2009. augusztus 4., kedd

Magyar Vártúrák - Csesznek, 2009. július 25.

Hány magyar várat tudsz kapásból felsorolni? Ötöt, tízet? Ha ennél többet nem, akkor ez a sorozat segíteni fog neked, hogy pallározd hiányos tudásod

Hagyományteremtő szándékkal - és kicsit azért is, mert a Balatonnál nem volt strandidő - egy rövid, de annál kellemesebb kirándulással megkezdődött a Magyar Vártúrák sorozat, melynek keretében minden olyan magyar történelmi várat szeretnénk bejárni, amely számunkra elérhető és ami érdekel minket.

Köszönet Máténak az ötletért és a sofőrködésért!
Ezen a szép napon a festői Csesznek várához zarándokoltunk el. Az út nem volt egyszerű, Dóri és Bence sajnos nagyon sokat segített a fehérvári labirintusból való kijutásban, de legalább voltak jó sztorijaik:)))

A cseszneki vár már messziről grandiózus látványt nyújt, ahogy a sziklatetőn egyszer csak megjelenik. Első megjegyzésként a kocsiban elhangzottak az "ezek tudták hová kell várat építeni" és a "jól felrakták" mondatok, amit elismerésnek szántunk természetesen. A szép faluban külön öröm, hogy egy kedves (nem mellesleg alföldi) nénitől termelői - nem cukrozott - mézet is tudtunk beszerezni mielőtt meglátogattuk a történelmi falakat.


A vár építésének ideje egyébként bizonytalan, nagyjából a tatárjárás utánra tehető. Többször cserélt gazdát, és ami mutatja, hogy tényleg jó helyre épült az az, hogy különböző gazdái mindig a kor stílusának megfelelően átépítették. Kiváló védvár volt ez na.

Az első ismert tulaj, a Bána nembeli Cseszneky Jakab báró, aki kardhordozómester (kormánytag) is volt, 1264 körül építtette az alapvárat. 1312-ban jött a Csák nemzetség, akik egyszerűen elfoglalták azt. Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért az országbíró (Lampert), visszaítélte az öreg Cseszneky fiának 1323-ban, aki azonban rá egy évre el is adta a Csákoknak. Érdekes mi?

Károly Róbert, mint már királyi tulajdonos vadászgatott itt, majd 1392-ben Zsigmond királyunk a feltörekvő Garami főnemesi családnak adományozta a várat. Hogy ez akkoriban jó üzlet volt azt jelzi, hogy az uradalom 31 községet is magában foglalt. A király cserébe ekkor a Garamiak délvidéki birtokait kérte, amit nemsokára dúlni kezdenek a törökök (Garamiék tudtak vajon valamit előre, bennfentes információként?). A Garamiak 1482-ig , a fiúág kihalásáig birtokolták Cseszneket, utána rövid időre Török Bálint, majd a Csaby-Vathay családok kezére került.

A 16. században aztán a törökök már Csesznek várát is ostrom alá vették. Ekkor jelenik meg a várfalakon a legendás Wathay Lőrinc, aki megvédelmezte a végvárat és így magát az országot is.
A hős életét egy furcsa baleset oltotta ki: 1573-ban erősen ittasan ráparancsolt egy pattantyúsra, hogy süsse el a mellette álló ágyút. Az illető ettől vonakodott, mondván régi gyutacs van a szerkezetben, de ilyenkor tudjuk, hogy az okos szó csak olaj a tűzre: Lőrinc magához rántotta a fáklyát és felrobbantotta az ágyút, megölve önmagát és a szerencsétlen pattantyúst is. A kapitány híres fia, a költő Wathay Ferenc ékes magyar szavakkal örökítette meg az eseményt - hogy miket írna manapság erről a bulvármédia, azt próbáljuk meg mindannyian magunkban végigvezetni. Mi ezt ott a helyszínen hangosan is megtettük.

1594-ben, Győr elestével a vár török kézre került, de csak 1598-ig, amikor ki is űzték onnan őket. Ekkor visszakerült a Cseszneky családhoz.
1605-ben Bocskay, majd 1619-ben Bethlen katonái előtt hódolt be a várnép, majd 1622-ben, a nikolsburgi béke után újra királyi birtok lett.
A Rákóczi-szabadásgharc idején Csesznek főként lőszer- és élelmiszerraktárként funkcionált, a labanc csak 1709-ben tudta bevenni. Ennek ellenére a vár megúszta szokásos a robbantásos merényletet.


A nyugodalmas években, a vár az Esterházyak birtokában került, akik kényelmes barokk kastéllyá alakították Cseszneket. Egészen az 1780-as évekig, amikor a közeli Rédére költöztek át. Ott allítólag egy még kényelmesebb kastélyban múlatták ezután az időt. Mi elmentünk oda is, de egy omladozó cselédházon, és egy címert viselő kapun kívül a kastélyból nem maradt semmi. Egy helyi kismotoros szerint egész házsorok épültek Rédén az Esterházyék tégláiból...

Visszetérve Csesznekhez: a 19. század elején földrengés, majd egy tűzvész is pusztította a falakat. Ezáltal a vár lakhatatlanná vált és elindult az enyészet útján. A hetvenes évek óta folynak az ásatások és a lassú helyreállítási munkák. Nyaranta fesztiválok várják a látogatókat.

Ez volt tehát az első állomás. Máté továbbra is elszánt és tettre kész, így biztos nem várat sokat magára a következő rész sem. Fényképek találhatók a fotóalbumban, amelyek, ha Máté ígéretéhez híven átküldi a sajátjait végre, hamarosan bővülni fognak!


A cseszneki vár történetéről részletesebben:

http://www.csesznekivar.hu/magyar/oldalak/a_cseszneki_var_tortenete/

http://hu.wikipedia.org/wiki/Cseszneki_v%C3%A1r

http://amultban.blog.hu/tags/cseszneki

http://tbuvar.akg.hu/98-99/bakony/csesznek.htm


2 megjegyzés:

Unknown írta...

Mindent Bele! Nem tudok megjegyzést írni?

Unknown írta...

De tudsz. Már írtál is!!! FEGYVERBE!!!!!!!