Az Úr 2010. esztendeje, Mindszent havának huszonharmadik napján, hadunk kelt az gaz templomi népek újabb irtására, számuknak, jószágiknak s az gonosz lelkeiknek újfent az dicső Király Urunk szolgálatjába rendelésére.Harcban edzett seregünk előőrse az számos csatákban pallérozott sebezhetelen férfiú, Siposs Hadbíró Máté vezetésével kelt útra s vert tábort az Turulmadaras-hegy alatt, ahol jómagam és hölgyem bandérumainkkal hozzá csatlakozánk. Fertály órán belül Bárány Bence uram, hölgye Élelmezési Hadbiztos Dóra valamint ifjú vitézzé cseperedett magzatuk, Koppány Álmos Vezér növelte erőinket erőben, elszántságban s ezzel hitünknek utat engedve hadjárásunkat megkezdénk vala.
Elsőként az kamalduli remeték rejtegetett kincseit hánytuk szekereinkre, kik Majkpuszta kolostorában álszent némaságban ájtatoskodva pazarolták az hűtlen familiárisoktól elkoldult javaikat. Bűnös, ördögi űzelmeiket napvilágra hozván sikongva menekültek a környező fák közé az néma vének, ám legényeink sűrű szablya husogással lapozták őket halomba, majd tetemeiket az Szent-András vonalakra fektetvén hollók martalékává tették corpusaikat.
Nem zenghetett azonban még vidám rivalgás az cserepes ajkakon. Lovaink nem pihentek, s habos háttal vágtattak vélünk Vértesszentkereszt, az veres kolostor felé, hol bűnhödt pálinkagőzben feredő papokat feltalálván, az éppeg örömküre megérkező szajhákkal együtt húzattak tüstént karóba. Bizony nem remegett erre az harci amazonjaink ábrázatján egyetlen ín s izom sem! Az haláltusájukban rimánkodókat megvető pillantásukra sem méltatták háborúnk ez angyalai.
Seregeink az küldetésük szerént e pontban ismételten kettéváltanak. Bárány uramék az familiárisakkal dicső Mór városába szálltak, az várakat győző sereg nagyja pedig Gerencsérvár rossz emlékű vadásztornya felé nyargalt tovább. Az Szent István királyunk koronájának elbitorlásakor a gaz tolvajoknak egykor tudtán kívül szállást adó vadásztorony harc nélkül bocsátá be kapuin embereink. S az szépemlékű lovag Lajos királyunk emlékére ültek heves tivornyát a hadak.
Az megkímélt várnépet elhagyván seregünk Mór falainál még egyszer egyesült. Hadíbró uram ezerjó bort s élelmet hevesen az szekerekre rakatott, majd az először hadba szálló Koppány Álmos Vezér bősz utasításaira Bárány uramék hazatértek saját birtokaikat védelmezni.
Az várak népeinek rettegett serege pedig az dúlás első valós állomásához érkezett, hiszen Csókakő falainál bizton férfias csetepatára számíthatott végre. A megerősített várat azonban gyengeszívű burkus helyőrség védte csak, kik ostromló ágyúink első sortüzei után megnyitották kapuikat lovasaink előtt. E szégyenteljes megfutás aztán kedélyünket emelte ugyan, büszkeségünk azonban nem engedte, hogy sokáig tábort üssünk. Csókakő várát erős és nemes helyőrséggel megrakva csapataink élén pihenőre tértünk Király Urunk városába, bízvást számítván az pusztítások mielőbbi folytatására.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése