Amikor igazán régi kövek mesélnek - Ócsa - 2009.11.22.

Múlt vasárnap három opció volt. Otthon döglés, Vácott csokizás, vagy Ócsán templomnézés. Utóbbi mellett döntöttünk, és jól!

Hála Istennek, vannak még olyan események az életben amik újra meggyőznek arról, hogy rohanó évek ide, növekvő életkor oda, a tudatunk még mindig tisztul, lelkünk és szellemünk még tovább nemesedik, és nem léptünk még az enyészet és az elmúlás remélhetőleg lassú útjára.

Egy ilyen furcsa felismerés, hogy az ember sok fontos dolgot egyre jobban értékel. Ilyen lehet egy jól sikerült vasárnapi családi ebéd, egy szép festmény, egy gyermek nevetése vagy például egy templom.

Egy igazi, régi templom számomra mindig sokmindenről mesél. Őrzi a múltat, a régvolt tötténéseit. Mesél arról, hogy kik és miért emelték a falakat, milyen közösség őrizte kincseit, a harcokról, melyek körülötte dúltak, az egyszerű hétköznapokról és a magasabb kultúráról, ami megtöltötte a köveket tartalommal.

Az ilyen templom a múlt mellett szól a jelenről és a jövőről is. A ma emberét már inkább kiragadják a hétköznapokból, szerencsés esetben ellátják gondolkodnivalóval, és olyasfajta mondatokat adnak a szájába, hogy például „hát egy ilyen helyen lehet igazi az élet”, meg hogy „jó lenne többet járni ilyen helyekre”.

Az ócsai templom és környéke pont ilyen hely, Bettivel és Mátéval látogattunk el ide vasárnap egy hirtelen ötlettől vezérelve. Nagy szerencse, hogy a templom bejárásához szinte rögtön kaptunk segítséget egy igen lelkes helyi hölgy személyében, aki nagy örömmel tartott nekünk részletes és kimerítő ismertetőt.

Minden kérdésünkre lelkesen válaszolt, és olyan időutazásban vehettünk részt, amit egyrészt ezúton is köszönök neki, másrészt mindenkinek ajánlok igénybevételre, ha szerencséje engedi és Ócsán jár! Itt most csak kivonatolva próbálom elétek tárni, hogy mi minden lapul meg a több mint 800 éves falak közt!

A templomot a román stílis jegyeit követve a Magyarországra hívott francia premontrei szerzetesrend építtette a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére a 13. század első felében. A tatárjárás pusztításai után a rend már koragót ízlés szerint építtette újjá az épületet, így a templomon belül olyan stílusötvözet jött létre amely nyugodtan kijelenthető hogy a világon is egyedülálló elemeket tartalmaz. Példaként érdemes például azt tudni, hogy az építészeti módszerek, és a felhasznált alapanyagok eredményeképp a templom falai olyan masszív tömmbé álltak össze, amiről még a mai falbontó szerszámok is, mint gumifalról pattannak vissza. Ennek eredményeképp nincs befejezve a templom szentéllyel szembeni fala sem, melyet az építőanyag elapadásakor lezártak, és később már nem is tudtak a jákihoz hasonló főbejáratot vágni rá. A falban még vannak olyan kövek, amik látták a tatárokat is! Furcsa ezt elképzelni!

Egy másik dolog, ami számomra grandiózus volt, az a váltakozó gót és román oszlopok talapzata. Az egyetlen kőtömbből kifaragott díszítés olyan légies jelleget kölcsönöz a kőnek, mintha az oszlopok lebegnének, és úgy tartanák meg a rájuk nehezedő súlyt. Tudni kell, hogy ezek elkészítése olyan ritka technológia volt, melyet a világon egyetlen kőfaragó család (az akkori Franciaország területéről) szállított. A világon öt olyan templom létezik, ahol az ilyesmi eredeti állapotában megtekinthető.

A 16. században a törökök mecsetként használták a templomot, aminek emlékei ma is láthatók, és minket szintén kicsit megdöbbentett. Először is az, hogy a törökök, mint vallásos nép igenis tisztelték a templomot, és vigyáztak rá. A szentély freskóit nem kaparták le, hanem lefestették őket (ez védte meg őket a később a reformátusok által valószínűleg alkalmazott eljárástól), az egyetlen keleti falba kis szentélyt faragtak, a templom oldalára pedig a koránból vett idézeteket karcoltak, óvva az épületet az ártó szellemektől. Az ócsai templomot aztán 1560-ban (vagy 1620-ban) a református egyház vette birtokba.

Érdekesség, én még ilyet legalábbis nem láttam, hogy a külső falakon sok helyen látszanak még azok a vájatok, melyek akkor keletkeztek, mikor a törökök a köveken a szablyáikat élezték.

Az 1995-nem helyreállított és megszépült templom Európa Nostra-díjat kapott, ami azt jelenti, hogy napjainkban csaknem eredeti állapotában tekinthetõ meg, és Európa örökségének méltó tagja. Hazánk legépebben ránk maradt románkori templomai közé tartozik. A jáki templom után talán ez a legértékesebb.

Mindenkinek szívből ajánlom, hogy tekintse meg!