikerrel kivédekezett még az első tíz percben. A lilák ez idő alatt természetesen erős nyomás alá helyezték ellenfelüket, ami a harmadik előnynél végül megszülte a vezető találatukat. Németh Gergely bottal akasztásért kapta a „vendégek” harmadik kiállítását a 12. perc elején, majd másfél perccel ezután Schittler Ákos kapu mellé szálló lövését Kovács Gergely passzolta közvetlenül a kapu és Mezőcsáti Tamás elé, aki a hálóba helyezett (1:0).
A harmad további részében az újpestieken volt az emberhátrányos védekezés sora, ám a vasiak három ilyen lehetőséggel sem tudtak élni.
A második játékrészt áthúzódó emberelőnyben kezdték a Pingvinek, ám sem ekkor, sem a lilák csapatbüntetése utáni újabb fórból sem sikerült egalizálniuk (a bajnokcsapat elvétette a cserét). Öt-öt ellen aztán folytatódott a kiegyenlített harc. Mezőcsáti előtt adódott egy lehetőség, mely után a címvédő csapat szerint megszerezte a második gólt is, ám a játékvezetők nem látták bent a korongot.
Az ismételt újpesti örömre azonban már nem kellett sokáig várni, a harmad 10. percében Pichler Attila lesprintelte a szombathelyi védelmet, majd az érkező Gangel László elé tálalt, a csatártárs pedig kíméletlenül bevágta a második lila gólt (2:0).
A bírói ítéletek folytán mind az UTE, mind a Szombathely kapott még kiállítást a harmad további részében, ezek során a vasiak egy időre még kettős emberelőnyben is játszhattak, gólt lőniük azonban az újabb szünetig sem sikerült, sőt Barna Péter révén az Újpest majdnem a harmadik gólt is megszerezte, a kapitány lövése azonban a kapuvason csattant.
A kevés gól elemzésekor nem szabad elfelejteni, hogy a hálókat a liga legjobb statisztikákkal rendelkező kapusai védték, hiszen a szombathelyi Sipos Pál az alapszakaszban meccsenként mindössze 2.4, míg Kubanek Ellák is valamivel kevesebb, mint három gólt kapott.
A második szünet után a Szombathelynek húsz perc állt rendelkezésére hogy egyenlítsen, és kiharcolja a döntőt, míg a címvédő célja az volt, hogy megtartsa az eddig megszerzett előnyt. Ennek megfelelően megpróbáltak mindketten sebességet váltani, ám a legfőbb eredménye ennek az lett, hogy a harmad során szinte sosem volt 5-5 mezőnyjátékos a pályán.
A Szombathelyi Pingvineknek sikerült kettős hátrányt kivédekezniük, majd eljött végre az ő idejük, hiszen ellenfelüktől ültek le ketten a büntetőpadra. Ekkora sanszot az utolsó harmadban már ők sem hagytak veszendőbe menni, előbb Göncz Szabolcs, majd (már "csak” egy fős előnyből) Kiss András szerzett gólt, és ezzel 34 másodperc alatt kiegyenlítettek a 49. percben (2:2).
Az UTE időt kért, muszáj volt összeszedni a gondolatokat, hiszen kezdődhetett minden elölről. És valóban, az utolsó 10 perc olyan volt, mintha újra kezdődött volna a találkozó, erőre kapott a bajnok. Az 53. percben ismét Pichler Attila lódult meg a kapu felé, majd két védőt, és Sipos kapust is becsapva, remek egyéni teljesítmény után megszerezte az Újpestnek a vezetést (3:2).
A szombathelyiek mindent megtettek az újabb egyenlítés érdekében, ám kevesebb, mint egy perccel a történtek után Kovács Gergely egy Mezőcsáti Tamás-féle passzt vágott a kapuba, visszaállítva a két gólos vezetést, ezzel pedig tulajdonképpen eldöntve a mérkőzést (4:2).
Ezen már a vasiak időkérése sem segített, az Újpest a tavalyi bajnoki cím után megszerezte magának az esélyt, hogy megvédje bajnoki címét, míg a Szombathely tavalyhoz hasonlóan ismét a bronzéremért küzdhet meg a helyosztón.
A mérkőzésről mind az újpesti, mind a szombathelyi honlap részletesen beszámol ki-ki a saját szemszögéből. Jégveled KSE (1.) – Ferencvárosi Pingvinek (4.) 9:5 (2:2, 4:0, 3:3)
A második elődöntőben a parádés sorozatot maga mögött tudó (zsinórban 7 megszerzett győzelem) és ezzel alapszakasz-győztes Jégveled a Ferencvárosi Pingvineket fogadta. A döntőbe jutás mellett a zöldek számára a reváns vágya is ott lebegett a szemek előtt, hiszen a szezon során kétszer is vereséget szenvedtek ellenfelüktől.
A Jégveledből csak a sérült Forgács Péter kapus nem állt rendelkezésre, míg a Fradinál teljes lehetett a létszám az öltözőben.
A Ferencváros kemény felkészülése rögtön a találkozó elején meghozta eredményét, hiszen az álmosan kezdő ellenfelüknek a MAJL kanadai táblázatának győztese, Csiki Attila már az ötödik perc végén beköszönt (0:1). Mindezt emberelőnyben tette, hiszen az ellenfél egy hibás csere miatt éppen emberhátrányban volt.
Ezen az elődöntőn tehát szó sem volt óvatos puhatolódzásról, a népes nézősereg ráadásul bő egy perccel ezután már a második Pingvin-gólt is megcsodálhatta, ezúttal Csillag Béla korongját Kun László lőtte a Jégveled kapujába (0:2).
Az első helyen kiemelt sárga mezesek már számtalanszor bebizonyították, hogy hajlamosak a gyenge kezdésre, ám tartásuk legtöbbször nem bicsaklik meg, és képesek megújulni. A csapat szerencsére most is megrázta magát, nem esett kétségbe és mindenki tette a dolgát. Ennek ékes példájaként fél perccel a második bekapott gól után Konrád Márió passzát a szezonban már nem egyszer lélektanilag fontos gólokat szerző – és számomra személy szerint a szezon egyik legkellemesebb színfoltja - Pap Lehel váltotta gólra (1:2).
Ekkorra már mindenki felébredt, és sikerült is kihasználni egy emberelőnyt. Konrád Márió és Kondrát Péter passzolgatása után Zsíros Gábor egy félelmetesen helyezett távoli bombával a 12. percben kiegyenlítette az állást (2:2).
A harmad során még egy érdekes dolog történt, a 17. percben Kondrát Pétert akasztásért, az ellenféltől Tarnai Gergőt viszont színészkedésért (?) küldték le a bírók.
A második harmadban a Jégveled olyan iramot diktált, melyet a ferencvárosiak nem tudtak felvenni. Ennek előjeleként Konrád Márió már 44 másodperccel az újrakezdés után betalált (3:2) és megszerezte a vezetést csapatának, majd a 27 percben megszületett a negyedik találat is, amikor Szabó Tamás átadása után a csapatkapitány, Imre Róbert volt eredményes (4:2).
Újra Konrád Márió volt a főszereplő a 30. percben, amikor megszerezte az ötödiket (5:2), a harmad utolsó találatát pedig Zsíros Gábor lőtte Imre Róbert aszisztját követően (6:2). A második játékrész a sárga mezesek számára kiváló hokit hozott, mindössze egyetlen kétperces büntetést szedtek össze, míg mind a négy góljukat öt-öt ellen szerezték, azt gondolom ez is megemlítendő tény.
A Pingvinek az utolsó 20 percre kapust cseréltek, Gyömbér Mónikát Görbicz Attila váltotta, aki azonban Szenes Gábor egyéni akciója után már két és fél perccel beállását követően kapitulált (7:2).
A fölényessé váló Jégveled-előnnyel szemben a zöldek becsülettel felvették a kesztyűt, és Szervánszky Zsolt találatával még talán időben megkezdhették volna a felzárkózást. A Fradi 70-es számú játékosa 45:37-nél szerezte meg a harmadik Pingvin-gólt (7:3), melyet azonban fél percre rá egy – már régóta várt – Adler Tamás találat követett (8:3).
A Jégveled magabiztosan tartotta kézben a mérkőzést, és ezen az sem változtatott, hogy az utolsó 10-11 percben váltogatva születtek még találatok. Az 50 percben előbb a ferencvárosi Malachowsky Csaba (8:4), majd a jégveledes Zsíros Gábor szerzett gólt – a sárgák 91-ese ezzel elérte a bravúros mesterhármast (9:4).
Az utolsó gólt a zöldek lőtték emberelőnyből, 23 másodperccel a végső dudaszó előtt Csiki Attila révén, ám ez ezen az estén már csak szépségtapasznak volt elég. A végeredmény 9:5 a Jégveled javára, ami azt jelenti, hogy az április 9-i fináléba a bajnoki címvédő Újpest mellé a tavalyelőtti bajnok Jégveled csapata került, míg a bronzmeccsen megismétlődik a tavalyi Pingvin-csata, hiszen a Ferencváros ellenfele a másik találkozón vesztes Szombathely lesz.
A blog fotóalbumába felkerültek a White Sharks, az UTE, a Ferencváros, illetve a Jegesmedvék elleni alapszakasz meccseken, valamint a tegnapi győztes elődöntőn készült fotók! Akinek még van, az küldje!!! Egyebek később várhatók, mert ma mégiscsak vasárnap van!!!
Elképesztő pillanatot sikerült kitartó természetfilmeseinknek lencsevégre kapniuk. A hüllő bőrét rendszeresen tisztogató énekesmadár ezúttal túl közel repül a kiéhezett velociraptor szájához...
Az érthetően viharokat kavart történések után csendben befejeződött a MAJL alapszakasza. A hétvégén már az elődöntők kerülnek megrendezésre.
Tét nélküli utolsó meccsekkel fejeződött be a MAJL alapszakasza, melyekkel kialakult a végső tabella, és mindenki megnyugodva elkezdhetett készülni az elődöntőkre, helyosztókra, vagy a következő szezonra.
Az alapszakasz-győztes Jégveled csapata sorozatban hetedik győzelmét is megszerezte a sereghajtó White Sharks ellen (8:2). Adler Tamás egymaga öt gólt szerzett, amivel a ferencvárosi Csiki Attilával egyetemben a MAJL gólkirálya lett. Tominak ez sorozatban a harmadik gólkirályi címe! Szintén kiemelendő Zsíros Gábor öt gólpasszos teljesítménye.
A Hevület, aki rengeteg elhullajtott pont, és a szombathelyiek döntésének köszönhetően nem juthattak már be a legjobb négy közé elvesztették a házi rangadót a Jegesmedvék ellen (1:3), ezúttal az utolsó percekben a kapus lehozatala sem segített sőt, a maciknak sikerült bevinni a kegyelemdöfést. Ezen két csapat, az ötödik helyért döntő helyosztón mérheti még idén össze az erejét.
A Szombathely a Jegesmedvék ellen sem utazott el. a mérkőzésre Ennek ezúttal azonban nem ők, hanem az ellenfél volt az oka, hiszen a fehérváriak még időpontot sem adtak számukra. ALiga adminisztratív döntésének megfelelően a vasiak így 5:0-ás győzelmet arattak a zöld asztal mellett.
Az így kialakult végeredménynek megfelelően szombaton a bajnoki címvédő Újpest a Szombathelyi Pingvineket fogadja délután háromtól az elődöntőn, míg az első helyen kvalifikált Jégveled a Ferencvárossal csap össze este hat órától. Ütős este lesz!!!
A Jegesmedvék elleni elmaradt találkozót 2011. március 4-én késő este pótoltuk be Fehérváron. A hirtelen jött időpont miatt közülünk csak Zsuzsi tudott részt venni ezen a túrán, és mint alant olvasható rendkívüli sportélményekkel gazdagodott... :)
Őszintén szólva bajban vagyok! Egy éve nem kellett beszámolót írnom, ami annak köszönhető, hogy eddig a Hidegfrontból mindig többen voltunk és Gabi megírta őket. Szóval inkább csak észrevételeket és tényeket fogok írni. A Hidegfront csökkentett létszámának bizonyára a késői időpont lehetett az oka, ugyanis péntek este 22 órára volt kiírva a mérkőzés és Székesfehérváron. Mivel kaptam fuvart (köszi Popi), ezért elkísértem a fiúkat.
Két fontos ember hiányzott a csapatból, mivel Zsír és Szeni nem jöttek, így két támadó és egy védekező sorral állt fel a csapat (bár biztos nem ez a szakkifejezés erre) Viszont van egy visszatérő játékosunk, aki a szezonban most játszott első alkalommal, ő Popescu Balázs.
Futóórával játszották a meccset, amit a fiúk néha ki is használtak (pl. lassabb sorcsere) Az első harmadban elég hamar megszereztük a vezetést, ami Adler Tominak köszönhető. Míg a kapus balról várta a korongot, addig Tomi jobbról gyorsan bevágta. Na, ez az egy gól, amire emlékszem, de azt tudom, hogy Tomi mesterhármassal, Pap Lehel pedig egy duplával örvendeztetett meg miket.
Sajnálatosan nem emlékszem rá, hogy az ellenfél mikor lőtte a három gólját, de ha minden igaz az első és második harmadban. A Jégveled csak az első harmadban szerzett találatot, de ez is elég volt a győzelemhez. A második és harmadik játékrészben is szépen küzdött mind a két csapat, és voltak helyzetek mind a két oldalon! Személy szerint élveztem a játékot, de már tudom, hogy miért nem ülök Mutyi mellett a meccseken (pedig imádom). Beszélgetünk, és így nem tudok úgy odafigyelni a játékra.
Ez egy kötelező győzelem volt, szépen játszottak a fiúk, csak dicsérni tudom őket, bár egy kicsit elfogult vagyok. A játék után nekünk közel sem ért véget az este, mert Imre Robi jóvoltából (köszönjük Neked és párodnak) csaptunk egy kis összejövetelt, amiről pár fotó megtalálható az albumban.
Február utolsó hétvégéjén került sor három mérkőzésre, melyekkel lezajlott a MAJL alapszakaszának 12. fordulója, majd a márciusi szellő elhozta a tizenharmadikat is A részletekről keveset lehet tudni, mivel a jegyzőkönyvek többsége még ma sem elérhető, de gyors gondolatok felvetésére azért tehetünk kísérletet. Nagyon de nagyon sok dolog történt sőt, a mai nap eseményeinek tükrében egy igazi bombahírrel is szolgálhatok!!! A 12. forduló mérkőzései
Jégveled KSE – Újpesti TE 8:5 (1:1, 4:3, 3:1) Legrészletesebben erről a meccsről lehetséges és érdemes is írni, hiszen például erről van jegyzőkönyvem és személyesen nézőként is részese lehettem a hatvan perc igazi hokit hozó találkozónak. A Jégveled egy olyan sorozat után fogadta a lilákat, amely alatt sorban minden riválisát (Hevület, Szombathely, Ferencváros) legyőzte, és itt volt a lehetőség arra, hogy tökéletessé tegye a februári hónapot a bajnok legyőzésével.
Az Újpest ezzel ellentétben büntetőkkel kikapott a Hevülettől és a Szombathelytől is, így mondhatni annak tudatában, hogy már biztos résztvevői voltak a rájátszásnak, eléggé kiengedték a gyeplőt.
A meccs nagy hajtással kezdődött, sokáig nem esett gól, majd egy kapusról kipattanó korongot a bealvó Jégveled-védő, Szabó Tamás mögül Schittler Ákos terelt a kapuba (0:1). Az egyenlítésre azonban nem kellett sokat várni, Kondrát Péter nagyjából egy perc múlva emberelőnyből kiegyenlített (1:1).
A második harmad hozta a legnagyobb küzdelmet. Rögtön az első percben Mezőcsáti Tamás szerzett vezetést az UTE-nak (1:2), amely előnyt ismét Kondrát egalizálta miután lövése előtt egy csodálatos visszahúzós csalt is megengedett védőjével szemben (2:2). A 28. percben gyors gólváltással lett 3:3 az állás, előbb ismét a lilák - Joós Zoltán révén - kerültek előnybe, amit a meccs egyik emberének, Kondrátnak a passzából a másik aznapi MVP, Konrád Márió egyenlített ki.
A 37. percben aztán egy kapu előtti birkózást követően Adler Tamás góljával először vezettek a hazaiak, és Mezőcsáti egyenlítése ellenére még maradt idejük, hogy egyetlen másodperccel a vége előtt meg is őrizzék azt a második szünetre. Ekkor Szenes Gábor éles szögből gyönyörű lövéssel talált be az újpesti kapu jobb alsó sarkába.
A harmadik harmadban Schittler szokás szerint egyenlített (5:5), ám ismét Kondrát villant és az 50. percben 6:5-re alakította az állást. Az újabb egyenlítésért foggal-körömmel harcoló lilák aztán kevesebb figyelmet fordítottak a védekezésre, és ezt Konrád Márió az 58. percben kétszer is kihasználta, megszerzett korongokkal a kapussal egy az egyben tudott duplázni, kialakítva ezzel a 8:5-ös végeredményt.
Az örömbe nemsokára sajnos üröm is vegyült, hiszen a meccset követő napon az utcán aljas és gyáva, tipikus genny támadás érte együttesünk kapusát, Forgács Pétert és hátvédjét, Palkovits Norbertet. Innen kívánunk nekik mielőbbi gyógyulást és a pályára mihamarabbi visszatérést!
Fehérvári Jegesmedvék – Ferencvárosi Pingvinek 4:11 (2:5, 1:1, 1:5) A Ferencváros számára kötelező győzelem volt a fehérvári, hiszen pontvesztés esetén lemondhattak volna a továbbjutó helyek valamelyikének megszerzéséről. Az előző fordulóban a Sharks ellen hosszú idő után újra győzedelmeskedő Jegesmedvék ezen az estén nem is tudták útját állni a Pingvineknek, akik fölényes győzelemmel hozták el a három pontot, és fontos lépést tettek előre.
Hevület SE – Szombathelyi Pingvinek 3:4 büntetőkkel (0:2, 1:0, 2:1, 0:1) A Hevület az előző évektől eltérően rengeteg pontot hullajt el, és nyugodtan kiérdemelte a döntetlen-specialista jelzőt. A bajnokság ezen szakaszában hazai pályán nagyon fontos lett volna számukra a győzelem, ám egy gyenge első harmad után már csak döntetlenre tudták menteni a rendes játékidőt (negyedszer végeztek ikszre 60 – 90 perc után), majd az idény során először, elvesztették a büntetőket.
A Szombathely a megszerzett két ponttal továbbjutott a négyes rájátszásba, valamint az is biztossá vált, hogy a Jégveled KSE is ott lesz az elődöntőben, hiszen a Hevületnek és a Ferencvárosnak is 16-16 pontja volt a 12. fordulót követően, viszont a tizenharmadik körben ez a két csapat készült megütközni egymással, így mindketten már nem szerezhettek hat-hat pontot a hátralévő két fordulóban. Márpedig ennek kellett volna történnie ahhoz, hogy egyaránt megelőzzék a forduló után 21 pontos sárga-mezes alakulatot.
A 13. forduló mérkőzései
Fehérvári Jegesmedvék – Jégveled KSE 3:5 A nyolcadik fordulóból a macik síelési mániája miatt elmaradt, és jóval a határidő után véglegesített meccsre a Jégveled sportszerűen péntek késő este elutazott. Számomra ez a meccs volt az első, amin személyesen nem tudtam ott lenni, így ennek a ténynek köszönhetően és a jegyzőkönyv hiányában csak annyit tudok megállapítani, hogy a csapat története során kilencedjére is legyőzte a Jegesmedvéket, ezzel megszerezte története 50. MAJL-ban aratott győzelmét, ezzel pedig sorozatban 6. győzelmét aratta az idei bajnokságban.
A szezont nyilván saját várakozásaik alatt is teljesítő fehérváriak szereztek három gólt, a Jégveled pedig az újabb három pontnak köszönhetően az alapszakasz megnyerésére is megkapta az esélyt.
White Sharks HC – Újpesti TE 4:10 (0:3, 2:3, 2:4) Az Újpest ezzel a meccsel fejezte be az alapszakaszt, és három vereségüket követően nem is találhattak volna alkalmasabb ellenfelet a nyeretlenül utolsó cápáknál.
Schittler Ákos és Pichler Attila nagy meccse volt ez, míg a hazaiaknál a kétgólos Kis Gyulát kell mindenképpen kiemelni. A bajnokság címvédője 26 ponttal fejezte be az alapszakaszt, ami minimum a harmadik helyhez elég lesz számukra
Ferencvárosi Pingvinek – Hevület SE 7:6 büntetőkkel (3:0, 3:3, 0:3, 1:0) A forduló legfontosabb találkozóját a Ferencváros és a Hevület játszotta, hiszen ezen a meccsen dőlhetett el a negyedik elődöntős hely sorsa. Ennek megfelelően a két csapat minden bizonnyal őrült meccset játszott egymással.
A zöldek az első harmadban lemosták vendégüket, háromgólos előnyre tettek szert, majd a másodikban ezt meg is őrizték. A végső 20 percben aztán a Hevületnek megint és ismét sikerült kiegyenlítenie, méghozzá úgy, hogy 1:15-tel a vége előtt még a kapusukat is lehozták, így szerezték meg a hatodik találatukat.
Ezzel eldőlt, hogy nem dől el semmi, azaz nincs meg a negyedik elődöntős, hiszen a büntetőket megnyerő Fradi csak egypontos előnyt szerzett riválisával szemben. Ráadásul papíron a Hevületnek állt még így is a zászló, hiszen az utolsó körben városi riválisukat, a Jegesmedvéket, míg a zöldek az idén jóval erősebb szombathelyieket fogadják a kiírás szerint. Nem dőlt el tehát semmi!
A fordulóra eredetileg kiírt harmadik találkozót, a Fehérvári Jegesmedvék – Szombathelyi Pingvinek meccset, elhalasztották.
BREAKING NEWS!!!
A SZOMBATHELYI PINVINGEK CSAPATA MA HIVATALOSAN LEMONDTA A FERENCVÁROS ELLENI BUDAPESTI VENDÉGJÁTÉKOT, ÍGY A MECCSET A LIGA 5:0-VAL A ZÖLDEK JAVÁRA ÍRJA. MINDEZ AZT JELENTI, HOGY A HEVÜLET MÁR NEM LEHET ELŐDÖNTŐS, A FERENCVÁROS PEDIG KÉSZÜLHET A RÁJÁTSZÁSRA.
A Szombathelyi Pingvinek alighanem szereztek maguknak egy örök ellenséget Fehérváron, hiszen a Hevületnek, mint fentebb írtam jó esélye volt bekerülni az első négybe. Ez a csapat egyébként története leggyengébb szezonján van így túl, hiszen a negyedik helynél gyengébb pozícióban (az ismert szezonokat tekintve) még sohasem végeztek. Azt azért meg kell jegyezni, hogy nem szép persze, amit a vasiak tettek, de a Hevület az idén bizony szokatlanul sok pontot elhullajtott a sorozatos döntetlenekkel.
A Ferencváros így szintén befejezte az alapszakaszt, 21 ponttal már biztosan a negyedik helyen végez. Hogy ki lesz az ellenfele az még kérdéses. Ha az utolsó körben a Jégveled legyőzi a White Sharks csapatát, akkor megnyeri a tabellát, és így a Pingvinekkel játsszák az elődöntőt.
Ha nem, és a remélhetőleg bepótolt Jegesmedvék elleni meccsüket megnyerik a szombathelyiek, akkor az Újpest az első. Ebben az esetben UTE-Fradi, Szombathely-Jégveled elődöntőkre kerül sor. A történtek okán igazából érdektelenné vált Hevület – Jegesmedvék találkozóra nem lepődnék meg, ha nem kerítenének sort a felek.
Idő és helyszűke miatt ismét két forduló kerül egyszerre górcső alá. A közvetlenül a hajrá előtt lejátszott találkozók során történt érdekességeket próbáljuk meg áttekinteni, megemlékezve minden egyes mérkőzésről.
Bár a vendégek több meghatározó játékosuk nélkül érkeztek (Koltai Csaba, Kovács András, Őri Zsolt, Sipos László), a szoros eredményből sejthető, hogy ez a meccs bizony nem délutáni kerti tollasparti volt. A találkozó első két harmadában nagy küzdelem zajlott, de nem dőlt el semmi, mindössze az utolsó 20 percben sikerült Pap Lehel góljával a Jégvelednek megszereznie a győztes találatot.
A vendégek mindent megpróbáltak az egyenlítés érdekében,még kapusukat is lehozták, ám ez sem segített, a sárga mezes hazai csapat története során először kerekedett felül a Szombathelyi Pingvineken, győzelmével pedig újabb fényes skalpot szerzett. Az értékes három ponttal pedig nagyot léptek előre az elődöntő felé.
Ferencvárosi Pingvinek – White Sharks HC 10:0 (2:0, 4:0, 4:0) A szezon elején magabiztosan menetelő zöldek alaposan megtorpantak, hiszen ezen találkozó előtt sorozatban három vereséget szedtek össze (igaz egyet csak büntetőkkel buktak a Hevület elleni idegenbeli találkozón). Így számukra kötelező volt a győzelem a liga sereghajtójával szemben, még akkor is, ha ezen a napon gólerős játékosuk, Asztalos Gábor hiányzott.
Az első harmadban Homonnay Nimród és Csiki Attila góljaival sikerült a hazaiaknak megnyugtató előnyt szerezni, majd a második harmadban Csiki újabb találatának, majd egy Keserű Zsolt duplának és köszönhetően eldönteni a meccset. Az utolsó szünet előtti 6:0-ás állást Szervánszky Zsolt állította be.
A harmadik etapnak az volt a tétje, hogy érintetlen marad-e a Pingvinek hálója, ez pedig teljesült is, hiszen a Gyömbér Mónika helyére még a második harmad közepén beálló Görbicz Attila sikeresen verte vissza az esetleg kapujáig eljutó Sharks rohamokat. A Ferencváros az első olyan csapat tehát az idei bajnokságban, akik kapott gól nélkül képes volt meccset lehozni, ám mivel ezt két kapussal érte el, ezért a shot-out egyik hálóőrnek sem járt, arra még továbbra is várni kell.
Az utolsó húsz percben a Fradi egyébként még négy gólt lőtt (megint Szervánszky és Keserű, valamint B. Nagy Ákos és Csillag Béla volt eredményes). A meccsen kiváló teljesítményt nyújtott Keserű Zsolt (3 gól, 1 passz), Szervánszky Zsolt (2 gól, 4 passz), valamint Csiki Attila (2 gól, 3 passz), akiket külön ki kell emelni. A Ferencváros győzelmével megnyugtatta híveit, hogy még versenyben van a rájátszásért, a White Sharks pedig nem tudott meglepetést okozni.
Hevület SE – Újpesti TE 6:5 büntetőkkel (1:2, 2:1, 2:2, 1:0) A forduló eredményeinek ismeretében a Hevület számára a meccs tétje az (is) volt, hogy sikerül-e visszaszereznie dobogós harmadik helyét a még szombaton győztes Jégveledtől. Ehhez azonban a hat meccset zsinórban megnyerő, megállíthatatlannak tűnő bajnoki címvédőt kellett két vállra fektetnie.
A hazaiak megszokott kapusaik (Keller Ádám, Szabó Richárd, Vígh Attila) nélkül, viszont bombaerős mezőnysorokkal álltak ki a találkozóra, míg a lilák igen sok kulcsemberüket otthon hagyták (Kovács Tibor, Kovács Zsolt, Mezőcsáti Tamás, Radó Gábor, Svajda Péter és Tímár-Geng Miklós elsősorban akikre itt gondolni kell). A hiányzókkal 9 gól és 17 assziszt hiányzott az újpesti padról.
A futóórás mérkőzésen aztán az első húsz percben nem született gól, egészen addig, míg a vendégeknél a remek napot kifogó Pichler Attila meg nem szerezte a vezetést, sőt, mivel ezt az előnyt másfél perccel később megduplázta, nagyon úgy tűnt, hogy az UTE még „tartalékosan” is képes lehet elhozni mind a három pontot a fehérvári oroszlánbarlangból. A hazaiak öt perccel a harmad vége előtt azonban megrázták magukat, és Orsós Dániel átadása után Börczi Tamás szépítő góljával feljöttek 1:2-re.
A második harmadban továbbra is eredményes maradt az Orsós-Börczi kettős, ám fordított előjellel, ezúttal a 23-as Börczi adta a passzokat, és a 25-ös Miklós Attila ütögette azokat a hálóba, szám szerint kettőt. Mivel ezek között a lila-fehérben játszó Kovács Gergely is eredményes volt, ezért az állás az utolsó harmad előtt 3:3-volt.
A harmadik harmad hetedik percében aztán Pichler megszerezte harmadik gólját a mérkőzésen, amivel három és fél percig vezetett az UTE, egészen addig, amíg Bakos Gábor nem egyenlített. Ráadásul Börczi Tamás nyolc és fél perccel a befejezés előtt a vezetést is megszerezte, így a fővárosiaknak nagyon kellett kapaszkodniuk, ha pontot akartak szerezni. Ezt sikerült végül biztosítaniuk, mert Schittler Ákos a 89.perc legelején belőtte az egyenlítő találatot, amivel egy pontot már biztosan beírhatott magának az Újpest.
A büntetőket aztán a Hevület lőtte jobban, a győztes találatot Bakos Gábor révén sikerült megszerezni, így a Hevület két pontot szerezve visszaugrott a tabella harmadik helyére, míg az Újpest ha csak szétlövés után is, de elvesztette hat meccsen át tartó veretlenségét. Érdekesség, hogy a Hevület eddig a pontig mind a három szétlövését megnyerte.
A tizenegyedik forduló mérkőzései
Jégveled KSE – Ferencvárosi Pingvinek 6:4 (3:0, 1:1, 2:2) A Jégveled az elmúlt fordulókban nagy menetelésbe kezdve sorra nyerte az egyre fontosabb meccseket (White Sharks, Hevület, Szombathely), míg a Ferencváros hosszú idő után először tudott nyerni ráadásul fölényesen az előző fordulóban (Sharks 10:0), így ez a tény, valamint a két csapat táblázaton elfoglalt pozíciója is nagy rangadót ígért. Ezen a meccsen mind a két csapat számára égetően fontos volt a győzelem, hiszen a három ponttal a győztes már fél lábbal az elődöntőben érezhette magát.
Ehhez képest a vendégek a meccs elején kicsit talán az öltözőben maradtak, és nagyon hamar, mindössze 3:45 alatt háromgólos (!) hátrányba kerültek, majd a szünetig csak az eredményt sikerült tartani, azon faragni nem tudtak. A második harmadban ráadásul újabb góljával már néggyel is elhúzott a Jégveled, amikor Keserű Zsolt végre elkezdte a gólgyártást, ám akkor meg sem állt háromig.
A 4:3-as eredmény már a harmadik harmadban, a meccs 49. percében állt be, és ekkor újra rövidre zártak a ferencvárosi áramkörök, hiszen a Jégveled emberhátrányból szerzett két (!) gyors találatot, és az így keletkezett háromgólos előnyéből kettőt a mérkőzés lefújásáig megtartott.
Nyertek a sárga mezesek, vesztettek a zöld-fehérek, és ezzel a Jégveled került igen komoly lépéselőnybe a táblázaton.
White Sharks HC – Fehérvári Jegesmedvék 4:5 (1:2, 2:1, 1:2) Az alsóházi rangadón nyílt esély az idény két gyengébben teljesítő, és már korábban elszálló csapata számára, hogy három pontot szerezzen. A káposztásmegyeri Jégpalotában lejátszott találkozón rögtön az első percektől kezdve nagy csata kezdődött, a Jegesmedvéknek pedig másfél percre volt szükségük a vezetés megszerzéséhez Verebes János góljának köszönhetően.
A Sharks gyorsan tudott egyenlíteni, 5:30-at mutatott az óra, amikor Paska Zoltán a kapuba továbbította Kis Gyula átadását. Ezek után folytatódott egymás gyúrása, kiállításokat tekintve egálban (6-6 perc) zártak az első szünetre a csapatok, a leglényegesebb mutatóban azonban nem, hiszen a fehérváriak egy perccel a dudaszó előtt visszavették a vezetést Tóth Gábornak köszönhetően.
A második játékrészben először újra Tóth villant, kétgólos előnyt szerezve csapatának (1:3), ám erre összekapták magukat a cápák is, és Olajos László, majd Kis Gyula góljaival az újabb szünetre kiegyenlítették az állást.
A Jegesmedvék csatára, Tóth Gábor minden harmadra tartogatott egy gólt, mesterhármasát a 62. percben szerezte meg. A Sharks erre a 75 percben válaszolt, így visszajöttek a meccsbe (Olajos a volt gólszerző), hanem a győzelmet mégis vendégeik szerezték meg: egy perccel az egyenlítő találat után, 75:20-nál Baltavári Gábor villant és újabb gólt szerzett.
Erre a hátralévő 15 perc alatt már nem maradt válasz, így a Fehérvár az idény során másodszor is legyőzte ellenfelét (ez a két győzelme van), a White Sharks pedig elképzelhető, hogy nyert meccs nélkül fogja befejezni az idei bajnoki évet.
Újpesti TE – Szombathelyi Pingvinek 4:5 (1:0, 2:1, 1:3, 0:1) A Jégveled még csütörtökön legyőzte a Ferencvárost, így már akkor eldőlt, hogy első csapatként az Újpestnek sikerült biztosítani helyét a rájátszás final four-jában. Ennek ellenére a tabella első két helyezettjének csatája igen komoly csemegét ígért, főleg annak ismeretében, hogy az előző fordulóban mindketten vereséget szenvedtek.
A hazaiak keretében ezen a meccsen is volt komoly hiányzó: a sikerek két fontos letéteményese, a kapus Kubanek Ellák, valamint Joós Zoltán nem ült le a padra, míg a vendégektől az eltiltott Karvalits Gábor helye tátongott legüresebben.
Az első harmadban a vendégeknek nem sikerült igazán felvenni a ritmust, több kiállítást kaptak, és ami a nagyobb baj, a 18. percben egy gólt is. Ezt Kovács Gergely szerezte Mezőcsáti Tamás és Homenko Alekszej aszisztja után. Az első harmad említésre méltó eseményei ezzel véget is értek.
A másodikban aztán megélénkült a meccs. Sipos László a 42. percben egalizált, de tizenegy perccel ezek után egymást gyors ütemben követve Pichler Attila és Kovács Gergely egy-egy góllal tett arról, hogy elhúzzanak a lilák.
A harmadik harmadra tehát a vasiaknak rá kellett tenniük egy-két lapáttal. Ez sikerült nekik és az utolsó 30 percben az események az ő szájuk íze szerint alakultak. Emberelőnyből a 67. percben sikerült szépíteni (Jávorics Gábor), majd a 74.-ben egyenlíteni is (Varga Ádám). Bár ezután a Pingvinek kaptak még egy gólt (Homenko Alekszej), a lilák elkezdtek sorozatban leülni a padra kiállítások miatt, a vendégek pedig átvették az irányítást. Fölényük a 84. perc végén érett be, ekkor Göncz Szabolcs góljával sikerült egyenlíteni.
A rendes játékidő döntetlennel ért véget, és következett a büntetőpárbaj, melyben a Szombathely bizonyult jobbnak, Göncz Szabolcs döntötte el a párharcot és az extra pont sorsát. Az Újpest ismét vereséget szenvedett, míg a Pingvinek két pontot szerezve maradtak a második helyen, sőt, lőtávolba fogták a bajnoki címvédőt.
És igen, itt a legutóbbi meccsről szóló beszámoló, mellyel teljessé vált a három nemes trófea begyűjtéséről szóló sorozat. Mindenki figyelmébe ajánlom: a február még nem ért véget, holnap lehet újabb fejezetet írni!!! 2011.02.17. 21:30, Jégveled KSE – Ferencvárosi Pingvinek 6:4 (3:0, 1:1, 2:2) Legjobban talán azok a hidegfrontos elemek értékelik a mostani szituációt, akik a szezon kezdete óta renszeresen látogatják a Jégveled mérkőzéseit. Hiszen az első fordulókban vészes gól- és igazi csapatjáték-ínség miatt bizony feltörölte velünk a padlót a Hevület és a Szombathely, majd rutintalan játékunk (és a mennybe ment Kubanek-kapus) miatt simán kikaptunk az UTE-tól is. A szépemlékű Szittyák és az idén partra vetődött Cápák elleni meccsekben reménykedtünk, hogy ez fog minket formába, játékban, csapatszellemben és önbizalomban felhozni minket arra a szintre, hogy valóban komolyan célba vehessük az alapszakasz dobogós helyezéseit.
A „kötelező” győzelmeket megszereztük, és utána két nagyon fontos mérkőzést sikerült – bizony igen jó játékkal – megnyerni, hiszen három-három pontot szereztünk a Hevület és a Szombathely ellen is. Akik végigfagyoskodták az ezen két csapattal szembeni első felvonásokat (és a két 1:7-tet), bizony jólesően, és bölcs mosollyal nyugtázták most is, amikor a Ferencvárosiak elleni meccs előtt már ment a számolgatás, hogy is állunk, milyen esélyeink vannak.
A Fradi 8 meccs után 13 ponttal az ötödik, mi ugyanennyi találkozót követően 15 ponttal a negyedik helyen álltunk a 11. forduló előtt (egy meccsünk ugye - a Jegesmedvék elleni - elmaradt). Szintén 15 pontos volt a Hevület de úgy, hogy ők már kilencszer léptek pályára.
A zöldek elleni, újfent csütörtökön késő este megrendezett találkozó nem akármilyen ütközetet ígért. A Ferencváros számára talán az utolsó esélyek egyike kínálkozott arra, hogy visszakerüljön az élbolyba, és erre az előző körben egy Sharks elleni 10:0-ás diadallal hangoltak. Ezzel komoly hullámvölgyből kerültek ki, hiszen azt a meccset megelőzően három találkozón csak egyetlen pontot tudtak szerezni (Hevület 3:4 büntetőkkel, Szombathely 2:6, Újpest 4:11 – utóbbi hazai pályán!!!).
Számukra egy győzelem azt jelentette volna, hogy a Hevülettel szembeni meccshátrányunkat behozva 18 pontunkkal a harmadik helyre ugrunk úgy, hogy meglépünk a Fraditól. Ráadásul vészesen ketyegett (azóta le is járt) a halasztás miatti határidő a Jegesmedvék számára (azóta sincs döntés ezzel kapcsolatban).
A tétnek megfelelően remek hangulatú kis csoport hangolt a Hidegfront molinó mögött. Nagy örömünkre jelen volt Bodor Pista és Taz, akik sajnos eddig kevesebbszer tudtak kijönni, és ott volt két új arc is a többiek mellett. Lehettünk olyan tucatnyian talán, amivel azért sokszor tudtunk jókat danolászni mikor arra szottyant kedvünk, vagy amikor azt a kötelesség megkívánta.
A meccs álomszerűen kezdődött, kicsit úgy, mint a tavalyi szezonbeli második találkozónk. Nem telt el 2 perc sem, amikor Adler Tomi egy Pingvin-támadás után megszerzett koronggal a félpályáról megeresztett egy amolyan becsületlövést a vendégek kapujára, ami nem kis meglepetésre a kicsit talán bealvó Gyömbér Mónika hálójában landolt. Ez ám a kezdés, de milyen volt a folytatás! Negyven másodperccel a történtek után Szenes szintén a félpálya környékéről a kapu elé lőtte a korongot, amibe a két Fradi-védő között settenkedő Máthé Attila éppen csak leheletnyit ért bele, és máris 2:0 volt az állás a javunkra (Attilának ez volt az első találata idén). Kell ennél több? Persze! Még mindig csak 3:45 volt az órán, amikor Adler passzát kapitányunk, Imre Robi ügyeskedte a hálóba, 3:0. Csoda ha ezek után szólt a „pia jó” című nóta?
A harmadból hátralévő maradék időt (16 perc 15 másodperc) könnyedén végigkorcsolyázgattuk, ami baj, mert jobb lett volna több gólt szerezni. Szerencsére a zöldek hiába próbáltak visszakapaszkodni a meccsbe, gólt szerezniük nem sikerült, heves igyekezetükben pedig nyolc perc hátrányt sikerült az első szünetig összeszedniük. Természetesen az előnyöket mi nem tudtuk ezúttal sem kihasználni, viszont erre a Fradinak esélyt sem adtunk, hiszen szerintem a csapat történelmében először fordult elő, hogy mind a 20 játékpercet öt mezőnyjátékossal, kiállítás nélkül játszottuk végig. Az, hogy nem szereztük meg a negyedik gólt különösen fájó, mert 16:11-nél egy kirívó Dudás Csaba szabálytalanság után (Imre Robi pihent a jégen egy akasztás után) büntetőt is lőhettünk, ám Adler Tomi a magára találó Gyömbér Móni eszén nem tudott sajnos túljárni.
Az első szünet után azért előnnyel vártuk a folytatást, sőt még nem pukkadtunk ki, hiszen egy küzdelmes Bárány-Adler-Zsíros korongjáratás urán utóbbi spíler csak megszerezte a negyedik találatot. A harmadban nem dőlt el a meccs mégsem, hiszen nem mi lőttük az ötödiket, hanem a Ferencvárosnak sikerült szépítenie, mégpedig Keserű Zsolt révén. Ekkor jósoltam meg, hogy ez a meccs még izgalmas lesz, és sajnos úgy látszik túl sok Jégveled-meccset láttam már, mert igazam is lett!
A harmadik harmadra a zöldek oroszlánként jöttek ki, mi pedig nem nagyon találtuk a fonalat. 18 másodperccel a kezdés után először, majd nyolc perccel később másodszor (összesen harmadszor) kellett lenyelnünk a Keserű-pirulát, amikor a Pingvinek 68-asa megszerezte második, majd harmadik gólját is, utóbbit kettős emberelőnyből. Máris egyetlen gólra csökkent a 4:0-ás előny, ez pedig nem jó.
A harmadik Keserű-féle gól után maradt az egyemberes hátrányunk, és ekkor mellénk állt a szerencse, vagy fogalmazhatunk úgy is, hogy a csapat megmutatta mire képes, vagy úgy is, hogy a meccsen újabb fordulópont állt be, esetleg azt is mondhatnám, hogy megint rákapcsoltunk pár percre, de lehet az a szimpla igazság, hogy nekünk nem az emberelőny, hanem a hátrány tesz jót.
Huszonegy másodperccel Kondrát Péter (egyébként teljesen felesleges csúnya szabálytalansága után kapott) kiállításának letelte előtt Adler egy egyéni szólóakció után az ellenfél kapujába bombázott, majd 22 szekundummal később (papíron ekkor már lejárt a büntetés, de az akció még 4-5 ellenében zajlott) Zsíros Gabi hatalmas szemtelenséggel tologatta el a korongot a Fradi védőivel szemben, keresztbe a kapu előtt, majd egy parádés fonáklövéssel a hosszú alsó sarokba helyezte a játékszert.
Lélektanilag azt gondolom itt megnyertük a meccset, hiszen hátrányból két gólt sikerült ütni a játékban éppen magára találó, és nálunk a meccs ezen szakaszában jobban hokizó Pingvinek ellen. A eredmény mégsem 6:3 maradt, mert Asztalos Gábor szépen kicakkozta a bal felsőt az utolsó percben, ezzel beállítva a kétgólós Jégveled-győzelemmel zárult végeredményt. Ezen még az utolsó pillanatokban Gyömbér Mónika lehozása sem segített.
A győzelemmel kell-e mondani, sokat léptünk előre. Remélhetőleg. Öt pontra hagytuk le a Pingvineket, és bár mindenki egy kicsit másképp számolt, valójában a lényeg, hogy az elődöntők küszöbére sodródtunk!
