2010. november 2., kedd

Aszód térségének, jószáginak s barmainak uralmunk alá hajtása

Siposs Hadbíró Máté Uram, ki Király Urunk jóvoltából az Főkehelytartó tisztséget nemrég elnyeré, az kegyetlen pusztításban kobzosát veszítve késedelembe esék az krónikák lapjainak szaporításában. Nagy kegyes fenségünk az elmaradást azonmód pótlandónak jelölé, hogy az hősök dicsőséges tettei feledésbe ne merültessenek, az jelenkori nemzetségünknek okulására szolgáljék, és az eljövendő nemzetségek dicső tetteinkben szívüket nemesíthessék! Ímhol sorait hős vitézünk az pergamenre veté!

Nem röstellem hisz ember vagyok, de bíz az míves és szent anyanyelvünk kincsei közül van egy szó mely csak nem tud lakást építeni lelkemben, ez pedig lészen és volt a: „békeidő”. Így hát jogos és egyben igazságos észrevétele Varga Hadmérnök Dániel uramnak a hallgatag krónikákról a kétségbeejtően üres lapokról, amelyen gyógyírt ekként próbálok eszközölni várurunk dicsősége szerinti gyarapodásként:

Az újesztendőnek alárendelt, várurunknak tett fogadalmunkat Boldogasszony havában Hadmérnök urunkkal beteljesítettük. Így Bicske, Lovasberény, Csákvár és Vál felégetett házai, behódolt egyházi és világi rendjei kétségtelenné tették: az debreceni, keleti végeken felül várurunk Budán és Pesten berendezett hadiszállását napnyugta felől senki és semmi nem veszélyeztetheti sem létében, sem az ragyogó fényében. Érett gyümölcs bennem a bizonyosság, hogy e dicső, és dicsekvésre késztető villámhadjáratról krónikásaink hamarosan ékes szavakba öntött munkái fognak örökséget adni az utókor számára.... De addig is engedtessék meg nékem az aszódi térség hódításának rövid de dicső története:

Az dicső várurunk atyai megértéssel vértezett bölcs hozzájárulása csitította vergődő lelkem dicsőségre éhes, nyugodni képtelen tettre kész felét, mely zászlósa volt tetteimnek, és amely ekként Aszód, Hévizgyörk, és Tura elestét, birodalmunk gyarapodását jelentette az 2009 évnek Karácsony havában.

Az aszódi térség biztosítási szüntelen izgalomként volt napirendje Kovács Várúr Gábor haditervezésének, mely elengedhetetlen szüksége volt az Buda és Pest napkeleti megerősítésnek. Ekként mehettem várúri menlevéllel titkon Aszód városába, ahol elsőként a Podmaniczky-kastély könnyelmű védelme jelentett gyors hadisikert, majd a temetői kápolna magas fekvésének köszönheti, hogy bíz az ma már őrtornya az aszódi térségnek.

Hévizgyörki küldetésem titkát az ostrom végéig bíz csak váruram tudhatta... Nincs számomra értéktelen ütközet, sem fölös győzelem, de nagy nehézség lakozott elmémben midőn a hévizgyörki Öregtemplom felé poroszkálva bíz kutattam eredetét annak a hadtudománynak, amely e kora középkori, hol török, hol magyar, hol református, hol katolikus kézen lévő rozzant templom meghódítását jelentette. Régi és ódon jelenlevőségében, az 1472 óta írásba is foglalt, vihar tépte templom oly kedves lehet holmi képmutató egyházi barátoknak de vajh merre visz célja e hadindulásnak.

Haderőinket megsokszorozó kíváncsiság könnyű győzelmi mámort öntött boros kelyheinkbe, melyekkel koccintanunk nemcsak ildomos, de egyben illendően elismerő volt az várurunk hadistratégiáját dicsőítenünk hisz az Öregtemplom birálata egyetemben volt a Galga patak felügyeletével, melyet várúrunk igen, mi azonban előre nem láttunk.

Ettől kezdve a fertályórányira heverő turai Schossberger kastély „begyűjtése” oly könnyű volt, mint gyermekeinknek folyómederből egy szép kavics kihalászása. Ellenben nem kavics hanem ékköve lett az uradalmi javaknak e cifra épület melyet tudós nyelvek szerint várurunk nászajándék céljából emelt kincsei közé...



Kelt Budának várában az Siposs Hadbíró Máté Uram tollából az Úr Megtestesülésének 2010-ik esztendejében.


Nincsenek megjegyzések: