2009. 09. 16. Ezen a napon játszott egy Debreceni VSC nevű labdarúgócsapat egy jól hangzó Liverpool FC nevű világsztár labdarúgócsapattal. Ezen a jeles eseményen Sipos Hadbíró Máté jóvoltából én is részt vehettem. Ezúton is köszönöm neki a lehetőséget, és azt is hogy gondolt rám- Az alábbiak 36, egyhuzamban ébren töltött óra szikár bemutatásáról szólnak.
A szerda hajnali repülővel történő indulás előtt még beszéltünk este 11-kor kedden, hogy akkor minden rendben legyen, ajándékok (két üveg pálinka, csikóbőrös kulacs, a teljes Debreceni VSC labdarúgócsapat által dedikált 30-as számú Kiss Zoli mez) meglegyenek. Merthogy Máté munkahelyén (a nevét nem írom le, de egy kiskereskedelmi élelmiszerlánc) az európai nagyfőnök (valami vezető beosztású munkavállaló) és fia nagy Liverpool drukkerek és egy Loki sál kellett volna nekik. Máté erre odaadta az övét, de mondta, hogy pénzt nem fogad el. Erre mondta a nagyfőnök, hogy ilyet lehet, de akkor Máté és egy barátja a helyszínen kell, hogy megnézze a meccset, páholyból. Máté szólt nekem, elsőre nyűgnek tűnt, de persze belementem - első a barátság, meg ha valaki segítséget kér, nem szabad visszautasítani.
Szóval 4 óra alvás után már kint is voltunk a reptéren, ahol persze azonnal Máté kollégáiba futottunk. Ők munkaúton voltak kiküldetésben, persze Máté is mondta, hogy ő is, csak ez most fontosabb, mert Loki-meccsre kell mennie a T.sco megbízásából. Nem nagyon értették, dehát senki sem lehet tökéletes. Már a reptéren hatalmas Loki-táborral találkoztunk, mindenki izgatottan várta az estét, a gépet és az élményt. Érdekes módon senki nem fogyasztott alkoholt, ami nagyon helyes, mert így mi simán, minimális sorban állással hozzájutottunk 2 jéghideg Dreherhez reggel fél hatkor Ferihegyen. Négy órás alvás, no reggeli, sör, Loki-meccs, Liverpool, Nemzeti Sport, kezdő tizenegy, esélylatolgatás, "maj' Kizzoli lerúgja Dzserárdot, neféjjél". Az élmény megfizethetetlen.
Leszálláskor Szilárddal (egy külföldön élő barátunk) találkoztunk, aki bérelt autóval várt minket. Itt gyakorlatilag (értsd: az autóban) egy in medias res kezdés keretében azonnal vilmoskörtét bontottunk és fogyasztottunk. Érdekes, hogy 36 óra folyamatos ébrenlétet kizárólag alkoholos folyadékbevitellel töltöttünk el, de nem lettünk rosszul, sőt betegek sem lettünk. Ezen felül velünk tarottt egy nagyon jó fej rendőrcimbora is, így teljes volt a biztonságunk. Az út esélylatolgatással telt el.
Liverpoolba megérkezvén azonnal bementünk a Liverpool shopba, ahol értékes csecseket és becséket gyűjtöttünk. A városban ekkor már gyűltek a Loki-szurkolók. A hangulat egyre csak nőtt és nőtt. Ismerős arcok, piros sálak és pólók mindehol és mindenhol, és ismerős gonci barack illat (az egyik kifejezetten jó volt, olyan 3 éves lehetett, 50-es karikával ellátott, mégis karcmentes bél- és lélektisztító purgatórium, Fanta-vadmálnás féllityis kiszerelésben, aboriginal bajszos tulaj felajánlásában, stílusosan a Liverpool shop bejáratánál.
Vendéglátónkhoz nemsokkal a meccs előtt érkeztünk, ahol már vártak minket, mi pedig átadtuk az ajándékokat. Ezután mentünk a stadionba, a játékosbejáró felől. A szívünk már a torkunkban dobogott. Maga az épület és az egész fantasztikus volt, hogy ezúttal nem a megszokott helyen, a debreceni táborban voltunk, hanem a csinibini, puccos, de stílusos, angol “arisztokrata” pénzes zabálós sörözős VIP részlegben. Bár néha kicsit szomorúak voltunk, hogy mi nem énekelhetünk, mert a páholy környékén inkább a csendes meccsnézés a divat. Ezt a 3. Perc végén hangosbemondóban is a tudtunkra adták, miután a környező székeken ülők érdekesen néztek ránk egy egy hozzászólásunk után....
Alább néhány idézet Mátétól, amelyet egyébként egy interjúban tett közzé egy internetes hírportál. Azt hiszem ennél jobb leírást keresve sem találnék a meccsről:
“Már az is fantasztikus élmény volt, hogy az utcákon sétálva lépten-nyomon debreceni szurkolókba botlottunk. Felemelő érzés volt Angliában végre magyar futballcsapatért szorítani, ráadásul tétmeccsen. A főtáblára jutás volt számunkra az álom, amelyhez képest a BL csoportkörhöz kapcsolódó minden élmény, így a liverpooli kiruccanás is önmagában egy ajándék.”
“A stadionba belépve aztán azt is megtapasztalhattuk, mi az igazi profizmus. A létesítmény, a pálya magával ragadó, és minden arról szólt, a drukker hogyan érezheti igazán jól magát egy meccsen. A VIP hely ebben a stadionban nem extra komfortos páholyt, hanem a legjobb helyet jelenti, a felezővonal feletti, elkülönített lelátórészt. A meccs előtti fogadáson aztán ismét megtapasztalhattam, mi is az, amikor egy este csak a meccsről szól. Vendéglátóim ügyeltek arra, hogy tökéletesen hangozzék el a fogadás előtt a Loki kezdőcsapata, így velem olvastatták fel a Debrecen labdarúgóinak nevét. Bevallom, kicsit remegett a hangom, mégiscsak a Liverpool legtehetősebb támogatói köre előtt kellett beszélnem, bár ennél nagyobb öröm aligha érhetett, hogy felolvashattam a Polekszics, Bodnár, Mészáros kezdetű csapatnévsort. A meglepetéseknek persze ezzel nem volt vége, az öt fogásos vacsora mellé egy 30 oldalas, tökéletes szerkesztésű füzetet is kapott mindenki a Loki teljes történelmével, legnagyobb sikereivel, ami szintén szép gesztus volt. Igaz, az Oláh Gábor utcai stadionképet nem nagyon tudták értelmezni az üzletemberek, nekem kellett elmondani, hogy ez bizony a mi szentélyünk. A meccs előtt nem sokkal aztán egykori liverpooli klasszisok tartottak amolyan kiselőadást a magyar bajnokról, a csapat eredményeiről, és külön kiemelték: a Debrecen hat meccséből ötöt megnyert a selejtezők során. De jó volt ezt hallani!”
“Amikor hallgattam a mieink éneklését, bevallom az jutott az eszembe, hogy ha hasonló stadionjaink lennének idehaza, mint mondjuk a Liverpool arénája, akkor bizony retteghetne tőlünk Európa. Sokan ódákat zengenek ugyan az Anfield Roadról, ezen a meccsen azonban a debreceni szurkolók éneklése nélkül aligha lett volna felejthetetlen hangulat. Azt mondom, ha ezt hívják pokolnak, akkor Szófia a poklok pokla volt.”
“Büszkén álltam fel a lefújást követően a helyemről, és elhihetik, a körülöttem ülők is fellélegeztek, amikor lefújta a bíró a meccset. Jó páran megszorították a kezem, és dicsérték a Debrecent, nekem pedig szurkolóként talán az volt a legnagyobb élmény a liverpooli kalandban, hogy a csapat a várva-várt BL-rajton megmutatta, hogy kell harcolni, küzdeni. Büszke voltam arra ott és akkor, hogy lassan két évtizede ennek a csapatnak a lelkes drukkere lehetek. Szófia után, ismét jó volt magyarnak lenni idegenben.”
A visszaút katarzisban telt, újra autózás, repülőút. Reggel érkezés és már 12-re a munkahelyen is voltam. Persze nem voltam teljesen kipihent, de az élmény megérte. Azóta a képeket is megnéztük és újra teljesen a meccs hatása alá kerülök amikor rágondolok! 42 ezer Liverpooli énekli a You Never Walk alone-t és a BL-himnuszra bevonaulnak a csapatok! Élmény volt! Hajrá Loki! Hajrá Jégveled! Hidegfront!!!
Nagy Várvédő Ákos Zászlós
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése