A kezdetek, a születés. Egy örök emlék volt ez a csodálatos este. A folytatásban reményedve éljük át újra!
Ez az a dolog, amire érdekes módon mindenki ugyanúgy emlékszik vissza. Elmentünk, megnéztük, sokan először vettük irányba az újpesti jégcsarnokot. (lévén jónéhányan debreceniek, egészen más élményeink vannak azzal a hellyel kapcsolatban). Jégveled - Hevület , MAJL döntő 2009. március 21-én. Az ellent, a sokszoros győztes fehérvári alakulatot a hozzáértők most is esélyesebbnek mondják.
Tőlem mondhatják, én speciel másodjára vagyok Jégveled meccsen. Az első két héttel korábban a BVSC elleni csata volt, ahol a csapat bebiztosította magának a finálét. Hatan vagy heten voltunk, de már akkor hangosak. Jól éreztük magunkat és nem volt kérdés hol leszünk 21-én este.
Mindenki látott már amerikai "sportfilmeket". A szimpatikus esélytelenek készülnek, megfeszülnek, mégis, kezdetben esélyük sincs. Aztán a kitartás, a lelkesedés, a szív átbillenti hőseinket a holtponton és az utolsó utáni pillanatban, századmásodpercnyire lelassítva, kikockázva, beütik, bedobják, eltalálják, berúgják....
Az élet a legjobb rendező, és ha néha nyálas is kicsit, hát akkor legyen.
A meccsről, magáról a játékról sok beszámolnivaló részemről nincs. Egyrészt azért, mert ugyanolyan hülye maradtam a jégkoronghoz mint eddig, másrészt mert szinte semmit nem láttam az egészből.
Háttal álltam, ültem végig a kerítésen....
Indulásnak mégis pont megfelelő!
Azóta, baráti beszélgetések, sörözések, reggeli zuhanyzások, munka közbeni elrévedezések, unalomba fulladó sportesemények megtekintése közben sokunkban fel-felsejlik az a döntő mérkőzés, ahol nemcsak a Jégveled, hanem mi, a Hidegfront is megszerezte a maga bajnoki címét. Sokat készültünk, és nem lehetett ránk panasz, kitartottunk akkor is, amikor egyszerű halandók feladták volna! Eddig egyből egy...
Ez az a dolog, amire érdekes módon mindenki ugyanúgy emlékszik vissza. Elmentünk, megnéztük, sokan először vettük irányba az újpesti jégcsarnokot. (lévén jónéhányan debreceniek, egészen más élményeink vannak azzal a hellyel kapcsolatban). Jégveled - Hevület , MAJL döntő 2009. március 21-én. Az ellent, a sokszoros győztes fehérvári alakulatot a hozzáértők most is esélyesebbnek mondják.
Tőlem mondhatják, én speciel másodjára vagyok Jégveled meccsen. Az első két héttel korábban a BVSC elleni csata volt, ahol a csapat bebiztosította magának a finálét. Hatan vagy heten voltunk, de már akkor hangosak. Jól éreztük magunkat és nem volt kérdés hol leszünk 21-én este.
Mindenki látott már amerikai "sportfilmeket". A szimpatikus esélytelenek készülnek, megfeszülnek, mégis, kezdetben esélyük sincs. Aztán a kitartás, a lelkesedés, a szív átbillenti hőseinket a holtponton és az utolsó utáni pillanatban, századmásodpercnyire lelassítva, kikockázva, beütik, bedobják, eltalálják, berúgják....
Az élet a legjobb rendező, és ha néha nyálas is kicsit, hát akkor legyen.
A meccsről, magáról a játékról sok beszámolnivaló részemről nincs. Egyrészt azért, mert ugyanolyan hülye maradtam a jégkoronghoz mint eddig, másrészt mert szinte semmit nem láttam az egészből.
Háttal álltam, ültem végig a kerítésen....
Indulásnak mégis pont megfelelő!
Azóta, baráti beszélgetések, sörözések, reggeli zuhanyzások, munka közbeni elrévedezések, unalomba fulladó sportesemények megtekintése közben sokunkban fel-felsejlik az a döntő mérkőzés, ahol nemcsak a Jégveled, hanem mi, a Hidegfront is megszerezte a maga bajnoki címét. Sokat készültünk, és nem lehetett ránk panasz, kitartottunk akkor is, amikor egyszerű halandók feladták volna! Eddig egyből egy...

Részletesebb, és jóval szakmaibb beszámolók a meccsről:
http://jegkorong.blog.hu/2009/03/28/izgalmak_az_amatoroknel
és persze a jegveled.hu-n!
2 megjegyzés:
Na Nagyszájúak!!! Most lehet itt hozzászólni !!! :-)))
Üdv, Gabi
Megjegyzés küldése