Kalmarig és vissza, avagy hosszú skandináv éjszakák!

Egy fiú messzi útra indult!
Ott kellett lennie a Kalmar FF - Debreceni VSC, később sorsdöntőnek bizonyuló meccs helyszínén. Gondoltatok már arra, hogy kapható-e sör Svédországban a boltban? Ki az az Adolf Gusztáv? Részegen van esélyed egy vasútállomáson? Máté most, csak itt, csak nekünk mindenre válaszol alábbi írásában.

Amint azt korábban ígértem volt, pár mondatban megosztom veletek az isteni és (a Jégveled mellett az) egyetlen Debrecen svéd szereplésének élményét. A BL selejtezőben merész álmokat szövő szurkolók, és az ezt kiszolgálni igyekvő - egyébként az elmúlt éveket tekintve talán a leggyengébb - Loki Svédországba készült, a biztató 2:0–ás hazai győzelmet követően, melyet a Loki a jóval magasabban jegyzett svéd bajnokság első helyezettjével, a papíron tehát jóval esélyesebb FF Kalmarral szemben szerzett. Mindez a Hidegfront egyes tagjai kedvét is meghozta, hogy – nevével ellentétben - forró hangulatot teremtsen az egyébként nem ritkán jéghideg Svédországban. A túrára végül csak jelen sorok szerzője ment el, főhadiszállását Göteborgban rendezte be. Ehelyütt erkölcsi kötelességem megemlíteni svéd honban élő barátnőm, Amarilla segítségét, aki nélkül sem az út nem jött volna létre, és aki nélkül szegényebb maradtam volna életem egyik legszebb, és egyben legbékésebb kalandjától…kedves Amarilla! Köszönöm!

Svédországról szerzett tapasztalataimat szívesen megosztom bárkivel, de a Hidegfront oldalán csak kulcsszavakban: nyugalom, Adolf Gusztáv, vikingek, alkoholos szörp (cieder), eső-napsütés-eső-napsütés, pulzusszámláló nyugalom, tisztaság, rend, kávézó,alkoholmentes ABC –ék, jéghideg É-i tenger, kikötő, még mindig nyugalom, alkohol még mindig sehol, szőke nők nyugodtan, vonalzóval, körzővel megrajzolt parkok, tájak; szendvicsek, már-már zavaró nyugalom……és végre alkohollal teli boltok.

A meccs napja nagy izgalommal indult, Amarilla vitt ki a göteborgi állomásra ahol meghívott egy klassz reggelire, ellátott néhány deci hazai pálinkával, egyéb alkoholos italokkal, mondhatni olyan elégedett voltam, mint egy jól lakott óvódás csak a pulzusom lehetett vagy 150 az izgalomtól. Nem tudom honnan, de Amarilla elég profi volt abban, mi is kell egy szurkolónak meccse előtt (Talán érdemes lenne szavazásra bírnunk őt a honlapon:)). Az út valami ilyesmi izgalomban telt:
„Ez az a vonat? Igen, ki van írva, biztos ez. De mi lenne ha visszamennék a főtáblához, hátha itt rosszul van kiírva? Itt is ez van kiírva. Istenem! Hol a jegy? Ugyanaz a vonatszám? Csak nem szállhatok fel rosszra. Az, minden oké. Atyaisten! Hol a meccsbelépő?? Persze, persze, itt a kabát zsebben. De jó, hogy Kovács Gabi kettőt vett, ha elhagyom az egyiket, akkor még mindig van egy másik. De akkor viszont külön kellene őket raknom. Az a rohadt kismutató nem akar a 14 –ről a 15 –re lépni, sosem indul ez a vonat?......”

Az izgalom a cél előtt vagy 100 km –rel csökkent le, arányosan a bevitt Smirnoff Ice mennyiségével, amelyet Kalmarban vagy egy fél tucat sörrel és a pálinkával kellett leöblítenem. A városka unalmas, eseménytelen (erre azért éjszaka rácáfolt), átlagos skandináv város, de az ember szemét kellőképpen gyönyörködteti, a pénztárcáját pedig még egy arab sejknek is lenullázná….

Minden adott volt a jó meccshez: az időjárás remek volt, továbbjutásra álltunk, belebotlottam a Debrecenből érkező szurkerekbe, az általam meglátogatott valamennyi kocsma hangulatos volt, a lányok kedvesek, többé-kevésbé kommunikatívak. A hangulatom odáig fokozódott, hogy ez utóbbit feltételeztem egy rendőrnőről is, a közös fénykép ötlete azonban nem jött be nála…(hát igen! Ami bejön az amerikai rendőrnek, azt nem biztos, hogy beveszi egy svéd t.i., hogy Magyarországon nincsenek rendőrnők :)) De természetesen mindennél többet jelentett, hogy ott lehettem, szinte ittam a másodperceket, azt kívántam tartson a meccs előtti pár óra, vagy 2 napig.

Ez a kívánságom sem teljesült, de hamarosan más izgalmak váltották fel azt….. a beléptetés könyörtelen motozásán jót mosolyogtam, a debreceni 0:1 pedig a mennyekbe vitt, de ezután…..szóval ami ezután jött…. Az mélységét tekintve megegyezett a Jégveled döntő fordulatával, csakhogy ez valóban mélység volt, és nem magasság… az isteni Debrecen nem hagyott nekem unalmas perceket, és mielőtt sorra érkeztek volna a svéd gólok azt éreztem, itt valami nem stimmel.

Először abban bíztam, hogy túl sokat ittam, és csak amiatt tűnik a teljesítmény tragikusnak, de nem…. Bátyám sms –e (és a még hozzá másoktól érkező vagy fél tucat sms), hogy „Látlak a TV–ben, kint vagy? Könyörgöm állj be védekezni!” – megerősítette bennem, hogy nem tévedek. Nem tévedtem. Három gólt kaptunk……nézzük a dolgok jó oldalát legalább felejthetetlen lett az este, és az isteni Debrecen továbbjutott. S ezzel hozzájárult életem egyik legszebb túrájához.

Remélem a Jégveled megvédi a bajnoki címet idén, és remélem, hogy a végén sikerül tőlük egy mezt szereznem.

Igen, Kedves Olvasó, talán még mindig nem tudjuk ki az az Adolf Gusztáv! Na, ki az? A helyesen válaszolók között egy Hidegfront logóval ellátott Kiskegyedet sorsolunk ki!!!!

HAJRÁ MÁTÉ! HAJRÁ LOKI! HAJRÁ JÉGVELED!

A száraz tények:

http://www.dvsc.hu/lapok/eredmenyekr_hu.aspx?mid=314