Jó ebédhez jó hokit! Jégveled - Debreceni Sólymok 10-2 - Jegyzet

A Jégveled - Debreceni Sólymok mérkőzést egy merőben szokatlan időpontra, szombaton fél egyre írták ki. A már hetek óta ádázul tomboló telet valódi napsütés tette végre eviselhetővé, így egy laza reggeli, vagy inkább előebéd után régi jó RTL klubos focimeccsek hangulatával lehetett irányba venni az újpesti csarnokot. A helyszínen folyt ifiedzés focistáknak, hokisoknak, mászkáltak a szülők, gondnokok, nyitva volt a büfé, úgyhogy végig ott járt a fejben a mosolygyuri, utóbban három hónapra eltiltott sportriporter - a debreceniek biztos tudják kire gondolok - elnyűhetetlen beköszönése, igaz kicsit kitekerve: Jó ebédhez, jó hokit.

Az idillt némileg rombolta, hogy a megjelölt időpontban még jókedvűen edzett egy társaság a jégen, sem ellenfélnek sem Jégveled-játékosnak nyoma sem volt sehol. Azt azért sejtettem, hogy a hajdúságiak késéséről lehet szó, mert egy ideges földi telefonálás közben megkérdezte tőlem, hogy a telepen ez-e az egyetlen jégpálya. Barátaim az Úrban, újpestinek néztek!!! Az igazsághoz tartozik és el kell mondanom, hogy most láttam először világosban a csarnokot én is, és elsőre azt hittem hogy újra van festve...

Hiába, ennyire tiszta fejjel még nem voltam itt, és ennek az volt az első előnye, hogy végignézhettem egy bemelegítést. A Jégveled 13 játékost nevezett erre a találkozóra, és a srácok amatőr szemmel nézve profin és nagy kedvvel korcsolyáztak, melegítettek. Ismét ott volt a jégen Szenes és Popi valamint visszatért sérüéséből Szabó Tomi is. Utóbbinak ez rögtön fájdalmas mozzanat is lehetett, lévén Adler Tomi egy kaput elkerülő sistergős lövése egyenesen hátsón találta. A kaput ismét Alex védte.

A Hidegfrontból ott volt a Vica-Tomi páros, Bence és Zsuzsi, aki egy kedves hölgyet hozott debütálni. A nézőszám nem volt túl magas, mi a kispad felett voltunk újra, összesen lehettünk úgy huszan. Ezen a meccsen, tisztelvén cívis származásunkat nem volt ének és hangoskodás, így néztük a játékot, és mivel Bence szórakoztatott minket jobbnál jobb sztorikkal, nevetgéltünk is.

A játék nem volt látványos, sőt, kifejezetten vontatottan teltek a percek esemény nélkül. Látszott az iramon a korai kezdés, és az is, hogy csak az alsóházról van szó. A Debrecen igen szálas urakból áll, akik viszont ezt nem nagyon tudták évényesíteni. Keveset tudtak egymáshoz passzolni, sokat egyénieskedtek a koronggal, és hát ők is kicsit lassúnak tűntek a hosszú buszozás után.

A vezetést a 13. percben sikerült megszerezni Gerőfi Gábor révén, akit Adler szolgált ki, majd a 18. percben szintén az ő átadását Konrád Fater bombázta a hálóba megszerezve ezzel első találatát a szezonban! A harmadik gólról sajnos lemaradtam, mert Szabó Tomi éppen kiállításból jött vissza, és azt figyeltem melyik verset szavalja éppen szó szerint Kazinczy-stílusban miközben a pad felé korcsolyázik. Az mindenesetre biztos, hogy Márió Varázsló egy középről, a kék vonal környékéről eleresztett hatalmas bombával állította be az első harmad végeredményét. Három nullára vezettünk.

A második játékrész előtt életemben másodjára jártam az újpesti focistadion hazai B-közepében. Ezt először néhány órával korábban, a meccsre várva tettem meg, most a többiekkel is megtekintettük az oroszlán barlangját. El kell ismerni, jó lenne egyszer ilyet otthon is látni, csak nem ártana ha a megfelelő emberek kerülnének bele. Az mindenesetre sokat elmond, hogy a terasz alatti büfé is piros-fehérre van festve. Hiába, normális színeket is mutatni kell az embereknek...

Tehát a második harmad és ugyanaz a játék, mint az elsőben. Hat és fél perc telt el, mikor Zsír megszerezte a negyedik gólt, melyre a Debrecen az addig is agilisan, bár kissé önzően játszó Lády Rudolf góljával tudott válaszolni. Ekkor jött el az a pillanat, amikor Adler Tomi is úgy érezhette, ideje eldönteni a meccset az egyre paprikásabbá váló Sólymok ellen - a mieink három emberelőnyt is kaptak, amiből csak egyet sikerült kihasználni!

Tamás gólkirályfi egy percen belül két gólt is szerzett, ezzel lehűtve a vendégek reményeit, akik fejében alighanem ott motoszkált, hogy innen az m3-ason még haza is kell döcögni, oda tehát a szombat. Még nagyobb hangulat lehetett mindkét öltözőben, amikor Márió lezárta a harmadot egy okos húzással a kapus mellett, így vonulhattunk melegedni 7-1-es vezetés mellett.

Az utolsó harmadra a Debrecen úgy jött ki, hogy kiélvezi a hoki minden elemét, többet passzoltak és járatták a pakkot, igyekeztek támadni, és nekiálltak kicsit keménykedni is. Popi ennek ellenére bevarrta a nyolcadik, majd emberelőnyből a kilencedik gólt.

A vendégek főszereplője ebben a harmadban a 17-essel játszó Szabó Attila volt, aki Popescu duplája közt először szépített, majd kiállították, amikor pedig Imre "Kapitány" Róbert a tizedik gól szerzőjeként is feliratkozott a jegyzőkönyvbe, visszatérvén egy kapu mögöti kavarodásban csúnyán fellökte Fatert. A már valamire régen váró Szenes Gabinak több se kellett, a csapat által kedvelt Kazinczy Mester ékes szavaival nekiesett a debreceninek és megtörtént az idei szezon első (vagy második?) bunyója. Ha jól számoltam hármat sikerült félig-meddig bevinnie a nála jó egy fejjel magasabb piros mezesnek, mielőt szétválsztották a játékosokat. A szövegelés sokáig ment, a bírók pedig kicsit érdekesen úgy döntöttek, hogy Szabó 12 percet, Szenes és Fater pedig 2-2 percet kell, hogy leüljön a büntetőpadon.

A hátralévő három perc szinte észrevétlenül elröppent, így ez a kellemes szombati jégkorong matiné is bezárta kapuit. Második alsóházi meccsét is simán nyerte a csapat, így masírozva tovább a hetedik hely felé. Az eddigi két meccsen tapasztalt különbség jól mutatja, milyen is lehetett volna ez a szezon a kulcsjátékosok kiesése nélkül, kicsit nagyobb öszetartás, alázat na és persze szerencse mellett. Bízzunk a jövőben! Szép volt fiúk!

Gabi