Téli szünet?

Lassan év végére megint kitavaszodik. Szinte hallani, ahogy pattannak a rügyek. Visszatekintő, beharangozó, értékelő.

A MAJL-ban sikerült elszabadulnia a pokolnak, és ahogy az valamilyen szinten természetes is, minden oldalon szaporodnak az elmaradt meccsek. A mi számunkra nem sok örömteli esemény történt, hacsak azt nem vesszük annak, hogy a Szombathely ellen elmaradt a party így a csapatnak talán lehet sansza arra, hogy magára találjon.

Az újrajátszásra először december 27, majd 30, később pedig január 3-a lett kialkudva. Most úgy tudom, ez a végleges időpont. Bármikor is lesz a találkozó végül lebonyolítva, nagyon reménykedünk, hogy sikerül végre – az első fordulót követően – ismét nyerni. Ha visszatekintünk ugyanis az eddig lejátszott 5 meccsre, sajnos el kell ismernünk, hogy egyedül a Drago elleni első, és a Fradi elleni rangadón sikerült a pályán alkotni valamit. A Fehérvár és a Szombathely ellen kikaptunk, a Skorpiók elleni visszavágón meg úgy érzem egyenesen beégtünk.

De nem baj! Itt a lehetőség a talpraállásra, immár sokadszorra! A hiányzók (Bence, Szenes meg a többiek) nélkül kell elkezdeni, és meg kell csinálni. Könnyíti a dolgot, hogy nem kell számolgatni: minden hátralévő meccset meg kell nyerni! Nincs ugyanis olyan forgatókönyv, ami alapján akár egyetlen pontvesztés mellett a Jégveled KSE felsőházi csapat lehet idén!

Így természetesen hamar el is dőlhet ez a kérdés (jelen állás szerint tehát vasárnap Szombathelyen), ám ha sikerül megnyerni a találkozót, akkor az nagyban alakíthat még az esélyeken! Most ugyanis, ha az A-csoport tabellájára nézünk ezt látjuk:


A hátralévő mérkőzések pedig:

Elmaradt találkozó, 2010. január 3:

Szombathelyi Pingvinek – Jégveled

8. forduló, 2010. január 9-10:

Szombathelyi Pingvinek – Fehérvári Jegesmedvék

Ferencvárosi Pingvinek - Jégveled

9. forduló, 2010. január 16-17:

Fehérvári Jegesmedvék – Drago Skorpiók

Szombathelyi Pingvinek – Ferencvárosi Pingvinek

10. forduló, 2010. január 23-24:

Fehérvári Jegesmedvék – Jégveled

Drago Skorpiók – Szombathelyi Pingvinek

+1 elmaradt találkozó, 2010. január 30-31?:

Szombathelyi Pingvinek – Drago Skorpiók

A Fradinak egyetlen pontra van szüksége, hogy saját maga bebiztosítsa a felsőházat. Mivel kiesésükhöz lottóötös-típusú rendkívüli csillag-együttállás kellene, így most mi jelentsük ki, hogy ők már bent is vannak a legjobb hatban.

Igazából a Jegesmedvék és a Szombathelyi Pingvinek is közel állnak ehhez, hiszen, ha utóbbi csapat legalább egy pontot szerez a Jégveled elleni bepótolt meccsen, akkor mindketten már csak a magukkal vitt felsőházi pontokért kell hogy hajtsanak.

Ha azonban a Jégveled megnyeri az elmaradt találkozót, akkor a fehérváriaknak nagyon kell hajtaniuk a nyolcadik fordulóban a vereségük miatt minden bizonnyal vérre éhes vasi szárnyasok ellen. Ha ott kikapnak, de hozzák a Drago elleni meccsüket, még akkor is elképzelhető, hogy a tizedik forduló a Jégveled ellen egy igazi ki-ki meccs lesz a feljutás szempontjából.

A Szombathelyi Pingvinek vannak a legkedvezőbb helyzetben, hiszen van két meccsük a Drago Skorpiók ellen (az első találkozó szintén elmaradt), a további három mérkőzésüket pedig mind hazai pályán játszhatják. Ha ki is kapnak otthon a Jégveledtől, ám bekalkuláljuk a Drago-k ellen a 4 pontot, a Ferencváros vagy a Fehérvár elleni hazai meccseik közül egyet is elég megnyerniük ahhoz, hogy felsőházi tagok lehessenek.

A Jégveledről már szóltam, három győzelem esetén lehet felsőházról beszélni, mást ezért nem is érdemes számolgatni, a Drago Skorpiók pedig bár megszerezték a még mindig bravúrnak számító győzelmet a bajnok ellen, a feljutási esélyük mégis valószínűleg pusztán matematikai.

A B-csoport ehhez képest sokkal egyszerűbb képet mutat. A Hevület és az Újpest (BVSC) már a kezdés előtt feljutásra esélyes volt, hozzájuk pedig a jelentősen megerősödött White Sharks csapata csatlakozott.

Itt is két elmaradt meccs van. A Debrecen és a Szittyák csapatainak mindkét találkozóját pótolni kellene, ez a körülmény viszont nem befolyásolja érdemben a feljutásról és a felsőházba vitt pontokról szóló csatát.

Az alábbi táblázat alapján az újpesi az idén az első csapat, amelyik már matematikailag is felsőházi résztvevő, sőt már azt is tudni lehet, hogy szám szerint 6 pontot visz magával a legjobbak közé, miután kétszer is legyűrte a cápákat és egyszer elkapta a Hevületet is (idegenben). Ez azt jelenti, hogy a lilák igazi bajnoki esélyekkel fognak a végső küzdelemnek nekivágni.

Hátralévő mérkőzések a csoportban:

8. forduló, 2010. január 9-10:

White Sharks – Debreceni Sólymok

Szittyák - Hevület

9. forduló, 2010. január 16-17:

Újpest – Debreceni Sólymok

Hevület – White Sharks

10. forduló, 2010. január 23-24:

Debreceni Sólymok – Hevület

Újpest - Szittyák

+2 elmaradt találkozó, 2010. január 30-31?:

Szittyák – Debreceni Sólymok

Debreceni Sólymok - Szittyák

Feltételezve, hogy a Debrecen és a Szittyák nem pótolják az elmaradt meccsüket a következő teljes fordulóig, a Hevület és a cápák is gyorsan letudhatják a matekozást a továbbjutást illetően. Ehhez nem kell egyébnek történnie, mint hogy mindketten hozzák a papírforma győzelmet a nyolcadik fordulóban.

Ekkor már csupán egyetlen kérdés marad: a Hevület-White Sharks találkozó alapján melyikük visz négy, és melyikük csupán kettő pontot magával a rájátszásba. Ez, ismerve az Újpest, és a másik csoport lehetőségeit nem mellékes kérdés annak, aki legalább a dobogót szeretné magának végső célként kitűzni.

Szóval Kedves Barátaim tessék készülni, tessék a testet józanul is fűteni képes zsírtömeget az ünnepek alatt magunk köré pakolni, mert januárban is lesz dolog bőven!
És mivel időben nem tettem, így utólag is Boldog Karácsonyt Kívánok Mindenkinek! Remélem kellemesen telt és sok szépet kaptatok! Az előttünk álló esztendőhöz pedig jó egészséget, sok kitartást, szép élményeket, sok szetetet és elért célt kívánok

Gabi

Tovább >>>

Csak zuhanórepülés vagy végleg kamikaze? Jégveled – Fehérvári Jegesmedvék 6-8 – Jegyzet

Gondolkodtam azon, hogy milyen megoldást válasszak, amikor a Jegesmedvék elleni, újabb vereséggel végződő meccsel kapcsolatban leírom a szokásos leírnivalót. Az alábbiak szerint sikerült.

Vajon kieressze-e az ember amit gondol és érez, vagy fogja vissza magát, hiszen nem szabad igaztalanul bántani senkit, pláne nem a csapatot.
A meccs után Bakonyi Pistával és Mátéval begyalogoltunk csaknem a belvárosig és végül is eközben a fáradt gőz nagy részét kiengedtük. Emiatt próbáljuk meg összeszedni magunkat és lássuk is, mi a franc történt?

Ha már sajnos úgy alakult, hogy a Jegesmedvék elleni lehetett az első olyan meccs ebben az alapszakaszban, amikor fontos győzelmet arathatunk, ezért készültünk amennyire tőlünk tellett. Sajnos a csalódást keltő szezonkezdet, illetve a különböző elfoglaltságok miatt „csak” heten (később nyolcan) voltunk a szokásos kanyarban úgy, hogy megint két új arcot köszönthettünk sorainkban (Balogh Tomi és kedves barátnéja személyében – persze Camy nem az első meccsén volt, hiszen a döntőt végigtombolta már!).

Kezdéskor a csapatok felsorakoztak, mi meg elkezdtünk ordibálni. Nekem kicsit furcsa volt, hogy a játékosok közül senki oda se bagózott, de hát biztos a nagy koncentráció – gondoltam. Nagy kár, hogy ha volt is ilyen, ebből sajnos semmi nem látszott. Ugye egy örök igazság, és ez sajnos a Jégveledre úgy tűnik hatványozottan igaz, hogy magától csak az ellenfélnek sikerül a korongot a kapuba juttatnia. Nekünk ehhez harcolni és küzdeni kell.

A mi csapatunk igenis tud küzdeni, viszont sajnos mindig későn mutatja ezt meg. Az első harmadban olyan simán kaptunk négy gólt, mintha a Hidegfront lett volna a jégen. Nem akarok igazságtalan lenni, nem értek a hokihoz, és nem is voltam még teljesen magamnál a kellő mennyiségű jégermelegítőtől, de egyetlen jégveledes momentumra sem emlékszem ebből a játékrészből.

Szerencsére mi a lelátón eldöntöttük, hogy jól fogjuk érezni magunkat, és ez még akkor sem csorbult, amikor a csapat a második harmad eleján bekapta ötödik, majd hatodik gólját. A szakértő szurkolók is azt mondták erre, hogy innen már valóban a csoda lenne, ha valami normális eredmény is születne.

Ám ekkor végre elkezdődött valami. Először Adler Tomi lőtt egy nagyot, majd jött Márió és aztán Rozgonyi Gábor duplája. Végre megint azt lehetett látni hogy hajtunk, van összjáték, mennek a passzok. Hátulról is meg voltunk támogatva, Zsíros Gabi három asszisztot is nyomott, majd Imre Róbert átadásából Gerőfi Gábor a harmadik harmad elején megszerezte az ötödik Jégveled gólt is. Felálltunk 5-6-ra!

Itt érdemes megállni egy pillanatra. Kérdezem én mindenkitől, mint kényelmesen kívülálló kibic, hogy ha ilyen lehetséges, akkor miért megint a második harmadban loholunk az ellenfél után? A jégkorong egy nagyon gyors játék, erre már rájöttem, sokszor a lélektan is rengeteget jelent stb. De akkor is! Miért kell és hogyan lehet 6-0-ra elengedni egy olyan csapatot, akik ellen igenis lehetett volna keresnivalónk?

Természetesen ekkor kint nálunk is nagy volt a hangulat, azonban megint jött a második számú hiba. Legalábbis szerintem, én úgy látom, azt gondolom, hogy miután kaptunk még egyet (ezzel lett 5-7), folytatni kellett volna ott ahol abbamaradt. A hokiban nyilván mindig benne van a kapott gól (csak hogy valami „ns”-szerű bölcsességet is elsüssek), de a nézőtérről - mi így éreztük - ekkor olyan támogast kaptak a fiúk a pályán amire igenis rá lehetett volna ülni. Ekkor azonban megint jöttek a szabálytalanságok, kicsit elvesztette néhány ember a fejét talán. Kintről könnyű beszélni, de rossz volt látni, hogy megint feljövünk egy gólra, de utána már menni is alig bírunk, kapunk még egyet, és mehetünk haza ismét pont nélkül.

A Jegesmedvék érdemeit nem szeretném kisebbíteni, de azt gondolom, ha nem 5-6 góllal engedjük el őket az elején, még úgyis be lehetett volna húzni ezt a meccset.

Az újabb vereséggel természetesen sokmindent át kell értékelni. Immár foggal-körömmel kell küzdeni a felsőházért is, és ennek kellene végre kimondott céllá válnia. Minden más ami utána jön, az majd ajándék lehet legfeljebb.
De én azt is elfogadom, ha simán közlik velünk: nem akarunk túl sokat idén, megtesszük amit lehet, de bajnoki címért nem szakadunk meg. Ez tisztességes álláspont és végre mi is tudnánk, miért csinálunk olykor magunkból hülyét így szombat esténként.

A sportban benne vannak a pofonok, hát mi kaptunk már legalább kettőt, ha nem hármat az idén. Vasárnap még jobban megalázhatjuk magunkat a Skorpiók ellen, vagy szerezhetünk még két pontot. Utána jön három meccs, amiből mindet meg kell nyerni ahhoz, hogy felsőház legyen, és ha már az lesz, akkor úgy legyen felsőház, hogy éremért mehessünk!

Nagyon kíváncsian várom, hogy végre csapat lesz-e a csapatunkból, hogy végre beáll-e mindenki a sorba és a fájdalmasan hiányzók helyett is megmutatja végre, hogy nem lehet velünk hétről-hétre felmosni a padlót. Ha másért nem, őértük megérné, ha már értünk nem is mindig!

Bízom benne, hogy így lesz! Hajrá! HUA! Csak a Jégveled!

Gabi

Tovább >>>

Most már kerüljünk végre közös vágányra!

Na, ki mit szeretne ettől a szezontól?

Tovább >>>

Listavezetők fekete napja – A MAJL negyedik fordulója

A Liga alapszakaszának negyedik fordulójában egyszerre vált sokminden egyszerűbbé és bonyolultabbá. Láthattunk igazi meglepetéseket és valódi papírforma eredményeket is. Mindkét csoport listavezetője vereséget szenvedett, és mivel a Jégveled szabadnapja után a következő fordulóban újra egy rangadót játszik, úgy gondolom érdemes tudni mi is forog majd kockán ezen a szombaton.

Az A-csoportot a fordulót megelőzően öt szerzett pontjával vezető Ferencvárosi Pingvinek szombathelyi kollégáikat látták vendégül. A hazaiak abban a tudatban léphettek pályára, hogy egy újabb győzelemmel 3 pontosra növelhetik előnyüket riválisaikkal szemben és fél lábbal már ki is harcolták volna a felsőházat. Miután egy pontot sikerült szerezni a Jégveled ellen, egy újabb győzelem azt jelentette volna, hogy a csoport erős csapatai ellen veretlenül sikerült letudni mind a három odavágós mérkőzést.

A vendégek, a szintén Pingvin névre hallgató vasi alakulat valósággal berobbant a Ligába, hiszen 6-4-re nyert idegenben a bajnok Jégveled ellen, utána azonban egy csúfos 1-8-ba futott bele a Jegesmedvék ellen. Így aztán nemigen lehetett tudni melyik arcukat tudják ezen a hétvégén hozni.

Hát kaptunk erre választ: alighanem az igazit. A Fradit ugyanis, bár megszerezte a vezetést, ezúttal elhagyta a szerencse, a Szombathelyi Pingvinek csapata az első harmadban kiegyenlített, majd a másodikban két góllal átvette a vezetést. A 4-1-es végeredmény után kijelenthető: négy csapat verseng a továbbjutást jelentő harmadik helyért!

A csoprot másik mérkőzésén a Jegesemdvék újabb nagy pofonnal intézte el a Drago Skorpiókat, megyszerezve újabb értékes két pontot.

A most következő hétvégén a Ferencváros pihen, a Szombathely papírforma szerint alighanem győz a Skorpiók, a Jégveled pedig egy élet-halál harcba kell hogy bonyolódjon a Jegesmedvék ellen. Ha a bajnokcsapat esetleg veresgéet szenved, akkor nagy lépéshátrányba kerül a többiekkel szemben.

Ha viszont nyernek a rasztafiúk, akkor egy hátborzongatóan gyönyörű, izgalmas második etap várható az A-csoportban.

Eredmények:

Drago Skorpiók - Fehérvári Jegesmedvék 4-11 (1-1, 0-3, 3-7)
0-1 Verebes János (Walter Tamás)
1-1 Kovács Zsolt (Timár-Geng Miklós)
1-2 Baltavári Gábor
1-3 Verebes János (Blág Szabolcs)
1-4 Verebes János (Vághó Viktor)
1-5 Baltavári Gábor (Tankó Károly, Tóth Gábor)
2-5 Timár-Geng Miklós (Serdült András)
2-6 Gyűrűs Szabolcs (Mathesz Dávid, Ács Ferenc)
2-7 Tankó Károly
2-8 Blág Szabolcs
2-9 Baltavári Gábor
3-9 Timár-Geng Miklós
3-10 Blág Szabolcs (Verebes János)
3-11 Mathesz Dávid (Gyűrűs Szabolcs, Ács Ferenc)
4-11 Timár-Geng Miklós (Zámborszky Zoltán, Fabó Gergely)
Kiállítások: 4 perc ill. 12 perc

Ferencvárosi Pingvinek - Szombathelyi Pingvinek 1-4 (1-1, 0-2, 0-1)
1-0 Tarnai Gergő (Molnár Balázs)
1-1 Varga Ádám (Forgács Tamás)
1-2 Kovács Dávid (Zelenák Márió)
1-3 Jávorics Gábor
1-4 Forgács Tamás (Zelenák Márió)
kiállítások 22 perc + fegyelmi büntetés (Kun László) ill. 8 perc

A csoport állása:

A B-csoportban először is nyilvánvalóvá vált, hogy a Debrecen sajnos nem komoly induló. Hazai pályán nem tudtak kiállni egy olyan csapat ellen, akit idén Újpestnek hívnak. Ez nem szép dolog, a játék nélküli 0-5 pedig a többiekkel szemben sem tisztességes. Csak reménykedni lehet, hogy a Sólymok becsülettel pályára lépnek majd az elkövetkezendő meccseiken. Emlékeztetőül, ők az első fordulóban már halasztottak a Szittyák ellen, majd 8-2-re kikaptak hazai pályán a White Sharkstól.

Attól a White Sharkstól, aki a Hevületet fogadta a hétvégén. A fehérvári alakulat, mint a bajnokság egyik fő esélyese, nagy sanszot kapott a B, eddig gyengébbnek tűnő csoporttal, hiszen adott volt a lehetőség számára, hogy sima csoportgyőztesként, akár maximális pontszámmal kezdje meg a felsőházi rájátszást.

Nos, ez már biztosan nem fog sikerülni, ugyanis a szezon eddigi legnagyobb meglepetéseként, az alaposan megerősödött cápák eddigi legnagyobb klubiskerüket vitték véghez és sima 3-1 arányban megverték a Hevületet. Ha hozzávesszük, hogy a porcoshalak már az UTE ellen is csak nagy balszerencsével kaptak ki meg kell állapítani, hogy most már számolni kell velük! A csoportot mindenesetre vezetik, és alighanem megvan a három továbbjutó csapat is.

Ez már a következő körben biztos lehet, hiszen a Hevületnek lesz két újabb pontja a Debrecen ellen (játékkal vagy anélkül, erre nagy összeget mernék tenni), az Újpest pedig szintén felzárkózhat hat pontra az újonc Szittyák együttese ellen. Innentől alighanem a rájátszásba vitt pontok kérdése jelent majd izgalmat.

Eredmények:

Debreceni Sólymok - UTE 0-5 mérkőzés nélkül

White Sharks - Hevület 3-1 (0-0, 3-1, 0-1)
1-0 Király Zsolt (Péterhegyi Zsolt, Brandt Zoltán)
2-0 Király Zsolt
3-0 Kis Gyula (Uhrin Tamás, Molnár Péter)
3-1 Mayer István (Jirka László)
kiállítások: 10 perc + fegyelmi büntetés (Párkai Dávid) ill. 10 perc

A csoport állása:

Tovább >>>

Tanulságos, igazságos döntetlen! Jégveled - Ferencvárosi Pingvinek 6-6 - Jegyzet

Szokatlan, hogy ekkora elmaradásban vagyok. A Fradi Pingvinek elleni meccsről csoporton belül sokat beszélgettünk a múlt héten és szerintem sikerült is minden részletre kitérni. Mégis, azt gondolom az Olvasók is megérdemlik, hogy a félig hivatalos beszámoló is felkerüljön ide.

A Szombathely elleni váratlan vereség miatt, az én érdeklődésem legalábbis, igencsak fokozottá vált november 21-re. Próbáltuk egymást spannolni hét közben, igyekeztünk arra gondolni, hogy a kilátástalan játék nem fog megismétlődni, és sikerül egy hangos győzelemmel visszatérni arra az útra, amit mi a csapattal az idényben bejárni terveztünk.

Ehhez mérten próbáltunk készülni. A tavalyi döntőhöz hasonlóan meccs előtti bemelegítés volt szerény kis otthonunkban, amit én sikeresnek értékelek, lévén sok üres üveg meg pisztáciamaradék maradt az asztalon és a szőnyegen, és vasárnap lehetett újra takarítani. Szép számban, ha jól emlékszem kilencen lehettünk, és innen két nem ivós embernek köszönhetően úriasan, autóval érkeztünk ki a csarnokhoz.

Először csináltunk életünkben programfüzetet, ami Máté ötlete volt. A szerkesztéssel elbíbelődtem egy pár órát, de azt hiszem megérte. Került belőle a nézőkhöz, a csapathoz, a Pingvinek öltözőjébe, sőt még a mérkőzés ellenőre is végigolvasta. Az utóbbi hölgy aztán Bence elmondása szerint szóvá is tette, hogy sem a Jégvelednek, sem a Hidegfrontnak nem azzal kellene foglalkoznia, hogy a döntőn emlékezetes módon megállt az óra.

Ezzel kapcsolatban a készítők és a Hidegfront nevében is ki kell fejtenem, hogy egyrészt az eset valóban szerepel a füzetben, de egyáltalán nem róttuk fel ezt senki hibájának, sőt szerintem még negatív hangvételt sem ütöttünk meg, mindössze leírtuk ami történt. Másrészt pedig bár tiszteletben tartjuk az ellenőr-asszony véleményét, de sajnos fenn kívánjuk tartani magunknak a jogot, hogy azzal foglalkozzunk amivel akarunk! Remélem ezt nem veszi tőlünk zokon!

Mi aznap este egyébként elsősorban a szurkolással kívántunk foglalkozni és ehhez össze is gyültünk kb tucatnyian. Nem voltunk tehát végül igazán sokan, és a „tribünön” is kevesebben voltak, mint az előző héten. Ha kicsit átmennék „ns” stílusba, mondhatnám azt is, hogy a csapatnak újra vissza kellene csalogatnia a nézőket, hogy ebből ne legyen tendencia.

Nagy örömünkre, új arcok is voltak köztünk, akiket amúgy is mindig szívesen fogadunk, de mivel mind a négy (!) illető hölgy volt, így ez a tény természetesen rátett még egy lapáttal.

A mérkőzés álomszerűen kezdődött, Márió már a 30. másodpercben megszerezte a vezetést. Kell ennél jobb egy rangadón? A sarokban ekkor borult a koreográfia, mármint az az elképzelés, hogy az ütősebbnek gondolt nótákat csak a második harmadra vesszük elő. A panzer és a horto is ment, Pöntye egy gyengébb kezdés után nagyon belejött a dobolásba, és ha nekem is volt ötletem, akkor énekeltünk becsülettel.

Sajnos azonban nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerettük volna, már az első harmadban fordított a Fradi, majd szünet után kaptunk még egyet. A kétgólós hátrány megint megfogta a csapatot főleg azért, mert a Pingvinek a góljaiknál nem álltak hadilábon a szerencsével. A pontos statisztikát Bence tudja, de a kapuralövések aránya alapján gólokkal kellett volna vezetni, ehelyett az történt, hogy nagy nehezen visszakapaszkodtunk 3-3-ra. Ez tőlünk is megkívánt némi hangerőt.

A második harmad igazi gólparádé volt, de sajnos itt is csak tartottuk a lépést a Ferencvárossal. Ismét kialalkult egy kétgólos hátrány 3-5-nél, amit viszont sikerült újra kiegyenlíteni. Az utolsó harmadra 5-5-re álltak a csapatok.

Az utolsó játékrészben aztán sajnos a játékvezetők is szerepeltek kicsit. Egy komoly bunyó után, melynek során egy Jégveled-játékos sisakján egy ütűt is eltörtek, felpaprikázódott a hangulat, sejthetően emiatt is egy vitatható szitu után büntetőt kaptunk, amit Adler Tomi be is rántott. Ez már a harmadik gólja volt a meccsen, és először vezettünk! Mondani sem kell, volt hangulat, a pályán meg ment továbbra is a keménykedés!

Ennek eredményeképp, mi legalábbis úgy érezzük, hogy kicsit szigorú volt Zsíros Gábor utolsó perces kiállítása egy szabályosnak tűnő falratolás után. A baj az volt, hogy ezzel kettős hátrányba kerültünk, amit a ferencvárosiak ki is használtak. A végén még izgultunk, hogy az egy pont meglegyen, kiegészülni ugyanis már nem volt lehetőség.

Ezen az estén a csapat jól játszott, de személy szerint nekem sok a hiányérzetem. Először is a már említett kaputralövések alapján meg kellett volna nyerni a találkozót. Aztán, sokszor még mindig úgy látszott, hogy az ellenfél a frisebb, hajtósabb csapat, akik meg is szakadnak a győzelemért. Vezetés után kétszer kellett kétgólos hátrányból felállni, és ez bizony nem jó dolog. A meccs végén a Jégveled viszont igenis a döntős formáját hozta, volt küzdés, hajtás, aminek meg is lehetett volna az eredménye. Nagyon jó volt ekkor a meccset nézni!

Három meccs után három pontunk van. Nincs veszve semmi, de tudni kell, hogy a Jegesmedvék azt a Szombathelyet verték ugyanebben a körben 8-1-re, akiktől mi ha nem is simán, de kikaptunk. A csoportban tehát négy igen erős csapat van, ami egyrészt azt jelenti, hogy nagyon kell küzdeni a továbbjutásért, másrészt pedig azt, hogy körbeverések miatt lehet hogy nem nekünk lesz a legtöbb vitt pontunk.

A hétvégén mindenesetre megrendezik a negyedik fordulót, amiben a Jégveled szabadnapos lesz. A Ferencváros fogadja a Szombathelyet, és itt a zöldek már nagy lépést tehetnek a felsőház felé, a Jegesmedvék pedig valószínűleg megszerzik a két pontot a Drago ellen. Ha megnézitek a csoport mostani állását, és a Fradihoz, meg a mackókhoz is hozzáadtok 2-2 pontot, akkor nyilvánvaló lesz valami.

Na mi? Hát az, hogy jövő szombaton a Jegesmedvék ellen már tényleg életre-halálra megy a harc. Ha ott nem nyerünk, akkor bizony nagyon nehéz lesz. Azt gondolom, ott végre megmutathatja a csapat nekünk is hogy mit szeretne: bajnoki címet védeni, vagy csak egy szép helyezésért játszogatni. Ezt nekünk fontos lenne tudnunk, mert egy hullámhosszon kellene mozogni. Mi ugyanis az előbbiben reménykedünk még mindig, és ebben elég sok munkánk is benne van!

Biztos vagyok egyébként, hogy a Fehérvár elleni lesz az eddigi legjobb meccsünk, és hogy a srácok ki is tesznek majd magukért. Jó lenne ha sokan lennénk!

Tovább >>>

Hokikultúra 2. felvonás - Három a tánc – Magyar Állami Népi Együttes – 2009.11.20.

Az aktivitás és a hagyománytisztelet nem lankad! Pista barátunk újra összecsődítette a vigasságra váró népet. Élményeit, véleményét, észrevételeit olvassa mindenki örömmel!

Kedves Szurkolótársak!

Máté Hadbíró Uram idősíkok közül történő kiszabadítása miatt siettem az alábbi cikk elkészítésével, nehogy megint pórul járjon. Megvolt hát a második Hokikultúra előadás is, ezúttal a Három a tánc című produkciót látta a társaság, szám szerint tizenegy fő. Megint élvezetes, és pörgős műsorban volt részünk, ráadásul a közönség is nagyon odatette magát, a táncosokat háromszor is visszatapsolták a fináléban. Külön kiemelném, hogy a legényesek közben is kitört a taps, ahogy a fiúk váltották egymást, ez igen lelkes és műértő közönségre vall.

Tehát Három a tánc, mert a magyar táncok három részre tagolódnak, úgymint lassú, friss és gyors. A cím utal még arra is, hogy a táncok származása is három táncdialektusból lett összeállítva: Dunántúl, Alföld és Erdély. Vegyes volt a felhozatal, de megint sok volt a mulatás a színpadon, így a közönség sem unatkozhatott, és nem is tette. Külön kiemelendő pár érdekesség, például a somogyi kanásztánc, melyet fokossal járnak, volt egy cigánybotoló is a Dunántúlról, illetve a szinte az egész magyar (és román) nyelvterületen is megtalálható dramatikus-komikus juhait kereső pásztor is, melyből a poénok sem hiányoztak.

Az alföldi anyagból szatmári verbunk, és bodrogközi táncok sorjáztak elénk, majd a műsort kalotaszegi és küküllőmenti táncok zárták. Így teljes a kép, vagyis teljes lesz, ha megnézitek december 4-én a Kincses Felvidéket, mely teljesen a mai szlovák területen fekvő magyar terület táncait, benne magyar, szlovák és ruszin táncokat elevenít fel, mert ugye nálunk nem államtánc a magyar.

Tehát három előadás alatt keresztül-kasul utazhatjuk a Kárpát-medencét, megismerkedhetünk az itt található páratlan és páratlanul sokszínű néptánc- és népzenekinccsel, mely persze nem teljes, van még mit tanulni bőven, reméljük időtök és türelmetek is lesz rá. Még egyszer köszönöm a részvételt.

Pista

Tovább >>>

Amikor igazán régi kövek mesélnek - Ócsa - 2009.11.22.

Múlt vasárnap három opció volt. Otthon döglés, Vácott csokizás, vagy Ócsán templomnézés. Utóbbi mellett döntöttünk, és jól!

Hála Istennek, vannak még olyan események az életben amik újra meggyőznek arról, hogy rohanó évek ide, növekvő életkor oda, a tudatunk még mindig tisztul, lelkünk és szellemünk még tovább nemesedik, és nem léptünk még az enyészet és az elmúlás remélhetőleg lassú útjára.

Egy ilyen furcsa felismerés, hogy az ember sok fontos dolgot egyre jobban értékel. Ilyen lehet egy jól sikerült vasárnapi családi ebéd, egy szép festmény, egy gyermek nevetése vagy például egy templom.

Egy igazi, régi templom számomra mindig sokmindenről mesél. Őrzi a múltat, a régvolt tötténéseit. Mesél arról, hogy kik és miért emelték a falakat, milyen közösség őrizte kincseit, a harcokról, melyek körülötte dúltak, az egyszerű hétköznapokról és a magasabb kultúráról, ami megtöltötte a köveket tartalommal.

Az ilyen templom a múlt mellett szól a jelenről és a jövőről is. A ma emberét már inkább kiragadják a hétköznapokból, szerencsés esetben ellátják gondolkodnivalóval, és olyasfajta mondatokat adnak a szájába, hogy például „hát egy ilyen helyen lehet igazi az élet”, meg hogy „jó lenne többet járni ilyen helyekre”.

Az ócsai templom és környéke pont ilyen hely, Bettivel és Mátéval látogattunk el ide vasárnap egy hirtelen ötlettől vezérelve. Nagy szerencse, hogy a templom bejárásához szinte rögtön kaptunk segítséget egy igen lelkes helyi hölgy személyében, aki nagy örömmel tartott nekünk részletes és kimerítő ismertetőt.

Minden kérdésünkre lelkesen válaszolt, és olyan időutazásban vehettünk részt, amit egyrészt ezúton is köszönök neki, másrészt mindenkinek ajánlok igénybevételre, ha szerencséje engedi és Ócsán jár! Itt most csak kivonatolva próbálom elétek tárni, hogy mi minden lapul meg a több mint 800 éves falak közt!

A templomot a román stílis jegyeit követve a Magyarországra hívott francia premontrei szerzetesrend építtette a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére a 13. század első felében. A tatárjárás pusztításai után a rend már koragót ízlés szerint építtette újjá az épületet, így a templomon belül olyan stílusötvözet jött létre amely nyugodtan kijelenthető hogy a világon is egyedülálló elemeket tartalmaz. Példaként érdemes például azt tudni, hogy az építészeti módszerek, és a felhasznált alapanyagok eredményeképp a templom falai olyan masszív tömmbé álltak össze, amiről még a mai falbontó szerszámok is, mint gumifalról pattannak vissza. Ennek eredményeképp nincs befejezve a templom szentéllyel szembeni fala sem, melyet az építőanyag elapadásakor lezártak, és később már nem is tudtak a jákihoz hasonló főbejáratot vágni rá. A falban még vannak olyan kövek, amik látták a tatárokat is! Furcsa ezt elképzelni!

Egy másik dolog, ami számomra grandiózus volt, az a váltakozó gót és román oszlopok talapzata. Az egyetlen kőtömbből kifaragott díszítés olyan légies jelleget kölcsönöz a kőnek, mintha az oszlopok lebegnének, és úgy tartanák meg a rájuk nehezedő súlyt. Tudni kell, hogy ezek elkészítése olyan ritka technológia volt, melyet a világon egyetlen kőfaragó család (az akkori Franciaország területéről) szállított. A világon öt olyan templom létezik, ahol az ilyesmi eredeti állapotában megtekinthető.

A 16. században a törökök mecsetként használták a templomot, aminek emlékei ma is láthatók, és minket szintén kicsit megdöbbentett. Először is az, hogy a törökök, mint vallásos nép igenis tisztelték a templomot, és vigyáztak rá. A szentély freskóit nem kaparták le, hanem lefestették őket (ez védte meg őket a később a reformátusok által valószínűleg alkalmazott eljárástól), az egyetlen keleti falba kis szentélyt faragtak, a templom oldalára pedig a koránból vett idézeteket karcoltak, óvva az épületet az ártó szellemektől. Az ócsai templomot aztán 1560-ban (vagy 1620-ban) a református egyház vette birtokba.

Érdekesség, én még ilyet legalábbis nem láttam, hogy a külső falakon sok helyen látszanak még azok a vájatok, melyek akkor keletkeztek, mikor a törökök a köveken a szablyáikat élezték.

Az 1995-nem helyreállított és megszépült templom Európa Nostra-díjat kapott, ami azt jelenti, hogy napjainkban csaknem eredeti állapotában tekinthetõ meg, és Európa örökségének méltó tagja. Hazánk legépebben ránk maradt románkori templomai közé tartozik. A jáki templom után talán ez a legértékesebb.

Mindenkinek szívből ajánlom, hogy tekintse meg!

Tovább >>>

Hokikultúra 1. felvonás - Édeskeserű - Magyar Állami Népi Együttes - 2009.11.12.

A mai nap elébetek tárom Bakonyi Pista barátunk írását az általa a Hagyományok Házába első alkalommal szervezett megmozdulásól. Reméljük még sok hasonló ilyen követi ezt az eseményt!

Megvolt a Hidegfront listán felvetett, majd elsőként összeszervezett közös előadás megtekintése. Amint arra páran emlékezhettek, szeretettel meghívtam a szurkolókat a Hagyományok Házába, a Magyar Állami Népi Együttes Édeskeserű című előadására. Tíz fő felett komoly kedvezményeket lehet kicsikarni, így jöhetett létre a tényleg kedvcsináló ár.

Szurkolótársaink vártúráit figyelgetve jutott eszembe, hogy ha már kultúra, akkor ez is símán belefér. Sőt, első alkalommal is igen jó érdeklődésre számítottunk, bár volt ami közbejött. Sajnos voltak, akik egyéb elfoglaltság miatt lemondták az előadást, de csak összejöttünk kilencen, én meg elintéztem a többit. Tehát jó volt együtt, az előadásra pedig nem lehetett panasz.

A darab konkrétan full erdélyi táncokat vegyít, két-három román tánc is befut, persze a java az magyar. Érdekesség, hogy szinte semmi lassú tánc nem került be a repertoárba, lassításként hatnak az előadásban található, úgynevezett alternatív (én nevezem így), modern felfogású betétek, melyek színesítik az előadást, és a mondanivaló jó része is oda van elrejtve.

Konkrétan az ország legjobb néptáncosai mulatnak egyet a színpadon. Az első sorban ülő lánycsapat az egész előadást végigreszkette, mert amit láttak, az úgy hatott rájuk, mintha a vizilabda válogattott játszott volna, csak jóval több adrenalint és maszkulin jelleget toltak bele a nézők képébe. Hogy mire gondolok? Kalotaszegi legényes, nem rövid rész, néha a táncos lábát nem is látni, mert vagy olyan gyors, vagy az égben van. Ide még a vezérprímás „Szalonna” is beáll és eltáncol hat-hét pontot a nézők nagy örömére.

Aztán még kapunk sűrű és ritka tempót, székelyföldit, magyarszovátit, gyimesit és még annyi férfitáncot, hogy öröm nézni. A szaporáknak meg se vége, se hossza, a szoknyák libbennek és talán a sok hímnemű néző sajnálta, hogy egyáltalán feltalálták az alsószoknyát. Volt akin nem is volt, Pöntye biztosan észrevette…

A színpad mögött pedig szimbólumokat vetítettek vászonra, mintegy hátteret adva az előadásnak, mely elsősorban az Erdélyből elszakadtakhoz szólt, őket jeleníti meg, róluk szól. Sokan ezt biztosan értik és érzik, és persze ők is tudják, hogy a jobbaknak az elvándorlás végleges elszakadást semmiképp sem jelent. Lélekben biztosan nem.

Bodor Pista és társasága adták meg a szakmai hátteret, így legalább nem én voltam a csapatban az egyetlen, aki már látott ilyet, csak sajnos amiatt a csúnya autóval mászkálás miatt nem maradtak még utána pár sörre, amit persze Pöntyéék nem mulasztottak el és persze én sem. Előadás után ugyanis megelevenedik a büfé, jelzésértékű, hogy kocsmának is elmenne, minden pia kapható ami kell: sör, bor, Unicum (ez fél tízre már elfogyott, maradt a jéger) satöbbi. Előadás után nem rohan haza mindenki, a táncosok java még beül sörözni egyet, nem egyszer komoly buli kerekedik belőle. Így megy ez. A következő Hokikultúra előadás 19-én pénteken lesz, igyekszem arról is beszámolni.

Tovább >>>

Reneszánsz napok Toszkánában! - 2009.11.03.-06.

Igen, megcsináltuk! A hosszú odaút, a brutális szerdai észak-olasz esők, a vereség ellenére sikerült beleszagolnunk a gyönyörű Toszkána életérzésébe. Feltöltődtünk, kikapcsolódtunk, még ma is hatással van ránk az a pár nap, melynek krónikáját Máté örökítette meg az örökkévalóság számára!

Réges-régen elhatározott terv szerint, ismerős arcok, új felállásban indultak neki az isteni Debrecen firenzei kalandját megélni. Firenze szépsége és viszonylagos közelsége 8 embert csalt ki őrülten zsúfolt hétköznapjaiból, egy toszkán pezsdülésre, újabb reménybeli BL szereplés helyszíneként.

Betti és Gábor új útitárs volt az autóban, de Varek jelenléte az anyós ülésen és a valamennyi BL meccset megjárt, hasznos útinformációkat rejtő kék mappám legmélyebb tudatalattimban sem hagyott kétséget: bizony ismét BL meccsre megyünk… ez utóbbi emlékeztetőre (no és persze 3-4 kávéra, valamint 5 redbullra) mindenképp szükség volt, mert előtte lévő este robbantottunk először a Jégveled fantasztikus meccsén a Hidegfronttal, így kellően másnapos voltam ahhoz, hogy kimondjam: ÉN ÍGY NEM FOGOK TUDNI ELINDULNI!!! (Utólag is bocs az útitársaktól, ezt gondoltam inkább elhallgatom…). De, aztán nem így lett.

A Barcelonából érkező Varek, majd Betti felvétele után máris kiegészültünk Gáborral és akadálymentesen vettük utunkat a firenzei Hotel Ungherese –ig. A szállás pontosan hozta, amit a pénzünkért elvártunk. Sőt! Ismét bebizonyosodott, hogy Varek…mákos. Ez a legjobb jelző rá. Aki vele volt, az bizony külön lugassal bíró „lakosztályt” kapott. Így egy kicsit nászutas feelingem volt, a lugas kedvenc hellyé vált szó se róla.

A meccs napja: végre találkoztunk Inezzel és Balázzsal, valamint Vikivel és Ákossal. A rövid együttlét elsődleges oka a szűnni nem akaró, szakadó eső volt, amely igencsak próbára tette kedvünket, és kitartó turista érdeklődésünket, az egyébként a pocsék idő ellenére is tagadhatatlanul szép Firenze iránt.

Persze a szurkolónak is jobb lesz a kedve, ha rátalál az egyik leghangulatosabb firenzei étteremre, hogy igazán ízletes ételek révén fogalmazza át az olasz konyháról alkotott korábbi véleményét. Így lett jobb a mi kedvünk is, amelyet a vendégszeretet és pár kancsó bor csak fokozott. Gyors sportfogadás a Loki (3:1 –es arányú) győzelmére, városnézés és irány vissza a stadion melletti szállásra, ahol folytattuk a borozást, megosztva a lugas báját a többiekkel.

Szakadó eső ide, vagy oda, a meccs mindenkit lázba hozott, lelkesedésünk legalább akkora volt, mint kimerültségünk, természetesen az előbbi győzött.

Sajnos aznap este az első félidőig tartott az álom. Meccsélmény szempontjából számomra ez volt az idei BL sorozat mélypontja. Igaz, hogy Svédországban csúnyán kikaptunk, de továbbjutottunk. Igaz, hogy a Lyon „hazai” pályán végezte ki a Lokit, de a közönség egyben volt és a csapattal. Firenzében azonban mintha csapat és tábor elért volna egy pontot, amin nem tud átlépni. A tábor kezdettől fogva megosztott volt, amiben bizonyára benne volt, hogy a szurkolók irányítása megafon hiányában fogyatékosra sikerült. Benne volt az is, hogy sokan voltak talán első idegenbeli meccsükön (mondjuk Bruges és Split után), akik sokkal inkább a meccshez egyáltalán nem tartozó élményekkel voltak elfoglalva, és sajnos ezt a környezetükkel is megosztották. Mindezek ellenére 1:1 –el zártuk a félidőt, ami mindenkit boldoggá tett, és komoly reményekre jogosított.

A nagyobbik baj azonban az volt, hogy a második félidőben mintha a csapat is megosztott lett volna. Talán túl sok újságot olvasnak a fiúk, de tapintható volt a védelem, és a támadók közötti „ellentét”. A tábor képtelen volt átlépni saját árnyékát, a szurkolás gyenge közepesre sikerült. Az 5:2 –es eredmény nem ciki, de az az érzésem volt a Fiorentina akkor rúg gólt, amikor akar. A Loki ennél többre, szebbre, és jobbra képes. Igaz ez akkor is, ha Fortuna sokáig fogta kezét a BL selejtezőkben. Izgalommal várjuk tehát a Liverpool ellenei utolsó hazai meccsünket, amellyel kapcsolatban szent meggyőződésem, hogy remek meccs lesz és legalább egy 2:1 –es Loki győzelmet fog hozni. Rajtunk nem fog múlni….

Másnap: hátrahagyva a meccs élményét - és ezt a többiek nevében is mondhatom – egy igazán békés, lélekemelő városnéző túrát folytattunk le, talán a csillagok szerencsés állásának is köszönhetően olyan egységben és nyugalomban, amely nemhogy 4 ember, de még 2 barát között sem gyakori jelenség. Én személy szerint köszönettel tartozom Bettinek, Gábornak és Vareknak (és Varek Bettinek, meg Gábornak), hogy az egész napos borfogyasztás mellékhatásait olyan türelemmel viselték.

Ebédünket Vikivel és Ákossal volt szerencsénk elkölteni. Napsütésben, száraz időben sikerült Firenzét végigjárnunk. Bizonyára sokan ismerik az érzést, amelyet a szép régi épületek, szűk utcák, páratlan templomok, a folyó partja, a hirtelen ránk köszönő hatalmas terek, híres szobrok, a remek éttermek és kávézók hangulata, azaz egy bájos toszkán város romantikus élnivágyása vált ki az emberben. Mi ezt kaptunk ajándékba. No és harmadnap plusz 200 kilométer utat, mert eltévedtünk….

Tovább >>>

Mindenki a Jégcsarnokba! Jégveled - Ferencvárosi Pingvinek, UTE csarnok, 2009. november 21., 18:10

Ezennel megkérünk minden kedves szurkolótársunkat, sállal rendelkező vagy nem rendelkező Jégveled szimpatizánst, csendes szemlélődőt, hangos érdeklődőt, illetve ezen egyének ismerőseit, rokonait hogy most szombaton jöjjenek el meccset nézni, és szurkolni a csapatnak. Igazi hangulatot készülünk teremteni, de ehhez az kell, hogy minél többen legyünk.

Ha segítesz, Neked is felejthetetlen lesz. Ígérjük!

Tovább >>>

A tanulópénz befizetve! Jégveled – Szombathelyi Pingvinek 4-6 - Jegyzet

Hát nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna. Annyira nem, hogy többen javasolták, erről ne írjak beszámolót. Én viszont azt gondolom a (nemcsak sportbeli) vereségek is hozzátartoznak a mindennapokhoz, és a bölcs ember igyekszik tanulni belőlük. Hiszen arra vannak kitalálva!

Kellemes magányban ücsörögtem végig a White Sharks – Újpest (vagy BVSC) mérkőzés utolsó harmadát. Már fel-feltűnt egy-két sárga mezes Jégveled játékos is a székek között, futkároztak, melegítettek, én meg vártam a többieket.

Látva az UTE nehéz győzelmét, elfogott a kétely, ami a hétközi, önbizalomtól duzzadó felhangok esetén már elfogott. Biztos voltam benne, hogy nem lesz ez egy sima meccs a Szombathely ellen.

A mai napra csak kevesen jöttünk össze a csapatból, hiszen úgy terveztük, hogy a jövő heti, Fradi elleni meccsre tartalékoljuk magunkat. Mondván, hogy az lesz a nagy rangadó, ott dől el sokminden, és úgyis arra az időpontra tudják magukat többen ígérni.

Ennek megfelelően kellemesen beteázva ültünk le öten-hatan a lelátóra úgy, hogy most végre láttam is rendesen azt, hogy mi zajlik a pályán. Innen egyébként egész máshogy fest a játék, ráadásul végre a szabályokból is egyre többet megértettem, lévén Misi értette a szakmát.

Már a meccs elején feltűnt, hogy a narancssárgában játszó Pingvinek nagyon frissek és robbanékonyak. Anélkül hogy valami nagyon értenék ehhez a játékhoz, annyit meg tudtam állapítani, hogy igen gyorsan visszazárnak, pontosan passzolnak és látszott, hogy nagyon oda kell figyelni rájuk.

Azért csak bíztunk a vezető gólban, ami nem akart összejönni, sőt, a távoli lövések, ha el is találták a kaput, rendre elakadtak a vendég kapusban. A portás egyébkén nagyon nagy napott fogott ki, végig az egész találkozón brillírozott, és nagy szerepe volt a sikerben. Kicsit emlékeztetett a Skorpiók hálóőrére, azzal a különbséggel, hogy ő sajnos végig tartotta a formáját.

Aztán bepattant a kapunkba az első gól, én úgy láttam hogy Pál Berci korcsolyájáról, de lehet hogy köze nem volt hozzá, azt hiszem mindegy is. Az előnyt aztán a harmad végre meg is duplázták (ha jól emlékszem emberhátrányban!).

Hát nem voltunk vidámak, de azért bíztunk a csapaptban. A szokásos kis társaság unszolására ekkor úgy döntöttünk, hogy feladjuk addigi kénylemes programunkat, és átmegyünk kiabálni kicsit a sarokba. Lehettünk olyan heten-nyolcan, és becsülettel el is eresztettünk néhány nótát. Sajnos azonban mi sem voltunk, nem is lehettünk topon.

Ezt a szurkolást is úgy érdemes csak igazán csinálni, mint a jégkorongot. Kell a dob, kell a molinó és kell a kisfeles is. De leginkább hangulat kell, ami sajnos nem jött, hiszen a csapat újabb gólt kapott, majd egy szépítő találat után még egyet. Emiatt, és mert alapvetően nem erre voltunk ráállva nem nagyon sikerült a szurkolás. Ebben én is hibás vagyok, nem is kicsit, de ez van.

Azért amikor kellett, próbáltunk lelket önteni a srácokba a pályán, főleg amikor játék közben nekünk is kikiabáltak kérve azt tőlünk. Mivel a harmadik harmadban sikerült 3-4-re feljönnünk el is kezdtünk bizakodni, de sajnos ezen az estén nem nyerhettünk.

Először is semmi nem jött össze, ütöttünk kapufát, volt, hogy az üres kapura tartó korongba az elvetődő védő nyúlt bele, remek volt az ellenfél kapusa stb.

Másodszor azt lehetett érezni, hogy az idő múlásával inkább mi fáradunk, nem egyszer fordult elő, hogy az előnyből induló támadónkat, simán lekorcsolyázta az ellenfél hátvédje.

Harmadszor, ahogy fogyott az idő, sok energiát a játék helyett sajnos a keményedésre fordítottunk, ami néha kintről nekünk is jól esett, ám felesleges volt, és úgy érződött, az ellenfél tudatosan erre is játszik. Az igaz, hogy Adler Tomit például egyáltalán nem kímélték, sőt látszott hogy külön utaznak is rá (Tomi kétszer is pihent a jégen egy rövid ideig), és az is igaz, hogy a bírók is megettek sokmindent. A mi 29 perc büntetésünk mellé a Pingvinek „csak” 14 percet töltöttek büntetőpadon, amin nyilván lehet vitatkozni, csak nem érdemes.

A többiek kicsit fújtak is a játékvezetőkre, de én, bár nem értek annyira a hokihoz, azt gondolom, talán rutintalan dolog ennyire felülni az ellenfél provokációinak.

Én/mi sem ültünk például fel a „Mindent bele” rigmusunkra válaszul az oldallelátó felől érkező „Mi van fiúk, hideg van?” átkiabálásra sem. Mert nagykirály vagyok/nagykirályok vagyunk! :)

A Szombathelyi Pingvinek végül sajnos megérdemelten nyertek 6-4 arányban. Azt gondolom mindenki másnak komoly riválisai lesznek, és már látszik, hogy sajnos az A csoport igen nehéz lesz (talán nehezebb, mint a B).

Ami pedig a Jégveledet illeti, a tanulságokat nyilván levonják a fiúk majd az öltözőben. Kintről könnyű bármit állítani, de azt biztos nem engedhetjük meg magunknak, hogy bármilyen ellenfelet is lenézzünk. Egy vereség pedig nem a világ vége, sőt, talán jókor is jött! Biztos vagyok benne, hogy legközelebb egy, a vereségtől érettebb, összeszedettebb, harapósabb, igazi Bajnokokból áló társaság korcsolyázik ki a jégre. Én nagyon csalódott lennék, ha nem így lenne!

Én ennek a meccsnek a fényében a szombati, Ferencváros elleni győzelmet még nagyobb diadalnak tartanám, és bízom is benne, hogy gyorsan visszatalálunk a helyes útra. Mi ott leszünk, remélhetőleg sokan. A mi dolgunk különben sem az, hogy a játékot, vagy játékosokat értékeljünk, meg fognak ők tenni mindent! :-)

Tudtuk, hogy nem lesz könnyű, és nem is az! Megvédeni mindig nehezebb, mint megnyerni. Hajrá Fiúk!

Csak a Jégveled!

Gabi

Tovább >>>

Egy mindenkiért, mindeki Egyért! Drago Skorpiók – Jégveled, 1-10 - Jegyzet

Mielőtt széttépnek a reklamáló vadak, mea culpázom, hogy csak most került fel az első bajnoki meccsről szóló várva-várt Hidegfront beszámoló. Kicsit el voltam havazva más közlendőkkel, de ideje kicsit visszatérni eredeti elképzelésünkhöz és szinesíteni az oldalt a magunkról szóló hírekkel!


Az történt, mint olyan sokszor: ismét bebizonyosodott, hogy az élet a legnagyobb rendező. Készültünk két és fél hónapig alaposan arra, hogy ott folytassuk, ahol márciusban abbahagytuk.
Meglett a molinó, meglettek a dalok, legördültek a sálak a gyártószalagról és hosszú hónapok MAJL-hallgatása után meg is lett a kezdő időpont: 2009. november 9. Drago Skorpiók.

Kellemesen faltam kedvenc gépjművemmel az M35 kihalt kilométereit október 30-án este Debrecen felé, amikor megcsörrent a telefon. Bence jellegzetesen hadaró stílusában előadta, bár a gyorsan pergő szavakból alig tudtam kivenni, hogy változás van, és nincs nyugodtság, meg készülődés, hanem már következő hétfőn, az eredeti időpont előtt egy héttel, azaz november 2-án 21:30-tól meg kell ütközni az ízeltlábúakkal.

Gyors sms váltások, feliratkoztatás, cédulázás, „magentázás” és kiderült, aki tud azért jönni fog, és ha nem is az eredetileg eltervezett létszámban és felkészültséggel, de bíztatni fogjuk természetesen a csapatot.

Mivel mi Mátéval (és Varekkal plusz Bettivel) másnap indultunk Firenzébe megnézni a Lokit, és nem utolsósorban pihenni és várost nézni, nekünk külön öröm volt ez az este, hiszen már sejtettük milyen szépen fogunk a hétvégére kinézni!

Kisdobos Pöntye, „Vakuljmegtedög-huligán” Pista, Maté és jómagam érkeztünk meg először a csoportból a csarnokhoz, úri módon, taxival. Volt nálunk némi ser, megnéztük mit adnak a büfében és kint füstöltek a dohányosok. Mindenféle okosságokat is mondtunk egymásnak, amikor az üvegajtón túlról feltűnt, hogy két, egyelőre ismeretlen hölgy nyakában is a mi fekete-sárga sálunk virít. Nem volt rossz érzés látni, hogy a kemény munkánk eredményeképp terjed a vírus, és olyanok is beszerzik a sálat, akiket mi még nem is ismerünk!

Ez az érzés erősödött, amikor elfoglaltuk immáron szokásossá váló helyünket a kanyarban és megjelent a döntőről ismert három amigo (elnézést fiúk, de a neveket nem tudom, legközelebb ezt pótoljuk), nyakukban – természetesen – sállal.
Előszedtük a cókmókot és kiaggattuk a molinót, ami végre debütálhatott. A játékosok a cserepadnál ekkor vettek minket észre, és elkezdtek a plexin dobolni, most már tudjuk ez hoki nyelven azt jelenti: sziasztok. Hát sziasztok! :)

Kezdésre lehettünk olyan kilencen. Négyünkön és a hármakon kívül ott volt Zsuzsi, Erika és érdekes barátja, a főkolompos Misi is, aki a hangszerét ezúttal otthon hagyta.

Elkezdődött a meccs, és kicsit meg voltunk illetődve, nehezen indult, de csak elindult a dalolás, dübögés is. Az ellenfél megszerezte a vezetést, és mi nem tudunk gól lőni, így muszáj volt erősíteni.

Szerencsére a harmad közepe táján újabb különítmény futott be Dani, Polly, Ákos és Fang Máté személyében, hordánk tehát már elérte a bűvüs 13-as számot. Mint kiderült ennyi simán elég is ha jók az emberek. A szünetben végre sikerült eleget magunkhoz vennünk a melegítő italokból, és a második harmadra már volt hangunk rendesen.

Az előző hetekben nagy izgalomban tartott minket a Horto-verseny, amit végre mertünk vállalni, és kis értetlenkedést követően megpróbáltunk igéretünkhöz híven négy változatban is előadni. Ebből másfél sikerült, történt ugyanis, hogy sajnos a GPTHP (Gabi-Pönyte.Tomó Horto Projekt) szövegébe szépen belesültem a megafonnál, Pöntye pedig nem tudott segíteni, hiszen dobolt. Mivel a „Pia jó” kezdetű rigmus már elsőre is szépen ment, ezért ezen az estén egyértelműen ez a költemény lett a győztes, alaposan megmozgatott minket és a csapatot is, hiszen be is rámoltak rá négy gólt az ellenfél kapujába. Ebből is látszik: mi nem lereagáljuk a meccset, hanem alakítjuk azt!
Igazán jó lett a hangulat, emelkedtek a kezek, szóltak a nóták, ütödtek a korongok a Skorpiók kapujába.

Szintén debütált a hivatalos Hidegfront induló is, amit csak egyszerűen Panzerlied-nek hívok (Polly, a szerző, még nem adott neki más hivatalos nevet). Meg kell mondjam nekem ez talált legjobban be aznap este. Frankón pörgős, igazi rigmus lesz, nagyon jót szól, nagyon nekünk való, tökéletes alkotás!

A harmadik harmadról a jókedv miatt el is késtünk kicsit, ehhez hozzájárult Pista barátunk, aki annyira készséges volt, hogy az egész estés Firenze-utazás témázás ellenére is meginvitált bennünket másnapra meccset nézni hozzájuk a belvárosba (Kata sem lesz otthon, mondta, és milyen poén lesz mikor ott talál minket!). Gondolkodóba estünk hogy elfogadjuk a meghívást, másnap mégis az utazás mellett döntöttünk, de nagyon köszönjük a felajánlást utólag is!

A szezon első meccse tehát így telt, kicsit még az ismerkedés jegyében. A héten újabb meccs a Szombathelyi Pingvinek ellen, amit ellazázunk, de csak azért, hogy minden erőnkkel készülhessünk a másik Pingvinek, a Ferencváros elleni, jövő hétvégi bajnoki rangadóra!

Remélem ott már igen sokan leszünk, minden barátot, barátnőt, ismerőst, szeretőt, rokont, munkatársat, beosztottat, főnököt érdemes lesz hívni! Legyen nekik is egy emlékezetes szombatjuk egészséges, sportos környezetben. Remélem ott már képek, videók is fognak születni!

Addig is viszlát mindenkinek!

Csak a Jégveled! Hajrá Hidegfront!

Gabi

Tovább >>>

MAJL első forduló és beharangozó

Na mi történt az első játéknapon, és mi várható a következőben? Szerintem tekintsük át, ki hogy áll! Nem?

Kicsit elmaradásban vagyok, de igyekszem nem kapkodni.
A múlt héten sikerült minden meccset lejátszani, így teljes fordulót rendeztek a Magyar Amatőr Jégkorong Liga alapszakaszában. Röviden suhanjunk hát végig távirati stílusban az eseményeken, és nézzük meg mi várható ezen a hétvégén.

A csoport

Drago Skorpiók – Jégveled 1-10 (1-1, 0-6, 0-3)

Az eredeti időpontot egy héttel korábbra hozva, a bajnok és címvédő Jégveled látogatott (papíron) a Skorpiókhoz.
Az első harmadban a hazaiak remekül helytálltak, megszerezték a vezetést (és ezzel a bajnokság első gólját), remekül védő kapusuknak köszönhetően pedig sokáig őrizték is az eredményt. A Jégveled a szünetre egyenlített, majd a hátralévő két harmadban érvényesítette a tudásbeli különbséget, és végül fölényes győzelemmel kezdte a szezont.

Gólszerzők:
1-0 Kovács Zsolt (Endreffy Zoltán)
1-1 Konrád Márió (Imre Róbert)
1-2 Gáborik Roland (Imre Róbert)
1-3 Szabó Tamás (Kondrát Péter)
1-4 Bárány Bence (Konrád Márió)
1-5 Adler Tamás (Szabó Tamás, Zsíros Gábor)
1-6 Máthé Attila (Imre Róbert, Gerőfi Gábor)
1-7 Bárány Bence (Rozgonyi Gábor, Konrád Márió)
1-8 Gerőfi Gábor (Konrád Márió, Bárány Bence)
1-9 Kondrát Péter
1-10 Görög Márton (Szabó Tamás, Adler Tamás)


Fehérvári Jegesmedvék – Ferencvárosi Pingvinek 2-4

A csoport rangadóján a Pingvinek szereztek vezetést, amit a hazaiak még ki tudtak egyenlíteni. Nem sokáig tartott azonban az öröm, hiszen a fővárosi csapat újra betalált, és az előnyt végig megőrizve nagyon fontos idegenbeli győzelmet szerzett az egyik nagy riválisa ellen.

Gólszerzők:
0-1 Meggyes István (Völcsey Krisztián, Hajdú Mátyás)
1-1 Mathesz Dávid (Baltavári Gábor)
1-2 Csiki Attila (Malachowsky Csaba, Kun László)
1-3 Meggyes István (Csiki Attila)
2-3 Gyűrűs Szabolcs
2-4 Csillag Béla (Malachowsky Csaba)


A csoport állása:

A második fordulóban bemutatkoznak a Szombathelyi Pingvinek, akik a Jégveledhez látogatnak. A meccset november 14-én rendezik az újpesti csarnokban 21:00 órai kezdettel (lehet hogy kicsit előbb). A bajnokcsapatnak természetesen igen fontos lenne az újabb két pont, de a vasiak is bizonyára szeretnék emlékezetessé tenni a csapat debütálását.

Vasárnap, november 15-én, 18:00 órátől kezdődik a Drago Skorpiók és a Ferencvárosi Pingvinek összecsapása. A Skorpiók újabb vereségük esetén alighanem komoly hátrányba kerülnének a számukra kitűzhető esetleges harmadik feljutó helyért folyó küzdelemben, míg a Pingvinek újabb két ponttal készülhetnének a jövő heti, Jégveled elleni rangadóra.


B csoport

UTE – Hevület 2-5 (0-3, 1-1, 1-1)

Az új néven induló BVSC is hazai vereséggel kezdte a szezont. Az idén is az elsőszámú bajnokesélyesek közé sorolt Hevület sima 3-0-val nyitotta az első harmadot.
Az újpestiek a második és a harmadik harmadot is ikszre hozták, hátrányukon tehát nem tudtak faragni, így a következő találkozókon kell elkezdeni gyűjtögetni a pontjaikat.

Gólszerzők:
0-1 Dékány Gergely (Mayer István)
0-2 Fehér Ferenc (Meretei Tamás)
0-3 Dékány Gergely (Bakos Gergely, Mayer István)
1-3 Kovács Gergely (Gangel László)
1-4 Miklós Attila (Kassai Zoltán, Börczi Tamás)
2-4 Schittler Ákos (Homenko Alekszej, Joós Zoltán)
2-5 Fehér Ferenc (Cseh Péter)

White Sharks – Szittyák

Az új játékosokkal megerősödött cápáknak alaposan meggyűlt a baja a Liga másik újoncával, a Szittyákkal szemben. A lelkes vendégek szereztek vezetést, és a mérkőzés nagy részében kezükben is volt a győzelem.
A White Sharks végül mégis megrázta magát, sikerült egyenlíteni, fordítani, majd az előnyt még egy góllal megtoldani. Az egyetlen hazai győzelemmel végződő találkozón bezsebelték tehát azt a két pontot amit alighanem a szezon előtt is beterveztek maguknak. Erre ebben a csoportban bizony szükségük is lesz!

Gólszerzők:
0-1 Szívós Tóth László (Gubicz László)
1-1 Király Zsolt (Péterhegyi Zsolt, Lovász Tibor)
1-2 Csipő Károly (Sándor György)
2-2 Péterhegyi Zsolt (Király Zsolt)
3-2 Kis Gyula (Molnár Péter)
4-2 Lovász Tibor

A csoport állása:

A következő körben javíthatnak a Szittyák igaz, ehhez Debrecenbe kell utazniuk a most pihenő Sólymok elleni meccsre. Mint mindenki tudja a cívisvárosból bizony nem könnyű győzelemmel távozni...

Az újpesti csarnokban szombaton, 14-én csap össze a White Sharks az Újpesttel. A cápák pontszerzése meglepetés lenne, és alaposan meg is bolygatná az esélyeket, ezért a lilák alighanem keményen oda fogják tenni magukat ezen az estén.

Tovább >>>

Csak a Jégveled, ki a Jégveled? - 2.

Biztos, hogy mindenki tudja mibe vágtuk a fejszénket? Ki is ez a Jégveled, és miért is választottuk őket? Csak mert szép sárga a színük? A második részben a legutóbbi két szezon eseményeit izgulhatja végig a nyájas olvasóközönség, befejezésként pedig pár statisztikai és játékosadat is megtekinthető.

Tegnap ott hagytuk abba, hogy a Jégveled a 2006/07-es bajnokságban már szép és bíztató eredményeket elérve megszerezte a kilencedik helyet. Ez az elmúlt éveket tekintve nagy előrelépésnek mondható, hiszen ezt megelőzően a 2005-ös ötödik és a 2006-os tizedik hely mind csak az utolsó pozíciót jelentette az adott szezonban.

Az ehhez hasonló előrelépéseknek minden csapat esetén több összetevője van, és ez alól tárgyalt témánk sem kivétel. Még a 2005/06-os szezonról szóló részben került említésre, hogy a statisztikákban már sok ismerős név is feltűnik. Olyanok akik később, vagy akár mind a mai napig a Jégveled keretét erősítik.

Történeti és logikai szempontból is fontos adalékkal szolgál, ha tudjuk, hogy ennek egyik legfontosabb oka egy fúzió volt. Az elkövetkező kiegészítő információkért Kozák Ákosnak, akinek kommentjét szinte csak ide kellett pötyögnöm, külön köszönet!

Tehát, a 2004/05-ös szezonban megszűnt a friss életű OBII/B bajnokság, így az ott szereplő csapatok és játékosok közül sokan csordogáltak vissza a MAJL berkeibe. Azzal együtt, hogy ez a Ligának is jót tett (emelkedett az induló csapatok és játékosok száma) fontos esemény volt a Jégveled elétében is.

2005/06-os szezon előtt ugyanis az egyesületbe beolvadt a Fővárosi Jégverés névre hallgató csapat, akik a megszűnő ligában bronzéremig jutottak. A keret így nagyjából 10 fővel bővült, ami egyrészt érezhető minőségi javulást hozott, de legfőképp megteremtette az alapját egy egységes társaságnak. Ekkor került a csapathoz (a teljesség igénye nélkül) Pap Lehel, Gerőfi Gábor, Palkovits Norbert, Sós Balázs, Kardos Zoltán, Zsendovits Ábel és Kozák Ákos is.
A jégveréses különítmény mellett a csapat olyan fontos tagokkal egészült még ki ekkor mint Adler Tamás vagy később Kondrát Péter.

A 2007-es kilencedik hely ennek tükrében is mérendő. Az előrelépés megtörtént, és következő célként már ország-világ előtt a látványosabb eredmények elérését kellett kitűzni...

Új sikerek útján: a 2007/2008-as szezon

Sokmindenben lehetett, illetve kellett tehát előrelépni ebben a szezonban, hiszen a csapat célja nem volt más, mint a folyamatos fejlődés. Ehhez elsősorban egy komolyabb eredményt kellett volna elérni végre.

A sorsolás azonban nem volt kegyes, az A-csoportban a Jégveled mellé olyan csapatok sorakoztak fel, mint a Hevület, a RAFC Pingvinek, a Zalai Mamutok és a White Sharks. A felsőházba jutáshoz ebben az évben is legalább a harmadik helyen kellett végezni.

A lelkesedés rögtön az első fordulóban egy parádés 7-4-es győzelmet hozott hazai környezetben a RAFC ellen. A nagy formában játszó Adler 3 gólt is ütött, és nagyban hozzájárult valami olyasmihez, ami először fordult elő, nevezetesen az, hogy a Jégveled győzelemmel kezdett egy bajnoki idényt.
A remek kezdést egy tetszetős 6-4-es diadal követte Zalaegerszegen a Zalai Mamutok ellen, egy olyan mérkőzésen, ahol 0-2-ről 5-2-re sikerült a társaságnak fordítania és a maga javára billenteni a mérleget.

A lendület a harmadik játéknapon tört meg, amikor az addig szintén két győzelmet gyűjtő székesfehérvári Hevület 4-3-ra legyőzte a Jégveled csapatát egy parádés meccsen. A hazaiak már az első harmad végén 3-1-re vezettek, ám a vendégek szívós küzdelemben kiegyenlítettek. Sajnos a győztes gólt a Hevület szerezte meg, aki a csoportban így meglépett a Jégveled előtt.

A vereség szerencsére nem törte meg a lendületet és könnyű hazai győzelem következett a White Sharks (8-1), és egy kicsit nehezebb a Zalai Mamutok (5-3) ellen. Ez utóbbi siker pedig azt jelentette, hogy 5 mérkőzés lejátszása után biztossá vált: a Jégveled ebben a szezonban első alkalommal tagja lesz a felsőházi rájátszásnak!

Nem volt azonban mindegy, hogy ott hány pontot fog magával vinni a csapat! Nagy kár, hogy az ekkor a már biztos csoportgyőztes, és emiatt vélhetően kicsit kiengedő Hevület ellen csak egy 4-4-re futotta, ráadásul úgy, hogy a fehérváriak már 0-4 arányban vezettek...
A továbbiakra nézve szintén nagy hátrány volt a RAFC elleni 5-4-es vereség is, ami miatt a rájátszásba (a Hevület és a Pingvinek jutottak még fel), mindössze 3 pontot vitt magával a csapat.
Mivel a RAFC ezt követően a Hevületet is legyőzte, ezért az utolsó forduló előtt beelőzték a Jégveledet.
Eljött az utolsó játéknap, ahol visszatért a jó forma, és a White Sharks ellen idegenben egy 7-2-es sikerrel sikerült búcsúztatni az alapszakaszt. Ekkor még a szerencse is a csapat mellé állt, hiszen a másik mérkőzésen a RAFC csupán egy 7-7-re volt képes a Zalai Mamutok ellen.

Pillanatnyilag azonban csak az volt a fontos, hogy a Jégveled csapata a Hevület mögött másodikként lett a rájátszás tagja egy 5-1-2-es alapszakaszbeli mérleggel!

A felsőházi induláskor azonban 3 hozott pontjával a Jégveled csupán az ötödik helyen állt. A listavezető Jegesmedvéknek és a BVSC-nek volt 6-6, a Hevületnek 5 és a RAFC-nak 4 pontja. A hatodik helyen a Szigeti Bikák szerénykedtek nulla ponttal.

A Jégveled története első felsőházi mérkőzésén aztán 3-6-os vereséget szenvedett a bajnoki címre törő BVSC ellen, ám rögtön utána a másodikat már meg is nyerte a Szigeti Bikák ellen 7-3-ra.
E történelmi győzelmet követően azonban 4-2-es vezetésről sikerült kikapni a Jegesmedvéktől 4-7-re, a BVSC elleni újabb, 3-5-ös fiaskó után pedig biztossa vált, hogy a hátrelévő két meccs eredményétől függetlenül a csoport ötödik helyét sikerül majd megszerzni, így lehetett készülni a Szigeti Bikák elleni helyosztóra.

Ezelőtt azonban született egy 5-3-as győzelem a Jegesmedvék ellen, ami azért érdekes, mert a fehérvári vendégcsapat ezzel a vereséggel vesztette el esélyét arra, hogy döntőt játszhasson! Az utolsó meccset aztán játék nélkül 0-5-re vesztettük el, a Bikák ellen.
Nem úgy a helyosztót! A Jégveled egy igazi, gólgazdag parádés mérkőzésen 12-8-ra győzedelmeskedett a Szigeti Bikák ellen, és így végeredményben az ötödik helyen fejezte be a szezont!

Ebben a bajnokságban a Jégveled játékosok közül Adler Tamás lőtte a legtöbb gólt, méghozzá 15-öt, ezzel a góllövők közt a hetedik, 13 aszisztjával pedig a gólpasszlista hatodik helyén végzett. Összesítve a kanadai táblázaton szintén a hatodik legjobb játékos volt.

2008/2009-es dicsőséges szezon

Az ötödik hely sikernek számított, olyan eredménynek aminek túlteljesítése újabb játékosokat is vonzott a Jégveled öltözőjébe. Többen érezték úgy, hogy most van itt az alkalom, és igazi ütőképes csapat formálódhat az új edző, Kordisz András (jobbra) kezei alatt.

A Jégveledet látszatra ismét a nehezebb csoportba, a B-jelűbe sorsolták a Hevület, a Jegesmedvék, a Mamutok és az Újvárosi Hokillák, azaz csupa vérre éhes vidéki együttes mellé.

Az első fordulóban a csapat szabadnapos volt, utána viszont nagyon bekezdtek idegenben a Hokillák ellen, hiszen 25-1-re (!) sikerült győzni ellenük. Bár az újvárosiak csapata nem jelentett komoly kihívást később sem senkinek (az alapszakaszban nulla ponttal és 5-138-as gólkülönbséggel zártak), mindenképp érdemes megjegyezni, hogy Konrád Márió (balra lentebb) és Kondrát Péter (jobbra) 5-5, Adler Tamás pedig egymaga 4 gólt (és 5 aszisztot), Zsíros Gábor pedig 4 gólpasszt szerzett a mérkőzésen!

Aztán sajnos becsúszott az első vereség is, méghozzá hazai pályán a Hevülettel szemben. A 3-6-os végeredmény az utoldó harmadbeli összeomlásnak köszönhető, amit a rutinos bajnoki címvédőnek 4-0 arányban sikerült megnyernie.

Ahogy kell, Fehérvárra indult a menet bosszút állni, ám nem a Hevületen, hanem a Jegesmedvéken töltötték ki a srácok mérgüket, méghozzá magyarosan 6-3-as győzelmet aratva, amit a következő meccsen még megtoldottak a Hokillák ismételt agyoncsapásával (19-0)!

Az igazán sorsdöntő mérkőzésre a következő alkalommal, Zalaegeszegen a Mamutok ellen került sor. Vérre menő küzdelemben (mindkét oldalon 30-30 perc kiállítást ítéltek a bírók) 6-4-gyel a Jégveled elhozta a pontokat idegenből és ez azt jelentette, hogy 5 meccs után nyolc ponttal, a már hatot játszó, és öt ponttal álló Mamutok előtt, ami a fesőhéziba való bejutást illeti, szinte behozhatatlan lett az előny.

De csak szinte! A következő fordulóban az i-re a pontot nemcsak feltenni sikerült, hanem a felkiáltójelet is kitették mellé! Ugyanis a Hevület ellen az addigi talán legnagyobb fegyvertényt hajtotta végre a csapat: 4-3-ra nyert a idegenben és ezzel pedig átvette a vezetést a csoportban!
A küzdelem itt sem volt akármilyen, a meccset az utolsó harmadban sikerült megnyerni úgy, hogy a hazaiaknál a végén 30, a vendégeknél pedig 27 perc kiállítást kellett mérni. A mérleg még négy fegyelmi büntetéssel is emelkedik, Orsós Dániel a hazaiaknál, Kordisz András, Kondrát Péter és Imre Róbert pedig a vendégeknél kényszerült ilyetén módon lehiggadni.

A Jegesmedvék elleni hazai meccsen a cél már az volt, hogy lehetőség szerint szaporítsuk a rájtszásba vihető pontok számát (a vendégek a bejutásért még a Mamutokkal vívtak élet-halál harcot). A 6-1-es végeredmény nemcsak azt bizonyítja, hogy ez sikerült, hanem azt is, hogy szó sem volt lankadásról, babérokon való pihenésről!

Ugyanez volt a cél a Mamutok elleni utolsó alapszakaszbeli meccsen is, azzal együtt, hogy az ismét csak fölényes, 7-3-as győzelem azt jelentette, hogy a Jégveled csoportgyőztesként 7-0-1-es mérleggel jutott a bajnokság felsőházi rájátszásába!

Az itt szereplő csapatok közül a BVSC és a Jégveled állt hozott pontok tekintetében az élen 6-6 ponttal, a Hevületnek és a Ferencvárosi Pingvineknek 4-4, a Jegesmedvéknek és a Debreceni Sólymoknak pedig 2-2 pontja volt. Mindez pedig igen izgalmas felsőházi mérkőzéseket ígért az elkövetkezendő hetekre.

Az első fordulóban a BVSC rögtön egy sima 4-0-ás verést kapott a Jegesmedvéktől, és mivel a Jégveled 6-2-re lelépte a Ferencvárosi Pingvinek csapatát, az első játéknap után az első helyen találta magát a sárga mezes csapat! Mögéjük szorosan felzárkózott a Hevület is, aki hozta a papírformát, és 6-0-val küldte haza a Sólymokat.

A Hevület és a Jegesmedvék ezután gyors ütemben kezdték gyűjteni a pontokat. Előbbi 4-3-ra legyőzte a BVSC-t, majd 4-0-ra a Pingvineket, utóbbi pedig bár előbb kikapott 12-1-re a Ferencvárostól, utána 8-1-re intézte el a Sólymokat.

A Jégveled következő meccsére csak ezen játéknapok után került sor, és mint utólag látható, megártott a szünet. A Ferencvárosi Pingvinek ugyanis bosszőt álltak, és 5-4-es győzelmükkel nagy veszélybe sodorták a már merész álmokat szövögető csapatunk szezonját. A vereség nemcsak váratlan volt, hanem fájdalmas is, hiszen az első harmad után még 3-0 állt az eredményjelzőn, a javunkra. A mérkőzés egyébként önmagában is külön krónikát igényelne, itt most legyen elég annyi, hogy alighanem sokáig be nem hegedő sérelmeket szerzett a csapat, ami még sokái külön pikánssa fogja tenni a Jégveled-Fradi rangadókat!

Sok kesergésre azonban nem volt idő, megszületett a kötelező győzelem a Debrecen ellen (8-5), és mivel a Hevület 4-1-re legyőzte a BVSC-t, úgy tűnt, hogy a vasutasok ellen vívott idegenbeli meccsen akár be is lehet biztosítani a második, döntőt érő helyet.

A rögös úton meg kell tanulni a lehetőséget megragadni. Ezen az elhalasztott mérkőzésen pedig ez nem sikerült! A BVSC simán, 7-2-re elpáholta a Jégveled együttesét, és ismét nyílttá vált a küzdelem. A Hevületet már nem lehetett megelőzni, de még három csapat pályázott mögöttük a második helyre, ami pedig a döntőt jelentette! A Jégveled 8 meccs után 10, a Jegesmedvék 7 meccs után 8, a BVSC pedig 8 meccsel a háta mögött, szintén 8 ponttal vágott neki a hajrának!

A sors megadta a gyors visszavágás lehetőségét. A BVSC elleni hazai mérkőzésen már világos volt: ha a Jégveled legyőzi ellenfelét, akkor biztosan a döntőbe jut. A csapat ezen a meccsek már komolyabb szurkolói támogatásban is részesült, és végül fölényesen, 5-2 arányban győzött is. Kezdődött az ünneplés, hiszen teljesült a nagy álom: lehetett készülni a Hevület elleni döntőre, meg lehetett újra cibálni az ororszlán bajszát!
A debreceni mérkőzés a Sólymok ellen már egy felszabadult örömjátékot, és 8-5-ös sikert hozott.

A helyosztókat, így az aranyéremért játszott döntőt is 2009. március 21-én rendezték meg. A szép számú és zajos (!) nézőközönség egy remek bronzmeccs után (5-4-re nyert hosszabbításban a Jegesmedvék csapata a BVSC ellen), a döntő első harmadában egyoldalú játékot láthatott. A Hevület sorozatban ötödik bajnoki címéért hajtott, és magabiztosan kezdte el darabokra szedni a közegtől talán kissé megilletődött Jégveled csapatát és így az első harmadban 3-0-ás előnyre tett szert.
Konrád Márió szerencsére még az első szünet előtt megszerezte a szépítő gólt, Imre Róbert passzából), így azért nyilvánvaló volt, hogy csüggedni egy másodpercre sem szabad!

A második harmadban történt minden, emberhátrányok, előnyök és egy meg nem adott Jégveled gól is! A feszültség nőttön nőtt, hiszen felvátva forogtak veszélyben a kapuk, sajnos azonban nem sikerült közelebb kerülni az ellenfélhez, a harmad gól nélkül ért véget.

A harmadik játékrészben aztán a Jégveled mindent egy lapra téve nekiesett a Hevületnek. Ennek a kapkodásnak aztán volt, hogy kettős emberhátrány lett a vége, és sajnos csak teltek-teltek a hosszú percek, találat nélkül.

Egészen addig, amíg kiderült: a Hevület játékosok is idegesek, nem először a mérkőzésen elcserélték magukat, és így kiállítás miatt emberhátrányba kerültek. A fórt kihasználva Bárány Bence (balra) középreadását pedig Adler Tamás végre- valahára bevágta a kapuba! Már csak egy gól, egy akármilyen kicsi gól kellett az egyenlítéshez!

Hogy ezt a gólt ki és mikor szerezte, az számomra sohasem fog kiderülni (egyébként is elég keveset láttam a pályán zajló eseményekből). Először is megállt az óra, így kézi mérés miatt nem lehetett több, mint pár másodperc a végső dudaszóig. Másodszor a statisztikák szerint megint Adler villantott, és pofozta a korongot a kapuba. Ez azonban kipattant onnan és csak Gáborik Roland (jobbra) ismétlése után szakadt le az üvöltéstől a nézőtér!

Lényeg a lényeg, hogy következhetett az aranygólig tartó hosszabbítás, ahol 4-4, majd egy páros kiállítás miatt a végén már csak 3-3 mezőnyjátékos küzdött egymással. Bár Adler és Kondrát előtt is kihagyhatatlan ziccerek adódtak, a győztes gólt mégsem sikerült megszerezni, így, csak hogy még színesebb legyen az este, következtett a büntetőpárbaj!

A hat lövésből mindössze egy ment be, méghozzá a Kondrát Péter által elvégzett büntető, ez pedig azt jelentette, hogy a Jégveled csapata a 2008/09-es MAJL szezonban megnyerte az aranyat, a bajnoki címet és a vándorserleget.

Az érem mellé Zsíros Gábor (balra) megnyerte az év hátvédje címet, Adler Tamás 23 góllal gólkirály lett, valamint összesen 43 ponttal megnyerte a kanadai táblázatot is (a 20 gólpassz a második legtöbb volt a ligában). Kondrát Péter 17 találattal a góllövőlista harmadikja, 29 pontjával a kanadai táblázat hetedikje lett. Szintén a legjobbak között végzett Konrád Márió, aki 12 góllal, és 18 aszisztal (30 pont) a kanadai lista hatodik helyén végzett (és ezzel együtt a gólpassz lista negyedikje is lett).

Az idei keret

Ezúton is elnézést kérek minden olyan érintettől, akit érdemtelenül kihagytam a krónikából. Ennek oka pusztán az információhiány és a terjedelmi korlátok voltak. Álljon hát még ehelyütt a 2009/2010-es bajnoki évadra összeállt keret, ahonnan remélem nem maradt ki senki. Ugyanez a jegveled.hu-ni s fenn van, de legyen minden szépen egyben!
Nagyon remélem, hogy jövőre már minden fontos részlettel tisztában leszünk, és a dolgok telejs valójában örökíthetjük meg az utókornak ezen dicsőséges időket!
Csak a Jégveled!

Kapusok

#5 – Ágoston Ferenc (Sógi)
(Sógi hátvédként – úgy is mint alapító tag - kezdett a Jégveledben)

#30 – Blohin Alekszej (Alex)

Hátvédek

#4 – Zsíros Gábor (Zsír)

#18 – Horváth Árpád

#21 – Görög Márton

#22 – Pál Bertram (Berti)

#23 – Kozák Ákos

#27 – Szabó Tamás (Tűzoltó)

#69 – Konrád Károly (Fater)

# - Máthé Attila

Csatárok

#6 – Gerőfi Gábor

#7 – Konrád Márió

#9 – Rozgonyi Gábor

#10 – Gáborik Roland (Bure)

#19 – Imre Róbert (Kopasz, Sakic)

#25 – Szenes Gábor (Szeni)

#42 – Pap Lehel (Gedal)

#54 – Adler Tamás

#61 – Bárány Bence (Jézus ?)

#66 – Kardos Zoltán (Kardi)

#74 – Dudás Krisztián

#77 – Kondrát Péter (Konyi)

#81 – Palkovits Norbert (Palkó)

#84 – Popescu Balázs

# - Hazsinszky Péter (Hazsy)

# - Sós Balázs

A csapat edzője:

Kordisz András (Bubu)

A Jégveled MAJL örökmérlege

Az alábbi, utolsó rész a statisztikák szerelmeseinek készült. A lista tartalmazza a fellelhető tétmérkőzéseken elért összes MAJL bajnoki eredményt.

Tovább >>>