Az erzsébeti portya. A Szittyák-meccs

Mi mást várhattunk volna el a csapattól, mint hogy gólarányt javítva hozza a papírformát? Ez egy elmaradt meccsbeszámoló a Szittyák elleni, pesterzsébeti ütközetről.

Még az előző körben játszottuk ezt a meccset egy Újpest ellen elszenvedett kudarc, és a Liga élcsapataival játszott megerőltető menetelés után. Mondhatnánk éppen kapóra jött a dolog, hiszen kellett egy lájtosabb meccs végre, ahol a fiúk kilövöldözhették magukat és a pontszerző listákon is előrébb juthattak kissé.

A helyszín Pesterzsébet volt, többek között az OB1-es Ferencváros otthona, egy hangulatos faszerkezetes épület, ahol remekül szól a hang és a kiabálás.

A hazaiak velünk ellentétben egy kisebb siker után voltak, hiszen az előző körben kis híján megverték a White Sharks csapatát, de a 4-4-es döntetlennel így is megszerezték történetük első MAJL-pontját.

Túl sok aggodalomra azonban nem volt ok, hiszen már az első harmadban sikerült négy gólt szerezni, elsősorban a Konrád-duó, Kondrát Peti és Pap Lehel nevével fémjelzett sornak köszönhetően. A játékon látszott, hogy mindenki edzéshangulatban van, sok volt a kihagyott helyzet, a ziccer nélkül ellődözött korong is, de mindenki látta, hogy a győzelem nem forog veszélyben.

A második játékrészre aztán megolajozódtak a fogaskerekek, a fiúk megpróbáltak néha összjátékot is játszani, nem véletlen, hogy 10 (!) gólt is sikerült szerezni. Örömteli, hogy többen első góljukat lőtték az idén (Szenes Gabi és Szabó Tomi például). Egy váratlan hiba után a Szittyáknak is sikerült bevenni a gyakran bizonytalannak tűnő (és kapuját olykor érthetetlen módon messze elhagyó) Forgács Péter hálóját, már 13:0-ás vezetésünknél.

A harmadik harmadról is csak rövid élménybeszámolót írok az érdekességek felelevenítésével. A 64. percben egy borzalmas Kondrát Péter keresztpasszt lopott el Sándor György és miután Forgács kapus gyámoltalanul ért bele csak ütőjével a korongba, megszerezte a második Szittyák-gólt. Ezzel lett az eredmény 2:14.

A 75. percben Bárány Bencét egy valóban barátságos seggrepacsi után küldték ki a bírók 3 percre suhintás, testreütésért, a 83. percben pedig egy erős legénynek Párkányi Tibornak kellett 15 perces büntetés miatt elhagynia végleg a pályát, miután ütlegelni kezdett egy, a jégen térdelő Jégveled-játékost, Endreffy Zoltánt. Lefelé menet még odaszólt egy szépet a padra akkor már leült vendég 20-asnak, majd a közönsség felé egyezményes jeleket mutogatva vonult az öltözőbe, melyre a publikum az ő sportemberi mivoltát kezdte el méltatni.

Egy örömteli esemény történt még, mégpedig az, hogy a Hidegfront unszolására a 13-assal játszó Bárány Bence barátunk végre látványosan elkezdett küzdeni egy gólért. Igyekezete hál’ Istennek negyven másodperccel a vége előtt sikerrel járt. A kapu mögött átkorcsolyázott a balról a jobb oldalra, majd a rövidre késve érkező kapus mellett behúzta a korongot a bal alsóba. Bence hosszú kálvária, és 441 napnyi gólcsend után volt eredményes a pályán! Utóljára a tavalyi szezon nyitómeccsén, a Skorpiók ellen lőtt két gólt. Gratulálunk és csak így tovább!

Örömünket még az sem tudta rontani, jogy az általunk követelt huszadik gól az utolsó másodpercekben végül nem született meg. A győzelem látványosra sikerült, de – nem lebecsülve az ellenfelet – nem lenne okos dolog bármire következtetni ebből.