Szokatlan, hogy ekkora elmaradásban vagyok. A Fradi Pingvinek elleni meccsről csoporton belül sokat beszélgettünk a múlt héten és szerintem sikerült is minden részletre kitérni. Mégis, azt gondolom az Olvasók is megérdemlik, hogy a félig hivatalos beszámoló is felkerüljön ide.
A Szombathely elleni váratlan vereség miatt, az én érdeklődésem legalábbis, igencsak fokozottá vált november 21-re. Próbáltuk egymást spannolni hét közben, igyekeztünk arra gondolni, hogy a kilátástalan játék nem fog megismétlődni, és sikerül egy hangos győzelemmel visszatérni arra az útra, amit mi a csapattal az idényben bejárni terveztünk.
Ehhez mérten próbáltunk készülni. A tavalyi döntőhöz hasonlóan meccs előtti bemelegítés volt szerény kis otthonunkban, amit én sikeresnek értékelek, lévén sok üres üveg meg pisztáciamaradék maradt az asztalon és a szőnyegen, és vasárnap lehetett újra takarítani. Szép számban, ha jól emlékszem kilencen lehettünk, és innen két nem ivós embernek köszönhetően úriasan, autóval érkeztünk ki a csarnokhoz.
Először csináltunk életünkben programfüzetet, ami Máté ötlete volt. A szerkesztéssel elbíbelődtem egy pár órát, de azt hiszem megérte. Került belőle a nézőkhöz, a csapathoz, a Pingvinek öltözőjébe, sőt még a mérkőzés ellenőre is végigolvasta. Az utóbbi hölgy aztán Bence elmondása szerint szóvá is tette, hogy sem a Jégvelednek, sem a Hidegfrontnak nem azzal kellene foglalkoznia, hogy a döntőn emlékezetes módon megállt az óra.
Ezzel kapcsolatban a készítők és a Hidegfront nevében is ki kell fejtenem, hogy egyrészt az eset valóban szerepel a füzetben, de egyáltalán nem róttuk fel ezt senki hibájának, sőt szerintem még negatív hangvételt sem ütöttünk meg, mindössze leírtuk ami történt. Másrészt pedig bár tiszteletben tartjuk az ellenőr-asszony véleményét, de sajnos fenn kívánjuk tartani magunknak a jogot, hogy azzal foglalkozzunk amivel akarunk! Remélem ezt nem veszi tőlünk zokon!
Mi aznap este egyébként elsősorban a szurkolással kívántunk foglalkozni és ehhez össze is gyültünk kb tucatnyian. Nem voltunk tehát végül igazán sokan, és a „tribünön” is kevesebben voltak, mint az előző héten. Ha kicsit átmennék „ns” stílusba, mondhatnám azt is, hogy a csapatnak újra vissza kellene csalogatnia a nézőket, hogy ebből ne legyen tendencia.
Nagy örömünkre, új arcok is voltak köztünk, akiket amúgy is mindig szívesen fogadunk, de mivel mind a négy (!) illető hölgy volt, így ez a tény természetesen rátett még egy lapáttal.
A mérkőzés álomszerűen kezdődött, Márió már a 30. másodpercben megszerezte a vezetést. Kell ennél jobb egy rangadón? A sarokban ekkor borult a koreográfia, mármint az az elképzelés, hogy az ütősebbnek gondolt nótákat csak a második harmadra vesszük elő. A panzer és a horto is ment, Pöntye egy gyengébb kezdés után nagyon belejött a dobolásba, és ha nekem is volt ötletem, akkor énekeltünk becsülettel.
Sajnos azonban nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerettük volna, már az első harmadban fordított a Fradi, majd szünet után kaptunk még egyet. A kétgólós hátrány megint megfogta a csapatot főleg azért, mert a Pingvinek a góljaiknál nem álltak hadilábon a szerencsével. A pontos statisztikát Bence tudja, de a kapuralövések aránya alapján gólokkal kellett volna vezetni, ehelyett az történt, hogy nagy nehezen visszakapaszkodtunk 3-3-ra. Ez tőlünk is megkívánt némi hangerőt.
A második harmad igazi gólparádé volt, de sajnos itt is csak tartottuk a lépést a Ferencvárossal. Ismét kialalkult egy kétgólos hátrány 3-5-nél, amit viszont sikerült újra kiegyenlíteni. Az utolsó harmadra 5-5-re álltak a csapatok.
Az utolsó játékrészben aztán sajnos a játékvezetők is szerepeltek kicsit. Egy komoly bunyó után, melynek során egy Jégveled-játékos sisakján egy ütűt is eltörtek, felpaprikázódott a hangulat, sejthetően emiatt is egy vitatható szitu után büntetőt kaptunk, amit Adler Tomi be is rántott. Ez már a harmadik gólja volt a meccsen, és először vezettünk! Mondani sem kell, volt hangulat, a pályán meg ment továbbra is a keménykedés!
Ennek eredményeképp, mi legalábbis úgy érezzük, hogy kicsit szigorú volt Zsíros Gábor utolsó perces kiállítása egy szabályosnak tűnő falratolás után. A baj az volt, hogy ezzel kettős hátrányba kerültünk, amit a ferencvárosiak ki is használtak. A végén még izgultunk, hogy az egy pont meglegyen, kiegészülni ugyanis már nem volt lehetőség.
Ezen az estén a csapat jól játszott, de személy szerint nekem sok a hiányérzetem. Először is a már említett kaputralövések alapján meg kellett volna nyerni a találkozót. Aztán, sokszor még mindig úgy látszott, hogy az ellenfél a frisebb, hajtósabb csapat, akik meg is szakadnak a győzelemért. Vezetés után kétszer kellett kétgólos hátrányból felállni, és ez bizony nem jó dolog. A meccs végén a Jégveled viszont igenis a döntős formáját hozta, volt küzdés, hajtás, aminek meg is lehetett volna az eredménye. Nagyon jó volt ekkor a meccset nézni!
Három meccs után három pontunk van. Nincs veszve semmi, de tudni kell, hogy a Jegesmedvék azt a Szombathelyet verték ugyanebben a körben 8-1-re, akiktől mi ha nem is simán, de kikaptunk. A csoportban tehát négy igen erős csapat van, ami egyrészt azt jelenti, hogy nagyon kell küzdeni a továbbjutásért, másrészt pedig azt, hogy körbeverések miatt lehet hogy nem nekünk lesz a legtöbb vitt pontunk.
A hétvégén mindenesetre megrendezik a negyedik fordulót, amiben a Jégveled szabadnapos lesz. A Ferencváros fogadja a Szombathelyet, és itt a zöldek már nagy lépést tehetnek a felsőház felé, a Jegesmedvék pedig valószínűleg megszerzik a két pontot a Drago ellen. Ha megnézitek a csoport mostani állását, és a Fradihoz, meg a mackókhoz is hozzáadtok 2-2 pontot, akkor nyilvánvaló lesz valami.
A Szombathely elleni váratlan vereség miatt, az én érdeklődésem legalábbis, igencsak fokozottá vált november 21-re. Próbáltuk egymást spannolni hét közben, igyekeztünk arra gondolni, hogy a kilátástalan játék nem fog megismétlődni, és sikerül egy hangos győzelemmel visszatérni arra az útra, amit mi a csapattal az idényben bejárni terveztünk.Ehhez mérten próbáltunk készülni. A tavalyi döntőhöz hasonlóan meccs előtti bemelegítés volt szerény kis otthonunkban, amit én sikeresnek értékelek, lévén sok üres üveg meg pisztáciamaradék maradt az asztalon és a szőnyegen, és vasárnap lehetett újra takarítani. Szép számban, ha jól emlékszem kilencen lehettünk, és innen két nem ivós embernek köszönhetően úriasan, autóval érkeztünk ki a csarnokhoz.
Először csináltunk életünkben programfüzetet, ami Máté ötlete volt. A szerkesztéssel elbíbelődtem egy pár órát, de azt hiszem megérte. Került belőle a nézőkhöz, a csapathoz, a Pingvinek öltözőjébe, sőt még a mérkőzés ellenőre is végigolvasta. Az utóbbi hölgy aztán Bence elmondása szerint szóvá is tette, hogy sem a Jégvelednek, sem a Hidegfrontnak nem azzal kellene foglalkoznia, hogy a döntőn emlékezetes módon megállt az óra.
Ezzel kapcsolatban a készítők és a Hidegfront nevében is ki kell fejtenem, hogy egyrészt az eset valóban szerepel a füzetben, de egyáltalán nem róttuk fel ezt senki hibájának, sőt szerintem még negatív hangvételt sem ütöttünk meg, mindössze leírtuk ami történt. Másrészt pedig bár tiszteletben tartjuk az ellenőr-asszony véleményét, de sajnos fenn kívánjuk tartani magunknak a jogot, hogy azzal foglalkozzunk amivel akarunk! Remélem ezt nem veszi tőlünk zokon!
Mi aznap este egyébként elsősorban a szurkolással kívántunk foglalkozni és ehhez össze is gyültünk kb tucatnyian. Nem voltunk tehát végül igazán sokan, és a „tribünön” is kevesebben voltak, mint az előző héten. Ha kicsit átmennék „ns” stílusba, mondhatnám azt is, hogy a csapatnak újra vissza kellene csalogatnia a nézőket, hogy ebből ne legyen tendencia.
Nagy örömünkre, új arcok is voltak köztünk, akiket amúgy is mindig szívesen fogadunk, de mivel mind a négy (!) illető hölgy volt, így ez a tény természetesen rátett még egy lapáttal.
A mérkőzés álomszerűen kezdődött, Márió már a 30. másodpercben megszerezte a vezetést. Kell ennél jobb egy rangadón? A sarokban ekkor borult a koreográfia, mármint az az elképzelés, hogy az ütősebbnek gondolt nótákat csak a második harmadra vesszük elő. A panzer és a horto is ment, Pöntye egy gyengébb kezdés után nagyon belejött a dobolásba, és ha nekem is volt ötletem, akkor énekeltünk becsülettel.
Sajnos azonban nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerettük volna, már az első harmadban fordított a Fradi, majd szünet után kaptunk még egyet. A kétgólós hátrány megint megfogta a csapatot főleg azért, mert a Pingvinek a góljaiknál nem álltak hadilábon a szerencsével. A pontos statisztikát Bence tudja, de a kapuralövések aránya alapján gólokkal kellett volna vezetni, ehelyett az történt, hogy nagy nehezen visszakapaszkodtunk 3-3-ra. Ez tőlünk is megkívánt némi hangerőt.
A második harmad igazi gólparádé volt, de sajnos itt is csak tartottuk a lépést a Ferencvárossal. Ismét kialalkult egy kétgólos hátrány 3-5-nél, amit viszont sikerült újra kiegyenlíteni. Az utolsó harmadra 5-5-re álltak a csapatok.
Az utolsó játékrészben aztán sajnos a játékvezetők is szerepeltek kicsit. Egy komoly bunyó után, melynek során egy Jégveled-játékos sisakján egy ütűt is eltörtek, felpaprikázódott a hangulat, sejthetően emiatt is egy vitatható szitu után büntetőt kaptunk, amit Adler Tomi be is rántott. Ez már a harmadik gólja volt a meccsen, és először vezettünk! Mondani sem kell, volt hangulat, a pályán meg ment továbbra is a keménykedés!
Ennek eredményeképp, mi legalábbis úgy érezzük, hogy kicsit szigorú volt Zsíros Gábor utolsó perces kiállítása egy szabályosnak tűnő falratolás után. A baj az volt, hogy ezzel kettős hátrányba kerültünk, amit a ferencvárosiak ki is használtak. A végén még izgultunk, hogy az egy pont meglegyen, kiegészülni ugyanis már nem volt lehetőség.
Ezen az estén a csapat jól játszott, de személy szerint nekem sok a hiányérzetem. Először is a már említett kaputralövések alapján meg kellett volna nyerni a találkozót. Aztán, sokszor még mindig úgy látszott, hogy az ellenfél a frisebb, hajtósabb csapat, akik meg is szakadnak a győzelemért. Vezetés után kétszer kellett kétgólos hátrányból felállni, és ez bizony nem jó dolog. A meccs végén a Jégveled viszont igenis a döntős formáját hozta, volt küzdés, hajtás, aminek meg is lehetett volna az eredménye. Nagyon jó volt ekkor a meccset nézni!
Három meccs után három pontunk van. Nincs veszve semmi, de tudni kell, hogy a Jegesmedvék azt a Szombathelyet verték ugyanebben a körben 8-1-re, akiktől mi ha nem is simán, de kikaptunk. A csoportban tehát négy igen erős csapat van, ami egyrészt azt jelenti, hogy nagyon kell küzdeni a továbbjutásért, másrészt pedig azt, hogy körbeverések miatt lehet hogy nem nekünk lesz a legtöbb vitt pontunk.
A hétvégén mindenesetre megrendezik a negyedik fordulót, amiben a Jégveled szabadnapos lesz. A Ferencváros fogadja a Szombathelyet, és itt a zöldek már nagy lépést tehetnek a felsőház felé, a Jegesmedvék pedig valószínűleg megszerzik a két pontot a Drago ellen. Ha megnézitek a csoport mostani állását, és a Fradihoz, meg a mackókhoz is hozzáadtok 2-2 pontot, akkor nyilvánvaló lesz valami.
Na mi? Hát az, hogy jövő szombaton a Jegesmedvék ellen már tényleg életre-halálra megy a harc. Ha ott nem nyerünk, akkor bizony nagyon nehéz lesz. Azt gondolom, ott végre megmutathatja a csapat nekünk is hogy mit szeretne: bajnoki címet védeni, vagy csak egy szép helyezésért játszogatni. Ezt nekünk fontos lenne tudnunk, mert egy hullámhosszon kellene mozogni. Mi ugyanis az előbbiben reménykedünk még mindig, és ebben elég sok munkánk is benne van!
Biztos vagyok egyébként, hogy a Fehérvár elleni lesz az eddigi legjobb meccsünk, és hogy a srácok ki is tesznek majd magukért. Jó lenne ha sokan lennénk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése