A B-csoport első számú csapata, egyben a bajnokság egyik toronymagas esélyese a rekordbajnok, a Liga történetével szinte már egybeforrott társaság, a székesfehérvári Hevület SE együttese.Aki csak laikus szemmel végigtekint az eddig lezajlott 15. bajnoki évad dicsőséglistáján már annak is nyilvánvaló, hogy ez az alakulat az, amely nélkül egyszerűen nem létezhet Magyar Amatőr Jégkorong Liga.
Nyolc bajnoki cím (1997, 2000, 2002, 2003, 2005, 2006, 2007, 2008), négy ezüstérem (1999, 2001, 2004, 2009) és két harmadik helyezés (1996, 1998) mellett mindössze egyszer végeztek a negyedik helyen (1995), ami egyben az eddigi leggyengébb szereplésük.
A hozzáértők és a Ligát régóta figyelemmel kísérők nyilván oldalakat tudnának írni arról a sikertörténetről, amelyben a Hevület képes volt mindig előre, újabb és újabb sikerek útjára lépni. Sajnos én sem hozzértő, sem Ligabányász nem vagyok, így, mint már a sorozat előző részeiben is, a meglévő információk birtokában próbálom meg mindenki figyelmét és hangulatát a reménybeli felsőházi rájátszás-meccsekre felcsigázni. Azt gondolom, aki ott volt 2009. március 21-én a MAJL tavalyi döntőjében, annak csak egyetlen kívánsága és vágyálma lehet erre a szezonra: adasson meg az esély a Hevületnek, hogy visszavágjon a Jégveled csapatának. Amennyiben így alakul mondanom sem kell, lesz egy-két szavunk annak érdekében hogy ez ne sikerüljön!
Ahhoz, hogy ne írjak végig hosszú oldalakat, tényleg csak röviden elevenítsük fel az elmúlt tizenöt évad legfontosabb momentumait.
Az első MAJL szezonban, 1994/95-ben, tehát a Hevület már ott volt a pályán. A kilenc csapatos bajnokság negyedik helyén végeztek, ami a csapat eddigi legrosszabb végső helyezésének számít. Összejöhetett volna itt is a bronzérem, de az erről döntő mérkőzést a Balatonfenyvesi Küszök nyerték 4-1-re, így a végére maradt az alapszakaszban elért negyedik pozíció (10-1-5-ös mérleg).
Az első érmet már a következő évben a Hevület játékosok nyakába akasztották. Az alapszakaszbeli dobogó után (6-3-3-as mérleg) a bronzmeccsen győztes csapat az előző év bajnokát, a Váci Darazsakat tudta legyőzni.
Innentől beköszöntött az azóta is tartó fémkorszak, hiszen a Hevület minden évben érmes helyen fejezte be a szezont. Sőt! Rögtön a következőben, 1996/97-ben meg is szerezte első bajnoki címét. Kezdésként megnyerték az alapszakasz Nyugati-csoportját, majd az egyenes kieséses szakaszban sorendben átléptek a Nagykőrösi Farkasokon (11-0, 14-1) és a Váci Darazsakon (5-0, 3-2) majd a döntőben megcsinálták a trónfosztást, hiszen a bajnoki címvédő R’N’R Cannibalz gárdáját sikerült kétvállra fektetniük meggyőzően, 7-3 arányban.
Eljött 1997/98, és a fehérvári kompánia visszacsúszott a harmadik helyre. Pedig minden adott volt az előző idény megismétléséhez. Fölényes, 12 győzelemmel, így 100%-kos teljesítménnyel végialázták az alapszakasz Keleti-csoportját, majd a négy közé jutásért a Váci Darazsakat is (2-0, 11-0). Ekkor jött azonban a hullámvölgy, és az elődöntőben kettős vereséget mért rájuk a már K-Sped Cannibalz (3-5, 2-3) néven futó rivális csapat, akik visszavágtak az előző idényért, és végül bajnokok is lettek.
A bronzmeccsre mégis sikerült összekapni az ütőket, és a Ferencvárosi Pingvinek ellen 4-3-mal hozni az érmet.
A csúcsra nem vitt vissza könnyű út, hiszen 1998/99-ben is „csak” az ezüst jött össze. Az akkor aranykorszakát élő (és két csapatot is indító) Ferencvárosi Pingvinek a döntőben 4-3-ra győztek ellenük, egy alighanem a tavalyihoz hasonló izgalmakat hozó mérkőzésen.
A fináléba azonban itt is egy hibátlan mérleggel megnyert B-csoport (14-0-0 volt a mérleg), sima negyeddöntő (a Pingvinek második csapata ellen 10-3, 13-1) és elődöntő vezetett (Hokillák 2-1, 6-1). Az egyetlen vereséget a legfontosabb meccsen, a döntőben szenvedte el a csapat!
Hogy mi történt a Hevülettel az „elfeledett” években kevés konkrét fogalmunk van, azonban a legfontosabbakat tudni lehet. Az 1999/2000-ben zajló idényben sikerült visszakapaszkodni a csúcsra, megszerezve a klub második MAJL-bajnoki címét. Megvédeni, nem sikerült (2000/01: 2.helyezés), de 2001/02-ben már megvolt a harmadik is. Azóta a Hevület a MAJL rekordbajnokának mondhatja magát.
A 2002/03-as szezont tehát harmadik alkalommal kezdhette címvédőként a Hevület. Az alapszakasz A csopotjának megnyerése sikerült, is méghozzá úgy, hogy egy nagy versenyfutásban az akkori legnagyobb riválist, a Cannibalzt sikerült a második helyre taszítani. Kettejük párharcában a Hevület egy hazai 5-5-öt követően, idegenben volt képes győzni (4-3), ami meg is hozta a csoportelsőséget.
A rájátszásban aztán ugyanez maradt a sorrend, 11-2-1-es végső mérleggel a fehérváriak végeztek az első, a Cannibalz (9-2-2) pedig a második helyen.
Egy álomdöntő keretében a két csapat nem volt már egy súlcsoportban, és a Hevület tisztázta melyikük uralja a Ligát, 5-1-es győzelmük azt jelentette, hogy először sikerült megvédeni bajnoki címüket. Ez volt összességében a negyedik.
Egy évre rá a kívülállók számára nem sokat változott a világ. Annál inkább a két örök riválisnak. A Hevület 7-0-1-es mérleggel nyerte meg a B-csoportot, míg a Canniblaz csak szenvedett az A-jelű kvartettben, és csak a harmadik helyen kvalifikálta megát a rájátszásba. Ott azonban, miután kizárták az alapszakaszban előttük végző Lehel JSE csapatát, sikerült megelőznie a BVSC-t és a Szegedi Fekete Legyeket, így ha minimális előnnyel is, de bejutott a döntőbe és esélye nyílt új fejezetet nyitni a Hevülettel szembeni küzdelem történetében.
És meg is csinálták. A döntő alighanem minden idők második legnagyobb mérkőzése lehetett (a tavalyi finálé után). A hosszabítás végén az eredményjelzőn álló 5-5 után a Cannibalz büntetőkkel nyert finálét és ült utoljára a MAJL trónjára.
De csak egy évig. A következő évben 2004/05-ben pár csapat az akkor induló (és hamar befuccsoló) OB/IIB bajnokságba távozott, így a szezont csupán hat csapat csinálta végig.
Az alapszakaszt megnyerte a Hevület, ahogy a körmérkőzéses rájátszást is. Igazi vetélytársa csak az első körben volt, mégpedig a RAFC Pingvinek csapata. A Cannibalz csak a harmadik helyet szerezte meg.
A bajnok egy fontos egyéni sikert is elért: Kiss Norbert Tamás nyerte el az év hátvéde címet, Miklós Attila és Ádám Zsolt pedig a gólpassz lista első, és második helyén végzett (előbbi 25, utóbbi 19 találattal).
E két játékos neve külön fejezetet is megérdemel. Mindketten már az első szezonokban ott voltak a keretben és mind a mai napig ott is vannak!.És ha már ott voltak és ott vannak, minden évben le is tettek az asztalra valami maradandót. Felsorolni nehéz volna, de ők ketten sorozatosan, ott voltak a góllövő, gólpassz, illetve a kanadai lista élmezőnyében. Minden bizonnyal hiányos számítások szerint Ádám Zsolt nagyjából száz gólt és több mint hetven gólpasszt korcsolyázott eddig össze a MAJL-ban. Kollégája, Miklós Attila már legalább 120 gólnál, és 150-nél is több gólpassznál tart.
A csapat számára ekkor kezdődött el az igazi aranykor. A 2005/06-os bajnokságban a z együttes újra címet védett és megszerezte a hatodik bajnoki címet. Hibátlanul, nyolc győzelemmel megnyerte az A-csoportot, majd a felsőházi rájátszást is, pedig itt nem szerepeltek jól. Váratlan hazai vereség a BVSC-től (2-5) játék nélküli 0-5-ös zakó a városi rivális Jegesmedvéktől, és egyetlen hazai győzelemként egy játék nélküli 5-0 a (CSZKA) Cannibalz ellen. Idegenben azonban behúzták amit kellett: 8-4 a Jegesmedvék, 7-2 a BVSC és 3-3 a Cannibalz vendégeként.
A csapat a döntőben megrázta magát és amikor kellett, 7-4-re elpáholta a fehérvári házidöntőn a Medvéket.
2006/07-ben újra sikerül megvédeni az aranyat. Ebben legnagyobb riválisuk egész évben a BVSC volt, akik azonban sem az alapszakasz A-csoportjában (6-4, 4-1), majd a rájátszás után a döntőben sem tudták a bajnokcsapat útját állni (2-0). Ekkor lett a torna legjobb csatára Miklós Attila, aki dicsőséges egyéni karrierje egyik csúcsára ért, 40 ponttal megnyerve a kanadai táblázatot (G.: 18, A.: 22).
A góllövőlistán is ekkor tűnnek fel olyan egyéniségek, mint Börczi Tamás és a már veterán Fehér Ferenc (mindketten 21 góllal a második helyen végeztek). Valamint Kiss Norbert Tamás, aki 25 assziszttal a gólpassz lista első helyezettje lett (Miklós Attila után).
A díjesőből látszik, a Hevület addigi legerősebb szezonját tudhatta maga mögött, úgy hogy Ádám Zsolt ezúttal nem játszott főszerepet a sikerekben.
Eljött a 2007/08-as szezon, ahol folytatódott a versenyfutás a BVSC-vel. Ez a két csapat meg is nyerte az alapszakasz A-, illetve B-csoportját. Izgalmas rájátszás végén, ahol a Hevület nyeretlen maradt a fővárosiak ellen (otthon 2-4, idegenben 4-4), eljött a tavalyi döntő visszavágója, ahol ismét, ha szorosan is, de megvédte címét a Hevület SE (3-2).
2008/09. Sorrendben az ötödik bajnoki cím megszerzése lebegett a csapat vezetőinek, játékosainak szeme előtt. Elkezdődött az alapszakasz egy, a Jegesmedvék ellen aratott 4-3-as, a Zalai Mamutok elleni 4-2-es, a Jégveled elleni 6-3-as, a Hokillák elleni 16-2 es győzelemmel. Ekkor csúszott be az első zakó (4-6, Jegesmedvék), amit a Mamutok és a Hokillák elleni visszavágó feledtetett (9-2, 13-0), ám a Jégveled elleni hazai vereség (3-4) azt jelentette, hogy csak a csoport második helyén jutottak be a felsőházi rájátszásba.
Ott azonban mind a hat meccset hibátlanul teljesítették is (BVSC 4-1, 4-3, Pingvinek 4-0, 5-2, Debreceni Sólymok 6-0, 11-4).
Következett a döntő, aminek a történetét mindenki ismeri, 3-0-ról az utolsó pillanatokban egyenlített ki ellenük a Jégveled csapata, amely aztán büntetőkkel meg is nyerte fennállása első bajnoki címét, letaszítva trónjáról a Hevületet.
Azt a csapatot, amelynek a célja nem lehet más, mint a cím visszaszerzése. A fent felsorolt öszes kiváló játékos - Ádám Zsolt, Miklós Attila, Börczi Tamás, Fehér Ferenc, Kiss Norbert Tamás, valamint a tavaly a legjobb kapus címet elnyerő Szabó Tamás – a többiek mellett mind csatasorba fognak állni és nem fognak kegyelmezni ha kell.
A Jégveled-Hevület örökmérleg, és az eddigi párharcok eredményei:
2004/05: alapszakasz, otthon: 0-19, idegenben: 1-15
2007/08: alapszakasz, otthon: 4-4, idegenben: 3-4
2008/09: alapszakasz, otthon: 3-6, idegenben: 3-6, döntő: 4-3
Összesen: 7 mérkőzés, 2 győzelem, 1 döntetlen, 4 vereség 19-55-ös gólkülönbség
Utóirat:
A tavalyi elvesztett döntő után rendkívül csalódott Hevület játékosok korcsolyáztak le a jégről. Aki már bárhol, bármilyen körülmények között volt részese vesztes csapatnak, tudja milyen érzés lehet úgy elveszíteni egy döntőt, ahogy akkor az velük történt. Ha hozzávesszük, hogy előtte öt éven keresztül mindig győztesen hagyták el a jeget, azt gondolom érthető hogy nehezen feldolgozhatóak voltak az akkori események.
Ennek ellenére rendkívül sportszerűen viselkedtek vesztesként is, ezért muszáj volt odatapsolnom nekik.
Sokáig meg fog maradni az emlékezetemben az a nem egy fehérvári játékos, aki az akkor önfeledten ünneplő Hidegfront felé is odatapsolt, mielőtt bevonultak volna az öltözőbe! Utólag is gratulálok nekik a mutatott játékért és a sportszerűségükért!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése