Van abban valami pikáns amikor bejelentés nélkül lelépsz a munkahelyedről. Pláne szerdán, a havi riportolás közepén!
De hát mit tesz ilyenkor egy lelkiismeretes elemző? Telefonon megpróbálja az Ecseri-Gyáli út forgatagában elkeveredett bajtársait a megfelelő irányba fordítani, fittyet hányva esőre, szélre, majd egy hörgő "HUA" kiáltással bevágódik az autó hátsó ülésére. Kezel a sofőrrel (Máté), a mitfahrerrel (Seres Ati) és az adódó szomszédjával (Pöntye), majd tépi le magáról a nyakkendőt.
Idő: 2009.08.05, valamivel 15:00 óra után, az irány: újra Debrecen. Igen, szinte hallom a mindenkiből jogosan feltörő kiáltást: "Fiúk, hiszen csak 5 órátok van a Levadia elleni visszavágó kezdetéig!".
Mi is így voltunk vele, ennek megfelelően a benzinkútnál Máté igazi kápóvá válik, Pöntye rágás nélkül nyeli le a sajtburgert, cigi nincs, Attila szólni sem mer.
Hazafelé minden telefon kinyomásra kerül ilyenkor. Ugyanis ilyenkor meghitt közösségi élményként valami különös, közös tudatállapot áll be mindenki agyában: "minek hív bárki is?"
A Levadia egyébként egy észt csapat, a BL második selejtezőkörében került össze Lokinkkal, és 1:0-ás hátránnyal érkezett a cívisvárosba. Továbbjutás esetén a Debrecen bejut a harmadik körbe, ami már biztos Európa-Liga indulást jelent, de előtte egy olyan ellenfelet, aminek kiléte miatt kis szerencse esetén még maga a Bajnokok Ligája sem elképzelhetetlen. Még leírni is bonyolult, nemhogy végiggondolni.
Azoknak, akiknek esetleg savanyú a szőlő írom, hogy az úton a rádióból egy hírt ízlelgettünk: Az MLSZ döntése értelmében, a Debrecen BL mérkőzései miatt Madonna koncertje nem lesz megtartva a Puskás-stadionban! Képzeljük magunkat 1995-be és ízlelgessük a fenti mondat egyes elemeit. BL meccset játszik a Loki, ergo bajnok lett, és ez az MLSZ-nek fontosabb, mint egy koncert. Az igazat megvallva nehezen hittünk volna ebben, de ami a lényeg: éppen ezért szép ez az egész.
A "semmiből" önerőből kinőni és elérni valamit, az igazán értékes, még ha ez a valami pusztán csak nekünk és csak itthon jelent is sokat.
Varek az etalonná vált xbox-szal felszerelt kislakásában vár minket, nála futunk össze Zsuzsival, akivel Máté egyrészt kitárja a magyar bérleti jog kiskapuit,másrészt eldob minket kocsival a Kikötőig. Igen, nálunk ilyen is van! Aki nem hiszi járjon utána! Suzie, mindörökké respect!
Csatlakozik Főnök, Hava majd kicsivel később Bálint is, és már ott is ülünk a "félelmetes arénában". Sokmindenki elmondott már sokmindent erről a pályáról, ha megengeditek én is elmerengek rajta.
Én 1993-ban voltam itt először meccsen, amikor Kondás Elemér 11-esével megvertük újoncként a Haladást. Sosem felejtem el, egy alig valamilyen földhányáson álltunk, aminek a helyén ma a keleti mobilszektor áll (egyébként itt ültünk most is). Rengeteg meccset láttam itt azóta, nagyon sok játékost, szép győzelmeket és arcpirító vereségeket is. Igazából maga a létesítmény valóban nem korszerű, de én itt láttam először Sándor Tamást, Dombi Tibort, majd Halmosi Cucut, a bombaformában lévő Bogdanovicsot vagy Habit játszani. Dombi pl. itt lett előttem szinte ifiből rutinos rókává. Sokminden miatt hiszem azt egyébként, hogy amikor Tibi is visszavonul majd a régiek közül, akkor fog véget érni véglegesen az én gyerekkorom is, és onnantól kezdek öregedni. Talán a pályával is így van, nem csodálom hogy Dombiék is itt érzik itthon magukat...
Telt ház, a régi spliti időket sejtető hangulat. Hangol a B-közép, az összeállítások peregnek. Az észtektől senki nem ismerős, nálunk pedig semmi meglepetés nincs, talán csak az, hogy Oláh Lóri még mindig nincs a kezdőben.
A meccset gondolom sokan látták, ezért keveset szólnék róla. Igazán eseménytelen első félidő után, a második elején jött a szokásos bealvás, de aztán egy szerencsés elfutás után megszereztük a győztes gólt. Ezzel lényegében minden fontos kérdés is eldőlt. Hála Istennek!
Véget ért egy meccs, ami után lehet ismét bízni és reménykedni. Utána egy-két sör mellett maradt idő mindent átbeszélni.
Jó dolog a kevés alvás, a korán kelés. Ezért reggel kora hajnalban indulunk vissza Budapestre. Sokminden szóba kerül ilyenkor. A tegnapi meccs, az általános iskolai emlékek vagy éppen Seres Ati meggazdagodási ötletei, amelyek közül nem is egy azóta is komolyan foglalkoztat (Ati, megcsináljuk!).
Kb tíz óra van, amire beérek a havi riportok mögé. Feltűnésmentesen, ugyanabban a nyakkendőben. Délután 2 órától már alszom.
Kifáradtam, de van, volt valami varázsa az ilyen "hazaugrásoknak", nem tudom át tud-e itt jönni. Majd még gyakorlom!
Mindenkinek köszönöm akivel aznap találkoztam!
Azóta kiderült, hogy a bolgár Levszki Szófia áll majd utunkba a BL-csoportkörbe jutás előtt. A Loki idegenben kezd augusztus 19-én, majd a visszavágóra 25-én, kedden kerül sor. Ezúttal nem otthon, hanem a Puskás Ferenc Stadionban. Remélem eljöttök és sokan leszünk!
Jegyzőkönyv:
http://www.dvsc.hu/lapok/eredmenyekr_hu.aspx?mid=318
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése