2010. május 15., szombat

Zalaegerszegi Torna - 2010.04.24.

2010. 16. hétvégéje a hoki jegyében telt a Jégveled csapatának. Történt ugyanis, hogy Zalaegerszegen részt vett egy tornán, ahová természetesen elkísértem a csapatot.
Itt jegyezném meg, hogy az idő múlását, és az emlékező képességemet figyelembe véve, nem lesz valami hosszú és pontos a beszámolóm, de úgy gondoltam, hogy megérdemlik a fiúk, hogy megemlékezzek az eseményről


Péntek délután indultunk és az első találkozási pont Alexnél volt, ahol is megkaptam, hogy egyre kisebb kocsival járok, és hogy hogyan fog beférni a kis matchboxba az egyik hoki cucc. A dönthető üléseknek, és a leszerelhető kalaptartónak köszönhetően gyorsan megoldottam a problémát és máris bekerült a kocsiba Marci felszerelése.
Dodót felvettük út közben és már siettünk is, mert 8-kor kezdődött a szlovén-magyar válogatott jégkorong mérkőzés.
Eddig sem kíméltem az autómat, de most tényleg feszegettem teljesítményének határait, Alex vezetési stílusának köszönhetően, de szerencsésen leérkeztünk. Vacsora mellett pedig megnéztük, hogy kapott ki 4-1-re a magyar válogatott

Miután Alex nyugovóra tért, négyen (Dodó, Marci, Árpi és én) úgy döntöttünk, hogy neki vágunk az éjszakának. Rá kellett jönnünk, hogy Zalaegerszegen nem igazán zajlik az élet pénteken, ugyanis a Mama Afrika pont akkor zárt mikor odaértünk (ez éjfél körül lehetett). Követtünk pár fiatalt, akik szintén nem akartak még haza menni, és beültünk egy helyre beszélgetni és iszogatni. Egy óra körül csatlakozott hozzánk Zsír, aki Ljubljanában nézte meg a mérkőzést, onnan érkezett, aztán lassan mi is indultunk vissza a szállásra.

Másnap 11-re volt kiírva az első meccs, így volt időnk aludni és kényelmesen megreggelizni, majd mentünk a csarnokhoz. Itt már szinte az egész csapat jelen volt, a 14 játékosból, Tűzoltót és a csapatkapitányt leszámítva, akik az első játék után csatlakoztak.
Volt három vendég játékosunk is, mivel nem bajnokságról volt szó, ezért volt erre lehetőség. Név szerint: Forgács Péter (második kapus), Strausz Ádám „Lufi” (aki megkapta a torna legjobb hátvédje címet), és itt volt Kardi uncsitesó Rudi, azaz Velényi Rudolf, akit jól ismerhetünk a Debreceni Sólymok csapatából (mellesleg volt saját Jégveledes meze is, amit elfelejtettem kideríteni, hogy is kapott).


A tornáról azt kell tudni, hogy két 20 perces félidők voltak, és a kiállítások helyett bűntető lövéseket lehetett értékesíteni. Eredetileg hat csapat indult volna, de az egyik magyar csapat visszamondta, ezért mindenki játszott mindenkivel, így az előzetes sorsolás érvényét vesztetett.

Kezdésnek megkaptuk az osztrák Wien Vipers csapatát, akit simán vert a csapat 12-3-ra. Egy kicsit ugyan nehézkesen és álmoskásan indult a mérkőzés, de nagyon jól játszottak a fiúk. Két sorral állt fel a csapat, csere nélkül, ami a jelek szerint jót tett a csapatnak. Mivel jegyzőkönyv nem készült, és én sem jegyzeteltem, így nem tudom kik lőtték a gólokat, so sorry.

A következő meccs kezdéséig volt kb. másfél óránk, így a jó időnek köszönhetően, a csarnok előtt lévő füves részre kitelepedtünk a csapattal, pihenni, napozni, beszélgetni…
Délután a Prievidza Wall csapata volt az ellenfél, akikkel már nem ment olyan simán a játék, de végül egy gól különbséggel sikerült őket is megverni 11-10-re.


Jaj, hát ki ne hagyjam, hogy most is mint mindig, Mutyi társaságában szurkoltuk végig a meccseket, és csipogtuk végig a hétvégét. A fiúk is jól jártak, mert aki letelepedett Mutyi mellé, az kapott egy kis masszázst, a csapat masszőrétől Néha beszálltak a kedves csapattársak is, de az már inkább kínzás volt, szegény alany számára
(És most egy kis reklám: aki szeretné, hogy Mutyi szakértő kezei alá kerüljön, jelentkezzen bátran Faternál, Máriónál, vagy akár nálam, én már voltam, és csak ajánlani tudom)

Hamar eltelt a nap, és eljött a délután. Visszamentünk a szállásra, felkaptuk a fürdőruhánkat és elindultunk Ságodra, az élményfürdőbe, ahol eltöltöttünk pár kellemes órát, a hosszú fárasztó nap után A fürdő után jött a jól megérdemelt hurkás-kolbászos vacsi, amit a többi csapat társaságában költöttünk el.
Az este további részét volt, aki bulizással töltötte, és volt, aki beszélgetéssel a szálláson, de az biztos, hogy éjfél előtt senki nem került ágyba.


Vasárnap 9 óra helyett 9:30-kor folytatódott a torna. A csapat, Konyinak köszönhetően ’3-as szoba’ csatakiáltással kezdte meg a meccset, a Topolcany No Problem csapata ellen. Nagyon izgalmas volt a mérkőzés, és úgy gondoljuk, hogy igazságtalan is. Emlékeim szerint, bűntetőből több gól született, mint a játék során, persze nem a mi javunkra. Reméljük, hogy nem játszott szerepet az, hogy ebben a csapatban játszott a torna szervezője. Végül 8-3-ra nyert a szlovák csapat.

Az utolsó mérkőzést a Dunaújvárosból érkezett Újvárosi Hokillák ellen játszotta a csapat, melyet megnyertek 8-5-re. Összesítésben a harmadik helyen végzett a csapat, mivel a Jégveledet megvert szlovák csapat is kikapott honfitársuktól.



Nem mindenki várta meg a torna végét, így mi is elindultunk hazafelé, és mivel Marci felszerelését nem fogadta be senki, ezért mi fogadtuk be őt és boldogítottuk hazáig, de jól bírta a kiképzést

Most is elmondhatom, hogy Dodóval nagyon jól éreztük magunkat, és köszönjük a fiúknak ezt a hétvégét.


A 3-as szoba rejtélyét és a többi részletet meghagyom a Jégveled zuhanyhíradójának

Valamint, most is kérem a csapat hozzászólását, ha másképp látnak dolgokat, vagy ha kihagytam volna valamit, illetve ha nem jól írtam az eredményeket.

Hajrá Jégveled!

(Rengeteg fotót találtok a tornáról a fotóalbumban!)

4 megjegyzés:

Gabi írta...

Bocsánat! A beszámolót "természetesen" Zsuzsi vetette papírra! :)

Zsuki írta...

Hát igen, csúnyán lehagytad az elköszönésemet, de megbocsátok:)

Gabi írta...

Igen, a hatodik átküldött verziódban nem volt benne!!!

Zsuki írta...

Nem küldtem el hatszor, és mindegyikben benne volt:)