Mielőtt széttépnek a reklamáló vadak, mea culpázom, hogy csak most került fel az első bajnoki meccsről szóló várva-várt Hidegfront beszámoló. Kicsit el voltam havazva más közlendőkkel, de ideje kicsit visszatérni eredeti elképzelésünkhöz és szinesíteni az oldalt a magunkról szóló hírekkel!
Az történt, mint olyan sokszor: ismét bebizonyosodott, hogy az élet a legnagyobb rendező. Készültünk két és fél hónapig alaposan arra, hogy ott folytassuk, ahol márciusban abbahagytuk.
Meglett a molinó, meglettek a dalok, legördültek a sálak a gyártószalagról és hosszú hónapok MAJL-hallgatása után meg is lett a kezdő időpont: 2009. november 9. Drago Skorpiók.
Kellemesen faltam kedvenc gépjművemmel az M35 kihalt kilométereit október 30-án este Debrecen felé, amikor megcsörrent a telefon. Bence jellegzetesen hadaró stílusában előadta, bár a gyorsan pergő szavakból alig tudtam kivenni, hogy változás van, és nincs nyugodtság, meg készülődés, hanem már következő hétfőn, az eredeti időpont előtt egy héttel, azaz november 2-án 21:30-tól meg kell ütközni az ízeltlábúakkal.
Gyors sms váltások, feliratkoztatás, cédulázás, „magentázás” és kiderült, aki tud azért jönni fog, és ha nem is az eredetileg eltervezett létszámban és felkészültséggel, de bíztatni fogjuk természetesen a csapatot.
Mivel mi Mátéval (és Varekkal plusz Bettivel) másnap indultunk Firenzébe megnézni a Lokit, és nem utolsósorban pihenni és várost nézni, nekünk külön öröm volt ez az este, hiszen már sejtettük milyen szépen fogunk a hétvégére kinézni!
Kisdobos Pöntye, „Vakuljmegtedög-huligán” Pista, Maté és jómagam érkeztünk meg először a csoportból a csarnokhoz, úri módon, taxival. Volt nálunk némi ser, megnéztük mit adnak a büfében és kint füstöltek a dohányosok. Mindenféle okosságokat is mondtunk egymásnak, amikor az üvegajtón túlról feltűnt, hogy két, egyelőre ismeretlen hölgy nyakában is a mi fekete-sárga sálunk virít. Nem volt rossz érzés látni, hogy a kemény munkánk eredményeképp terjed a vírus, és olyanok is beszerzik a sálat, akiket mi még nem is ismerünk!
Ez az érzés erősödött, amikor elfoglaltuk immáron szokásossá váló helyünket a kanyarban és megjelent a döntőről ismert három amigo (elnézést fiúk, de a neveket nem tudom, legközelebb ezt pótoljuk), nyakukban – természetesen – sállal.
Előszedtük a cókmókot és kiaggattuk a molinót, ami végre debütálhatott. A játékosok a cserepadnál ekkor vettek minket észre, és elkezdtek a plexin dobolni, most már tudjuk ez hoki nyelven azt jelenti: sziasztok. Hát sziasztok! :)
Kezdésre lehettünk olyan kilencen. Négyünkön és a hármakon kívül ott volt Zsuzsi, Erika és érdekes barátja, a főkolompos Misi is, aki a hangszerét ezúttal otthon hagyta.
Elkezdődött a meccs, és kicsit meg voltunk illetődve, nehezen indult, de csak elindult a dalolás, dübögés is. Az ellenfél megszerezte a vezetést, és mi nem tudunk gól lőni, így muszáj volt erősíteni.
Szerencsére a harmad közepe táján újabb különítmény futott be Dani, Polly, Ákos és Fang Máté személyében, hordánk tehát már elérte a bűvüs 13-as számot. Mint kiderült ennyi simán elég is ha jók az emberek. A szünetben végre sikerült eleget magunkhoz vennünk a melegítő italokból, és a második harmadra már volt hangunk rendesen.
Az előző hetekben nagy izgalomban tartott minket a Horto-verseny, amit végre mertünk vállalni, és kis értetlenkedést követően megpróbáltunk igéretünkhöz híven négy változatban is előadni. Ebből másfél sikerült, történt ugyanis, hogy sajnos a GPTHP (Gabi-Pönyte.Tomó Horto Projekt) szövegébe szépen belesültem a megafonnál, Pöntye pedig nem tudott segíteni, hiszen dobolt. Mivel a „Pia jó” kezdetű rigmus már elsőre is szépen ment, ezért ezen az estén egyértelműen ez a költemény lett a győztes, alaposan megmozgatott minket és a csapatot is, hiszen be is rámoltak rá négy gólt az ellenfél kapujába. Ebből is látszik: mi nem lereagáljuk a meccset, hanem alakítjuk azt!
Igazán jó lett a hangulat, emelkedtek a kezek, szóltak a nóták, ütödtek a korongok a Skorpiók kapujába.
Szintén debütált a hivatalos Hidegfront induló is, amit csak egyszerűen Panzerlied-nek hívok (Polly, a szerző, még nem adott neki más hivatalos nevet). Meg kell mondjam nekem ez talált legjobban be aznap este. Frankón pörgős, igazi rigmus lesz, nagyon jót szól, nagyon nekünk való, tökéletes alkotás!
A harmadik harmadról a jókedv miatt el is késtünk kicsit, ehhez hozzájárult Pista barátunk, aki annyira készséges volt, hogy az egész estés Firenze-utazás témázás ellenére is meginvitált bennünket másnapra meccset nézni hozzájuk a belvárosba (Kata sem lesz otthon, mondta, és milyen poén lesz mikor ott talál minket!). Gondolkodóba estünk hogy elfogadjuk a meghívást, másnap mégis az utazás mellett döntöttünk, de nagyon köszönjük a felajánlást utólag is!
A szezon első meccse tehát így telt, kicsit még az ismerkedés jegyében. A héten újabb meccs a Szombathelyi Pingvinek ellen, amit ellazázunk, de csak azért, hogy minden erőnkkel készülhessünk a másik Pingvinek, a Ferencváros elleni, jövő hétvégi bajnoki rangadóra!
Remélem ott már igen sokan leszünk, minden barátot, barátnőt, ismerőst, szeretőt, rokont, munkatársat, beosztottat, főnököt érdemes lesz hívni! Legyen nekik is egy emlékezetes szombatjuk egészséges, sportos környezetben. Remélem ott már képek, videók is fognak születni!
Addig is viszlát mindenkinek!
Csak a Jégveled! Hajrá Hidegfront!
Gabi
Az történt, mint olyan sokszor: ismét bebizonyosodott, hogy az élet a legnagyobb rendező. Készültünk két és fél hónapig alaposan arra, hogy ott folytassuk, ahol márciusban abbahagytuk.Meglett a molinó, meglettek a dalok, legördültek a sálak a gyártószalagról és hosszú hónapok MAJL-hallgatása után meg is lett a kezdő időpont: 2009. november 9. Drago Skorpiók.
Kellemesen faltam kedvenc gépjművemmel az M35 kihalt kilométereit október 30-án este Debrecen felé, amikor megcsörrent a telefon. Bence jellegzetesen hadaró stílusában előadta, bár a gyorsan pergő szavakból alig tudtam kivenni, hogy változás van, és nincs nyugodtság, meg készülődés, hanem már következő hétfőn, az eredeti időpont előtt egy héttel, azaz november 2-án 21:30-tól meg kell ütközni az ízeltlábúakkal.
Gyors sms váltások, feliratkoztatás, cédulázás, „magentázás” és kiderült, aki tud azért jönni fog, és ha nem is az eredetileg eltervezett létszámban és felkészültséggel, de bíztatni fogjuk természetesen a csapatot.
Mivel mi Mátéval (és Varekkal plusz Bettivel) másnap indultunk Firenzébe megnézni a Lokit, és nem utolsósorban pihenni és várost nézni, nekünk külön öröm volt ez az este, hiszen már sejtettük milyen szépen fogunk a hétvégére kinézni!
Kisdobos Pöntye, „Vakuljmegtedög-huligán” Pista, Maté és jómagam érkeztünk meg először a csoportból a csarnokhoz, úri módon, taxival. Volt nálunk némi ser, megnéztük mit adnak a büfében és kint füstöltek a dohányosok. Mindenféle okosságokat is mondtunk egymásnak, amikor az üvegajtón túlról feltűnt, hogy két, egyelőre ismeretlen hölgy nyakában is a mi fekete-sárga sálunk virít. Nem volt rossz érzés látni, hogy a kemény munkánk eredményeképp terjed a vírus, és olyanok is beszerzik a sálat, akiket mi még nem is ismerünk!
Ez az érzés erősödött, amikor elfoglaltuk immáron szokásossá váló helyünket a kanyarban és megjelent a döntőről ismert három amigo (elnézést fiúk, de a neveket nem tudom, legközelebb ezt pótoljuk), nyakukban – természetesen – sállal.
Előszedtük a cókmókot és kiaggattuk a molinót, ami végre debütálhatott. A játékosok a cserepadnál ekkor vettek minket észre, és elkezdtek a plexin dobolni, most már tudjuk ez hoki nyelven azt jelenti: sziasztok. Hát sziasztok! :)
Kezdésre lehettünk olyan kilencen. Négyünkön és a hármakon kívül ott volt Zsuzsi, Erika és érdekes barátja, a főkolompos Misi is, aki a hangszerét ezúttal otthon hagyta.
Elkezdődött a meccs, és kicsit meg voltunk illetődve, nehezen indult, de csak elindult a dalolás, dübögés is. Az ellenfél megszerezte a vezetést, és mi nem tudunk gól lőni, így muszáj volt erősíteni.
Szerencsére a harmad közepe táján újabb különítmény futott be Dani, Polly, Ákos és Fang Máté személyében, hordánk tehát már elérte a bűvüs 13-as számot. Mint kiderült ennyi simán elég is ha jók az emberek. A szünetben végre sikerült eleget magunkhoz vennünk a melegítő italokból, és a második harmadra már volt hangunk rendesen.
Az előző hetekben nagy izgalomban tartott minket a Horto-verseny, amit végre mertünk vállalni, és kis értetlenkedést követően megpróbáltunk igéretünkhöz híven négy változatban is előadni. Ebből másfél sikerült, történt ugyanis, hogy sajnos a GPTHP (Gabi-Pönyte.Tomó Horto Projekt) szövegébe szépen belesültem a megafonnál, Pöntye pedig nem tudott segíteni, hiszen dobolt. Mivel a „Pia jó” kezdetű rigmus már elsőre is szépen ment, ezért ezen az estén egyértelműen ez a költemény lett a győztes, alaposan megmozgatott minket és a csapatot is, hiszen be is rámoltak rá négy gólt az ellenfél kapujába. Ebből is látszik: mi nem lereagáljuk a meccset, hanem alakítjuk azt!
Igazán jó lett a hangulat, emelkedtek a kezek, szóltak a nóták, ütödtek a korongok a Skorpiók kapujába.
Szintén debütált a hivatalos Hidegfront induló is, amit csak egyszerűen Panzerlied-nek hívok (Polly, a szerző, még nem adott neki más hivatalos nevet). Meg kell mondjam nekem ez talált legjobban be aznap este. Frankón pörgős, igazi rigmus lesz, nagyon jót szól, nagyon nekünk való, tökéletes alkotás!
A harmadik harmadról a jókedv miatt el is késtünk kicsit, ehhez hozzájárult Pista barátunk, aki annyira készséges volt, hogy az egész estés Firenze-utazás témázás ellenére is meginvitált bennünket másnapra meccset nézni hozzájuk a belvárosba (Kata sem lesz otthon, mondta, és milyen poén lesz mikor ott talál minket!). Gondolkodóba estünk hogy elfogadjuk a meghívást, másnap mégis az utazás mellett döntöttünk, de nagyon köszönjük a felajánlást utólag is!
A szezon első meccse tehát így telt, kicsit még az ismerkedés jegyében. A héten újabb meccs a Szombathelyi Pingvinek ellen, amit ellazázunk, de csak azért, hogy minden erőnkkel készülhessünk a másik Pingvinek, a Ferencváros elleni, jövő hétvégi bajnoki rangadóra!
Remélem ott már igen sokan leszünk, minden barátot, barátnőt, ismerőst, szeretőt, rokont, munkatársat, beosztottat, főnököt érdemes lesz hívni! Legyen nekik is egy emlékezetes szombatjuk egészséges, sportos környezetben. Remélem ott már képek, videók is fognak születni!
Addig is viszlát mindenkinek!
Csak a Jégveled! Hajrá Hidegfront!
Gabi
1 megjegyzés:
CSAK A HIDEGFRROOOONNTTTT!!!!!!
Mellesleg, ki most a KIRÁLY???
Megjegyzés küldése